Vadászidény (V:tM)

[Navaratna]

Vörösbegy

Repesztek, és képzeletben számtalan módon férfiatlanítottam, kínoztam már meg Danielt úgy, a végére azért életben, munkaképesen hagyom. Ha úgy esik, nem vagyok rest bemutatni a középső ujjamat pár vánszorgó sofőrnek, mikor elhúzok mellette.
Beletúrok emlékeimbe, vertem-e már szét beszállítóm arcát. Hm egyszer akaratom ellenére tapizni akart és a kelleténél erősebben vertem rá a mancsára. Gipszet kapott rá, mert eltört a csuklója, pedig tényleg véletlen volt... Többnyire igyekeztem kijönni Daniellel, mert őt ismertem, egy új arccal kezdhettem volna elölről.
Így amikor a visszapillantóban észre veszem, önhergelés közepette előbújtak a fogaim, ideje megszorítani a gyeplőt.
<Nem akarod megölni, nem, ma még nem akarod...! Megnevelni? Oké, de nem kifingatni!>
Nagy a kísértés. Ó, azt mind tudjuk, mennyire nagy tud lenni. Daniel közönséges ember átlagosnál több alvilági szállal. Nem tartana sokáig, nem jelentene kihívást...
És ez az az érv, ami helyrebillent. Én szeretem a kihívást. Gyönge vadra nem vadászok. Egy nehezen elejtett préda komolyan mondom nagyobb kielégülést hoz. Még a vérének íze is más, akárki akármit mond.

Feltűnik Daniel "birodalma". Lassítok, behajtok a rakodókapuhoz. Kicsit járatom a motort, megvárom, míg fajtám áruló fogazata vissza óhajt fejlődni. Egy szemfogas mosoly láttán hamar előkerülnének a flinták.
Leállítom a kocsit, megigazítom a ruhámat. Kissé hulla lila az ajkam, nem túl vonzó tény, így felkenek egy új réteg vöröset.
Daniel ajtónállóit ismerem. Most cimborák, de ha a góréjuk kiadná, eresszenek belém egy sorozatot, zokszó nélkül megtennék. A meló az náluk meló, ahogy a náci őröknek is az volt zsidót irtani.
Kiszállok a kocsiból, fegyvert nem veszek magamhoz, visszaintek, de azt még látni rajtam, beborultak nálam. Ruganyos léptekkel megindulok feléjük:
- Üdv fiúk! A főnökötök ma kifejezetten görény - szólítom meg őket. - Megmondom már neki, régen volt nővel, keressen valakit és ne rólam fantáziáljon.
<És ez utóbbi talán még igaz is.>
Végignézek rajtuk, szép két példány. A fiúk a falkából jól be tudnának lakni belőlük. A gondolattól mosolyra húzódik a szám.
- Nektek ezerszer több esélyetek van nálam, mint neki... - horkanok fel, mintha nevetni akarnék.
- Beengedtek? Üzleti ügyben érkeztem.
Ha beljebb kerülök, folytatom utamat ringó járással be Danielhez.
Odabent már megropogtatom az ujjaimat, de sanda mosolyom marad.

[Nekromat]

Michael (Nekromat)

Mikor kinéztem az ajtón, majd felmértem annak elreteszelésének lehetőségeit, körözök a szemeimmel és kicsit magam elé bambulok mintha számolnék. Majd egy hirtelen fejmozdulattal a kidobóra nézek, egy féloldalas mosollyal, majd rákacsintok. A kidobó mostanra biztosan hülyének néz. Oda sétálok a zenegéphez, majd szépen komótosan, remélhetőleg nem nagy erőfeszítések árán, az ajtó elé tolom hogy minél magasabban tornyosodjon az ajtó előtt a kijutás és a bejutást akadályozva ezzel. Ha a kidobónak ez nem tetszik és oda jön leállítani, megpróbálok beverni neki egyet, majd ha nem ájul el, a pult közelébe viszem kicsavart kézzel, hogy ne tudjon komolyabban ellenszegülni, és talán ez is az embereket arra készteti (már aki tud magáról ) hogy beszálljanak a balhéba, próbáljanak segíteni a kidobónak és ne elrettenve kezdjenek el menekülni amerre látnak. Ha ez sikerül, és nem ér oda "a vendégsereg", leütöm a kidobót és még az egyik csajt is kihúzom a pult mögül a hajánál fogva a biztonságis mellé, majd őt is álomba taszítom egy gyengébb tarkón vágással. A következőkben, ahogy időm engedi, felkészülök egy több személy elleni küzdelemre, bár igaz ez csak haszontalan eledelek ellen fog folyni, de nem lehet elég óvatos az éjszaka teremtménye. Még ezek az esetlen férgek is képesek sérülést okozni számunkra, arról meg nem is beszélve, hogy fontosabb dologért vagyok itt és nem hiányozna egy komolyabb sérülés. Ezen okok miatt nem vagyok rest felhasználni az őseimtől örökölt csodálatos képességemet sem, amely emberfeletti erővel ruház fel.

[Quator ar Zaraquer]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Alabama állam, Mobile
Időpont: 2010. június 6. (vasárnap)
Résztvevők: Vörösbegy
_____________________________________________________________

*A főnökükre vonatkozó csípős megjegyzésre mindketten hangosan felnevetnek. Láthatóan veszik a lapot és partnerek a viccelődésben Daniel kárára. Bár mindkettejük ugyan azon a véleményen lehet, de végül Marko ad hangot ennek.*

-Sza Cica! Lehet könnyebb és gyorsabb, ha lerendezitek egymást, mer' már elég régen kerülgetitek a "forró kásátokat".

*Közben mindenféle különösebb ellenőrzés nélkül nyitják is a mellékajtót és utat engednek Vörösbegynek. Az ő esélyeik említésére ismét felnevetnek, de erre már nem mondanak semmit. Persze legyezgeti férfiúi hiúságukat és biztosan a fantáziájukat is elindítja eme lehetőség, de mint eddig is, továbbra is láthatóan tartják magukat az aranyszabályhoz: "házi nyúlra nem lövünk". A vörös nő pedig visszajáró üzletfél, így a két maffiózó számára már "házi nyúl" kategóriába esik. Ezt a filozófiai eszmefuttatást egyszer már a gangrelnek is kifejtették a srácok, mikor kicsit hosszabban volt kénytelen Robin várakozni, mielőtt Daniellel találkozhatott volna. Most viszont nem kell várakozni. Amint Vörösbegy belép a félhomályos raktárba, máris hallja a beszerzője ingerült, morgó hangját. A feltornyozott ládák alkotta "folyosókon" végigkanyarodva a második sor mögött találja meg Danielt. Éppen két a kintiekhez hasonlóan öltözött és felfegyverezett beosztottjával állnak szemben egy szintén három fős "társasággal", akik elsőre csöveseknek tűnnek. Jobban megnézve viszont kiderül, hogy raszta frizurás és nagyon vegyes ruházatú férfiak. Bár nem olyan egyértelmű az egyenviselet, mint a Blacksec-es fiúk esetében, de felfedezhetőek az egymáshoz tartozás szimbólumai. Valószínűleg az egyik helyi banda vagy csempész csapat tagjai lehetnek. Ahogy a vöröshajú teremtés közelebb ér egy pillanatra elhalgat mindenki és mind a hat szempár Robinra vándorol, de végül nem mutatják jelét, hogy bármiben is megzavarták volna őket.*

-Erre még visszatérünk. Hozzátok a cuccot és majd akkor beárazunk.

*Ennyivel Daniel lezárja az üzleti tárgyalásukat és egy intéssel elbocsátja a bandatagokat. Ezek után indulatait többé-kevésbbé palástolva megvárja, amíg a "vevő" közelebb fárad. Az viszont pozitív jel, hogy láthatóan a telefonos szóváltás annyira nem volt komoly, hogy a főnök az embereit is mozgósítsa. Ezt támasztja alá, hogy bár kissé komikusan jön ki a helyzet, de Daniel két lépéssel előrébb megállását kihasználva a "háta mögül" mindkét testőre kis mosollyal int üdvözlésképp Vörösbegynek.*

-Nos mi is kellene pontosan? mondtad, hogy van egy listád...

*Tér a lényegre rögtön Daniel. A hanghordozása a kimért üzletemberé, akit nem befolyásolhatnak a személyes érzelmek, ha az áru-pénz piacáról van szó.*

[Navaratna]

Vörösbegy

A két pasas tesz róla, hogy harcias kedvem lejjebb lohadjon, figyelmemet eltereljék. Kell is ez, mert enélkül túlreagálva robbannék be Danielhez.
Ők jót nevetnek főnökük fricskázásán, én szépen elmosolyodom.
<Nyugszik a cica...>
Daniel folyton kerülgeti a kását, ami végül is folyamatos lobbizás az életéért. Csak ő ezt még nem tudja.
Jól emlékszem még, milyen volt, amikor a két ajtónállót "kóstolgattam". Váljék becsületükre a házi kódex, kár, hogy ez éles lőszer használatára nem vonatkozik...
A magam módján el szoktam ütni velük az időt. Már-már kamarillás békességben. Az üzletért mit meg nem teszek én is!
<Pedig milyen életerősek! Két kifejlett ember hím, kitartó hajszát és lucullusi lakomát jelentenének, ha levadászhatnám őket! Markoval még talán hemperegnék is egyet a gyepen...>
Ezen mélázva ujjaim köré csavarom lelógó copfom végét.
Keveset várakozom, hamar beengednek. Otthonosan mozgok a ládaútvesztőben, ismerős szagokkal telik meg az orrom: fegyverolaj, lőpor szaga, fém, tárolóládák aromája.
Daniel nincs egyedül. Két gorilla feszít mellette és üzletfelek vannak nála. A tökön ragadós jelenet máris törölve. A fiúk érdeme, annyira nem vagyok már felhergelve.
A fegyverkereskedés szaga felnőtt férfiak szagával egészül ki. Hasonlít a pézsmára. Kár, hogy a falkánknak nem ilyen, ha össze vagyunk zárva kis helyen. Siralmasan bomlott avar meg valami nehezebben megfogható illat szokott körüllengeni bennünket.
<Vámpírszagnak nevezik... Be is vadulnak tőle az állatok rendesen.>
Lezserül kisétálok a ládák közül, balomat csípőre teszem, jobbam előveszem a mobilomat, leolvasom a kijelzőről, mennyi az idő. Tőlem ne zavartassák magukat! Mikor mind rám néznek, kibököm:
- Csá!
Az előző turnus ügyfél elvonul, jövök én. Mozgásom nőies, nem játszom túl. A két fegyveresnek mosollyal köszönök vissza.
- Neked is üdv, Daniel. Igen, akad pár holmi, ami érdekelne - és itt fejből felmondom azt, amire emlékszem, köztük az ilyen-olyan márkájú hangtompítókkal. - Csöndes felszerelés kellene, erre van mos igény - közelebb lépek, semmi gyanús mozdulat. - Látod, ha a telefonban is ilyen szépen beszéltél volna velem, egyrészt leszoptalak volna, másrészt most nem kéne bocsánatot kérned tőlem... Modortalanság volt egy kedélyes beszélgetést úgy lerendezni, ahogy te tetted. Főleg, ha egy visszajáró, megbízható ügyfélről van szó.
A megbízhatót hangsúlyozom, mélyen a szemébe nézek. Én állni fogom, és ő? Nagy ostobaságra vallana, ha leverném, főleg, hogy rakás fegyver közepén két fegyveres van vele, lövésre készen. Habár a helyzet kihívás értéke oly magas, óhatatlanul is izgalom járja át tagjaimat. Ha még halandó lennék, ettől az érzéstől tuti átdöfné az ingemet mindkét mellbimbóm, így viszont be kell érnie két natúr, cicifix nélküli kebellel.

[Quator ar Zaraquer]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Alabama állam, Mobile
Időpont: 2010. június 6. (vasárnap)
Résztvevők: Vörösbegy
_____________________________________________________________

*Daniel válla felett/mellett elnézve látja Vörösbegy a két testőr bár palástolni igyekszik, de ott bujkál a kárörvendő vigyor mindkettejük szája szegletében a "leszopás" elmulasztásának említésére. Viszont a bocsánatkérés és az ebből kiérződő burkolt fenyegetésre ez az inger rögtön szertefoszlik, mintha sose lett volna. Két semmitmondó kifejezésű, kőbe metszettnek ható arc. Kezek észrevétlenül a puskaagyra csúsztatva.Egyikük se tesz vagy mond semmi fenyegetőt vagy ellenségeset, csupán készültségbe helyezték magukat, ismerve főnökük és az üzlettárs lobbanékony természetét. Végül mégsem kerül sor egyenlőre komolyabb inzultusra, mert Daniel nem reagál a telefonbeszélgetéssel kapcsolatos részekre. Csupán az üzleti megbeszéléshez tartozó listát hallgatja végig figyelmesen. Ahogy befejezte a kérések felmérését kissé hitetlenkedve felhúzza a szemöldökét és viszonozza Vörösbegy átható pillantását. Pár hosszúra nyúló pillanat múlva megvonja a vállát és elfordul a gangreltől, mint aki már kezdené is az intézkedést a gyors és olajozott ügymenet érdekében.*

-Amit felsoroltál minden van raktáron a kért mennyiségben. Ha van nálad megfelelő összegű kp, akkor már viheted is őket. Bár sokkal jobban kijössz, ha az 1-2 darabok helyett inkább rakasszal viszel. Nagy tételben minden olcsóbb.

*Ezzel elővesz egy zsebben elférő, érintőképernyős táblagépet és gyorsan pötyög rajta néhányat. Valószínűleg vagy a "leltárlistákat" csekkolja, hogy mit hol találtok meg a raktárban. Vagy az összeget számolhatja a számológép funkciót segítségül hívva.*

[Navaratna]

Vörösbegy

A testőrség ismer már minket annyira, az első keményebb hangra nem szegeznek fegyvert rám. Ám Daniel fapofája sért. Velem ezt nem lehet megcsinálni! Akkor se, ha éppenséggel sok a baja mostanság és az így csapódik le nála! Nehogy már az ember szívja a vámpír vérét!
<Túl személytelen, túl távolságtartó és hideg, Daniel nem szokott ilyen lenni, akkor se, ha enyelgéseinkkor meghúzom neki a határt és akkor csalódott.>
Tűnődve nézem, ahogy előveszi a gépét és nyomogatni kezdi, aztán döntök.
Tarthatatlan ez így! Kezemmel sebesen előre nyúlok, hogy kikapjam kezéből a táblagépet és hármat hátrébb is lépek. Ha sikerül a tárgy megszerzése, mellkasomhoz szorítom és Danielre nézek:
- Beléd meg mi ütött? Füled botját se mozdítod. Ennyire felhúztad magad? Sose szoktál ilyen karót nyelt lenni. Mióta vagy ilyen érzékeny? Igazán kibökhetnéd. Vagy négyszemközt közlékenyebb lennél? - billentem félre a fejemet. Kezdem úgy érezni magam, mintha zsörtölődő házaspár lennénk...

[Quator ar Zaraquer]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Alabama állam, Mobile
Időpont: 2010. június 6. (vasárnap)
Résztvevők: Vörösbegy
_____________________________________________________________

*Ahogy Vörösbegy előrelendül és kikapja Daniel kezéből a mini számítógépként funkcionáló kütyüjét, inkább csak a mozgást érzékeli, mintsem tudatos megfigyelés lenne, hogy a két testőr azonnal reagál. Mire a három lépést hátrafelé megteszi, már két tüzelésre kész, nagykaliberű sörétes puskával nézhet farasszemet a nő. Ugyan azt a három lépést, ami az eddigi távolságot jelentette a két maffia-katona is megtette, így már Daniel előtt egy lépéssel állnak, teljesen kitakarva főnöküket. Viszont acél idegeiket és lélekjenelétüket dícséri, hogy a gyanús mozdulatot követően nem lőtték még szitává a "vakmerő nőcskét", aki az ő dolgukat nehezíti éppen. Daniel ádázul, de halkan felkacag az élő fal takarásában. Kezeit testőrei vállára téve kissé széttolja őket, hogy előre lépve felvegye a beszélgetés fonalát. Egy-egy oldallépést leszámítva egyik fegyveres se lankad, lövésre készen, rezzenetlenül tartják a söréteseket.*

-Ejnye Robin. Tudhatnád, hogy az ilyen játékok milyen veszélyesek. A fiúkat cukkolni nem érdemes.

*Bár továbbra is érződik a feszültség a férfin, de arcára már visszatért a magabiztos és megheletősen önelégült mosoly. Viszont a kérdezősködésre továbbra is csak kitérő, elutasító választ ad.*

-Baj mindig van, ami az én dolgom. Az üzlet az üzlet, de most egyáltalán nem vagyok vevő a körítésre.

[Navaratna]

Vörösbegy

A srácok reflexei jók. Mondom én, van itt kihívás dögivel! Habár nem kéne szitává lövetnem magamat, amikor a falka várja az árut.
Halálfélelmet nem ismerően nézek előbb egyik majd másik fegyver csövébe és elégedett mosoly terül szét az arcomon. Van valami bizarrul bizsergető abban, amikor így szemtől szemben állhatok a vésszel.
Daniel csak az ő jelenlétükben játssza az eszét, máskülönben nem érezné magát ennyire nyeregben.
- Te vagy a fej, ők csak a kéz, szóval csak akkor tesznek bármit is, ha te úgy utasítod őket - felelem neki. - Amúgy egy fegyvertelen nő miatt kár ekkora felhajtást csinálni. Ekkora rizikófaktort jelentenék? Ez lassan már hízelgő - simítom meg a minicomputer élét ujjbegyemmel.
- Az élet már csak ilyen nehézségek jönnek-mennek, de ha engem is érint, akkor már nem csak a te dolgod.
Tenyeremhez ütögetem a táblagépet, úgy folytatom:
- Megbízók küldtek, nem a magam ügyében érkeztem, és ezt a szükséges mennyiségből is kitalálhattad volna. Üzleti szempontból nem mindegy hát, a továbbiakban is számíthatunk jelenlétedre a piacon, vagy folyamatban van valami nem kívánatos? Én jöttem, mert én ismerlek, és megbízóim még nem. Újakkal meg sejtem, hogy csak akkor állsz szóba, ha beajánlják őket vagy lenyomozod a hátterüket. Mondhatni ez az első alkalom az esetükben sorsdöntő, a későbbiekben is téged veszünk-e igénybe. Téged és a kedvezményeidet - ugrik be, párszor azért engedett el nekem ezt vagy azt, ha fényes kedvében volt.
<Hát most nincs... Nekem meg annyi stekszem nem áll rendelkezésre, csontra kifizessem.>
Elindulok felé, s csak követlenül előtte állok meg:
- Vagy velem van a bajod? Ennyire megsértettelek? Jobb szeretnél egy szőrös, pállott szagú, hiányos fogsorú pasival egyezkedni? - biggyesztem le ajkamat csalódottan és sajnálkozva, miközben szabad balommal végigsimítok a karján.
Pedig negyed órával ezelőtt a kocsimban a kimiskárolásával szórakoztattam magamat.
De ő nem tudja mi vagyok. És amíg lehet, nem világosítom fel. Kell a fegyverforrás. Most pláne, nincs idő új beszállító után kujtorogni, akinek nem vagyok senkije. No meg gyorsan terjednek ezeknél a hírek, ha valaki fizetésképtelen, vagy zsarutégla, vagy egyszerűen csak szúrja a szemet.
Így akár szarozik velem, akár nem, le kell nyelnem a békát.

[Quator ar Zaraquer]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Alabama állam, Mobile
Időpont: 2010. június 6. (vasárnap)
Résztvevők: Vörösbegy
_____________________________________________________________

*A bátor farkasszem nézés a puskacsövekkel és a bizsergető izgalom szülte ádáz vigyor sem enyhíti a két testőr elszántságát. Ugyan úgy fapofával várják az alkalmat, hogy "támadni akart" felkiáltással szitává lőhessék a vöröshajú teremtést. Bár még mindig nem látszik túlságosan együttműködőnek, de a beszélgetésbe belemegy Daniel és most nem hagyja figyelmen kívül az apróbb részleteket sem.*

-Fegyvertelen nő?!? Ugyan, Robin, ezt Te sem gondoltad komolyan. A srácok számára nem nagyon számít, hogy van-e vagy nincs-e fegyver annál, akit kikészítenek. ... A dolgok pedig Téged pont nem érintenek. Jobb lenne, ha a jelenlegi üzleten lovagolnánk és nem az Én ügyeimen.

*Jelentőségteljes hatásszünetet tart. Ezzel is jelezve, hogy ezt a részt lezártnak tekinti. A megbízók és a hosszú távú üzleti kapcsolatok kilátásba helyezésére cinikus vigyor a válasz, nomeg a megszokott lekezelő hangnem.*

-A szükséges mennyiségből számomra az világlik ki, hogy a "Ződ Kör" vagy kiknek vásárolsz épp, igényeit akár a csomagtartómból is bármikor ki tudom elégíteni. Azért ne sértegess, mert két szatyor csúzli az nem tétel. HA mondjuk azt mondanád, hogy még ma este kell úgy ezer M4-es, akkor lehet, hogy kértem volna pár órát a teljes szállításra.

*Bár lehet kicsit túlzott az 1000-es tételszámmal, de körbenézve lehet nem is olyan nagyot. A kedvezmények pedig ténylegesen inkább szóltak mindig is Vörösbegy személyének, mint a rendelt áruk mennyiségének. Láthatóan a gondolatmenetben Daniel is itt járhat mert valamelyest enged a testében vibráló feszültség és a "megszokott" élveteg vigyor ül ki ábrázatára.*

-Persze, ha a "megbízóid" is simulós vadmacskák, akkor lehet szó "csoportos kedvezményekről".

*A nő közben közelebb lépett és lebiggyedő ajkakkal latolgatja a közte és egy mexikói kamionos közötti különbségeket. Ez a fajta már-már émelyítő évődés láthatóan sokkal hatásosabb a férfiúi hiúságra, mint az eddigi próbálkozások. Daniel jobbjával finoman kiveszi a gangrel kezéből a táblagépét és ismét vet egy futó pillantást a képernyőre. Közben egy alig észrevehető bal kézmozdulat hatására a két fegyveres is lejjebb ereszti a söréteseket, bár továbbra is készenlétben tartják magukat és nem veszik vállukra a fegyvereiket. Testközelből Vörösbegy elégedetten nyugtázhatja, hogy a fegyver nepperben a ideges feszültség háttérbe szorult és sokkal "kellemesebb" energiák kezdik feszíteni. Viszont ismételten azt lehet mondani, hogy Daniel nem lett volna az aki, ha hagyná a személyes vágyait, ösztöneit elnyomni a józan számítást.*

-Node, amivel Te szoktál leszerelni kedveském: Előbb az üzlet és utána talán a szórakozásra is szakíthatunk időt.

[Navaratna]

Vörösbegy

Daniel lassan kezd kiengedni. Örömteli fordulat. Amikor megemlíti a kikészíteni szót a fiúk kapcsán, akaratlanul bevillan milyen egy álati szőrmét kikészíteni. Vajon emberbeőrrel mennyire macerás a helyzet...?
Apró biccentéssel veszem tudomásul a hatásszünetben, üzleti gondjai csak rá tartoznak.

Nevetek, ahogy lezöldezi Michael-éket.
- Ők a "kis létszámú de hozzáértő csapat"-elv hívei, nem a "nagy létszám tölteléknek való, mit bánjuk ha fogynak"-é. A gazdasági világválság után pláne fontos a költséghatékonyság, vagy mit szövegelnek a közgazdászok - forgatom meg szemeimet, mert ilyesmiben nem vagyok kitanult. - Igaz, nem egy privát hadsereg, de megérik a pénzüket. Sértegettelek? ÉN? - nézek rá ártatlan szemekkel és meglepetten. - Bizonyára félreértettél, szem ágában sincs ilyet tenni veled.

Méláz, vajon kik lehetnek a megbízóim, és amikor felveti, dögös tyúkokról van-e szó, bevillan hackerünk. Fel kell nevetnem, csengő hangon, jóízűen. Ron nőnek álcázva? Lemegy a bányába és feljön a szén! Mit feljön! Kimenekül!!! Hamar elképzelem falkapapunkat csadorban, Csabát wiccás lánykának, Michaelt könyvet szorongató, rakott szoknyás szűzlánynak. Ó, egek, a kép sokáig ott lebeg lelki szemeim előtt...
Eddigre közelebb kerültem Danielhez, lassan a táblagép is visszavándorol gazdája kezébe. A fegyverek lejjebb eresztődnek.
- Pedig milyen izgató volt két ekkora rám szegeződő szerszám kereszttüzében lenni! - kuncogok. - Ámbár félő, a nagy izgalomban hamar elsültek volna - nyalom meg ajkamat.
- Persze, természetesen, első az üzlet - kacsintok rá, miközben megmarkolom a fenekét, mielőtt elsasszéznék tőle.
<Vajon meddig kell itt riszálnom magam, hogy jussunk is valamire? Legközelebb Ron megy el fegyvert szerezni!!!>

[Lorgar ves Erhan]

Mujahid

Mikor elindulunk visszafelé, még az ajtóban jó nagyot szippantok a cigimből, elpöckölöm a maradékot, kifújom a füstöt, aztán Tölgyesit előre engedve bemegyünk.

Majd lehuppanok az egyik fotelba és ha Csabának nincs több kérdése akkor csöndes csevegésbe kezdek vele az árverésről, meg úgy általában.

[off] fegyverlista: két colt government (másnéven M1911 A1 colt) pisztolyom van, meg egy 1894-es mintájú Winchester puskám. [/off]

[Quator ar Zaraquer]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Alabama állam, Mobile
Időpont: 2010. június 6. (vasárnap)
Résztvevők: Vörösbegy
_____________________________________________________________

*A fegyverkereskedő által valami flúgos környezetvédőknek képzelt csapat méltatására cinikus, de vidám mosolyt villant Daniel a gangrel nőre.*

-Kis létszám. Jah. Gondolom a dirr-durr után meg egy fél napot molyoltok, hogy összeszedjétek a rézhüvelyeket a fűből. Első a környezetvédelem vagy mit szoktak szajkózni.

*Közben már teljesen elmerült a kalkulációkba és gyors pötyögtetésben. Ennek köszönhetően az elsülő nagy szerszámokra nem figyel fel, a két testőr pedig nem adja jelét, hogy vevők erre a labdára. A fenékmarkolásra azért egy pillanatra meglepetésében megfeszül a férfi teste és vissza is zökken az itt és most világába. Egy utolsó pillantás a kis gépre és ádáz cápavigyor jelenik meg a nepper arcán.*

-Akkor jössz nekem hatezer kettőszázzal a kis bevásárlólistád szerint.

*Begy tényleges és pontos anyagi helyzetével ugyan nincs tisztában Daniel, de az öltözete és eddigi ismeretségük alapján azt sejti, hogy ennyire nem hitelképes önmagában a csajszi. Látszik rajta, hogy kíváncsian várja a bemondott összeg kiváltotta reakciókat. Illetve abból sokat leszűrhet egy hozzá hasonló bűnöző, hogy hirtelen kicsapják elé a mondott összeget. Ha így történne az azt jelenti, hogy a "megbízók" stabil anyagi hátterük mellett megengedhetik maguknak azt a bizonytalanságot, hogy előre odaadják a pénzt a közvetítőjüknek.*

[Quator ar Zaraquer]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Alabama állam, Mobile
Időpont: 2010. június 6. (vasárnap)
Résztvevők: Michael
_____________________________________________________________

*A zenegép molesztálását nem nagyon támogathatja a házirend, mert az első arrébb tolási kísérletre az eddig csendesen szemlélődő, pontosabban inkább pózoló, kidobó mély hangján rászól a tzimisce-re.*

-Hé kisköcsög! Haggyad békébe', mer' odamegyek!

*Mivel Michael rendületlenül az ajtó elé tolja a súlyos berendezési tárgyat, a kigyúrt fickó ellöki magát a bárszékétől és megállíthatatlanul gázol a rendbontó felé. Innentől kezdve már nem nagyon van mit beszélni a dolgon, így rögtön egy figyelmeztető jobb egyenessel indít, ami elől sikerül a szabbatnak lehajolnia, de a válaszcsapását félrelöki egy izmos alkar. Még néhány ütésváltás következik, de mindkét félnek be kell látnia lelke legmélyén, mégha kifelé egyik sem szeretné mutatni, hogy azonos szinten vannak képességek és tudás terén az ökölharcban. Egyetlen értékelhető találata Michaelnek van. Egy bal horoggal ugyan elkapta a "kétajtós szekrény" pofacsontját, de hiába a vérében lakozó erőnek, a halandónak csak kicsit félrebillent a feje, mint a Bud Spencer filmekben szokott a nagydarab főhősnek. Mivel nem nagyon történik semmi csak a két küzdő kezdi feldöntögetni a székeket és eltolni az asztalokat az egymással körzés közben, így a vendégek és főként a két pincérnő kezdi kissé unni a táncestet.*

-Miva' Bobo lecsoffadtá'?!?
-Üssed mán lefelé! Ez csak egy buzi!
-Hé, Takonypóc! Takarodjá' má' 'nyádba! Osztán ne itten csiájjad a fesztivá't!
...
-Oké, ennyi volt. Én kihívom a zsarukat.

*Az egymáshoz nagyon hasonló "biztatások" közepette az utolsó valamivel halkabb, de sokkal határozottabban csengő kijelentés a pult mögött lévő csinosabbik csajtól származik. Ahogy a box kavargásában egy fél pillanatra odakapja tekintetét Michael, látja, hogy a telefonkagyló már tényleg a nő fülénél van és tárcsáz. Viszont nincs sok ideje ezen elmélkedni, mert az eddig csak szóban segítő vendégek felbátorodva elindulnak a "tánctér" felé. A biliárdozók közül a nagyobbik darab, aki a tipikus "szelíd motoros" bőrszerkót viselő kopasz, de majd' derékig érő bozontos szakállú figura, a dákót fordítja meg és láthatóan eltökélt szándéka egy rögtönzött töréstesztet lefolytatni a dákó-koponya kutatási területen. A másik társa csak mormog valamit, hogy "hagyjad, játszunk", de lerí róla ezt ő se gondolja teljesen komolyan. Viszont egyenlőre csak megkerüli a biliárdasztalt, de annál tovább nem jön. Úgy lehet vele, hogy a többieknek 4-en csak sikerül legyűrniük a bacardis csókát. A bárpult sarkától is megindul az eddig a pincérnőket sikertelenül szédítő alak, kezében az éppen kiürült sörösüveget szorongatva, bunkó gyanánt. Bár valószínűleg csupán az első csapásig jósolja ő maga is ezt a fegyverválasztást és utána átnyergel a "niggerbicska"-ként aposztrofált törött üvegnyakra. Az egyik magányosan iszogat férfi is elszánta magát, hogy segít Bobo barátjának és helyreteszi a kis muksót, akit a nagydarab biztonságinak nem sikerült. Ő meglehetősen imbolygó léptekkel már emeli is két öklét maga elé, mintha csak egy 1800-as évek végi boxmeccsen lenne. Összegezve a terv részlegesen, de sikerülni látszik. Négyen a vámpír köré gyűlnek, a pincérnők elérkezettnek érzik az időt a "telefonos segítségre". A biliárdasztalnál egy figyelmesebb és az egyik hátsó asztalnál egy a bútordarabra borult férfi még nem várakozó állásponton van. Viszont a zenegép már a helyén, az ajtó előtt. A nagy kérdés, hogy ha a kidobó érdemben fel tudta venni a harcot a tzimisce-el, akkor most négy halandóval egyszerre elbír-e vagy neki lesz útban a tereptárgy menekülés közben? *

[Alaven]

Tölgyesi Csaba

Mikor Mujahid felhozza Begy bevásárlós mutatványát, nyugodtan konstatálom, hogy hozzám ismét nehezen jutottak el a hírek.
- Pont jókor mondod - finom mosoly, elvégre mikor máskor mondhatná. - Írnál neki egy üzenetet a nevemben? Mondjuk a szöveg legyen a következő:
Ó Artemis földi manifesztációja, kinek hamvas szűziessége rokon a z erdő-mező érintetlenségével, s kinek természetétől fogva osztályrésze a sóphrosyné, a józan mértéktartás, a szellem tisztasága az ösztönökkel szemben, kérlek szánd meg eme halandót jóindulatoddal a következőképpen: 1 db Glock 17, 2 db hozzá megfelelő hangtompító, lőszer.
Megkockáztatom, hogy két barátom nevetése miatt az üzenetet párszor még el kell mondanom mielőtt leírásra kerül, de a jókedvük érdekében nem leszek rest ezt megtenni.

[Navaratna]

Vörösbegy

Arra, miszerint környezetvédő csapatnak viszem a cuccot én is vidáman vigyorgok. Homlokmozi vált, most a falkát zöldeknek képzelem el. Michael jól is mutatna egy transzparenssel egy vegyi gyár előtt, olyan geek feje van, de Mujahidot hamar lemeszelnék mint terroristát, így neki a képére fehér orvosi maszkot kéne tenni, mintha az átlag levegő is szennyező lenne és így tiltakozna a kipufogófüst ellen. Ront mutogathatnánk, mint a szennyezés következményét, kijózanító látvány lenne. S mindehhez szónoklatot szerkesszen Csaba.
Nagyon mehetnékem van már, ha kínomban ilyesmivel szórakoztatom magamat.

Daniel nagyon számol, én pedig lemosom a vigyort az arcomról. Nagyon jól tudom, annyi pénz nem lesz nálam, mint amibe ez az egész kerülni fog. Bírom, amikor a srácok kiadják az ukázt, hozz ezt, hozz azt szivi, de lóvét azt nem vágnak hozzám. Minek hisznek ezek, bankkártya helyett a sunámmal pótolom ki?! Haragszom rájuk. Michaelen ezt is leverem. No nem túl durván, nincs bár bennem annyira az ideg, habár hamar felszítja Daniel menten, ha meghallom az árat és aztán a fikázását.
<Mekkorát lesnének már ha üres kézzel állítanék be...>
Beszállítóm ki is vágja az összeget, nagyot sóhajtok.
- Legyen 3000 és számla nélkül- felezem meg pofátlanul és arcátlanul a végösszeget.
<És gondolj amit akarsz te faszkalap.>