Raehur bukása

[Thor]

Rupert Farigon


//off: A karakter még nem látott élőholtat, és vallása miatt nem is tanult róluk. Legalább 1-es szintű nekromancia képzettségnek kell lennie, vagy papi mágia halál szférának. Ezért nem tudja a karakter, hogy mi lehet ezekkel az emberekkel. //


Belépve a kapura nem számítok semmi komoly dologra, hisz az elmondások szerint a tér utazója semmit nem vesz észre, csak átlép rajta. Ezért is, mikor megjelennek azok az amorf lények, azonnal eláll a lélegzetem. Riadalmam csak fokozódik, mikor csápszerű karjaikkal ki akarják tépni kezemből a szimbólumomat. Hangosan üvöltve kiáltom istenem nevét, és erősen tartom az ereklyét. Szerencsére nem tart sokáig a borzalom, és a szimbólum is sértetlenül megmarad. Viszont mikor kilépek a kapun, erős fáradság vesz erőt rajtam. Nagy levegőt veszek, és lovamra nézek, hogy minden rendben van, és hálaimát rebegnék Sogronnak, mikor azok az emberek eltorzult arccal rohannak a lány felé. Döbbenten látom, hogy egy gyermek is van a támadók között.

< Vajon miért támad egy gyermek erre a nőre. >

De, ahogy közelebb érnek, látom rajtuk, hogy átok szállhatta meg szerencsétleneket, és az átkot vagy az a sodronyinges férfi aggatta rájuk, vagy még van itt más is. Düh jelenik meg szívemben, hogyan vetemedhet valaki erre. Hangos, erélyes szavakkal kiáltok a parancsolóra.


- Sogron papjaként parancsolom neked, azonnal állítsd meg őket, és tépd le róluk az átkot, mely ily szörnyűvé teszi őket.


Várom, hogy miképp cselekszik a férfi. Ha nem tesz parancsom szerint, akkor Sogron hatalmát hívom segítségül. Bal kezemmel megfogom a szimbólumot, és közben jobb kezemmel előhúzom kardomat, majd hangosan parancsolok, de most már az isten hatalmával.

//off: A parancs lélek szférás litániát varázsolom. 1 szegmens, 10 kegypont 10-es E+ k10 amit a KM-nek kell dobnia. Ha túlmegy a mentális védelmén, akkor 2 körig mindent elkövet, hogy parancsom szerint cselekedjen.//

- Parancsolom neked, védd meg a kisasszonyt!


< Ha ő parancsol nekik, akkor egyértelműen most meg fogja állítani őket. >


Első kör vége.


Második kör


Ha hatott rá a papi mágia, akkor utasítom Kisejt, és közben a sodrony ingesre mutatok.


- Kisej, azonnal fegyverezd le a fickót, és fogd is le!


Ha sikerül, és persze Kisej hallgat rám, akkor a fickó elé állok, kit Kesij lefog.


- Mit műveltél ezekkel a szerencsétlenekkel? Azonnal vedd le az átkot róluk!


Ha nem működik a papi mágia, és a megátkozott emberek még mindig harcolnak, akkor a sodrony inges felé rohanok kezemben a kardommal, mert tudom, őt kell elkapni, hogy vége legyen ennek a pillanatnyi szörnyűségnek, melyet csak gonosz lélek tehetett. Próbálok úgy haladni, hogy közben kikerüljem a támadó embereket. Ha mégis megtámad valamelyik, félre lököm, de nem ölöm meg egyiket sem.

Minden fennmaradó időben, és körben azon igyekszem, hogy a fickót elkapjam, de ne öljem meg, bár e tett után megérdemelné.

Próbálok hideg fejjel harcolni, mert ellenkező esetben hamar véget ér halandó életem.

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Kereskedő hercegségek
Időpont: Psz. 3691. év elejétől 5. hónap 02. nap estig
Résztvevők: Sidoshi Tanaka
_____________________________________________________________


Nekivágtál a nagyvilágnak, hogy gyógyírt keress a szívedet markoló vágyra. Nem gondoltad, hogy egyhamar eléd ugrik a megoldás, de arra sem voltál felkészülve, hogy hetekkel később még egy szemernyit sem jutottál előbbre. Végül hosszú keresés után találkozol Uwel egy lovagjával. Mély sötét szemmel vizslat, miközben a történetedet hallgatja, homlokán olykor elmélyülnek a nehéz évek alatt vájt barázdák, de nem szól közbe. Amikor a végére érsz, fáradtan sóhajt, azután megszólal mély öblös hangján.
- Uwel szellemét hordozod a szívedben kicsi gyerekkorod óta. Természetesen segítek, amit tudok, de ugye nem gondolod, hogy könnyű dolgunk lesz? Ha atyád olyan harcos volt, amilyennek mondod, és az idegen végzett vele, az azt jelenti, hogy a feladatod sokkal nehezebb annál, hogy akár te akár én könnyedén legyőzzük. Lehet egy élet munkája lesz beteljesíteni a bosszúdat. Készen állsz rá?
- Különös időket élünk, Pyarron még nem heverte ki a dúlás vérzivatarát, de a sivatagból máris olyan hírek érkeznek, ami halandó ésszel felfoghatatlan katasztrófával fenyeget. Közben itt a hercegségekben sosem hallott dolgok történnek, annyian fordulnak hozzánk manapság, hogy képtelenek vagyunk megbírkózni a feladattal, bármennyire jogosak is a kérések. Legutóbb Raehurban történtek vérlázító dolgok, családokat irtottak ki azért, hogy a holttestüket használják fel sötét céljaikra. Akik idejében elmenekültek, az éhhalállal néznek szembe és az erdőkben bújkálnak. Nyilvánvaló, hogy olyan rejtély húzódik a háttérben, ami megmagyarázza, miért történt mindez, de egyszerűen nincs módom mindezeknek utánajárni. Te viszont úgy tűnsz, mint aki tud vigyázni magára és ha megteszed, hogy kideríted, mi történt Raehurban, azzal nagy szolgálatot teszel a bosszú urának és kiérdemled kegyét. Ha olyan titokra nyitsz fényt, ami meghaladja az erődet, jer vissza és mondd el nekem. Ha be tudod teljesíteni a szerencsétlenül jártak bosszúját magad, hát tedd meg, és urunk hálája nem marad el. Mindenképp keress meg újra - ha uram magához szólít közben, akkor bármelyik rendtársamat - és számolj be róla, mire jutottál. A Ghedis-folyó menti véráztatta földek és környékbeli erdők rejtik a titkot, ott kezdd el a kutatást. Uwel vezessen utadon!
Néhány nap lovaglás után elérted Gelian kikötővárost, ahol az ellustult folyó hosszú útja végén a tengerbe önti régóta görgetett hordalékát. Elindultál északnak a folyó mentén és ahogy a város eltűnik a déli horizonton, az út melletti földek úgy váltanak egyre gazdagabban termőre. Viszont azt is látod (bár a szántóvetés nem lett épp nagy kedvenced), hogy sok helyütt a munkákkal eléggé el vannak maradva, ahol dolgoznak is, csak egy-két meggyötört agg, nő, vagy épp gyerek dacol a tűző nappal. Mintha a népesség harcképesebb felét hadba hívták volna, de nem tudsz róla, hogy bármilyen harc dúlna. A napkorong alja már kezdi súrolni a láthatárt, amikor hangos kiabálásra figyelsz fel:
- Mi az hogy orvoshoz kell vinni? Kész vagytok talán? Ha kell csináljátok egész éjjel is, szép holdfényes éjszakánk lesz, pont eleget láttok. Addig nem mehettek haza, amíg én nem mondom. Vele meg ne foglalkozzatok. Ha nem bírja a munkát, minek dézsmálná a drága kenyeret? Majd az uraság gondoskodik róla.
Egy lovas katona üvöltözik néhány sovány, az egész napi munkától elgyötört rongyos emberrel. Egyikük egy mozdulatlan test felé hajol.

Felrémlik benned, amint a kolostor lakói zokszó nélkül túrták a földet hidegben, melegben, esőben és szélben, de az elemekkel dacolni számukra dicsőség volt. Ezekről az emberekről viszont süt a nyomorúság. Talán mert a kínjaikat más emberek okozták.

[Kijoe]

Sidoshi Tanaka

Ahogy a gyönyörű termékeny tájat nézem és az emlékeimen gondolkodva lassan ügetek a lovammal, hirtelen ordítozás üti meg a füleimet. A hang irányába fordulok és látom, ahogy egy lovon ülő amolyan katonaféle, sanyargatja a rongyos parasztokat. Az egyikük a földön fekszik mozdulatlanul, épp egyik társa próbálja élesztgetni. A lovam a katona felé irányítom és közelebb lovagolok. Közben kémlelem a terepet, hogy a katona társai vajon merre lehetnek? Persze az is lehet, hogy egyedül van...

Közelebb érve, megállítom a lovam és megszólítom:

- Szép napot katonaságodnak! -kicsit meghajlok a nyeregben, ahogy a tiszteletadást tanultam apámtól, de végig a katonára nézve.

Ha viszonozza köszöntésem, akkor megpróbálok beszédbe elegyedni vele.

- Ki az uraság akit szolgálsz? És hol vannak az igazi munkások akiknek dolgozni kellene helyettük? - mutatok a szerencsétlenekre, majd folytatom: - Az a szerencsétlen teljesen kimerült! Esetleg megnézhetném, hátha tudok segíteni neki.
- bökök a földön fekvő mozdulatlan test felé.
Várom a katona reakcióját, miközben kósza gondolatok futnak át az agyamon.

<< Szegény szerencsétlenek. Ezek itt mind öregek vagy nők vagy gyerekek. Vajon hol lehetnek a férfiak? Mi folyik itt? Ez a katona meg itt hajtja őket, mikor már mozogni is alig bírnak?! Vajon az ő kezében hogy mutatna a kapa? Lehet meg fogom értetni vele, hogy milyen is az a földművelés, étlen, szomjan a napfénytől kitikkadva. Nem lesz az ínyére...>> - ezen gondolkodva mosolyra húzódik a szám.

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

Gyorsan felmérem a helyzetet, és amint nyilvánvalóvá válik, hogy a nőt akarják megtámadni, őt akarom biztonságba tudni. // off: remélem nem véli ellenségesnek a félmeztelen férfi reakcióját, miszerint a lányhoz közelít//

A lányhoz lépek lovammal, és megpróbálom az nyeregbe rántani. Ha sikerült, vágta az ellenkező irányba. De csak olyan messze, hogy még vissza tudjak menni segíteni kb 30 láb.
Ha védencem tud egyedül lovagolni, leszállok a lóról, ha nem őt teszem le.
"- Vigyázzon magára! Ne velünk foglalkozzon! Meneküljön!"
Majd irány vissza a többiekhez.

Ha nem tudtam a lányt a nyeregbe rántani, a lovammal úgy állok meg, hogy a támadók és a lány közé kerüljünk, majd leszállok a lány felé. //Off: Remélem a lovon nem tudnak átrohanni, ki kell kerülniük//
A lányt az ellenkező irányba küldöm.
"- Fusson!"
Kivont karddal várom a támadókat.

Ha nem támadnak, hanem a nő után mennek, vissza a lóra, és az leghátsót hátulról támadom.
Ha a lány nem elég gyors, mielőtt utolérnék a loval vágtatok a lány felé, és őt védelmezem.

Ha a lányt sikerült nyeregbe rántani, és Rupert varázslata is működik, minden képen a lányt teszem le, és vágtázok a sodronyinges felé, de támadom is karddal, nem pedig lefogom.

Ha nem sikerült felrántani a lányt, a varázslat viszont sikerült, akkor a lovat hagyom fedezéknek, én pedig fegyverrel támadom a sodronyingest.

[Jomadar]

Aki meghallja a hangját: 1k6+2 = 6(+2) [8]

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Ismeretlen
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Kisej, Rupert Farigon, Roneld Allaro
____________________________________________________________

Kisej a rémülettől falfehérré vált és megdermedt lányt próbálja felcibálni a lóra. Nem megy könnyen, de közben a ló elindul, így ha a lány nem is ül a nyeregben, a nagydarab férfi a karjánál fogva el tudja húzni a közvetlen veszélytől. A félmeztelen férfi az első támadóra egy ügyes mozdulattal ráveti a kabátját és csépelni kezdi, miközben Rupert ráüvölt a tisztre. A sima szavak nem nagyon érdeklik, de urad hatalma szemmel láthatóan hat rá, rohanni kezd a lány után és teli torokból kiabálja - Állj, álljatok meg. Szerencsére a nagy zaj ellenére is megállnak a rohamozók, kivétel az, akit Roneld agyal éppen. Annyira nem képes gondolkodni (és lehet, hogy nem is hall rendesen), hogy nem veszi le a rá dobott kabátot, csak a nő utoljára látott helye felé rohan és nem is reagál a dalnok ütéseire (amik egyébként csontokat törnek). Végül felbukik és a tiszt is odaér és rákiált, bár addigra nem is nagyon tud felállni. Ekkorra mindőjük megáll és néz maga elé üres tekintettel.
Már egymás mellett álltok, amikor Rupert kegkérdi:
- Mit műveltél ezekkel a szerencsétlenekkel? Azonnal vedd le az átkot róluk!
A férfi először összezavarodik, majd kitisztul a tekintete, vörös fején látszik, hogy elfogta a pulykaméreg és teli torokból üvölt:
- Öljétek meg mind!
A varázslat idő előtt foszlott le róla valami miatt.
A lány és Kisej eddigre jókora előnyre tett szert, a kapun túl a romok közé ért. Viszont a dalnok és Rupert közvetlen közelében ott áll a tiszt és az ismét emberfeletti dühvel küzdő istentelen teremtmények. Nem klasszikus zombik, mivel még viszonylag friss hullák, a rothadás bűze árad már legtöbbükből, de a hús még nem kezdett lerohadni a csontjaikról és valami olyan elánnal támadnak, amihez foghatót teremtett lánytől még nem láttatok.
A közvetlen veszély elmúltával a lány összeszedi magát és bár a lábai remegnek, tud lovagolni.

Bár jól körülvettek titeket és eléggé szorongatott helyzetben vannak, annyira buták, hogy semmiféle együttműködésről nem beszélhetünk, így a több ellenfél előnyeit nem tudják kihasználni.

Roneld
A lány már nincs veszélyben, de a félelmetes dögök ellen inkább a kitérésre összpontosítasz.
A megmaradt halott katona rád veti magát és egy jól irányzott csapása át is hatolt volna a védelmeden, de szépen elmozogtál.
Egy kiegyenesített kasza a füled mellett csendül meg a tőrödön, és a másik paraszt ökle is közel járt, de némi hátramozgással úgy megleped, hogy még az egyensúlyát is elveszíti. A nő a kését egész ügyes mozdulattal döfte feléd, de azért tudtad hárítani.
A megfelelő pillanatokban szépen vissza-visszaszúrsz a katonába, minden döfésed talált, de láthatóan nem zavarja. Olyan szerveket szúrtál át, amiknek ő már amúgy sem veszi hasznát. Ez a védekező harc így patthelyzetnek tűnik.

Rupert
A tiszt tudja, hogy veszélyes vagy és nem akar még egy alkalmat adni, hogy a hatalmadat használd (nem tudja, hogy mindent beleadtál), inkább neked ugrik. Vele tart két kaszás meg egy öklét rázó paraszt is, sőt a kislány is a lábadba akar harapni.
Bár úgy érzed, a kapu hatására még mindig ólmokat mozgatsz a lábad helyett, így is gyorsabb vagy nála, de első csapásod egy hajszállal mellétalál.
Gonosz vigyorral az arcán vág vissza és mire hárítod, a penge véres csíkot húzott a válladon (5 fp). A két kasza szinte egyszerre szúr feléd, és míg az egyik elől elmozdulsz, a másikba szinte beleszaladsz. Valamibe beleakadhatott a ruhádon, mert bár a hatalmas kasza komoly sebet is okozhatott volna, nem rendített meg igazán (2 fp). A kislány nem jelentett rád veszélyt és a parszt ökle elől sem volt gond kitérni, viszont válszcsapásod is könnyedén hárítja a diadalittasan támadó tiszt.

// Mivel változott a helyzet, itt újra mondjátok, hogy mit tesztek és dobjatok is aszerint

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Kereskedő hercegségek
Időpont: Psz. 3691. év elejétől 5. hónap 02. nap napnyugta
Résztvevők: Sidoshi Tanaka
_____________________________________________________________

- Szép napot idegenségednek! - válaszol némi gúnnyal. Narancsliget kormányzóját képviselem és a lusta parasztokat kell munkára fognom. Neked mi dolgod itt?
Nem kell hozzá a lélek ismerete, hogy érezd, nem örül neked, de tart is tőled annyira, hogy nem akar nyílt konfliktust.
- Ne üsd bele az orrodat olyasmibe, amihez nincs közöd. A dolgos kezek vagy az uraságot szolgálják vagy gyáván megfutamodtak, hogy ne kelljen dolgozniuk. De a hercegség nem halhat éhen, a munkát valakinek el kell végeznie. Ezért kell mindenkinek kivenni a részét a munkából. Van aki nem szokott hozzá, de nehéz időket élünk, nincs idő a sebeket nyalogatni.A földön fekvő közben fájdalmasan felnyög és a hasát fogja. Fiatal nő, jó eséllyel állapotos lehet. Kezd magához térni.
- Ugye, minden rendben. Folytathatjátok is a munkát, de ha még egyszer megálltok úgy, hogy még nem készül el, mindőtöket az uraság elé viszem. Semmirekellő banda.

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

Mikor a lányt biztonságban tudom, és látom, hogy nem jönnek utálnunk, felmérem a helyzetet. Mivel nem úgy látszik, hogy a zombi sereg diadalmaskodna, inkább patthelyzetnek látszik, biztosan tudják tartani magukat a többiek míg visszaérek.
A lovat a lánynál hagyom, ha kell tudjon menekülni.
"- Vigyázzon magára. Ha kell meneküljön!"
Futva megyek vissza. Kivont karddal, már forr a vérem. Alig várom, hogy visszaérjek, és kivehessem részem a harcból.
Bárcsak ne kellet volna a lányt biztonságba tudni. Már harcolhatnák, táncolhatnák a kardommal.
// Off: Gondolom bekeríti a túlerő a többieket mire visszaérek.// ezért,ha tehetem hátulról támadok azokra akiknél fegyver van. Mikor rám támadnak, próbálok úgy mozogni, hogy megbontsuk a zombik egységét, és egymást akadályozzák a támadásban.
Ha reménytelennek látom a helyzetet, hogy végzetes sérülést okozzunk ellenfeleinknek, leszúrom a kardomat a földbe és megpróbálom az egyik fegyvertelen zombit megfogni, és a többiekhez vágom. // Off: Remélem feldönti őket.// Ha sikerült újra megfogom kardomat, és a földön fekvőkre próbálok pusztító támadásokat mérni.

[Thor]

Rupert Farigon


Ahogy szimbólumom felizzik sárgás fénnyel, úgy telítődik lelkem erővel. Sogron hatalma átjárja testem, és erőtől ittasan parancsolok.
Sajnos mégsem sikerült úgy a hirtelen kovácsolt terv, mint ahogy gondoltam. Kisej elment, és én lehet, kevés vagyok a tiszt legyőzéséhez. Ekkor viszont megjelenik a félig csupasz harcos. Fogalmam sincs, hogy került ide, de velünk harcol, így ellenség talán nem lehet.

A vágások fájdalmát nem bírom annyira, mint egy tapasztalt harcos. Mind a két vágásnál felszisszenek.

< Jaj ne!>

Kiált fel a kétségbe esés a fejemben.

< Ez, hogy lehet?>

Egy pillanatra dermedten figyelem, ahogy a sodronyinges kiréved a mágia okozta kábulat alól.

< Ez lehetetlen. Ön maga nem lenne képes erre, ezek szerint van még valaki a környéken. >

De nincs időm körbe nézni, mert már támadnak rám.

< Muszáj a fickót térdre kényszerítenem. >

Támadásba lendülök. Hála az égnek, hogy Ordanban a papokat harcra is tanítják, így a kardot harcos módjára használom. Igaz, inkább imákkal töltöttem időm nagy részét, így kevesebb idő maradt a gyakorlásra. Most egy kicsit bánom.

Próbálok úgy harcolni, hogy fegyveremmel sakkban tudjam tartani (torkának szegezem kardom, mellkasának nyomom, nyakához tartom a pengét, stb. ). Ha sikerül, akkor továbbra is az a cél, hogy állítsa le a többi embert.
Siker esetén:

- Azonnal parancsold vissza őket, és add meg magad!


Ha nem akar eleget tenni parancsomnak, de a fegyveremmel sakkban tartom, akkor nyomatékosítom „kérésem”, és jobban belemélyesztem fegyverem, hogy értsen a szóból.

[Kijoe]

Sidoshi Tanaka

A nőre pillantok és mikor feltűnik, hogy állapotos lehet, harag önti el tudatomat.

<<Ez a barom terhes nőket dolgoztat? Úgy látom Uwel nem véletlenül vezetett erre a vidékre. Itt tényleg elkél az igazságszolgáltatás.>>

A katonára nézek és egyre vastagabb mosolyra húzódik a szám.
- Nos, talán ha katonauraságod is segítene a dolgozóknak... A kormányzó biztos örülne ha hamarabb végeznének. Annak a nőnek pedig pihennie kell, állapotos lehet és nem szabadna ilyen munkát végeznie. - mutatok újra a földön fekvőre.
- Szálljon le a lóról és vegye át a helyét! - mondom ellentmondást nem tűrő hangon, végig a katona szemébe nézve.

<<Mocskos szarházi. Add Uwel, hogy keménykedjen és betörhessem azt gúnyos pofáját. Nagyon megérdemelné...>> - fortyogok magamban.

Mivel gondolom, nem fog beállni dolgozni, a naginatámat a jobb kezembe veszem, a bal kezemmel pedig a kantárt fogom szorosan és a reakcióját figyelem. Ha támadásra készül akkor odalovagolok hozzá és a naginatámmal megpróbálom kiütni a nyeregből. Ha sikerül akkor mellé ugrok és munkára kényszerítem. Ha nem, akkor kész vagyok harcolni vele.

[Narxes]

Roneld Alarro

Felizzó dühömmel viaskodok magamban, mikor látom, hogy a vörös csuhás fickón néhány sebet ejtenek. Bár lélekben vele vagyok, segíteni sajnos nem tudok rajta, hiszen az én bajom is épp eléggé meggyűlt a körbezáró ellenfeleimmel. Tudom, hogy ez nem mehet így sokáig, ezért az egyensúlyát vesztő élőhalott pillanatnyi hátrányát kihasználva megpróbálom megtörni a patthelyzetemet. Teljes erőbedobással, tripla vágást kaszabolok a botladozó ellenfélre, hátha sikerül még egyel kevesebb támadót tudni. Pehelykönnyű fegyverem forgatása közben reménykedem, hogy az újabb kitámadásom nem okozza vesztemet. Ha a megtámadott zombit mégsem sikerült tönkre tennem és aránylag épp bőrrel úsztam meg az előző akciót, akkor egy újabb sorozatot eresztek a sérült ellenfélre, de e támadást követően ismét a védelemre összpontosítok leginkább, mert a katonát és a kaszást, elég fenyegetőnek találom. Amikor megpillantom a nagydarab testőr közeledését, úgy gondolom, már nem soká kell kitartani, mert bízom benne, hogy hatalmas fegyverével nem kis irtást fog végezni. Megmaradt ellenfeleimet továbbra is védekezőleg feltartva, méregetve, figyelem a csata kimenetelét.

//ha a karakter az első körnél komoly sérülést szenved, vagy egy kör alatt sikerül a megtámadott zombit harcképtelenné tenni, akkor a következő kör már védekező harcban folytatódik.//

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Kereskedő hercegségek
Időpont: Psz. 3691. év elejétől 5. hónap 02. nap napnyugta
Résztvevők: Sidoshi Tanaka
_____________________________________________________________

- Mit képzelsz magadról, ostoba paraszt! - üvölti rád dühösen, de amikor azt látja, hogy a fegyveredhez kapsz - amit szemmel láthatóan nem aratáshoz szoktak használni - rémület költözik a tekintetébe és menekülni próbál, de nem hagysz neki sok lehetőséget. Rövidkardját előrántja és védekezik, így első támadásod a kardján csattan hangosan (a körülötted állók riadtan hátrálnak), de az övé sem sikerült jobban. A második vágásod viszont véres csíkot húzott az oldalába, amitől bár nem esik ki a nyeregből, rémületét átvéve a lova kitör és őrült vágtába kezd. Reméled, hogy nem fog tudni a nyeregben maradni, de ebben a tempóban nem nagyon van esélyed utólérni. Lehet a lova is pihentebb a tiednél, jobban is lovagol nálad, mindenesetre az üldözés elég reménytelennek látszik.

[Jomadar]

//Thor, ez a nyaknak szegezett kard addig nem életszerű, amíg a zombik ott csapkodnak körülötted, hiszen ha megállsz gyakorlatilag tiszta találatuk lesz rád, mielőtt a katonát kényszeríthetnéd, onnantól meg már nincs készer. Tehát egy darabig úgy harcol a karid, hogy ne okozzon ÉP sérülést, utána meg...
_____________________________________________________________

Helyszín: Ismeretlen
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Kisej, Rupert Farigon, Roneld Allaro
____________________________________________________________

1. kör:
Rupert
Egyelőre nem úgy néz ki, hogy sarokba tudnád szorítani a tisztet, miközben két zombi kaszával akar szétkaszabolni, egy meg a rothadt kezével, és a biztonság kedvéért egy kislány őrült dühvel akar megharapni. Egyik támadásod nyomán ugyan az ő vállából is vér serken, de messze nem rendíti meg. Valójában még a vigyort sem sikerül letörölni a mostanra már igencsak ellenszenves pofájáról. A sors fintora, hogy egy kaszába és egy harapásba sikerül beleszaladnod, ráadásul míg a kasza által okozott vágás (4 fp) aránylag nem súlyos, de a kislány ezúttal sikeresen belemar a térdkalácsodba (4 fp), ami nagyon nem esik jól. A fenébe is, nem arra készültél, hogy fegyverrel pusztíts el egy kisebb hadsereget.

Roneld
A kaszák elől elegánsan kitérsz és a kardot is hárítja a tőröd, de az a kócos dög, aki már az előbb is ördögien bánt a késével, most csúnyán végigszántja fedetlen melledet (6 fp). Ez még akkor sem esett jól, ha a terved egyébként bejött, egy kimondottan suta vágásod után a következő a fegyvertelen paraszt nyakát szeli át úgy, hogy a feje lebicsaklik, egy apró bőrdarab tartja csupán. A földön ugyan kapálózik még, de veszélyt már nem jelent. A harmadik vágásod is inkább csak arra elég, hogy ne engedd közelebb lépni a támadóidat.

2. kör:

Kisej
Bár nem háttal állnak neked a zombik, elsőre nem is nagyon foglalkoznak veled. A sogronitát látod nagyobb veszélyben, igy az egyik kaszásra mérsz tiszta vágást, gyakorlatilag átlóban kettészeled. Közvetlen mellette küzd a másik kaszás is, ügyet sem vet a társára csak Rupert felé szúr, amit a pap éppen hárít, következő vágásod az ő gerincét vágja át, amitől a földre nyaklik. A kardodat egy pillanattal tovább tart kihúzni belőle, mint szeretnéd, és ez az idő épp elég hozzá, hogy a neked rontó tiszt kardjának vágása elől csak némiképp elmozogni tudj. Még szerencse, hogy magasabb vagy nála, így nem a torkodat vágta át csak a melleden húzott vércsíkot keresztbe (9 fp)

Rupert
Megkönnyebbülten látod, hogy a nagydarab harcos egy tankönyvbe illő mozdulattal egyszerűen kettévágja az egyik zombit, de a társait nagyon nem hatja meg. Egy hatalmas ívelt vágással támadsz a tisztre, de az hátralép, a penge az orra lőtt húz el, de közben a fegyvertelen épp előrelendült és úgy szaladt bele a kardodba, hogy menten össze is csuklott. A másik kaszás is lehanyatlik Kisej vágásától, már csak a kislány támad rád, miután a tiszt úgy ítélte meg, hogy nem te jelented az igazi veszélyt. Ekkor kiáltasz oda neki: - Azonnal parancsold vissza őket, és add meg magad!

Roneld
A rád támadók ezúttal nagyobb veszélyt hoznak egymásra, mint rád, még arra is marad időd, hogy a szemed sarkából meglásd, amint a nagydarab fickó egy mozdulattal kettészel egy zombit, a következő csapásával meg egy másikat, sőt a piros ruhás vágása nyomán is lehanyatlott egy dög. Ők egész jól állnak.

3. kör:
Kisej
Elsőre nem is érted, mit akar ez a pap itt alkudozni, téged fűt a mérged, amiért megvágott a tiszt és szépen vissza is kapja, amit érdemel, még ha komoly sebet nem is sikerül neki okozni.
Azért már eltűnt az arcáról a gúnyos vigyor ráadásul a figyelmét teljesen lekötötted, így Rupert sikeresen mögé került és kardját közvetlen a torka elé tette.
A férfi szemében testet ölt a rémület, amint tudatosul benne, hogy veszített.
- Ha megteszem, életben hagytok? - kérdezi kiszáradt szájjal.
Közben a kislány támadást intéz ellene, és a pap nem nagyon tud védekezni, ezért kissé előbbre lépsz és rácsapsz. Csont reccsen és a vézna test lehanyatlik.
//Kérdés, hogy a karid ezután megáll, vagy kivégzi a tisztet.

Rupert
A tisztet szemmel láthatóan megviselte a nagydarabbal való találkozás, és a lány elől is sikerült kitérned, ezért megkockáztatsz egy ravasz manővert, mögé ugrasz és kardodat a torka elé teszed. A férfi megmerevedik és kiszáradt szájjal kérdezi: - Ha megteszem, életben hagytok?
Közben Kisej mögéd sújt és hallod, ahogy a kislány őrült üvöltése abbamarad.

Roneld
Mindhárom támadód egész ügyesen mozdult, ha nem szökkentél volna hátra egy jókorát, most csúnyán bekaptál volna pár vasat, de közben melletted jóra fordulnak a dolgok. Ez persze a támadóidat jelenleg cseppet sem érdekli.

[Narxes]

Roneld Alarro

A harc hevében szerzett sérülésem súlyosságát fel sem tudom mérni teljesen az első pillanatban, de a nyomában járó fájdalomtól akaratlanul is grimaszba szökik az arcom. Ezt követő kitérő mozgásom közepette érzem, hogy nem lehet túl súlyos a seb, hiszen nem zavar a küzdelemben és úgy vélem megérte, mert egy-két suta vágásom között azért volt egy igen jó is, mivel sikerült még egy holtat harcképtelenné tenni. Kis nyugalommal tölt el mikor észre veszem a mellettem lezajló diadalt. Úgy tűnik a vezérük mégis csak egy élő lény, és ha kedves az élete akkor végre leparancsolja ezeket a dögöket rólam.

< Remélem életben hagyják, hogy magyarázatot adjon erre a szörnyűségre.>

A számomra eddig csak hírből ismert zombik hikomat mozgását kitapasztalva tudom, ha a kitérésre összpontosítok nemigen képesek kárt tenni bennem és magasztolom Heraldo Rallát, hogy sok egyéb mellett, e tökéletes fegyver forgatását tanította meg nekem. A történteket mérlegelve, most már feleslegesnek tartom ismét kockáztatni a testi épségemet és félremozgó hárításokkal várom ki, hogy miképp kötnek kompromisszumot az utazók a holtak vezérével.

//védekező harc //

[Thor]

Rupert Farigon

//off: Igen, sejtettem, hogy nem lesz egyszerű elkapni, de azért reménykedtem, hogy sikerül. //

A fájdalom, mely végig cikázik testemben szinte elviselhetetlen. Felüvöltök, és közben erőt gyűjtök, hogy kibírjam, de a lány harapása nem segít benne. Hátra tántorodok, és csapok a tiszt felé, de esélyem sincs elkapni, ha közben folyamatosan támadnak a falusiak, igaz, ők erről nem tehetnek.

Ekkor megjelenik Kisej, és végez az egyikkel. Ahogy átvágja, és az holtan terül el, fájdalom mar a mellkasomba. A sebekből áramló lüktető fájdalmat egy kis időre el is felejtem, csak a tehetetlen düh izzik bennem. Hisz sorra halnak meg szegények, és még nem is tehetnek róla, hogy harcolnak. Kényszerítik őket. Ők ártatlanok.
Mikor kardomba rohan a másik, riadtan rántom vissza, de már késő.

< Nem koncolhatjuk fel őket, mint a kutyákat, Ők ártatlanok!>

Elmém lázasan harcol lelkem ellen. Hisz tudom, ha a harcos nem siet segítségemre, akkor lehet, már nem is élnék, de lelkem csak ártatlanok mészárlását látja.
Kisej végez még eggyel, és én ezt nem bírom tovább, de ekkor a tiszt már nem rám figyel, és sikerül elkapnom.
Ekkor a kislány rám támad, és már látom a lesújtani készülő pengét. Lelassulok, mintha ólommá váltak volna végtagjaim, és üvölteni akarom, hogy:

- Neeeeee!

De már késő, a lány holtan rogy össze. Szemeim könnybe lábadnak, és dühösen tartom kardom pengéjét a nyakához.
Mikor megkérdezi, hogy életben hagyjuk, szívem szerint azonnal végeznék vele e rémes tett után, de erőt veszek magamon.

- Megérdemelnéd a halált, de életben hagylak, csak parancsold vissza őket!

Ha megteszi, és Kisej nem végez a tiszttel, akkor ingerülten szólok a sodronyingeshez.

- Ki átkozta meg ezeket a szerencsétleneket? És te ki vagy? Egyáltalán miért támadtál a kisasszonyra?

Közben szorosan tartom bal kezemmel ruháját, jobb kezemben lévő kardot pedig egy pillanatra sem emelem el a torkától.