Seprűnyél fogadó

[contle]

Nizaylu, a szobában

Vékony, 175cm, szétszórt kinézetű, jóképű fiatal srác, rövid, vörös hajjal. Vadiúj Lovaglócsizmát és laza, terepzöldes árnyalatú ruházatot visel, mely alatt simán megbújhat egy tőr, vagy akár egy kisebb kard. Kulacs az övén. Borostás. Lovon ülve egy tegez és egy hosszú íj is át van vetve a vállán a tarisznya mellett.

Elsőre én is idegenkedem aláírni a papírt, de miután megmagyarázza, mire jó, újra a levél felnyitásakori Arel pecsétre gondolok, majd ránézek a barbárra, odamegyek és aláírom.

- Azért ha ez ennyire kifent-titkos, meg hogy ne legyünk feltűnők, meredeknek érzem heten elindulni egy csapatban. Legalább két kisebbre szétválhatnánk. Semmi bajom nincs veled, öreg - nézek a lovagra - de egy emberre bízni a vezetést erős ellenérzéseket fog kelteni. - egy pillanatra Hísenre pillantok.

A monológot követően visszamegyek a helyemre és leülök a barbár mellé. Oldalbalököm.
- Pajtás, aláírod?

[contle]

Nizaylu, második szabadnap, délelőtt

Reggeli imám után belátom, hogy egy darabig nem fogok tudni szenvedélyemnek élni, így újra szerencsejátékhoz folyamodom. Indulás előtt megkérem a fogadóst, hogy a felettébb elnyűtt ruhatáram frissítéséhez szereztessen be néhány darabot.
A 3 arannyal játszom 1-1 per kocsma, amíg tart, vagy amíg fel nem ér 4-ig. Az utolsó ajtón kiérve az 1 aranyon felüli rész újra adomány: ha ez több, mint 7 (mindenhol nyertem), akkor a maradék a szegényeké, a 7 (vagy kevesebb) pedig a legközelebbi Arel templomnak, amely utamba esik.
Amennyiben kocsmai bunyóra kerülne a sor, úgy komolyabb veszély esetén két ütés-védés közt egy hirtelen mozdulattal megpróbálom besöpörni az asztalon levő pénzt, majd (ha a barbár jön velem, akkor vele együtt) elslisszolni.

[HugiLee]

// Gorodac! Úgy gondolom nincs elég ismereted ahhoz, azaz Triannak nincs elég ismerete ahhoz, hogy megállapíthassa, hogy a megbízó varázsló vagy egyéb mágiahasználó. //
Morgaan:
Mikor Niz haverom feláll és aláír, majd rám néz egy kicsit csodálkozom mi a fenét akar tőlem :
- Én ? Én nem tudok írni.
Akkor az elf nőre néznek , aki kedvesen mondja :
-Elég ha egy jelet rajzolsz rá.
Hát ennek a nőnek sok mindent megtennék az már biztos, bár kicsit törékeny és soványka az én ízlésemhez. Igazából , azóta legeltetem a szemeimet , amióta bejöttünk ide. Szóval felállok és az asztalhoz megyek. Menet közben végigmérem a kisfiút, aki most csatlakozott. Valamikor egy jó birkózást talán lehetne vele próbálni. Testmozgásképp. Ez a sok pihenés elnehezített, szívesen megmozgatnám már magam. Az asztalnál belenézek a nő szemébe, é s csak mikor már késő , akkor veszem észre, hogy miközben a tollért nyúltam a szám valami idióta vigyorba csúszott. Majdnem kiöntöm a tintát is , de szerencsére csak megbillent. Gyorsan húzok valami hullámos vonalat aztán leteszem a tollat és megpróbálom visszanyerni higgadtságomat , és kihúzott háttal lépkedek vissza a székemhez.
Nizre nézek aki mellettem ül , és vigyorgok, majd utánozva és eltúlozva a nagyon magas rangú büszke fickókat, akik még a jó kocsmázáshoz sem alacsonyodnak le a nép közé szólok oda neki :
- Aláírtam! - kihangsúlyozva az írtam szót. Majd vigyorogva figyelem a további eseményeket.


Fliken Flaken

185cm magas, 85 kg sportos alkat. Haja rövid fehér. Arcán enyhe borosta. Szemei kék színűek. Fején csuklya mely egészen a szeméig lóg. Díszes nemesi ing, rajta fehér szövet kabát, szegélye és belseje piros. Selyem köpenye és nadrágja ugyan ez a színvilág. Ball vállán fém páncél szíjjal felerősítve. Övén nagy fém címer, alatta piros selyem körbetekerve. Díszes, címerrel ellátott alkarvédők. Bal oldalán díszes kardhüvely, benne az egykezes kard. Jobb oldalán bőr övtáska. Jobb kezén arany pecsétgyűrűje.

Amikor megérkezik az idegen, és átadja a levelet, valami furát érzek. A medál becsúszott az ingembe. Elengedett a madzagja. Nem akarom, hogy észrevegyék, elvégre az életem múlhat rajta, azért óvatosan zsebre teszem és úgy állok ott a falnak támaszkodva, mintha misem történt volna.
Később majd jobban megkötöm, hogy ne engedjen el.

Odamegyek az asztalhoz, és épp arra készülök, hogy aláírjam a pergament, amikor Mellon azt mondja halkan:
-Te nem.
Értetlen arcot vágok, mire folytatja:
-Te nem mehetsz velük. A legutóbbi akciód felkeltette valakinek a figyelmét. A városőrség a nyomodban van. Feltűnést keltettél, és keltenél. Nem kockáztathatunk. Elviszünk egy biztonságos helyre, ahol nem találnak rád. Itt van minden holmid?

-Igen.Ez minden.

- Akkor fogj egy fáklyát és menj be azon az ajtón. Menj le a lépcsőn és várj meg ott.
Épp nyitnám a számat, hoyg tiltakozzam, vagy magyarázatot kérjek , hogy hova meg miért , meg ilyenek, amikor a kezembe nyomja a levelet, amit az újonnan érkező hozott.
Elolvasom, és nincs több kérdésem. Szó nélkül leemelek egy fáklyát az ajtó mellől , a zsebemből kiveszem az érmét és az asztalra teszem. Aztán belépek az ajtón és becsukom magam mögött.

[Thor]

Rogeirn den Kilburn


//off. Üdv neked is sipimisi, örülök, hogy csatlakoztál. Én vagyok az, aki miatt lassabban halad a játék, ezért is elnézést kérek mindenkitől. //


Idegesen rakom le a tollat, de próbálom ezt nem kimutatni. Talán a feszültség az oka, de mikor beront a férfi, azonnal a kardom felé nyúlok. A harcos szinte meghajol előttem, bár ezt nem a tiszteletének köszönhetem, hanem mert alig kap levegőt. Így nem rántom elő fegyverem.


Bólintok az elf felé, és elveszem az erszényt.


<Úgy érzem veszélyes játékot fogunk űzni, remélem elegek leszünk mindnyájan a feladathoz. >


Lassan bólintok a harcos felé, mikor külön nekem bemutatkozik.


- Én Rogeirn den Kilburn vagyok, és a Kyr Birodalomból jöttem. Légy üdvözölve. A megbízónk küldötte. – És ekkor egy pillanatra az elf nőre nézek. – Engem kért fel a csapat vezetésére.



//off: Dobtam asztrál és akaraterő próbát Nizaylu kifejtésére, és sajnos egyik sem sikerült, így annak megfelelően reagálok. //


Mikor Nizaylu becsmérlő szavakkal illet engem és fajomat egyszerűen nem tudom türtőztetni magam. Toroni vérem harcért kiált, lelkem megtorlásért esedezik. Kihúzom magam, hogy az így 2.20 méter magasságom még magasabbnak tűnjön, majd idegesen a ficsúrra nézek, és erélyes hangon szólalok meg.


- Vigyázz mit beszélsz délről érkező Nizaylu! Lehet, a te hazádban következmények nélkül sértegethetsz nemes lovagokat, de én nem a hazádból érkeztem. Most azonnal bánd meg, mit mondtál fajomról, és békével folytathatjuk utunkat. Vagy állj ki érved mellett, és azonnal megtorlom hibádat. Tépd le az amuletted, és én is úgy teszek. Majd állj ki ellenem!


Végig a vándor szemébe nézek, és várom a reakcióját. Mivel nem ismerem, ezért felkészülten várok a hirtelen támadásra is. Az eszem azt diktálja, hogy harc nélkül ússzuk meg ezt a pillanatot. Nem mintha félnék az alaktól, de botor dolog lenne a kegy megszerzésének lehetőségét elszalasztani. Viszont szívem büntetésért tombol, vért a szemtelen gaz szavaiért, fájdalmat, hogy érezze mennyire fájt lelkemnek szavai, akár halált, hogy példaképp szolgáljon az itt lévőknek.


//off: Nem írom tovább, így nem tudok párbeszédet folytatni Triannal, de majd természetesen válaszolok Triannak is. //

[dakini]

Hísen Maranwë

Érdeklődve figyelem a szinte beeső új tagot, nem kapok a fegyveremhez, mert noha ártalmatlannak egyáltalán nem tűnik a srác, de veszélyesnek jelen pillanatban semmiképp. A gorviki elutasítása kellemes meglepetés, érdeklődése lassan több mint terhessé kezdett válni és kajánul elégedettséggel törekszik az agyamba a gondolat, hogy lám még sincs szükségünk egy lobbanékony gorviki ficsúrra.

Jobban leköt azonban a lovag és Niz között kialakult helyzet, elraktározom magamban az információt, hogy feszített helyzetben a lovag igencsak kényes a büszkeségére.
<Kenyeret és cirkuszt a népnek!>
Ezzel kényelmesen hátradőlök és figyelem a műsort miközben az almámat eszegetem. Kíváncsi vagyok, hogy összecsapnak-e, s ha igen kiderül-e valami az érmék hatalmáról.

Ha befejezték, továbbra is kényelmesen ülve az elf nőhöz fordulok:
- Azt elhiszem, hogy te csak ennyi információval rendelkezel, nekem azonban ez kevés! Nem várhatod komolyan, hogy ennyi alapján ezt alá fogok írni egy üres pergament!

[contle]

Nizaylu, a szobában

Elsőre kissé megszeppenek, és ez valószínűleg némi döbbenettel vegyes félelem formájában az arcomra is kiül, a fene akarta megsérteni ezt a kyr akárkicsodát. És tulajdonképpen miért is van ilyen nagyra magával? Kezem egy pillanatra ökölbe szorul, aztán rádöbbenek, hogy egész hátralevő életemben bánnám, ha ezt a csodálatos alkalmat nem használnám fel arra, hogy annyira pimasz legyek, amennyire nem szégyellek. Széles vigyor, és felkészülve, hogy a lovag megmozdulására a jó irányba ugorjak (a bánatos franc akar most itt birokra menni), belekezdek a nagymonológba.
- Kérlek, ne húzd fel magad, megárt a szívednek - pillanatra körbetekintek az egybegyűlteken és félhangosan közbevetem: - Nem tudjátok, van orvos a közelben, ki ha a szükség hozza, eret vág? - Majd a lovag felé folytatom.
- Nem tudom, hány embert húztál nyársra utad során, ki nem értékelte megfelelően származásod (hihihi), de azt hiszem, ez nem az a pillanat, amikor azt kéne tisztáznunk, kinek van szép pecsétes (nemesi, vagy kitudjamily) oklevele, és kinek nincs. Meg hogy ily távolból mivel jó ez többre egy alapos segg...ítségkérésnél. Esetleg szólítsalak uramnak? (hehe) Szóval arra kérlek, koncentráljunk a feladatra most. Ha mindketten túléljük e kalandot és még mindig benned van a tüske, szavamat adom, elintézhetjük ezt kettesben, tanuk nélkül. Megfelel, ör... uram?

[gihike]

Den Oculare

*Miután aláírtam a levelet. Hátra megyek és a falnak dőlve csak figyelem a beszélgetést. Mikor az idegen megérkezik kezem egyből az övemben lévő egyik dobótőrre kerül. Mikor kiderül hogy, nem ellenség hanem az új társunk. Lassan eleresztem a fegyverem és a combom mellé teszem. A Kilburn és Nizaylu dolgába nem ütöm a fejem. Nem lenne okos dolog konfrontálódni.*
~Ez nem jó. Ha már itt ellenségeskednek azzal megnehezítik az utunkat és a veszélybe sodorják a küldetést. Jobb ha kerülöm a kyrt. Én nem akarok véletlenül a büszkeségébe gázolni.*

[Thor]

Rogeirn den Kilburn


//off: Újra dobásnál sem sikerült megdobnom az asztrált és az akaraterőt. //


Pimasz viselkedésére hihetetlen düh robban bennem. Ha mérgem lángra tudná lobbantani az éghetőt, akkor ezt a fogadót tűzvihar vinné el biztosan. Ökölbe szorítom kezemet, oly erővel, hogy menten megreped a fémkesztyűm. Nem rántok kardot, ez a fráter még ezt sem érdemli meg, hogy kard által haljon meg. Egyszerűen megfojtom, az nem olyan mocskos, és legalább látom a fuldoklástól kigúvadt szemét. Elindulok felé, hogy elkaphassam, és közben saját nyelvemen szitkozódom.


//off: A KM-nek elküldöm mit mondtam, és majd tovább küldi, gondolom, aki ért e nyelven. //


Ha sikerül elkapnom könnyedén felemelem, és addig szorítom a torkát, míg a vállamat nem kezdi veregetni, hogy hagyjam abba. Ha ez történne, engedek a szorításon, és megvárom mit mond. Ha elég ostoba, hogy meghaljon, akkor addig szorítom, míg végleg elszáll belőle a lélek.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 5. nap éjfél/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi, „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Összegzés csak hogy tisztuljon a kép:

„Hísen
-Ez mind nagyon szép és jó, 50 arany, veszély és világhírnév! Csak arról nem esett még szó, miről is szól ez a küldetés! És persze felmerül a kérdés, hogy mi olyan fontos vagy titkos, hogy nem elegendő a hír hozásához egy futár – nézek itt a nőre – minek kell kettő? – s ezzel az elf férfira néz.

Trian:
- Egyet kell értsek Hisennel, én sem értem miért, kell ekkora macera, de van az az ellenérték amiért vállaljuk szerintem, viszont a fontosabb dolog, hogy mi lesz ha aláírjuk a papírt, mert ha a medál azt eredményezte, hogy nem ölhetem meg a mellettem lévőt büntetlenül, vagy téged, akkor a papír akár a rabszolgáddá is tehet! Illetve jó lenne egy kicsit többet tudni a küldetésről is.-

Den:
*Odalép az asztalhoz és szó nélkül felírja a nevét. Azután visszaül a helyére, és figyel tovább.

Kilburn:

- A vezetés felelősségét felvállalom, bár jómagam is kissé kevésnek érzem az információt, mit kaptunk. – Ekkor a csapat felé néz- Trian, ne félj az írástól, ne feledd, hogy utunkon egy nagyobb hatalom is védelmez. – Ezt direkt kiemelve mondta.
– Hísen a küldetésünk egyelőre megtalálni a megbízónkat, majd tőle többet megtudunk.
Ezután, hogy lássák nem csak a szája jár, aláíja a papírt.
- Most pedig mondjátok el, hogy működik ez az érme !

Hisen:
- Tedd, amit tenned kell! Mifelénk nem hosszú életű az, aki látatlanban a nevét adja, akármihez, amiről valójában fogalma sincs.
- Én biztos nem írom alá – nézek az elfekre – míg el nem hangzik itt, hogy valójában mire megy ki ez a játék!

Az elf nő éppen válaszra nyitja a száját, amikor kivágódik az ajtó és berobban rajta egy nagydarab fiatal harcos és botladozva próbálja visszanyerni egyensúlyát, hogy ne orron landoljon. Végül az utolsó pillanatban sikerül megállnia enyhén hajlított háttal a hatalmas kyr lovag előtt. A néhány másodperces csendet a lassan becsukódó ajtó keserves nyikorgása töri meg. Mindenki egy emberként nézi, ahogy bezárul, majd minden tekintet újra az immár lassan felegyenesedő jövevényre szegeződik. Tágra nyílt szemekkel néz fel a lovagra. Egyenesen a szemébe. Hangjából azonban csak a határozott céltudatosság hallható ki.

-Egy Mellon nevű illetőt keresek, mert át kell adnom neki haladéktalanul egy levelet. Te vagy az? Te vagy Mellon?
Még mielőtt megszólalhatnátok az elf férfi kilép a lovag mellé és előrenyújtott kézzel szólal meg:
- Én vagyok Mellon. Átadhatod.
A harcos odaadja a levelet, amit az elf azonnal elolvas, azután társára néz és bólint, majd visszanéz a harcosra.
- légy üdvözölve a csapatban.

- Én Rogeirn den Kilburn vagyok, és a Kyr Birodalomból jöttem. Légy üdvözölve. A megbízónk küldötte. – És ekkor egy pillanatra az elf nőre nézek. – Engem kért fel a csapat vezetésére.

Ulhtarr :
övembe dugott hüvelykujjal a többiek felé fordulok:
A nevem Ultharr Rass, jövök én Yllinor. Ha nem maradtam le semmi fontosról, akkor ide ülök. (és leül egy üres helyre)

FLiken
Odamegy az asztalhoz, és épp arra készül, hogy aláírja a pergament, amikor Mellon azt mondja halkan:
-Te nem.
A nemes értetlen arcát látva folytatja:
-Te nem mehetsz velük. A legutóbbi akciód felkeltette valakinek a figyelmét. A városőrség a nyomodban van. Feltűnést keltettél, és keltenél. Nem kockáztathatunk. Elviszünk egy biztonságos helyre, ahol nem találnak rád. Itt van minden holmid?
-Igen. Ez minden.
- Akkor fogj egy fáklyát és menj be azon az ajtón. Menj le a lépcsőn és várj meg ott.
Épp nyitnám a számat, hogy tiltakozzam, vagy magyarázatot kérjek , hogy hova meg miért , meg ilyenek, amikor a kezembe nyomja a levelet, amit az újonnan érkező hozott.
Elolvasom, és nincs több kérdésem. Szó nélkül leemelek egy fáklyát az ajtó mellől , a zsebemből kiveszem az érmét és az asztalra teszem. Aztán belépek az ajtón és becsukom magam mögött.
– mielőtt Mellon újra hátrébb lépne a falhoz,ismét társához szól-
-Folytasd csak.

Ha mindenki várakozón tekint az elf nőre, akkor ő szólal meg nyugodt kedves hangon. Szavaiban és hangsúlyában nyoma sincs feszültségnek, vagy felsőbbrendűségnek, esetleg kioktatásnak. :
- Akkor összegzem, a később jövő kedvéért is, és megértem, hogy nehéz így döntést hozni, ennyi titkolózás mellett. A megbízónk egy nagyhatalmú férfi, akinek minden lépése olyan, mint a víztükörre dobott kavics, ami hullámokat kelt, s idővel a tó minden része tudomást szerez róla.
Ezért kell ilyen, mondhatjuk úgy tekervényes úton találkoznotok, hogy senkinek még csak sejtése se lehessen róla, hogy valamire készül. Én magam is csupán néhány információt hoztam számotokra, s a célról nem tudok többet, mint ti. Amit tudok, hogy ő arra kér titeket, hogy személyesen átadhassa a megbízást, keressétek fel otthonában. Fontosnak tartja, hogy csapatként jussatok el hozzá. Nyilvánvaló, hogy ennyire különböző kultúrákból érkezők között könnyen alakulhat ki feszültség.
A medált többek közt e miatt is készítette nektek, mert a küldetés szempontjából fontos, hogy mindegyikőtök jelen legyen, a lehető legnagyobb épségben. Hogy hogyan működik az érme, nem tudom elmondani neked, mert nem értek hozzá, csupán azt tudom, hogy mire való.
Az egyik a személyes védelem, egy másik érmét hordozóval szemben. A másik funkció, amiről tudok, hogy felgyorsította a haladásotokat egészen addig, míg Ifinhez közel nem értetek. A harmadik, amit biztosan tudok, hogy ha el kell kerülnötök a feltűnést és nem szólaltok meg, akkor valamiért ahol jártok épp mindenki másfele fog figyelni, és senki még csak meg sem lát majd. Az érme a küldetés sikeréért tesz, nem személyes érdekeket szolgál, és ha közel van egymáshoz a 7, akkor erősödik a hatása. Ennél többet nem tudok róla.
A pergamen át fog íródni, szükség szerint utazó levéllé, vagy királyi paranccsá, attól függően mire lesz szükségetek. De csak egyszer tudjátok használni. Azok lesznek megnevezve rajta, akik aláírták. Semmi egyéb furmányra nem szolgál.
A küldetésetek első része tehát eljutni a Seprűnyél fogadóba, ahol személyesen találkoztok a megbízónkkal. Továbbá ezt a ládát kell elvinnetek neki. A fogadót, mint már említettem, nehéz megtalálni, mert nincs egy fix helye. Doria területén, Beris tare város környékén van valahol, esetleg a sellah-hegység ben. Ennél jobban nem lehet behatárolni.
Ha eljutottak a fogadóba és meghallgatjátok a részleteket, akkor még mindig dönthettek úgy, hogy nem vállaljátok tovább. Fizetség nélkül akkor sem maradtok.

Trian:
Mikor látom, hogy Kilburn aláírja a papírt és a hölgy is elmondja a mondókáját, felállok, oda megyek, aláírom én is, biccentek a hölgy felé.
-Nem tetszik a dolog, de én bízom a barátomban! Benned nem!


Nizaylu:
Azért ha ez ennyire kifent-titkos, meg hogy ne legyünk feltűnők, meredeknek érzem heten elindulni egy csapatban. Legalább két kisebbre szétválhatnánk. Semmi bajom nincs veled, öreg - nézek a lovagra - de egy emberre bízni a vezetést erős ellenérzéseket fog kelteni. - egy pillanatra Hísenre pillantok.
A monológot követően visszamegyek a helyemre és leülök a barbár mellé. Oldalbalököm.
- Pajtás, aláírod?
- Én ? Én nem tudok írni.
Akkor az elf nőre néznek , aki kedvesen mondja :
-Elég ha egy jelet rajzolsz rá.

Kilburn:
Kihúzom magam, hogy az így 2.20 méter magasságom még magasabbnak tűnjön, majd idegesen a ficsúrra nézek, és erélyes hangon szólalok meg.
- Vigyázz mit beszélsz délről érkező Nizaylu! Lehet, a te hazádban következmények nélkül sértegethetsz nemes lovagokat, de én nem a hazádból érkeztem. Most azonnal bánd meg, mit mondtál fajomról, és békével folytathatjuk utunkat. Vagy állj ki érved mellett, és azonnal megtorlom hibádat. Tépd le az amuletted, és én is úgy teszek. Majd állj ki ellenem!

Nizaylu:

- Kérlek, ne húzd fel magad, megárt a szívednek - pillanatra körbetekintek az egybegyűlteken és félhangosan közbevetem: - Nem tudjátok, van orvos a közelben, ki ha a szükség hozza, eret vág? - Majd a lovag felé folytatom.
- Nem tudom, hány embert húztál nyársra utad során, ki nem értékelte megfelelően származásod (hihihi), de azt hiszem, ez nem az a pillanat, amikor azt kéne tisztáznunk, kinek van szép pecsétes (nemesi, vagy kitudjamily) oklevele, és kinek nincs. Meg hogy ily távolból mivel jó ez többre egy alapos segg...ítségkérésnél. Esetleg szólítsalak uramnak? (hehe) Szóval arra kérlek, koncentráljunk a feladatra most. Ha mindketten túléljük e kalandot és még mindig benned van a tüske, szavamat adom, elintézhetjük ezt kettesben, tanuk nélkül. Megfelel, ör... uram?

Kilburn:
Pimasz viselkedésére hihetetlen düh robban bennem. Ha mérgem lángra tudná lobbantani az éghetőt, akkor ezt a fogadót tűzvihar vinné el biztosan. Ökölbe szorítom kezemet, oly erővel, hogy menten megreped a fémkesztyűm. Nem rántok kardot, ez a fráter még ezt sem érdemli meg, hogy kard által haljon meg. Egyszerűen megfojtom, az nem olyan mocskos, és legalább látom a fuldoklástól kigúvadt szemét. Elindulok felé, hogy elkaphassam, és közben saját nyelvemen szitkozódom.... // egyenlőre itt álljunk meg , mogaannak még lehet beleszólása a helyzetbe. holnap reagálok ide, de most nincs már erőm. .. ) //


Hísen:
Ha befejezték, továbbra is kényelmesen ülve az elf nőhöz fordulok:
- Azt elhiszem, hogy te csak ennyi információval rendelkezel, nekem azonban ez kevés! Nem várhatod komolyan, hogy ennyi alapján ezt alá fogok írni egy üres pergament!

Melda ez után Hísennek válaszolva:
- A küldetéshez nincs szükség rá, hogy aláírd a pergament. Ez a te döntésed. Van még egy információm. A pergamenhez „kulcs” is jár, amivel használni tudjátok, ezt pedig neked kell átadnom. Így tehát egyedül te leszel az, aki majd irányítod, hogy mi jelenjen meg a lapon. Más személyek nevét viszont nem tudod ráírni, csak, aki aláírta.

[Gorodak]

Trian.

A balhét látva figyekek és meg fogom a székemet, de ezen kivül nem nagyon mozdulok meg míg más meg nem mozdul a barátom ellen.
HA valaki így tenne ahoz hozzá vágom a székemet és elő huzom a kardomat, csatabárdomat és figyelek, hogy senki ne mehsen a közelükbe csak rajtam keresztül.
Támadni nem akarok inkább védekező harcban védekezek ha valkivel harcolni kell és csak akkor támadok, ha velem nem akarna foglalkozni és tovább menne.

Ha nem tesz senki semmit akkor csak figyelek és ha kell Kilburn barátom segitségére sietek.
Ha senki nem mozdul meg és rájuk hagyják a balhét akkor én sem teszek semmi különeset, csak feszülten figyelek, hogy ha kell segithessek Kilburn barátomnak.

< Ezt elintézik egymást közt úgy lesz a jó a többieket meg ha bele szolnak majd távol tartom. Viszont Nizaylu nem mondott hülyeséget, azzal kapcsolatban, hogy két kisebb csapat nem annyira lenne feltünő, és egyet kell értsek vele, de ahogy elő adta, ha Kilburn elfogadta volna akkor elismerte volna őt egyen rangú vezetőnek, ami sok bajjal járhat bizony esetekben, de ha máskép mondja, akkor most nem lenne ez. Meg nem értem a dolgot, gondolom, hogy nem véletlen Kilburnt válsztoták, hiszen rajtam kivűl itt más is jó lenne vezetőnek! Remélem jól fog elsülni a dolog. >

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 5. nap éjfél/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi, „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A barbár Nizaylu szavait hallva , a széke támláján megtámasztva könyökét arcát a bal tenyerével fedi el, és közben enyhén csóválja // már tudni illik a fejét//
Tenyere alól halkan szól ki :
- Jajj Nizz! Néha nagyobb marha vagy, mint a nagyapám egész gulyája.

Barátjára néz és figyelmeztető hangon mondja :

- Én nem akarom levenni ezt a szart a nyakamból, ha már egyszer odakerült.

Mialatt ezt mondja, a lovag már meg is indult barátja felé. Tudja, hogy nem hal bele…vagyis inkább reméli.
„Ez jó pénz lenne, jó hely ….mé’ nem tudod egyszer alapjáratra rakni azt a nagy pofá….dat ….jajj neee ezt direkt csinálta !!!!! ”

Morgaan felpattan, hogy arrébb lépjen, tisztes távolságból figyelhesse, mit csinál a medál, mert ismeri már barátja néha rémisztően furmányos észjárását, és hajmeresztő cselekedeteit, amikről kiderül, a végén, hogy nem céltalanul hozza magát helyzetbe….bármilyen legyen is az.

A lovag már szinte semmit sem hall, abból, amit Morgaan beszél. A gépezet beindult, az idő mintha megállna s a többiek vele együtt. A mozgásra szólító parancs, mintha egyszerre érkezne meg minden sejtjéhez, Klilburn izomzata működésbe lép, Egyszerre mozdul , tökéletes összhangban, szempillantás alatt elfogyasztva a távolságot kettejük között
Nizaylu ugrásra készen várja, hogy a lovag támadjon, barátja szavai épp csak egy pillanatra kötik le figyelmét ez mégis elégnek bizonyult, hogy a hatalmas termetű lovag karnyújtásnyi közelségbe érjen. A következő pillanatban már ujjai záródnak is Nizaylu vékony nyakára.

Az elf nő szenvtelenül áll tovább, baljával a dobozt, és a pergament fogja le. Tekintete egyenesen Hísenre szegeződik , jobb karját felemeli és tenyerét a lovag felé nyútja .
Mellon egy lépést balra lép és ő is felemeli jobb karját nyitott tenyérrel a lovag felé.
Hísen gyorsan feláll a székről , miközben egyenesen az elf nőre néz és szintén felemeli bal karját tenyérrel a viaskodók felé.

Trian féloldalasan a lovag felé áll a többieket figyelve, védekezésre készen.
A barbár két lépésre áll barátjától és vár, akárcsak mindenki más, akik nyugodtan ülnek a helyükön , figyelve a történést. Egyedül az új fiú csodálkozik kicsit, de ő is csak figyel.
A következő pillanatban amikor a lovag ujjai összébb záródnának olyan fájdalom hasít a karjába, mintha a tenyere közepéből egy hosszú tűt szúrtak volna fel végig a karjának csontjában könyökéig. Nizaylu úgy érzi, a vállai letépődnek, és a feje elválasztódik a nyakáról, egy pillanatra mindkettejüknek eláll a lélegzete, aztán kettejük között egy erőteljes lökést éreznek, felemelkednek és két irányba elrepülnek.
Nizaylu rövidebb út után a bal oldali falhoz csapódik , majd talpára érkezve próbál állva maradni és lélegezni, Kilburn Mellontól fél méterre csapódik a jobb oldali falnak, nagyot nyekkenve, szintén talpon landolva.

Mellon, Melda és Hísen úgy állnak, ahogy a robbanás előtt. Mellon mellett balra, ahonnan ellépett oda a lökéshullámtól becsapódott a tintásüveg és a toll, Hísen széke reccsenve csapódott a falnak, ahogy a többi üres szék is, az ételekkel együtt , akik ültek azok felborultak , akik álltak most a padlóról kell felállniuk .
Mikor sikerül felnéznetek azt látjátok, hogy Nizaylu és a lovag állnak és mosoly van mindkettő arcán.
//Thor , Contle Hísen PM //

[contle]

Nizaylu

Az események nagyon beindítanak. Azért lecsekkolom, mi van a lovaggal, (ha leveszi az érmét és támad, akkor nyitva hagyom a választ.) Ha nem, akkor:

Amikor sikerül visszanyernem az egyensúlyomat, a lovag felé fordulok: - Ne haragudj Kilburn, de ki akartam próbálni, mit tud a medál. Ennek a varázserőnek, melyet most az egész csapat látott, akár még hasznát is vehetjük a későbbiekben. - bizalmasan elmosolyodom - Ellenben a véleményemet továbbra is fenntartom azzal kapcsolatban, hogy a csapat egyben gyanús, és célszerű lenne legalább két kisebbre szétválni. Továbbra sem a vezetési képességeidet kívánom becsmérelni, sőt, ha esetleg arra gondoltál, hogy a másik csoportot én kívánom vezetni, ezt már most cáfolnám, nem tartom magam alkalmasnak a feladatra. A küldetés utáni párbajban továbbra is benne vagyok. - A bocsánatkérés továbbra sem az erősségem, de ha ez nem engesztelte ki, akkor elő a fegyvereket.
Visszasétálok a helyemre az épp feltápászkodó barbár mellé (bár a székem valahol a szoba másik végében) és finoman belebokszolok a vállába.
- Húúú, ez állat volt, mi? Hehehe. Nem próbáljuk ki mégegyszer?
Lendül a keze, épp utolsó pillanatban térek ki.
- Jó volt, de elég a hülyeségből. Arra figyeljél, amit a hegyesfülű csávó mond.
Kissé elszontyolodom. És az orrom alatt motyogok. - Na ennyit a humorérzékedről... tusk... - gyorsan befejezem mielőtt kapok egy rendes maflást is. Odamegyek a falhoz, felszedek egy széket.
- Ezek is de jó masszívak, hehehe. - Visszaviszem a helyemre, leülök, és vigyorogva körbenézek a társaságon. - Nna, hogyantovább?

[dakini]

Hísen Maranwë

A robbanás után gyorsan körbepillantok a romokon, a társaimon, hogy minden rendben van-e, majd odasétálok Mellon mellé, lehajolok a tollért, belemártom a kiborult tintába és aláírom a nevem a pergamenen. Aztán visszafordulok a többiek felé, farkas vigyorral ’elmosolyodom’:
- Részemről mehetünk!

[sipimisi]

Látva, hogy varázslat van, oldalamról lekapom a hajítóbárdot és rögtön az elfekre célzok. Mikor észlelem, hogy több a forrás, a padlóra köpök és morogva visszaülök a helyemre:

- Ki nem állhatom a varázstudókat.

<Rohadékok! Máris az erejüket fitogtatják, pedig még el sem indultunk. Ezt a kettőt teszem legelőbb hűvösre. Hogy nem tudják magukat türtőztetni. Na meg a lovag és a... Ilyen forrófejű társasággal nem jutunk messzire. Bár a medál úgy néz ki bevált. A lantos csajról is bejött az első benyomásom...>

- Azt hiszem erre inni kell! Ha nem tart fel senki, elindulok a söntéshez.

[HugiLee]

Melda :
Nizayluhoz fordul:
- A megbízó külön kiemelte, hogy együtt kell mennetek , különben ha mehetnétek egyesével is , akkor nem hívott volna össze itt titeket, hanem egyenesen magához rendelt volna. És kérlek ne provokálj verekedést mégegyszer itt a fogadóban ,mert bár ez a terem különleges védelem alatt áll, azért ez sem bír ki mindent.