Még hajnalban
*Arra ébredtek, hogy a paplovag áhítatosan imádkozik, miközben kis időre teljesen megváltozott a környék. A poshadt, rohadt szagot felváltotta a friss virágillat. Az itteni állatok idegesítő sivitozása helyett, halk, alig halható, kellemes dallam cseng mindenki fülében. Hamar véget ér a kellemes lét, és újra teret nyer a láp árnyéka. Ám így is erővel telve indultok útnak, hála Domvik segedelmének.
Nappal
*Otthagyjátok a némán várakozó torzókat. Lassan haladtok, de idővel eltűnik a láthatáron a fura fabarlang, és szerencsére az óriással sem találkoztok. Késő délután van, mikor Erhan talpa szilárd földet érint. Olyan érzéssel másztok ki a sárból a füves részre, mint a hajótöröttek, kik szárazföldet érnek. Jó félórán keresztül mindenki a mocskot kaparja le a csizmájáról, és a ruhájáról. Riadtan veszitek észre a hüvelykujj vastag piócákat ruháitokon, de hála Darla előre látásának egyikőtök véréből sem kaptak. Lerázzátok magatokról, és a földet érve gusztustalan vonaglásba kezdenek. A két zsoldos dühösen kezdi taposni a „vadakat”, mire Rászim jóízűen nevetni kezd rajtuk. Valahogy mindannyi ótok arcára mosolyt csal a két harcos babonás szerencsétlenkedése.
Kicsit később Darla elő veszi a térképet, és mutatja, hogy merre vagytok, és még mennyi van hátra. Szerencsére nagyon jól haladtatok a mocsárban, és fél nappal előbb kiértetek belőle.
- Ez itt a varangy erdő! -*Mutat maga mögé. Igazából csak most kezdtek körbe nézni. Sűrű rengeteg, de nem áthatolhatatlan. A fák még zöldben pompáznak, de imitt, amott már látszik az ősz eljövetelének ideje. Madarak vidám csicsergése tölti meg, az amúgy kissé félelmetesnek tűnő erdőt. Ekkor Mikar, az egyik zsoldos szólal meg.
- Kisasszony, ugyan miért ez a neve?
*Darla egy pillanatra elmosolyodik a kérdésen, majd utána válaszol.
- Hajdan ebben az erdőben egy gyönyörű szép város tündökölt. Lakói nem szenvedtek semminek a hiányában. A vezető igazságosan irányított, míg az emberek becsületesen végezték a munkájukat. Ám egy éjjelen idegen érkezett e kedves helyre. Egy gyönyörű nő, kinek szépsége az istenekével vetekedett. Hamar tudtára került a város urának, és mivel épp feleséget keresett magának, vendégül hívta otthonába. A nő nem mondott sem igent, sem nemet. Feltételhez kötötte, hogy hozzá megy e az úrhoz. A nemes bármit megadott volna a szépségnek, így rábólintott, mondja hát mi a kívánsága. Ő azt kérte, vadásszák le a legnemesebb vadat az erdőben, és bőréből készítsék el a legszebb ruhát, melyet valaha látott. Úgy lett. Az összes vadász útnak indult. Szarvast, medvét, farkast, és még megannyi állatot leöltek, és megnyúztak, ám a szépségnek nem tetszett egyikből készített ruhaköltemény sem. Az uraság szomorú lett, de a nő felajánlott egy újabb lehetőséget. Vágják ki a legszebb, és legnagyobb fákat, majd építsenek egy hatalmas tornyot, hogy úgy élvezhesse a táj szépségét, mint a madár. Az uraság vak lett a szerelemtől, és parancsot adott az építésre. Sorra dőltek a hatalmas fák, hogy felépülhessen a torony. Keserves munkával megépült, ám az erdő csúnya és kopár lett, és a megmaradt vadállatoknak sem maradt hol élniük. Az emberek a fejüket csóválták, de a város vezetője már teljesen vak lett a szerelemtől. A szépségnek ez sem tetszett. Ám ezt mind elfeledi, ha az uraság meg tesz neki egy dolgot. Apró semmiséget. A nemes, szerelme előtt térdelve ígért fűt, fát. A szerelmemért mondj le az Egyetlenről. Ha igazán akarsz, akkor megteszed. Az uraság megdöbbent a kérésen, de annyira akarta a nőt, hogy beleegyezett. Sőt, a városlakókat is rákényszerítette, hogy átkozzák ki Domvikot. Az összes szobrot, és könyvet hatalmas máglyán égették el. Ekkor a tűzben egy küldött jelent meg. Szemeiben a düh, villámokat, és tűzcsóvákat hányt. Megátkozta a nemest és a nőt. A legtorzabb állattá változtatta őket, és az erdőbe száműzte mind kettőt. Nos, gondolom kitaláltad milyen állattá változtatta őket.
*A zsoldos összeráncolja a homlokát, majd értetlenül széttárja a karjait.
- Nem. Hisz, nem ismerem a történet végét.
- Varanggyá te ostoba! -*Röhög fel a másik, és egy sallert nyom le neki. Mikar már csapna is vissza, de ekkor a parancsnok jelzi, hogy elég legyen.
Kicsit később
*Mélyen az erdőben vagytok, mikor úgy dönt a parancsnok, hogy letáboroztok éjszakára. Rászim rákérdez, hogy rakhatnak e tüzet, ugyan is hűvös éjszakának néztek elébe, és közben a felhőtlen eget kémleli, ahogy a kék hold fénysugarai bevilágítják a kicsiny tisztást.
Közben felállítjátok a sátorokat, előkészültök a vacsorához, és a lefekvéshez, mikor feltűnik nektek, hogy Darla nincs sehol. Ennek hangot is adtok, mire Lathan, a zsoldos mondja, csak arrébb ment, hogy könnyítsen magán. Ebben a pillanatban egy erőteljes farkasüvöltés fagyassza a szót a harcosba, majd Darla sikító hangját halljátok. Azonnal fegyverrel a kezetekben rohantok a hang irányába.
0. kör
*Döbbenten álltok meg a tábortól kicsit messzebb az erdőben. Egy szőrös testű bestia áll tőletek 4-5 lépésre. Feje, mint egy farkasé, csak akkora mintha medve koponya lenne. Testtartása görnyedt, de emberi. Szőrős karja, karmos mancsokba végződik. Termete még így lehajolva is eléri a két métert. Előtte a szétmarcangolt Darla teste fekszik. A szörny felétek fordul, és szemeiben vöröses fény dereng.
//off: Mindenki írja le, hogy milyen fegyvert visz magával. Körökre osztott harc lesz. Nagyjából félkörívben álltok, így egyenlő távolságra álltok a bestiától. //
PM: mindenki
