A vérfarkasnak vége. Domviknak hála. Viszont ez a harcos, egy gonosz lelket rejteget a testében. (Báránybőrbe bújtatott farkas) Amint ellenem indul a Celestius testébe zárt démon nem gondolkozok. Bízok abba, hogy nem egy északi pusztakezes harcossal van dolgom, de nem bízom a véletlenre. Pajzsomat magam elé tartva, féloldalasan állok az ellenfelemnek. A pajzsomon levő szimbólum hátha idegeíti és ennek hatására figyelmetlenebbé válik. Nem akarom megvárni, hogy övé legyen az első űtés. Amint van rá lehetőségem, egy allulról inditott vágást mérek a harcosra. Ha a támadásom sikeres, a pajzsommal oda próbálok csapni ahol eltaláltam a karddal, ha sikertelen, akkor az arcát próbálom eltalálni a pajzsom élével. A harmadik támadásom amit a karddal hajtok végre, szintén az előző találati helyekre irányúl. Itt hozzáteszem, hogy ha a fejre mérem a csapást, akkor akard lapjával hajtanám végbe.