Rah Gul, Városhatár - Raquan - Birtok

[Shackallor]

A sötétszürke kövekből készült építményben főleg alapszinten, van hol egy – két köbméteres szikladarabok is helyet kapnak. Alapterülete négyzet alakú. A hat méter magas fallal körbezárt terület, szekerek, hintók kényelmes közlekedésére is elég tágas udvarházat képez. A fallal körbevett terület teljesen le van kövezve, sehol sem hagytak ki csupasz földdarabot, növények és fák nincsenek sehol. Az udvarház közepén egy jókora cseréptetős kerekes kút található. A fal mentén hosszú istálló az egyik oldalon, míg a másikon kocsiszín épült. Az istálló soron egy helységben két igás, három hátas utazó lovat tartanak, folyton járatott, jól tartott, szelíd jószágok. Külön helyiségben két fejős tehén, a kastély élelmezéséhez szükséges tejtermékekre hivatott. Ugyanezen soron hátrébb takarmány és széna raktár az állatok számára. A kocsiszín soron egy hosszú nagy épület a járműveknek. Egy kéttengelyes szekér ellátási, munkálati célokra, egy kéttengelyes fedett hintó és egy egytengelyes nyitott gyors hintó található benne. Hátrébb műhely a járművekhez való szerszámok, kiegészítők, lószerszámok tárolására. A műhelyben található még: vödrök, talicska, létra, seprű, villa, lapát, fejsze stb. Fás kamra a tüzelő tárolására. A borház, külön épület az udvarban, melyből ajtó nyílik a pincébe. A borházban üres, vagy javításra szoruló hordókat, palackokat és egy cefrepárló üstöt tárolnak.
Az udvarházban két szolgáló dolgozik; az egyik az állatok ellátásával foglalkozik, a másik nagyon jó sofőr és karbantartja is a járműveket. Besegítenek egymásnak.

A dísztelen komor szürke kastély három szintes. Az alsó szint a leghatalmasabb. A szolgálók szintje. Hatalmas fogadóterem, melyben akár rendezvényeket is lehetne tartani. Berendezése egyszerű. Nagy dohányzóasztal, fotelekkel, a terem közepén három méteres márványszobor Vulakot formázza. A fogadóteremből kisebb helyiségek nyílnak: Konyha, mosoda, szertár, élelemraktár, házmesterszoba, szolgálószoba, őrszoba. A középső szint (méretben is közép helyen van) a vendégek szintje. Nagyobb termek: Étkező terem (hosszú asztal, bárszekrény, fotelok a kandalló mellett), tárgyaló terem, gyakorló terem. Kisebb helyiségek: Fegyverraktár, ruharaktár, vizsgálószoba. A Felső szint a legkisebb. Hosszú folyosóról szobák nyílnak; Két fürdő szoba, hat háló. A hálószobák külön erkélyekkel rendelkeznek. Végül a padlástér tele poros kacatokkal. Pompás kilátás nyílik innen az egész városra. A kastély tehát piramis szerű építmény a tetején hatalmas árbocon krán sarlós zászlaja és az alatt a családi címerzászló. A családi címer: piros alapon tizenhárom függőleges sárga csík. Piros: vér. Sárga csíkok: arany oszlopok a káoszangyalok nagyságát szimbolizálják. A kastély alatt húzódó kikövezett pincében különböző hordókban, borokat, pálinkákat érlelnek. A pincefal menti polcrendszeren palackozott italok sorakoznak. A pince sarkában, ládákba rendszerezett zöldségek, gyümölcsök. Ajtó nyílik egy vallatóterembe. Kínzóeszközök találhatók itt (a kiáltások nem hallatszanak ki).
A kastélyon belül három szolgáló dolgozik, ők is olykor besegítenek egymásnak. Egy szakácsnő, ki a kenyérsütéshez és a tej feldolgozásához is ért (pl: vaj, túró, sajt). Egy mosónő, ki takarításra is hivatott, és az idősödő házmester, az egyetlen szolga ki a kastélyban lakik külön szobában. A házmester a legműveltebb szolga; Etikett, birtokigazgatás, kocsihajtás, mindenes. A szolgálókon kívül a F'horuum megbízásából kivezényelt testőrség jelenléte állandó (őrszoba, padlás).

A szántó közelében laknak a szolgálócsaládok, kik a termény kis része és némi készpénz fejében, saját lovaikkal, szerszámaikkal művelik a Raquan földet (szántó és kaszáló). A birtokhoz tartozik egy szép gyümölcsös is, melyen jó minőségű szőlő, alma, körte és szilva terem. A gyümölcsös közepén egy jól felszerelt présházban készítik az érlelésre szánt nedűt. A földekről befolyt többlettermést értékesítik a városban. Nyolc földműves és két kertész szántja, veti a földet, metszi, gondozza a gyümölcsöst. A birtokon van egy jól kitámfalazott kis ércbánya is, melyben tíz bányász dolgozik. Az ércköveket Rah Gul és Bid-Grom kohóinak értékesítik (vasérc, rézérc). A földművesek és a bányászok között is van egy – egy elöljáró (művezető) szolga, aki kiosztja és felügyeli a munkát.












Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége
Helyszín: Rah Gul , városhatár, Raquan birtok
Esemény: Illetlen reggeli látogatás


Amikor reggel ébredésre nyílnak szemeid, elégedettség tölt el. Apád egy hónapja nyilvánította ki, hogy jó úton jársz. A birtok szépen termel, a konfliktusok gyorsan, néha látványosan oldódtak meg. Ágyékod is hálásan zsibong, valaki szuszog melletted a takaró alatt.

Kopogás az párkányokon.

Ki is az, eh, tegnap nem nagyon voltál kíváncsi a nevére. A fehér takarón némi száradt vér és a kéj fülledt szaga - lehámozod magadról és elhúzod a közelebb eső ablak függönyét.

Szakad az eső.
Talán az ötödik óra lehet... A hajnal vad viharral ostromolja az Angyalok Negyedének tornyait. Látni a tiszta ég ígéretét a fekete felhők fölött, de megdörren az ég.



Visszahúzod a függönyt.
Két hete lángokban állt Mosolynegyed, akkor bezzeg nem esett így...
Magadra kanyarítod köntösöd és kilépsz a hálód kétszárnyas ajtaján.
Ma csak egy dolgod van a városban - Ariusnak kell elhoznod egy csomagot Rar Kocsmájából. Ebből a napból valóban bármi lehet. Általában Yukk'rt meglep valamivel.

- Vyergas,Nagyuram. - meglep kissé Shír, a házmester azonnali jelenléte ilyen korán íly' közel személyes teredhez. Az ajtó túloldalán vár, lehajtott fejjel. Jöttödre hátrébb lép.

Az öreg ötvennek néz ki, de biztos, hogy több. Hófehér haja és szürke szemei kyr ősöket sejtetnek, de ahhoz túlságosan emberiek a vonásai. Rendkívül hasznos szolgálónak bizonyult eddig - akár egymaga is elvezetné a birtokot, ha kell. Az ilyen reggeli megjelenések azonban rendkívül ritkák, mert illetlenek. Eddig mindhárom alkalom megbocsátható volt.




Megvárja, amíg jelzed, hogy folytathatja.


- Amióta cserék voltak a testőrségben, apróbb károk érik a birtokot. Gyümölcsöt vesznek a legfinomabb párlatoknak félretett áruból. Az egyik ügyetlenségében beletrappolt Arius díszkertjébe. Két napja valamelyik párosodni akart az egyik szolgálóval. Az nem hagyta magát és randa verés lett a vége.
Vérem tisztelete a F'horuumnak, de mostanság megszaporodtak a problémáink. Bocsásson meg, hogy raboltam idejét. Nem panaszképpen szántam.


\\ * Edit: csak a Téma változott\\

[Narxes]

Vyergas Raquan

A kitárt hálószoba ablakában mélyen beszippantja az esőpárás levegőt, mely élettel tölti el. Néhány percig csodálja Uqmat alkotását, mit a város fölé pingált sötét színű ecsetvonásokkal, majd hátrébb lép a villanó dörgésre, de az ablakot nem csukja be, hogy kiszellőzzön a szoba. A függönyök olykor lomhán belibbennek mikor köntösébe bújik. Visszatekint az éjszakai játékszerére. Cseppet sem kíváncsi a jószág nevére, de szemrevaló idomait tetszetősnek látja ahogy kitakarja, s kicsit átvizsgálja. Úgy tűnik, csak súrlódásuk hagyott némi nyomot, mert az idomító verést igen finoman csinálta. Nem kelti fel, nem kívánja most a társaságát. Eltöpreng, hogy mi is legyen sorsa, de egyenlőre nem dönti el. Fél hat felé lehet, mikor elindul, hogy tisztálkodjon, s éhségét csitítsa.
Vörös köntösében meghökkenve, felvont szemöldökkel, kérdőn tekint Shírre, ki már várja az ajtaja előtt. Jelzés képen bólint, hogy beszélhet. Végighallgatja, majd egyhangúan legyint. Hangszálai bejáratlan, mély rekedtes hangon recsegnek.

- Ezt Arius Nagyúrnak jelezze! Kétség kívül megtorlandó tiszteletlenséget folytatnak, de ez az apám hatásköre. Az Ő vagyonát károsítják, hát fegyelmezze a kutyáit... De tudja mit? Ha nem ér rá foglalkozni velük, üzenje meg, én majd kezelésbe veszem őket. -

Majd kulcsra zárja a hálószobája ajtaját.

- Apropó... Ha már itt van. Megéheztem. Veszek egy hideg fürdőt, addig készíttessen forró teát meg valami egyszerű reggelit az étkezőbe... Hozzon egy adagot a szobatársamnak is. -

Közelebb lép hozzá, mérsékeltebb hangon folytatja.

- Önre bízom... Lássa el a lányt, de ne engedje ki a szobából. Majd délután foglalkozom vele. -

A szobakulcsot a házmester kezébe nyomja, aztán megindul az előkészített fürdő felé, hogy felfrissítse magát.

[Shackallor]

Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége
Helyszín: Rah Gul , városhatár, Raquan birtok
Esemény: Reggeli




Shír arca egyértelműen mutatja, hogy már előre lezongorázta a fejében ezt a beszélgetést.

- Tolakodás nélkül jegyezném meg, hogy Arius Nagyúr már a harmadik éjforduló óta zárva tart minden kommunikációs csatornát.

Valóban, pár napja nem tért haza. Öt napja ért egy levél, szóról szóra fel tudod idézni:



Fiú.


A Ragály havának utolsóelőtti napján Rar Kocsmájában vár Énengemet valami, ami évek hosszú munkájának gyümölcse. Körültekintéssel hozd el a Birtokra. A Halálvágy havával érkezem majd én is, addig tudd biztonságban csomagom.

A




* - Apropó... Ha már itt van. Megéheztem. Veszek egy hideg fürdőt, addig készíttessen forró teát meg valami egyszerű reggelit az étkezőbe... Hozzon egy adagot a szobatársamnak is. -

- Akaratod szerint, Vyergas. Bvyn már elkezdte a reggeli előkészületeit. A fürdő öt perc múlván a kívánatos hőmérséklettel bír majd.

Bvyn, a szakácsnő. Megfordult a fejedben, hogy párosodj vele. Igaz, fizikai valója nem tökéletes számodra, de rendkívül jól főz és minden kényes igényed abszolút kielégíti az ízek terén. Ráadásul nagyon is munkálnak benne az Egyetlen Törvényei - kevesen tudnak vele dolgozni. Pár éve agyon is verte az egyik segédet, mi is volt a neve...
Hagod, Havod... Haqvon, ez az... Haqvon, a szerencsétlen semmirekellő. Húsz évesen sem bírt semmiféle gyakorlati érzékkel.
Ki nem állhattad azt a kis mitugrászt, határozottan hálás voltál érte Bvynnek, hogy megszabadított tőle.
Mégha nem is mutattad ki soha.

Shír megfordul tengelye körül és dolgára megy.

Kedvedre való a fürdő, a hűvös víz azonnal pengeéles gondolatokat űz ébredező lelkedbe.

Gyorsan szárazra törlöd magad és az étkezőbe érsz. A hatalmas asztalon már gőzölög a tea, beramot illata terjeng a nagy térben.
Tojás, friss kenyér, sült szalonna és sajttál vár - Bvyn ma jó korán kelhetett, ha ilyen szépen fel tudott készülni.
Az ablakon át nézed a hajnali vihart, miközben megreggelizel.
A tea isteni. Méginkább felpörgeti az amúgyis éber gondolataid - elönt valami furcsa érzés.
Kiélesedik a látásod, hallod Shír csoszogását több teremnyire tőled.
A bergamot betölti még a gondolataid is - zavaróan tömény immáron.
Kicsit meg is szédülsz, ösztönösen kapaszkodsz az asztalba.
Valójában semmi baj, megrázod a fejed és minden rendben. A monoton kopogás a párkányokon emlékeztet egy régi dallam ütemére, el is indul a fejedben :

"Kinek szívében Igaz Hit lángol,
Érzékeit nem rejti fátyol"

Böffentesz egy embereset, a szalonna emléke kellemesen terjeng a szádban.
Ah, Uqmat a tudója, az ember társaság hiányában pillanatokra elengedheti magát.
Zajt hallasz a háló irányából, a lépcső irányába nézve felszalad a szemöldököd.
Nem Shír az, őt nemrég hallottad valahol máshol szöszmötölni.
Az Egyetlen Éboltja villámmal sújt a földbe, valahol a közelben. Nincs alkalmad félrenézni. Megvillan nyomán az egész étkező, egy pillanatig csak fehéret és barnát látsz.
Kedvedre való reggel ez, némileg megihlet.
Régen volt már ilyen szigorú az Égbolt.



\\ Edit : Arius levelének hónapmegjelölése ; 02.22.\\

[Narxes]

Vyergas Raquan

Az őrök ügyében nem mond többet a házmesternek, de fürdés közben már kezdi felcsigázni a dolog. Örömmel kezdi eltölteni apja távolléte, mert ilyenkor ha ideiglenesen is, betekintést nyerhet a kastély ügyes-bajos dolgainak intézésébe. Vérére nagyon büszke és a család becsületének megóvását szent kötelességének érzi. Alaposan felfrissül, miközben lecsutakolja magát, majd visszahúzza köntösét és klumpájában leklaffog az étkezőbe.

A szakácsnő kezeit dicsérő bőséges reggelitől feltöltődve, kicsit eljátszik a csészével a csészealjon, miközben egy apró dallam zajlik fejében a kopogó eső ritmusára. A jól sikerült teától felpörgött gondolataiban a dúskeblű Bvyn járkál, majd ráeszmél, hogy miért is ne látogathatná meg azt ki ilyen jól indítja napját...
<... csak le kéne egyszer hámozni róla azt a köpenyt a konyhában. Megeshet, hogy valami jóféle párzás lenne belőle...> ...Aztán eszébe jutnak Shír szavai, miszerint az egyik őr valakit elvert a cselédek közül. Talán a szakácsnő napját szépítették meg, de azért kár volna Bvynnért, igen hasznos jószág. Eldönti, hogy ma benéz a konyhára.

Épp meglesné ki jön lefelé a lépcsőn, mikor Uqmat kegyes villámától gyönyörmámorba réved néhány pillanatra. Már nem érdekli, hogy ki, vagy mi van körülötte, mint egy megszállott kel ki a székből, s trappol a gyakorlószobába. Vállára akasztja mágikus hangszerét, felkap egy széket aztán az erkélykijárati ajtóhoz siet. Kitárja az ajtót és olyan távol ül a székre, hogy az eső épp ne érje, majd szinte türelmetlenül bontja ki a hangszer tokját. Aki ismeri, már tudja, hogy ebben az állapotában súlyos vétek bármivel zavarni.

A felállított cselló fejét arcához szorítja kis időre lehunyt szemmel, mintha eggyé válna hangszerével. Nagyot sóhajt, s mikor ismét kinyitja a szemét, már csak Huvargh van vele és az éjfekete cselló. A borongós eget csodálva, lassan hangszerére emeli a vonót. Az önkifejezés kinyilvánítását olyan átérzéssel műveli a hangszeren, hogy arcába zuhanó haja sem zavarja alkotása közben. Önkívületi állapotban nyújtja a hangokat.

Félmagas monoton dallamából olykor mélyre ejt, majd kissé csendesül.

- Festői égbolttal most megajándékoztál
Sötét fellegedből villámcsapást hoztál
Oly közel engedted reménykedő lelkem
Hatalmasságodat köszöntse hát versem -

Mondja halkan, de csak szaval a zenére, nem nyújtja énekre.

- Természetnek Atyja Fényes Uqmat Angyal
Nagyságod leírni nem győzöm szavakkal
Lenyűgöz a műved, térdre borul lelkem
Hatalmasságodat köszöntse hát versem -

Ahogy egyre mélyebbre kúszik, teljesen ellágyult szép dallamot hallat.

- És köszöntse versem Szentséges Huvarhgot
Ki olykor megihlet, s nem vallok kudarcot
Halált ígérgető szép napom kezdetén
Áldassék nevetek Samambrag reggelén -

A dallamos mély refrén után lassan magához tér, s begyakorolt darabbal folytatja még néhány percig, aztán ismét néhány perc a csönddé, miközben elbúcsúzik az égi festménytől.

Összepakolja a hangszert, majd vállára vetve magával viszi mikor kiballag a teremből a gardrób irányába.

Hétköznapi viseletet ölt magára. A nagytükör előtt gondosan megköti nyakkendőjét, a tőreit felcsatolja/rejti, kis nyílpuskáját viszont egyenlőre fiókjában hagyja. A fegyverszoba kulcsot keresgeti a kulcscsomóján, s mikor megtalálja benyit a ritkán látogatott raktárba, hogy a falon pihenő vadászszámszert és tegezét magával vigye. A gazdagon faragott rézveretes számszer és csellója kíséretében sejtelmes léptekkel leballag az alsó szintre.

[Shackallor]

Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége
Helyszín: Rah Gul , városhatár, Raquan birtok
Esemény: Bvyn




Miközben szent áhitatod töltöd, szemed sarkából kiszúrod, ahogy Shír szobád felé veszi az irányt, tálcával a kezében. Még a csellót hangolod, amikor gyenge sikoly tölti be a nagy teret - éjszakai vendéged ezek szerint távozni kíván.

Csattanás, kis csörömpölés. Csend. Shír ezek szerint rövid úton vette elejét a vitának és a tálcával bírta maradásra a nőt.
Ez egyáltalán nem zökkent ki, a körülmények abszolút tökéletesek ihleted kinyilvánítására.

A vers és a dallam csodás egységet alkot, megfordul a fejedben, hogy később papírra vesd.
A vihar kicsit szelídül, de az eső még mindig kegyetlenül szakad.

Az öltözködés és a felszerelkezés is gyors rutinban zajlik, szinte néhány perc és útrakész vagy. A középső szinten újra zaj csapja meg a füled. Az étkező felé fordulsz, emlékeid szerint még maradt némi teád.

Bvyn éppen a maradékokat pakolja el, s letörli az asztalt.
Harmincas, mondhatni fiatalos szolga, ám természetednek túlontúl erős - faros testtel bír. Persze a fejében nem finomkodik egyáltalán...
Nyilván nem számított jöttödre, ruházata a konyhába való, illetlen. Azonnal visszahelyezi a teáskupát az asztalra. Érthetetlen, az étkező tisztántartása feladatkörén kívül esik.
A falhoz lapulva süti le szemét.




- Vyergas Nagyúr. Azt gondoltam, már nem tér vissza e szintre. Riqua sajnos még pár napig nem tud lábra állni, így magam voltam kénytelen...

\\ Riqua az általános tisztaságért felelős takarítónő. Csak néhányszor láttad, általában akkor dolgozik, amikor a Raquanok nem aktívak a házon belül. Ezek szerint ő érdemelte ki a kemény náspángot. \\

Elharapja a végét, elvégre a magyarázkodás nem illik udvarod etikettjébe.

[Narxes]

Vyergas Raquan


A hálószoba felől érkező dulakodás hangjai tökéletes harmóniát teremtenek a káosszal. Enyhe vigyorral nyugtázza a házmester megbízhatóságát. Kedvét leli ebben a reggelben. Úgy gondolja, hogy e napon Vulak jóságából tényleg bármi megtörténhet. Bár talán bosszús kéne legyen a testőrök hihetetlennek tűnő sértése miatt, de valahogy az is csak a jókedvét fokozza, mert megadatott neki, hogy a becsületéért fellépjen, példát statuáljon. Mielőtt leballagna az alsó szintre, még kis időt a maradék teájával kívánna tölteni, mikor meglátja, hogy az étkezőasztalnál ténykedik Bvyn.
Hideg tekintettel mustrálja végig a szolgálónő alakját, megjelenését miközben hallgatja. Néhány szívdobbanásnyi ideig csak néma mozdulatlanságban figyeli, majd lassú kimért léptekkel kezd közelíteni felé. A módos, vaskos étkezőasztal mellett megáll és letámasztja a tokbazárt csellót, de végig a testes nőt fürkészi.

- Igen hallottam az ügyről. Nemsoká lezárom. -

Aztán mintha mondatának adna nyomatékot a vadászszámszer enyhe huppanásával amint az asztalra teszi az étkészlet mellé. A szakácsnő köztudott dominanciája a szolgálók körében kételyt ébreszt benne a takarítónő elverését illetőleg. Tudomása szerint a F'horuum igen jól megválogatja az embereit. Nehezen tudja elképzelni, hogy egy ilyen vetemedett testőr helyet kapna, ám ha mégis tévedne, akkor csak szívességet tesz majd a F'horuumnak mikor lemetszi a vad hajtást róla. A gyanúja árnyékába került Bvynre mosolyodik ahogy közelebb lép hozzá, de nem kedves mosollyal, csupán amint vércse a verébre.

- Ezek szerint ez a Riqua vagy kicsit gyengécske, vagy tényleg nagyot kapott. -

Majd zavarba ejtően közel áll elébe úgy, hogy teste a testének feszül. Baljával átkarolja a szakácsnőt a derekánál és telt farába markolva szorítja magához, míg jobbjával egy számszervesszőt emel a tegezből. A vadászszámszer nyílvesszőjével félrefésüli a szolga arcába belógó haját, majd nyakára hajol a füle alatt és mélyen beszívja a nő illatát. Míg játékosan simogatja Bvyn hátát és derekát a nyílvessző hegyével, halkan beszél hozzá.

- Emlékszem, örültem amikor megszabadítottál attól a kis mitugrász hogyishívjáktól... Drága Bvyn. Te, kit oly erős testtel, s akarattal áldottak az angyalok, ki olyan jól teszi a dolgát... A legpompásabb falatokkal kényeztetsz már korán reggel... Nagy értékű cseléd vagy a házban, nincs mitől tartanod... Meséld el az igazságot. Mi is történt Riquával? Tényleg egy testőr művelte, vagy csak neked segédkezett? -

[Shackallor]

Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége
Helyszín: Rah Gul , városhatár, Raquan birtok
Esemény: Riqua ügye





Bvyn határozottan jól állja közelséged, még a vessző hegye sem készteti arra, hogy megrezzenjen. Szemei hidegek, mentesek bármiféle kételytől, érzelemtől. Egy közepesen gyenge mosolyra futja csak, mikor dícsérő szavaid hallja.

- Megszabadítani a Raquan - Házat a Tanokhoz hűtlen lelkektől kötelességem és örömöm, Kiemelkedett.

Finoman meghajol és szertartásos kézjellel mutatja ki Tiszteletét.

- Az igazság... Az igazság odalenn vár, Nagyuram. A cselédsor utolsó, Keletnek eső szobájában.
Én nem tudnám így helyben hagyni anélkül, hogy Szállni küldjem. A F'horuum - Szolga volt az. Nem tudom, melyik - Riqua egy szót sem ejtett az eset óta. Pedig tud beszélni, azt hiszem. Shír Mester ellátta, egyebet nem tudok, Vyergas Nagyúr. Bocsássa meg tudatlanságom.

Megvárja, amíg elengeded (bár látod rajta, hogy akár évekig is tűrné megszakítás nélkül, amit éppen teszel), majd eltűnik.

Felhajtod a maradék teát. Változatlanul remek.

Kíváncsiságod hajt az alsó szintre - nem mondhatnád, hogy ismerősek a cselédsor ajtajai. Egy kivételével mind zártnak bizonyul. A Bvyn által megjelölt ajtót résnyire nyitva hagyták, szinte ömlik belőle az ismerős regula szaga.
Betérve Riquát találod álmában az egyszerű, kényelmetlen ágyon.A takarót lerúghatta magáról álmában az ágy mellé - teljesen meztelen.
Riqua vékony, ám törékenynek nem mondható teremtés. Nem is emlékeztél, hogy ilyen szép vonásai vannak. Talán csak a kín teszi...
Apró kebleit természetes mozdulattal takarja. Kedvedre való, hogy álmában a fájdalom ellenére gyermeki mosoly terül el arcán.
Arcát, testét zúzódások borítják, egyik szeme feldagadt. Bal lábát és jobb kezét fasínek közé tették - elég lehetetlen szögben áll mindkét végtag. Shír ezek szerint nem volt képes rendesen helyrerakni egyiket sem. Ehhez tényleg orvos kell.
Egyértelmű, hogy ez nem néhány napos gyógyulási időt jelent, komolyabb segítség nélkül az is kérdéses, hogy valaha lábra tud - e állni még. Szolgálódat határozottan legyalázták, ez módszeres, pusztakezes, vér nélküli kínzásnak tűnik.
Körülhordozod tekinteted a puritán szobán - semmi említésre méltó, az ágyon túl egyetlen szekrény és a falon Kharakulak stilizált másának képe rendezi be a lakot.




Az apró ablak mögött még mindig az eső járja vad táncát Rah Gul határának tetőin, s utcáin.

[Narxes]

Vyergas Raquan

(Még az étkezőben)
A cseléd és a bárd közötti teret kitöltő dús keblek keltette férfiúi ösztön ébredésében nagy szerepet játszik Bvyn szilárd erőt sugárzó aurája is. A szakácsnő combján érezteti párzásra mozduló tagját amint egymásnak feszülnek. Testbeszédével a tudtára adja felmerült szándékát. Nem sok híja van, hogy ott helyben az étkezőasztalon tegye magáévá a nőt, de azért nagy nehezen uralkodik ösztönein, ember tud maradni és nem valami állat. Kicsit tétovázik a nő farát elengedni, kényelmesnek véli bájait. Hideg álarca mögött az erős jellem bűvöletét csodálja szemében. Nagyot nyel mielőtt folytatja.

- Hát legyen. Kerítek valami segítséget míg Riqua gyógyul... Végezd a dolgodat, de nem akarlak többé ilyen rongyokban látni! Keresd meg Shírt, hogy írja föl a méreteid és adja át nekem mielőtt a városba indulok. Terveim vannak veled. -

Aztán dolgára engedi, de tekintete elkíséri még egy darabig, majd lassan lehiggad a tea aromája ízlelése közben. Mielőtt lemenne az alsó szintre, úgy gondolja, nem kell újra feljöjjön, ha egyből magával visz mindent amire szüksége lehet. A gardróbnál vállára csatolja a könnyű nyílpuskát is, tegezét pedig a derékszíjára fűzi. Hosszú bőrkabátjába bújik, ami takarja a kisebb számszert és az esőtől is védi. Kalapot húz a fejére, esernyőt akaszt karjára, majd cselló és vadászszámszer... aztán leballag.

(A cselédszobában)
A cselédszobába érve, tisztelettel meghajol a Kosfejes legcsekélyebb gyermekének ábrája előtt. Egy híján pont úgy tiszteli ahogyan a többit. Azt az egyet pedig, ki az egész birodalmat igazgatja, mindegyiknél jobban. Az ágy mellé lépve a gondterhelt jószág gyöngyöző homlokát letörli. Hosszú pillanatokig csak csendben gyönyörködik benne. Más keretek között érdekelné ki volt képes pusztakézzel ilyen alkotást létrehozni, de ebben az esetben nem járja. Nem is egy dologban hibázott aki ezt csinálta. Kötelesség teljesítés közben kalandozott és kárt okozott a ház vagyonában, fittyet hányva bármiféle tiszteletre. Épp elég indoknak tartja... Sraddhu kegyébe ajánlaná a nő szenvedését ha ő okozta volna, de nem kíván más tollával ékeskedni, ezért elveti.
Fájdalmát kicsit táplálva, törött karját megmarkolja, de nem kínzásképpen, csakhogy felébressze. Mikor feleszmél a mosónő és értelmet lát a tekintetében, közel hajol hozzá, halkan megszólítja.

- Drága Riqua! Beszélj bátran! Mond a nevét, vagy ismertetőjelét... annak aki ezt művelte veled! -

[Shackallor]

Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap
Helyszín: Rah Gul , városhatár, Raquan birtok
Esemény: Riqua ügye


Bvyn semmiféle jelét nem adja, hogy bármiféle hajlandóságot mutatna a párzásra. Tökéletesen átadja magát mozdulataidnak, ott fogod meg, ahol akarod - de párbeszédetek jéghideg, a kommunikációs normáknak tökéletesen megfelelő. Valószínűleg szótlanul, pislogás és hang nélkül tűrné, ha pórázát vesztett Belső Állatod reávetné magát.

* - Hát legyen. Kerítek valami segítséget míg Riqua gyógyul... Végezd a dolgodat, de nem akarlak többé ilyen rongyokban látni! Keresd meg Shírt, hogy írja föl a méreteid és adja át nekem mielőtt a városba indulok. Terveim vannak veled. -

- Kívánságod szerint, Vyergas. Azonnal.

Szemrebbenés alatt, dolgavégezetlenül tűnik el az étkezőből.
Útrakészen talál az alsó szint.
Amikor meghajolsz a Gyermek stilizált mása előtt, eszedbe villan valami. Nem szokásos ábra, mégcsak nem is vallásos. Túlontúl elnagyolt, szigorú szemmel tekintve éppenhogy nem szentségtörő.

\\ Érzékelés - próbát kérnék\\

Nyomást gyakorolsz Riqua karjára, így a lány sikítva tér magához. Eszmélése első pillanatában azonnal uralkodni kezd magán, ép karjával folytja magába a feltörő hangokat. Mosolya eltűnt, arcán könnyek rohannak, hang nélkül koppanva az apró, hegyes kebleken.
Nem sír, csak könnyezik. Komoly fájdalom olvasható ki a veres aljú szemekből.


* - Drága Riqua! Beszélj bátran! Mond a nevét, vagy ismertetőjelét... annak aki ezt művelte veled!

Felköhög, hangján hallani, hogy jó ideje nem szólalhatott meg. Valószínűsíted, hogy Shír minden kérdését megtagadta, némaságba zárkózva. Így nem keveredik nagyobb bajba.

Tőled azonban nem vehet el egyetlen választ sem, már csak a hónalja alá tetovált, a Raquanok ritka véréhez kötött igazságbélyegnek köszönhetően sem.

Arius a személyes szolgák mindegyikét ellátta a tetoválásokkal - Shír volt az egyedüli kivétel.
Vérzékeny, nem élte volna túl a bonyolult ábra felvitelének negyed-idejét sem. Nála nagyobb odaadással azonban senki sem szolgálja a Birtokot, így Atyád eltekintett a bélyeg felvitelétől.

- Azt hiszem, Mavqin a neve. Legalábbis így szólították, amikor levakarták rólam. Közvetlenül a Ház bejárata előtt teljesít szolgálatot. Arcán nagy a heg. Csak ennyit tudtam megjegyezni, mielőtt beborított volna a Legnagyobb Sötétsége.

Most veszed észre, hogy belső combjain több viszonylag friss, még nem gyógyult horzsolás éktelenkedik. Ezek nyomán biztosra vehető, hogy Mavqin - ha csak részben is, de beteljesítette akaratát.

Az ablakon kitekintve már látod is, kiről lehet szó. Féloldalról szemlélve még a heg is stimmel.

A Testőrség tagjait beiktatásuk napján bemutatták mind, egyesével. Néhány hete több csere is történt, a Mosolynegyedben kitört csetepaté sok klánt, szövetséget és intézményt is megtépázott - ez alól természetesen a F'horuum sem volt kivétel.
Csak hírek morzsái jutottak el hozzád, a fél Negyedet érintő Káosz tüzének hátterében valószínűleg egy elszabadult árnyékháború állt.
A szereplők szinte senki számára nem ismertek - a végeredmény, a több napos hamueső már annál inkább.

Arius sem akkor, sem távozása előtt sem nyilatkozott a témáról, s ha már így tett, nem is firtattad.
Jót tesz most az eső a városnak, legalább lemossa a nyilvánvaló mocskot a tetőkről.
Riqua szobájából kilépve Shír fogad a kopár cselédsor folyosóján, kezében papíros.

- Bvyn méretei, Nagyúr. Engedelmeddel távozom, éji vendéged kissé akaratos és hajlamos kárt tenni lakosztályod berendezésében. Ah, a tükröt, melyet betört, hogy eret vághasson magán, négy nap múlva pótolhatom.

Kezedbe nyomja, amiért jött, majd felsiet az emeletre. Újabb halk sikoly, mely valószínűleg fojtogatás nyomán elhalkul. Shír átkozottul ért a dolgához. Persze, ez már majd' húsz év rutinja, nem ez az első vendég, akit helyre kell tenni.

[Shackallor]

Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap
Helyszín: Rah Gul , városhatár, Raquan birtok
Esemény: Riqua ügye



Kharakulak képéről:

Közelebbről, alaposabban vizsgálva a kép nagyon apró, szabad szemmel szinte kivehetetlen betűkből áll. Nem ismerős egyetlen szimbólum sem, ez nem khors.

Messzebbról tekintve a kép szinte átlényegül, mintha valami ősi csatát idézne.

Elmélyedve benne, más szögből más csatát mutat. Talán klánháború? Vagy balról, messzebbről a barbár népek rendreutasítása?

Zsibong a fejed tőle, nem állhatod hosszasan.

Kiráz a hideg egy pillanatra, ez nem szolgálóhoz méltó kép.

[Narxes]

Vyergas Raquan

Kharakulak képe előtt lerótt tiszteletkifejezése után, elfintorodik az elnagyolt, szentségtörő ábrázolás miatt. Eljátszik a gondolattal, miként fejtené le az alkotó arcáról a húsos részeket amiért ily silányan tünteti fel Az Egyetlen Gyermekét. Ez nem az ő ízlése. Ennél sokkal kidolgozottabban, művésziebben szeretné látni akit eképp tisztel. Közelebb lép a képhez, hogy azonnal leakassza a falról, azonban megdermed a mozdulata amint érzékeli az ábra részleteit...
Hunyorog a képet alkotó ismeretlen írásjelek kifejtése közben. Ismét veszteségnek találja az ősi nyelv ismeretének hiányát, mert arra gyanakszik. Úgy véli, hogy apja be tudná avatni, viszont borsódzik a háta a tudattól, hogy ismét segítségét kérje. Nem lenne könnyű meggyőzni, hogy időt szánjon az oktatására, mert bár Arius nem szűkölködik ebben a tudásban, viszont ráérő időben igen.
A kép a helyén marad. Talán nem véletlen kapott itt helyet. A részletek tudatában nem méltatja magát ahhoz, hogy hozzányúljon Kharakulak sokatmondó arcmásához. Mielőtt belezavarodna, csupán mégegy tiszteletjel mikor ellép tőle. Talán apja magyarázatot tud adni majd a szokatlan ábráról.

Riqua szavai közben, letörli a fájdalom szülte könnycseppeket a kis formás keblekről. Jól megjegyzi a sebhelyes férfi képét, majd a törődés gesztusában megsimogatja a szolga fejét. Betakarja az összezúzott testet, s hideg tekintettel réved ismét a faldíszre, miközben beszél.

- Nem lesz tisztességes, hogy megvonom tőled azt a gyönyört amin most keresztülmész. Fájdalmad minden sajgásával Sraddhut ajándékozod. Megtisztítja lelked. Azonban a billog amit viselsz mégis arra sarkal, hogy orvost hívjak hozzád. Sorsod továbbra is e ház szolgálata kell legyen... Most pedig pihenj. -

Miután magára hagyja Riquát a szobában, a folyosón máris Shír fogadja. Elégedetten bólint, majd zsebreteszi a papirost. Az öreg szolga sietős dolgára indulva, elkíséri egy darabig miközben beszél vele.

- Akkor jól hallottam, hogy vendégem nem éhes. Sebaj. Tiszta zsigerekkel, szebben köszöntöm majd vele Sraddhu havát az éjforduló után. Addig próbálja épségben tartani azt a hisztis ribancot, míg beszélek az őrökkel. Ha nem tetszik neki a kényelmes vendéglátás, megkötözzük, aztán megy a pincébe a vallatóba. Nem tudok százfelé szakadni, ezért Önt is ki kell küldjem a városba. Először is orvost kell kerítsen Riquának, aztán a szolgaházakból kéne választani egy-két nőt, kik pótolják a veszteséget. De majd pontosan megbeszéljük ha eljön az ideje. -

A fogadóterembe érve elválnak útjaik, Shír megy fel a hálószobák felé, Vyergas pedig a nagy dohányzóasztalt veszi célba. Tiszteletjelet int mint minden reggel Vulak márványszobrának, mikor elhalad mellette. A vaskos antik dohányzóasztal kanapéjára pakolja súlyosabb terheit. Lerakja a csellót, a vadászszámszert és az esernyőt is, majd megindul, hogy felkutassa az őrkapitányt. Koppant egyet az őrszoba ajtaján mielőtt benyitna. Hideg tekintete átjárja a szobát, hangja nyugodt, határozott mélységéből zengi a teret.

- Sorakoztassa fel az embereit kivétel nélkül Vulak szobra előtt a nagy fogadóteremben! A házunkat ért sértés miatt egy kis előadást tartanék nekik a tiszteletadásról. Tíz percet kap rá, hogy összeszedje mindet! -

Majd az őrszoba ajtaját nyitva hagyva maga mögött, visszaindul a nagyterembe. Úgy foglal helyet a dohányzóasztal kanapéján, hogy a hat lábnyira lévő Vulak szobor szembe legyen vele. A vadászszámszeríjat egy határozott erős mozdulattal, éppen hogy, de fel sikerül húzza. Nemhiába forgatja ritkán, nem az ő erejére szabták ezt a fegyvert. Csak szükség esetén folyamodik hozzá, mint például; nagyobb távolság leküzdése, nagyobb pusztítás elérése végett. Vesszőt helyez a horonyra, majd lerakja maga mellé a kanapéra úgy, hogy a terebélyes asztal eltakarja. Higgadtan kicsatolja a csellója tokját, s míg az őrökre vár, megpendít pár hangot a macskabélfonat húrokon. Úgy tűnik, még nem hagyta magára Huvarhg.

[Shackallor]

Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap
Helyszín: Rah Gul , városhatár, Raquan birtok
Esemény: Riqua ügye




* - Akkor jól hallottam, hogy vendégem nem éhes. Sebaj. Tiszta zsigerekkel, szebben köszöntöm majd vele Sraddhu havát az éjforduló után. Addig próbálja épségben tartani azt a hisztis ribancot, míg beszélek az őrökkel. Ha nem tetszik neki a kényelmes vendéglátás, megkötözzük, aztán megy a pincébe a vallatóba. Nem tudok százfelé szakadni, ezért Önt is ki kell küldjem a városba. Először is orvost kell kerítsen Riquának, aztán a szolgaházakból kéne választani egy-két nőt, kik pótolják a veszteséget. De majd pontosan megbeszéljük ha eljön az ideje.


\\ A Kohorsban a magázódás lehet szinte magától értetődő, ám megfelelő környezetben - jelen esetben - a bizalom jele\\


Amikor lemagázod , valami villan a szemében. Talán hála, talán elégedettség, nehéz megmondani, minthogy a Gondnokod tökéletes iskolapéldája az önuralomnak. A pillanatnyi mozzanat is csak éles szemednek, s a hosszas ismeretségnek köszönhetően tűnt fel.

- Hozom Haqurgelt, a Vajákost. Broov asszisztense volt, talán emlékszik, Nagyuram. Két, talán három óra és előkerítem.

Shír már lódul is, pontosan tudod, hogy több órányi alaprutint borít majd fel utasításod.

Vulak mása némán fogadja tiszteletjeled, ám valami megbizserget.
A testőrparancsnok épp' fordulna be a szobor mellett, őrjáratot tart egy emberével.
Hang nélkül állja parancsod, bólint. Tudja, hogy ez nem jelent jót, bár azzal is tisztában van, hogy eldöntendő kérdésekben elegendő Atyád parancsaira támaszkodnia.
Hangod minden fal visszaveri a nagy térben, éteri komolyságot, fontosságot kölcsönözve annak.
A parancsnok távozik, a messor marad. Ágyéka előtt kulcsolja össze kezeit, a szoborra meredve. Így hallgatja, ahogy kezeid finom játéka a vérszomjat hirdeti.

Húsz szívverés után újabb messor érkezik, társa mellé áll, ugyanazon tartásban.
Majd egy újabb. És még egy. Hét percen belül tizenkét messor ( köztük Mavquin), s a primessor áll a dohányzóasztal előtt, utóbbi hanyagul egy oszlopnak dől.

- Itt vagyunk, Vyergas, Arius Raquan fia. Elmulasztott tiszteletről beszéltél.

[Narxes]

Vyergas Raquan

Ahogy a messorok gyülekeznek, szinte észrevétlen siklik át a pengetés a vonó nyújtott hangjaiba. Mire felsorakozik mindenki, már valami összhangba állt monoton téboly talál a fülekre, ám nem oly hangerővel, hogy ne lehetne hallani a primessor jelentését. Vyergas felpillant a testőrökre, azonban a kezei közt továbbra is élteti játékát.

- Bűnös végüdvére. - Mondja; a nyugalom megtestesült példája módjára a jelenlévőknek.

Csellója, mint jó barátja, hűen kíséri mikor az improvizált dallam ütemére, ellágyult, mély hangon kezdi énekét.

- Ébredj, vigadj, halj halomra.
Aludj, reszkess, mert dalomba
Nem lesz rítus, kötő rendek,
Csak a káoszt hozó Szentek.
Éljenek!..

Vulak hozott, Sraddhu vigyen.
Tüskebokrot sarjaszt szívem,
Mikor belédmar fegyverem,
Szenvedésed legyen kegyem.
Örökké! -

Nagy sóhajjal búcsúztatja Huvarhg ajándékaként megbecsült ihletét. Az imádott hangszert magamellé teszi a kényelmes bársonyszövetre, majd szegmensnyi varázslatát követően, démoni mosollyal emel fel az asztal takarásából egy pompázatos rövidkardot. Markolatgomját a jobb vállának helyezve, végignéz a penge vércsatornáján, mintha a páratlan szép fegyver tökéletességét vizsgálná. A fegyverben hibát tán nem lelve csillan elégedettség is mosolyában. Azonban mibenlétét felfedve a rövidkard elcsattan...
Egy gazdagon faragott vadászszámszeríj bontakozik pillanatnyi álcájából aminek nyílvesszeje, gyilkos szándékkal hasítja a teret Mavquin felé..

// A „Félelmetes fegyver” névvel ellátott fénymágiának egy formáját alkalmazza a karakter. (ÚTK 247 oldal)
Ok: A nem célzófegyver látszatát keltő rövidkard láttára nem fog a célpont kitérésre összpontosítva félreugrálni.
Indok: A példa statuálás/leckéztetés sikerének növelése.
- 5 Mp, maradék 1 Mp //

Szigorú ábrázattá dermesztve mosolyát, feláll a kanapéról és a kilőtt számszert az asztalra hajítja.

- Arius távollétében kötelességem a Raquan ház becsületét óvni. Ez itt nem egy kupleráj... Most az egyéb csínyektől eltekintve, ha még egyszer megtudom, hogy szolgálatteljesítés közben valamelyik őrkutyának üzekedni vágyott kedve, félholtra verve és megerőszakolva házunk szolgálóit, a F'horuumnak is jelzem a kihágást. -

Eztán a primessort nyársalja fel a tekintetével.

- Ez egyszer még eltekintek tőle...De ha nem tudod fegyelmezni az embereid, legközelebb a te beleiddel díszítem fel az őrszobát! Remélem érthető voltam. -

// 12 messorral szemben most elválik jól értelmeztem e a karakter pozícióját/Krán törvényeit. Ha ezt Vyergas túléli, a reagció után még váltana pár szót a testőrséggel mielőtt szétszélednek. //

// Szerk: A gurítóban megejtettem a célzó dobást, azt hiszem Vulak kegyes volt a karihoz. //

[Shackallor]

*- Ébredj, vigadj, halj halomra.
Aludj, reszkess, mert dalomba
Nem lesz rítus, kötő rendek,
Csak a káoszt hozó Szentek.
Éljenek!..

Vulak hozott, Sraddhu vigyen.
Tüskebokrot sarjaszt szívem,
Mikor belédmar fegyverem,
Szenvedésed legyen kegyem.
Örökké! -


Mély, vallásos éneked közben enyhe, alig észrevehető rezgések keletkeznek a terem levegőjében, aprókat torzítva a téren, s a hangokon. Rajtad kívül úgy tűnik, senkinek sem tűnik fel.

Varázsod tökéletesen sikerül. Amikor útjára ereszted a nyílvesszőt, Mavquinnak ideje sincs felfogni, mi történik. A remegő levegőn át csapódik be a száján keresztül, kitörve fogakat, szakítva húst, izmot.

Hallod, ahogy a vessző kellemes reccsenéssel talál utat magának az ostoba koponyájának túloldalán. Utolsó, elkésett, ösztönös mozdulatával még arcához kapna, hasztalan. Kettőt tud még hátralápni, majd mint szalmabábu a gyenge szélben, úgy dől el.

A terem két nagy ablakán át villámlás fényei szűrődnek be, mintegy nyugtázva tettedet.

A messorok mozdulatlanul, rezzenéstelenül nézik végik Mavquin végső megrendszabályozását. A primessoron látod, hogy szóra nyitná száját, aztán meggondolja magát.

A számszeríj nagyot csattan az asztalon, a tizenkét testőr egyszerre rezzen össze. A zaj ezek szerint nagyobb hatással volt rájuk, mint társuk gyors halála.

Hozzájuk intézett mondataid után a primessor számodra ismeretlen kézjelekkel ad utasításokat alárendeltjeinek. Mindenki a helyén marad.

- Vérem és velőm a Tiéd, tégy vele belátásod szerint. - hangzik a primessor immáron kevésbé magabiztos hangja.

Mindenki mozdulatok híján áll, változatlan pózban. Intézheted hozzájuk szavaid.

[Shackallor]

Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap
Helyszín: Rah Gul , városhatár, Raquan birtok
Esemény: Tizenkét F'horuum - szolga


A primessor:

Harminc körüli ember, férfi. Félhosszú, egyenes hajat, körszakállat visel. Eddigi kapcsolatotok híján volt a komolyabb kommunikációnak - Arius ezeddig erős kézzel tartott rendet a Birtokon, s a megszokott rend nem igényelte beavatkozásodat.

Páncélja eltér a megszokottól - félig a bőrébe épült, felsőtestének javarésze azonban mezítelen. Karjába háromrészes hárítópengét ültettek a F'horuum vajákosai. Ha ösztönöd nem csal - ez az első alkalom, hogy ilyennel találkozol - akarati paranccsal növelhető mindhárom hossza.
Jelenleg kint van az összes, a primessor nagyon is készültségben lehet...
Kardját még nem volt szerencséd a hüvelyen kívül látni - a széles rúnadíszek még azt is meggátolják, hogy a tok íve alapján következtess a penge milyenségére.





Szolgálatát három éve vette fel a Birtokon, remek munkát végzett idáig, el kell ismerned. Tavaly, a Velő Ünnepén kilenc fejet tűzött a bejárat kerítésére, valószínűleg a Vérszita szokásos emberrablási hulláma vezérelte a behatolni vágyókat. Még csak le sem jelentette, végzi a dolgát és hallgat.

Szemén látod most, hogy tudja, hibázott.
Szemén látod most, hogy tudja, hogyan kerülheti el ezt a jövőben.


A messorok:

Egyenpáncélt viselnek. Nevet egyik sem hordoz, már az is Szállást érő arcátlanság volt, hogy Mavquin neve megcsapta a füled. Megszólításuk egyszerűen messor.

\\ Elgondolkodtató, hogy Mavquin hogyan mert egyáltalán megszólítandó nevet használni. \\

Egyenpáncélt viselnek, sisak nélkül. A páncél könnyed, a mozgást nemigen akadályozza, rendkívül könnyűnek tűnik.



Arcuk ismétlődő tömeget formál így, hogy egymás mellett sorakoznak. Semmiféle egyéniség, vagy ismertetőjel nem tűnik fel egyiken sem. Sem arcszőrzet, sem sebhely, sem tetoválás. Tizenegy ugyanolyan F'horuum - szolga, s a primessor néz irányodba, a kézjelek és a pillantások villanása után teljes mozdulatlanságban.