Életút

[Pelso]

Eligor

A börtönben

//Hát ebben az esetben, lehet, hogy nem teszem meg. Megvárom a többiek döntését, hogy megmentik e az életét vagy sem.//

*Ahogy a vért törlöm a vesszőről és látom, hogy a testvérem el kezdi ellátni a sebeit csak kérdőn nézek le rá.

- Ügye tudod, hogy ha életben hagyjuk akkor magunkkal kell vigyük.

*Mondom a testvéremnek ám nem zavarom meg tevékenységében. Inkább vissza megyek a folyosón és feltekintek a lépcsőn, hogy jön e valaki. A nyílpuskámat le akasztom a vállamról és egy vesszőt teszek a vájatba. Amíg várakozom végig fülelek, hát ha jön valaki. Valamint be - be kukkantok a cellákba rossz arcú rabok után kutatva akik ránézésre nem a lázadásban vettek részt hanem azért vannak itt mért valódi bűnt követtek el.

A sátorban.

*Csendben hallgatom a többieket. A reakciók kicsit váratlanul érnek ám nem szólok közbe. Várom apánk válaszát, úgy is felesleges még szólnom bármit is. Ám mikor apánk kimegy a sátorból testvéreim szavai nyomására elgondolkozom azon lehet nekem sem ártott volna mondanom valamit.

<... Hát nem is tudtam, hogy testvéreim íj hűségesek az örök ifjúhoz... Jó tudni...>

*Apámat nem tartóztatom és nem is megyek utána. Hagyom, hogy szellőztesse magát egy kicsit. Ha vissza jön majd beszélünk még vele.

- Hát az biztos, hogy az üggyel foglalkozni fogunk és még sem megyünk olyan messze mint reggel gondoltuk.

*Mondom ahogy elgondolkozva nézek magam elé.

- Amúgy jut eszembe a házat mikor elindultatok felgyújtottátok?

[Thor]

Una Finteon (NJK)


*Elfordul a többiek elől, míg kitörli a könnyeit a szeméből. Mikor látta apja csalódottságát, iszonyú fájdalom mart a szívébe. Eligor szavaira fordul vissza, és kissé erélyesen szólal meg, de nem foglalkozik most a ház kérdéssel.


- Nem gondoltam volna, hogy ennyire beszari vagy Saginor. Olyan hatalom, és tudás van a kezedben, amiről még álmodni sem tudnék. Erre megijedsz egy ilyen lehetőségtől? Attól rettegsz, hogy pár embert el kell tenni láb alól, és hogy néha veszélyben lesz az életed? Apánk és anyánk így is veszélyben van. Nem várhatod el tőlük, hogy az egész életük bujdokolás töltsék. És mi van veled Vellir? Azt hittem te leszel az első, aki meg akarja szerezni életed eddigi legnagyobb fogását. Egy ereklye, ami nem csak végtelen erővel ruház fel, de még nevet is ad a családnak. Azt hittem ennél nagyobb a kalandvágy benned. Vagy Noir kisavazta az agyadat, és tényleg csak tök lé van benne, mint ahogy azt már régóta gyanítom.
ÉS te Nakloss! Az életedet adnád egy idegen emberért, mert csak nemes. Ám nem vagy képes apánk kérésének eleget tenni, ami még neked is jól jönnne. Vagy beijedtél az igazi kihívástól. Azt hittem rendíthetetlen harcos vagy, de úgy látom, hogy csak a dalnokok túloznak veled kapcsolatban.
És Eligor, te csendben álltál itt, mint egy nagy marha. Még annyit sem tettél meg, hogy válaszolj édesapánknak. Pedig ő igazán hisz benned, és mindannyiótokban.


*Itt egy pillanatra levegőt vesz, majd visszafogottabban, és nyugodtabban folytatja.


- A nagy kalandozások közben elfelejtettétek mi az a családhoz való hűség. Pedig higgyétek el, eljön az idő, mikor majd rájöttök, hogy mekkora hibát követtek el, ha most nem segítetek apánknak. Gondolkodjatok el ezen.



*Megvárja, ha válaszoltok neki. Ellenkező esetben ő is itt hagy benneteket.

[Pelso]

Eligor

- Apánk esélyt sem adott rá, hogy szóljak. A többiek válasza nyomán kiviharzott a sátorból. Teljesen felesleges ilyen helyzetben bármit is mondanom.

*Tekintetem Una - ra fordítom.

- Nem szeretek meggondolatlanul cselekedni vagy szólni. Ahogy most sem akartam. Testvéreink oly választ adtak apánk szavára aminek nyomán nem kÍvántam szóni. Tudni akartam előte apánk válaszát a többiek állásfoglalásával szeben. Szóval kérlen ne tégy szemrehányásokat nekem. Ugyan is nem szolgáltam rá.

*Egy fáradt sóhajtás szakad ki a tübőmből.

- Ám ehez én a magam részéről most fáradt vagyok. Szerintem jobb ha holnap beszélünk erről az ügyről. Az biztos, hogy apánk most, hogy Noir kegyelmének és Vellir közbenjárásának hála fizikailag egészséges, nem fog holnap a határ irányában megindulni. Hogy a zászlóval mi legyen azt szerintem rá érünk később eldönteni.

*Megigazítom a fegyvereim.

- Megyek járok egyet. Én állom az elős örséget.

*Azzal ki megyek járok egyet a tábor körül.

[Paga Sker]

Vellir

*még a börtönben

Amikor Eligorválasztás elé kötelez, csak ennyit válaszolok.

-Vállalom érte a felelőséget. -Azzal bevonszolom a falon túl.

Amint apánk látását és erejét visszakapta, az örrel kezdek foglalkozni. Megkötözöm a kezét, lábát. Megkérwm Naklos-t, hogy vegye ki a vesszőt a mellkasából, majd a másik 5 Ép-s gyógyitalomat megitatom vele.

Amint magához tér, így szólok hozzá.

-Noir megkegyelmezett neked gyermekem. Most választanod kell! Vagy szolgálsz engem és családomat, vagy tényleg a kárpitokon túlra mész. Ha az elsőt választod, megváltozik az életed. Nem kell nélkülöznöd és még hírnevet is szerezhetsz.

Ha mégsem tart velünk egyszerűen leütöm. Kötelékétől megyszabadítom, a fegyverét ott hagyom mellette.

* A sátorban

Saginaor és Naklos szavait helyeslően hallgatom végig. Una szavai amit nekem intéz zavarnak, de tiszteletteljesen hallgatom végig. Majd ha nem szól közbe senki, akkor a szúrós tekintetét állva, válaszolok.

-Én...! -emelem meg a hangom. Minden magamra mutató szóval, megbököm a mellkasomat - Én voltam az első, aki a zászló megszerzése mellet szólt. Hatalmat, elismerést és nevet szreztem bizonyos területen. Igenis fontos a hírnevem, és az ereklye ellopása igen is dobna rajta. Kétség sem fér ahhoz, hogy megpróbálom. Viszont nem vagyok politikus. Sem nagy hadász. Még az udvari etikettől is kiráz a hideg. Ezért nem tudom elképzelni egy ilyen cím súllyát. Az egyház mögém állna...? Meglehet, ám még nem nagyon hallottam hadúrról aki a nyílt harcban ne jeleskedne. Ott van VIII. Otlokir, abaszisz királya, még ő is amellett, hogy kiváló intrikus és politikus, példás stratéga is. Ha vértet öltenék és cicomákban járnék-kellnék ahogy ezt egy hadúrtól elvárják, az nekem a pokol lenne, amiből nem kérek. Bár Naklos, -engedek a hangnememből- te benned minden megvan ami kellhet egy hadúrhoz. Jártas vagy a hadászatban és a udvari életben is. Te vagy az az ember aki megmutathatja mindenkinek, hogy egy egyszerű ereni tanyasi gyerekből is lehet egy igazi nemes és birodalomfő. Nem csak dalok, hanem ódák és oly legendák szólhatnak rólad amik tán az istenek közé is emelhetnek.

[Kieron]

Saginor

Eligornak:

- Amúgy jut eszembe a házat mikor elindultatok felgyújtottátok?

Nem. A füst és éjjel egy ekkora tűz mérföldekre ellátszik, ennél jobb jelzés nem kell senkinek, hogy utánunk nézzen. Mostanra már itt is lehetnének. Akinek van egy csepp sütnivalója, úgyis meg tudja mondani, hogy mi nem haltunk meg a tűzben.
Az üldözőktől ne tarts, teszek majd róla, hogy csak úgy követhessenek, ha szárnyat növesztenek hozzá!

Una kitörésére és az utána kitörni készülő vitára:
Nyugalom, testvéreim, nyugalom! Feszültek vagyunk, de ne mutogassunk egymásra! Inkább gondolkodjunk egy kicsit hideg fővel és máris nyilvánvalóvá lesz pár dolog!
Una, abban nagyot tévedsz, hogy nem érdekel a család jóléte. És azt se akard tudni, hány ember vére szárad a kezemen - a végén még szélütést kapnál a rémülettől.
Mind készek vagyunk tenni a családért - de könyörgöm, ésszel tegyük, ne fejjel a falnak rohanva! Azt mondod, hibát követünk el. - Unának mondom ezután, de a többiekre is odapillantok, jelezvén, hogy nekik is szól. - Gondold át másként: miénk a zászló és a hatalom. És mihez kezdesz vele? Ez nem abból áll, hogy mindenkinek jól megmondod, mit tegyen és azzal kész is. És a biztonság... Most csak pár poroszló üldözne minket. De ha feltörsz a hadúri rangra, el tudod képzelni, hány ellenséged lesz? Toron birodalmi orgyilkosai, aszisz boszorkánymesterek, nem is beszélve a legelvetemültebbekről, az erigowi intrikusokról. Te komolyan azt hiszed, hogy ez biztonságosabb? Komolyan olyan életet akarsz a fiadnak, melyben végig ezektől retteghetne?
Aztán ott van a "kinek adjuk a zászlót" kérdés. Ha megtartjuk, ellenségünk lesz a fél világ. Ha a báróhoz jut, akkor az egyik hadúr (bár kétlem, hogy új minőségében egy gazdát akarna leckéztetni először). Ha a hercegnek, akkor sanszos, hogy rájönnek, tudjuk a kis titkukat, és megpróbálnak eltenni láb alól. Ennek nincs jó megoldása, ha mi döntünk a zászlóról.

És még valami, ami úgy nézem, csak nekem jutott eszembe: ez az egész csak úgy bűzlik a csapdaszagtól. Fontoljátok meg ezt is: apánk - bármennyire is szeretjük és tiszteljük - egyszerű gazdaember, nem harcos vagy kém. Mégis, lázadó létére megszökik a cellájából (pedig gondolnám, egy lázadót elég szigorúan őriznek, főleg háború idején). És mit tesz Darton, szökés közben véletlenü épp belebotlik az ország legnagyobb összeesküvését (sőt, rögtön két összeesküvést) leleplező párbeszédbe. Pedig azt gondolná az ember, az ilyesmit az uraság jól őrzött magántermeiben tartják, nem a börtön szomszédságában. Ti ezt komolyan elhisztitek?
Szerintem itt egy hatalmas átverés van, valaki minket akar a saját céljaira manipulálni. És én nem vagyok hajlandó ebbe a hurokba beletuszkolni az egész család nyakát.

[Gorodak]

Nakloss fnteon

- Valószinüleg igazad lehet, de ha nem teszünk semmit akkor esélyt adunk arra, hogy a zászló rossz kezekbe kerül.
Szerintem öljük meg azokat kik érte mennek és szerezük meg a zászlót.
Ha pedig meg vannak azok akiket a zászlóért küldet őket ki tuudjk vallatni a teljes igazság megtudására, és utánna eltudjuk döntni, hogy hogyan tovább. -

- Ami a bárót illeti, rá érünk bosszút állni miután elrendezük a dolgokat a zászló körül és meg tudtk azt amit tudnnk kell az érte jövöktől!! -

[Thor]

Una Finteon (NJK)

*Amilyen gyorsan megjelentek a szikrák a szemében, oly gyorsan el is tűnnek. Megdörzsöli az arcát, mintha így próbálná az álmosságát kimasszírozni magából, majd kissé megbánó hanggal szólal meg.


- Ne haragudjatok rám, csak ez az egész lelkileg kicsit legyengített, de összeszedem magam. Ezek szerint azt mondod, hogy valaki játszik velünk. Végig gondolva a dolgot lehet benne valami. Ám, akkor mit tegyünk?

*És elgondolkodva mered maga elé.

[Gorodak]

Nakloss finteon

- Akkor hogy legyen Saginor? -

[Kieron]

Saginor

- Nem tudom, mit tehetnénk, hogy jól jöjjünk ki belőle. Legfeljebb annyit, hogy bele sem mászunk. Engem ez nem érdekel, öljék meg egymást érte, ahogy akarják. Ezért ebben az ügyben ti döntsetek! - itt elhalkul a hangom, pár pillanatra csak magam elé meredek, majd halkan, szomorúan hozzáteszem: - Ti éltek itt, és fogtok eztán is itt élni. Én talán utoljára látogattam haza, némi békességet kerestem a vég előtt, nem újabb háborút.
Aztán, erőt véve magamon, annyit mondok:
Ha meg akarjátok szerezni a zászlót, én segítek nektek, de ne feledjétek: ezek a lobogók nem dicső zászlók, hanem a háború esszenciái, amiknek saját céljaik vannak. Élő, gondolkodó... teremtmények, amik arra születtek, hogy pusztítsanak. Milliókat öltek meg az elmúlt évezredek során - mit gondoltok, mennyit jelent nekik egy apró család?

De azt hiszem, tényleg jobb lesz, ha ezt már holnap tárgyaljuk meg, friss elmével. Úgy is van min gondolkodnunk. Szóval térjünk most nyugovóra!

Ha nincs más fontos mondandója senkinek, jó éjt kívánok és távozom pihenni.

//off: Sorry, tudom, hogy ez nem egy túl határozott váasz, de egyelőre lövésem sincs, hogy lehetne ezt jól csinálni. Még agyalok rajta, csak most nem annyira van időm a játékon morfondírozni.//

[Thor]

Még a börtönben


Mindenki

*A katona felnyög, ahogy Nakloss kihúzza a nyílvesszőt belőle, de nem ébred fel. Így Vellir ébreszti fel. A szerencsétlen hirtelen nem tudja hol van, de megérzi a hasában a fájdalmat. Mikor a Noir papja felé emeli az italt, riadt tekintettel néz felé, de megkötözött kezei miatt nem tud mit tenni. Végül megissza gyógyitalt. Szemei kikerekednek, ahogy az utolsó kortyot is lenyeli, majd hirtelen fulladozva köhögi vissza. Vellir döbbenten néz a fiolára, majd a katonára.

PM: Paga

[Pelso]

Eligor Finteon

A börtönben

//Off KM. Nem én húztam ki a nyílvesszőt belőle?//

*Teljes csendben fülelek, hogy van e valami mozgolódás a testvéreimet kivéve akik ép az őr megmentésén fáradoznak, mindaddig míg a csendet meg nem töri a fuldokló köhögés. Tekintetem elszakítom a lépcsőtől és a celláktól, hogy pár lépést hátrálva vessek egy pillantást mi folyok ott.

<... Hát őt meg mi lelete?...>

A sátorban.

Saginor

Eligornak:

- Amúgy jut eszembe a házat mikor elindultatok felgyújtottátok?

- Nem. A füst és éjjel egy ekkora tűz mérföldekre ellátszik, ennél jobb jelzés nem kell senkinek, hogy utánunk nézzen. Mostanra már itt is lehetnének. Akinek van egy csepp sütnivalója, úgyis meg tudja mondani, hogy mi nem haltunk meg a tűzben.
Az üldözőktől ne tarts, teszek majd róla, hogy csak úgy követhessenek, ha szárnyat növesztenek hozzá!

- Az üldözőktől nem tartok. Az zavar, hogy így maradt egy csöpp esély arra, hogy utólag megtudhatja mindaz akiben csak a gyanú felmerült, hogy minket kell keressen, hogy merre vagyunk. Nem tudom te, hogy vagy vele de én nem veszem félvállról a tárgyszimpátiát.



*A sátor kijárata közelében álldogálva hallgatom végig a többieket.

<... Hmm… ??? ...>

- Érdekes felvetés, hogy valaki tudta, hogy jövünk és úgy időzítette, hogy apánk megszökjön, hallja amit kell és aztán rávegyen minket, hogy az uraság malmára hajtva hasznot a lobogó után vessük magunk.

*Elgondolkozva túrok bele a félig megőszült szakállamba

- Ám ha ez igaz akkor a Tartomány úr udvartartásában élnie kell egy olyan kivételes tehetségű jósnak aki az elmúlt félév - év eseményét száz százalék pontossággal kellet, hogy megjósolja. Úgy hogy a jövőn úgy változtassanak, hogy az nekik kedvezzen az események legvégén...hmm…

*Egy hitetlenkedő hümmögést eresztek meg.

- Az biztos, hogy a Főúr nem tudhatta, hogy jövünk. Én például egy hónappal ezelőttig nem is tudtam, hogy haza látogatok és nem is írtam róla. Ti talán igen? És apánk még az előtt lett megvakíttatva, hogy mi haza értünk. Ez így nekem nem kerek. Az én eddigi tapasztalatom szerint akik ily pontosan a jövőbe látnak nem szegődnek akárki oldalára. Ha ehhez még azt is hozzá veszem, hogy én egyről sem hallottam aki ily hatalommal bír akkor még hihetetlenebb. Pedig én találkoztam már egy pár varázslóval. Többjük igen tehetséges volt a jövő megsejtésében de nem ennyire.

*Szét tárom a kezem. A mozdulat amolyan át menet a hitetlenkedés és a tanácstalanság között.

- Ráadásul. Javítsatok ki ha tévedek, de a család felének nevét és tetteit egy szűk körtől eltekintve nem ismerik. Idehaza rólunk azon kívül, hogy bőkezűen támogatjuk szüleinket, nem sok mindent tudnak. Még ha Una és Nakloss tettei a csatatéren ismertek idehaza az még mindig édes kevés ahhoz, hogy alkalmassá tegye őket egy ilyen “összeesküvés” áldozati bárányának szerepére. Jó kardforgató akad még bőven a környéken rajtunk kívül is. Meg aztán semmilyen előnye nem származik abból ha pont minket akar valaki csapatába csalni. Ha csak az a baja, hogy nem akar meghalni mikor behatol a barlangba, bőven akad a környéken pár rézgarasért is bármire kapható feláldozható paraszt a sakktáblára.

*Pillanatnyi szünetet tartok, hogy vegyek egy mély levegőt, miközben elgondolkozva tekintek magam elé.

- Hömm… Az igaz, hogy fejjel nem szabad a falnak szaladni.

<... Kivéve ha muszáj…>

- Ám, hogy mi már most egy intrika áldozatai legyünk azt kétlem. Ahogyan azt is kétlem, hogy kitudunk most már maradni az ügyből. Én nem fogom apánkat akarata ellenére a határ irányába rángatni. Ám ettől függetlenül is tudnom kell mi folyik itt a tartományban.

*Ha marad a közös vélemény, hogy azért megnézzük magunknak azt a zászlót ám a részleteket holnap beszéljük meg akkor megyek és az első őrséget én állom. Körülbelül egy órányi őrködés után keltem fel Nakloss-t. Mondom is neki, hogy szerintem mindenki egy órát őrködjön közülünk.

[Thor]

//off: Igazad van Pelso, te húztad ki belőle. Csak még az rémlett régebbről, hogy megvárod, hogy mit tesznek vele. Vissza lapoztam, és ezt is írtad, de csak a gyógyítással kapcsolatban. Tehát a vessző már nálad van. Elnézést.//

[Gorodak]

Nakloss Finteon.

- szerintem is nézzük meg azt a zászót és tegyük félre az érte jövöket, tölük pedig már tudunk informálodni, h biztosak legyünk a dolgunkban és hogy többet tudjunk meg, nem mondom, hogy vigyük vissza az örök ifjuhoz, de idegen kezébe nem szabadna jutnia.
Ha ez azzal fog járni a végén, hogy többet nem jöhetek haza hát legyen , de az ország nem lesz akkora veszélben mint ha a zászló idegn kezébe jutna, hisz ahogy mondtad. Saginor -

Itt rá nézek

- Pusztitásra teremtettek. Képzeljétek el ha az ellenségeink kezébe kerülne! -

- Amellet döntenéék , hogy nézük meg és apánkat Unára bizva vigyük messze a családot bíztonságba! -

A részleteket holnap, rendben.

Bolintok Eligor felé, - Akkor enyém a második és egyet érteek az 1 órás örködésben. -

Magam után Unát keltem fel.

Észlelés:16 Dobás: 8

[Paga Sker]

Vellir

*A barlangban*

Arcomon a meglepettség ül ki, aztán egyikk pillanatról a másikra leütöm az őrt.
Végül megszólalok.

-A gyógyital nem hatott. Noir megvonta a kegyét ettől az embertől. Szerintetek mi lehet az oka annak, hogy a legsemlegesebb isten a panteonból megtagadja a segítséget? Ennek csak az lehet a magyarázata, hogy olyan istent imád, aki nem tetsző az úrnőnek. Ebből viszont tudtommal csak kettő van. Kérhetek valamit? Valamelyikőtők ölje meg.

Amint kimondtam a kérésemet elkomorodva a lépcsőhöz megyek. Közben imát mormolok.


*A táborban*

-Egyet értem. Túl sok a véletlen, de nem létezhet olyan halandói tudás, ami ezt előre láthatta. Az istenek keresztűl húzzhatják egymás terveit....Úúú...Basszus! - Csapok a homlokomra - Pihenjünk le! Reggelre mindenki gondolja végig az elmúlt napok történéseit. Apánkkal együtt átbeszélünk mindent, addig a többiek elindulnak. Amint mindent megbeszéltünk, apa és Una anyáék után mennek.

[Thor]

//off: A börtönös rész folytatom, ha írnak a többiek rá.//


Mindenki


*Una felkapja a fejét, mikor Wellirnek valami az eszébe jut, de miután testvére nem árulja el, hogy mi a baj, összeráncolt homlokkal néz egy ideig, majd végül elhagyja a sátort. Mindannyian nyugovóra tértek, és felváltva őrködtök.


*Az éjszaka nyugodtan telik el. Az éppen őrködőknek az az időszak, míg fent vannak nehezen, és lassan múlik el. A szél jeges vihart kavar, míg a környéken ólálkodó kisebb ragadozók, kisebb nyugtalanságot okoznak. Ám semmi nem történik.



Másnap


*Nyújtózkodva keltek ki a vackotokból. Az inasok gyorsan tüzet raknak, és hamarosan már sül a finom szalonna, és melegszik a víz a teához. A hideg reggelen mindenkinek jól esik a meleg étel. Apátok csendben eszi a reggelijét, és nem szólal meg. Nem láttok rajta sértődöttséget, ám mintha folyamatosan törné valamin a fejét.
Mikor mindannyian végeztetek, anyátok elveszi tőletek a koszos evőeszközöket. Ami jó érzést kelt bennetek, hogy rajta látszik, már jobban van.
Kicsit később az inasok összepakolnak, és Pelso kérésére a fölösleges dolgokat lepakolják a szekérről, és hóval betakarják. Egy kis időre egyedül maradtok, mindenki csinál valamit, mikor anyátok lép oda hozzátok.


- Nem tudom mit kért tőletek apátok, de azt tudnotok kell, hogy nem haragszik rátok, amiért nem úgy cselekedtek.


*Meglepetten néztek rá, mire ő elmosolyodik.


- Gyerekeim vagytok, mindent tudok rólatok. -*És szemében meglátjátok a szeretetet. – Édesapátok nagyon szeret titeket, és idővel majd megbékél.


*Ezután ott hagy benneteket.



A reggeli megbeszélés


*Apátok érkezik meg utoljára, mintha kicsit tartana a mai beszélgetéstől, de hát még is az apátok, nem futamodhat meg. Nem szólal meg, rátok hagyja a kezdeményezést.