Ifin-Óváros

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

Ahogy haladsz a város régi építésű részén egyre több kis sikátor keresztezi utad. Bár a már említett vendéglátóhelyiségek várják vendégeik de egyik se túl meggyözö. Nagyjából két kategóriával találkozol, vagy legalábbis szerény fantáziával is be tudnád öket helyezni eme két skatulyába. Ugye volt már szerencséd a jól szituált és takaros kis mediterrán stílusú teázókhoz. itt általában nagyon családias a hangulat. Szép rendben tartot porták, az ablakban muskátlik és tulipánok a kertben. Ahogy belép az ember egy ilyen helyre egyböl érzi Ö bár még nem családtag ám gyorsan azzá válhat hisz mindig van egy unokahúg vagy más közeli rokon szomszéd vagy akárki aki biztos hogy a világ legjobb partija lenne a kedves vendégnek.
A másik típus az a tipikus késdobálós, reggel hatkor már részegen dülöngélös korcsma. Itt aztán egy darab virágot nem találni és szívélyes szavakat is csak a földön fekve hall az ember:
-Na cimbi jó hogy erre jártál, úgyis le voltam égve! Közben még halványan az jut el tudatodig ahogy egy borgözös lehelet ad egy cuppanóst a képesebb feledre, majd mindet befed a jótékony homály.
Na szóval ilyen helyeken indítja a napját a "dolgos" városlakó Ifinben. Aztán van az úgy hogy pár év múlva már nem is nagyon jut tovább a nap folyamán. Füstös, nem túl zajos inkább csak amolyan csendes beszélgetös- és ezzel kicsit megtévesztös is- a legtöbbjük, ám ez a helyzet gyorsan megváltozhat és itt a segélykérö pillantások csak mohón villanó szemeket találnak.
Vegyesboltot vagy bármit ami piacra vagy hasonlóra hajazna egyet sem látsz utad során.
Több helyen hasonlóan lepusztult állagú házak udvaráról mint a szabóság, kocsik gördülnek ki de a bakon ülök nem túl barátságossak és messze nincs olyan szómenésúk mint kollégájuknak volt. Bár próbálkoznál, de az a hogy a kóbor kutyán szinte átgázoltat a lovakkal meggyöz arról hogy nem ezt a fajta társaságot keresed.
Egyre inkább meggyözödéseddé válik hogy valahol lehet hogy egy bal kanyart elvétettél- vagy akár többet is- mert ilyen házakra és erre a tespedt lepusztult Ifinre még borgözösebb éjszakáidról sem emlékszel. Márpedig eltévedni Ifinben nem a legbölcsebb lépés, bár még fent van a nap.... valószínüleg mert a sikátor bal oldalára még árnyékot vet a jobb.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Fancsalin elhúzom a szám és nem túl szép dolgokat mormogok az orrom alatt, amiktől Ifin főépítészi famíliái vagy csuklógörcsöt kapnak vagy megprödülnek a sírjukban. Végül kiszitkozódva magam felöltöm a jobbik képemet és egy normálisnak tűnő járókelőt szólítok meg.*

-Szépjónapot! Elnézést a tolakodásért, de meg tudná mondani melyik úton juthatok el a Táncoló Medvéhez?

*Közben erősen remélem, hogy kikeveredek innen, mert semmi kedvem aszisz "jóparti"-ként végezni. A késdobálók már inkább az én világom, de mivel nem tudom merre is lehet menekülni, így az esetleges rendbontogatás utáni éjszakába nyúló kocogásban még jobban eltévednék, így azt is kihagyom.*

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

A feléledö székesfövárosban lassan megmozdul a nép és egyre több emberrel vet össze a jó sorsod. Bár még most is taálsz olyat kivel elöször azt kellen megértetned hogy Te is kékvérü családból származol, inkább egy békéssen pipázgató középkorú férfit választasz.
Ahogy megszólítod elöször feltolja a feje búbjára szalmakalapját, így most már láthatóvá válik napcserzett arca és rendben tartott élénk fekete bajsza és körszakálla is. Végigmér téged amúgy komótossan, majd a pipadohányt a csizmája sarkán kiveregeti.
-Nos édes egy komám Te aztán jól elkeverdtél! Melyik vidékröl szalasztottak téged? A Táncoló Medvéhez csak a Vörös Utat kellene követned aztán a kapunál jobbra. Nem ismered a mondást?
Lassan úgy tűnik hogy egy kiselöadást akar tartani neked a helyi közmondásokból, mikor végre a tárgyra tér.
-No itten-mutat balra- elmész azt mondja hogy ... három utcát. Ott balra betérsz és még hatot sétálsz. Ne aggódj arra sok kis utca van. Figyelsz ugye? Mert nem mondom el kétszer! No. Ha ott jobbra térsz egy ívessen haladó sikátorba lyukadsz ki. Azon haladj míg el nem éred a végét, és ott térj be balra. Onnan menj még két utcát megent balra és az már a Vörös Út lessz. Ezen jobbra indulj el, ne balra és akkor a kaputól nem messze, szintén jobbra megtalálod a fogadót.
Hálákodásodat// // csak egy legyintéssel fogadja.
-Szóra sem érdemes. Turkál kicsit a mellénye zsebében és dohányt elövéve újra a falnak támaszkodik majd alapos tömésbe kezd.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Az öregnek csak mormogok valamit az orrom alatt aztán elindulok a megadott útmutatások alapján. Kissé unottan ballagok a városban és már alig várom, hogy végre visszaérjek és ledőlhessek. Meg egy fürdő sem fog megártani, illetve Kirdot is jó lenne megnézni, hogy magához tért-e már. Erre a gondolatra elhúzom a szám. Na persze ez a kis "kirándulás" már megint gondoskodik róla, hogy ne érjek időben a Medvébe és ismét hallgathassam a nő pörölését, hogy hova lettem. Mintha legalábbis a házsártos házisárkányom lenne. Megérkezve az útra körbenézek, hogy merre is kéne meglátnom a "célegyenest".*

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

Elindulsz és a nem éppen patyolat környékröl szép lassan egyre jobb állagú házak közé kerülsz, ahogy követed az pipás utasításait.
Az utak kövezettek, a házakon már nem csak százéves vakolat van. Sött némelyiket tetö is fedi. Sajnos ez a kép valahogy nem folytatódik mikor a sikátorból újra az utcára lépsz.
A házak újra kezdik felvenni a romos gúnyájukat, és a társaság is egyre gyérebb.
Ahogy közeledsz az utolsó fordulóhoz már látszik hogy valami gyanús.
Az utca végén egy ház állja utad. Jobbra egy kis udvart és benne egy romos kútszerú valamit látsz, elég leromlott állapotban. A kövezetet több helyen már felszedték, a házak ellenben többszintesek, bár az ablakaikat csak deszkák fedik be, és tetö is van rajtuk bár csak valami nádszerü izé amit szintén nem gondoznak, a színéböl ítélve..
MIután kellemetlen érzésed támad gyorsan a bal oldalt is szemügyre veszed. Itt egy magas téglafal állja utad, mögötte a város zsivaja -az mi idáig reményt adot az irány helyeségéröl- hallik, gyakorlatilag közel és mégis oly távol.
Nos az már egyértelmű, hogy valahol vagy irányt vétettél, vagy ez egy jól sikerült csapda.
Lépteid menetböl jövetbe fordítva távoznál épp sietve, mikor a két oldalsó utcából- melyek után már a Vörös Utat remélted- alakok lépnek ki az út közepére. A négy figura nem jön hozzád közelebb csak elállja a menekülésed útját. Koszosak és borostásak, hajuk zsíros, rongyaik nem hogy kivetnivalót hanem egyenessen fertötlenítésért kiálltanak. Hármójuknál görbe végű rövid acél villan, míg a legnagyobb egy jó méteres husángot csapkod a jobbal a bal kezébe.
A háttérben pedig egy másik, a házfalnak dölve eregeti a füstöt.
-Mondtam hogy jól eltévedtél nem komám? A hang és a mozdulatok is ismerösek, sajnos itt most nem volt szerencséd.
Megelégelve a szemezést feljebb csúszik a szalmakalap.
-Nos kérnem kell, adod önként vagy vegyük el? Teszi fel a szinte már klasszikusnak számító kérdést kicsit barátságosabban.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Nem örülök a fejleményeknek, de ezt kevésbé mutatom. Csak megfordulva elindulok a társaság felé. Egyenlőre nem nyúlkálok a tőrkard felé.*

-Mi szeretnél Öregapó? Mert pénzem momentán nem sok van, de mai van azt megosztom veletek. A többi meg a hajómon maradt, de ha gondoljátok elfvezetlek oda titeket, esetleg megadom a nevét és egy nektek alkalmasabb időpontban meglátogatjátok.

*Közben előveszem Kirdo erszényét és kis tartalmát kivéve óanyújtom a "vámosoknak".*

<NA tessék. Áldott jó szívem. De megjegyzem az arcukat és majd kicsit később beflzetem őket egy körre Paulnál és a haverjainál. Kidro meg majd megint pörölhet, hogy "Ezek nem az én érméim." >

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

-Oh ez lenne az? Kérdi a pipás miközben felé haladsz. Társai gond nélkül átengednek hozzá. Ö elveszi az erszényt és úgy hallgatja a hajódról szóló mesédet. Mindeközben markába szórja az erszény tartalmát és nem tűnik elégedettnek.
-Ha ennyi az egész akkor tényleg benézünk a kis ladikodba! Mit is mondtál mi a neve? Kérdi töled és sercint egy adagot a földre a csizmád orra elé. Válaszodat enyhe nyomás miatt mit a tarkódon érzel nem tudod befejezni. Még látod a kalapos figura arcát, ahogy téged néz és morfondírozik valamin, majd végleg elsötétül elötted a világ.

Egy fal tövében ébredsz, és elsö mozdulatoddal több patkányt is riadt iramodásra késztetsz. A fejed sajog és szúr. Ahogy kitapogatod tarkódon méretes dudor éktelenkedik. Körbenézel, a kikötöben vagy. Ez rögtön kiderül hisz a molók és a vitorlák nem lehetnek máshol, ehez kicsi a folyó a város mellett. Feltéve ugye hogy még Ifinben vagy. A lábad és te magad is fáztok. Elvitték a csizmád, kabátodat és sajnos a kardodat is. Kitapogatva zsebeidet sajnos azokat sem kímélték. A melleted lévö ház oldalában egy ajtót találsz ami csak belülröl nyílik. felnézve ez talán az a fal ami az udvarral szemben lehetett, hasonló a ház nádfedele. Az idöröl egyenlöre fogalmad sincs, de már benne jársz a délutánban.

//kérem pm-ben mid is volt amit most csúnya módon lenyúltam//

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Elég nyomott a hangulatom a rablás miatt. Főként mert most, hogy elvitték az összes pénzemet és a kardomat is, nomeg a hajóm sincs meg már nem tudok mit tenni. Fogalmal sincs mihez kezdhetnék, így csak megvonom a vállam feltápászkodok és leporolom magam. A jövőn majd ráérek akkor aggódni, ha ideért. Kicsit körbenézek aztán zsebre dogutt kézzel elindulok. Ha úgyis viszsakerültem a kikötőbe, akkor csak a tegnapi utat kell bejárnom a Táncoló Medve felé. Így fázva, kissé dideregve bandukolok a szürkületbe.*

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

Valóban a tegnapi utat kell bejárnod, azzal a kis különbséggel, hogy most gyalog és nem kocsival. Elönyöd a tegnaphoz képest, hogy most nem szakad az esö. Elindulsz hát, és kitartóan ballagsz mezítláb az utca kövezetén. Azért már nem bánod, hogy nem kell több szálkás haldögöt kerülgetned, felértél a kapuhoz. Tanulva az eddigeikböl, most nem kolbászolsz el semerre és maradsz a lassan megútált Vörös Úton. Sétádban talán csak a furcsálkodó pillantások zavarhatnának, de ez is csak erösíti benned a szárazföld iránt érzett útálatod. Már elöre kezdesz aggódni mikor veszekedés zaja üti meg a füled. Az Istenek biztos hogy ebbe is belekevernek valahogy. A hangok alapján épp egy házastársi vita folyik elötted az úton jobb szélen álló házban, és kint pedig a hallgatóság gyülekezik. Kerülnéd el a tömeget, azonban az a hirtelen kicsapodó ajtó elöl szétugrik, és Te ott állsz a paprikás hangulatú aszonyka elött. Ö meg belédkarol és az utánna jövö öszes hajú öregúrnak csak úgy a válla felett szól vissza.
-Tudod mit Fertom, szeretöm van! Na és ? Mit csinálsz? Hisz már a budira is csak segítséggel jutsz el. Kacagása magas és fejhangú, ám meg kell hagyni a nöcske szemrevaló teremtés. Kicsit alulöltözött a szituációhoz, de nem zavartatja magát és szinte húz maga után. Mikor ellenkeznél a füledhez hajol és azt súgja.
-Nem leszek hálátlan!
Majd húz ismét tova. Megnyugvásodra még mindig a Vörös Úton vagytok és az irány is helyes. A társaság sem megvetendö, ám a kis öreg falfehér arca azért hagy egy gombócot a torkodban. Ez is Kirdo "nevelése", az a fránya lelkiismeret.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

<Életem három meghatározó dolga közül kettőt elvettek tőlem. Oda hajóm és nem is ittam le magam rendesen Tiadlan óta. Csak az önsajnálat maradt meg. Ezért nem ölöm meg magam. Nomeg még el kell intéztessek egy-két majmot a közeli sikátorokban Paullal és a pankrátor haverjaival. >

*Gondolataimba mélyedve már csak az ajtócsapódásra kapom fel a fejem meg, hogy hirtelen hogy eltűnt mindenki a közelemből. A menyecske hirtelen rámtapadása ellen nem ágálok, de nem is nagyon fogadom a megtisztelő figyelmet, emrt egyenőre azt se tudom mi van. Azért az öreg feltűnésére és a nő szavaira elönti képem a kissé gonoszkás vigyorom és felveszem a tempót.*

-Persze drágám. Hova szeretnél menni ma este? Látom nálad épp nem alkalmas.

*Átkarolva a nőt hagyom had irányítson amerre gondolja, de azért a kisutcák labirintusát mára kerülöm, ha lehet.*

<Nah végre! Úgy látszik Tharr hülye fejei közül most a pajzánabbik neszelt fel. Csak szegény öreget sajnálom. Ilyen csinos nőci mellett biztos merő idegbaj az élete. Áhh. Kirdo lelkiizéje már megint. Legalább akkor lehetnék a régi önmagam, mikor egy ilyen jó menetnek nézek elébe. Persze aztán majd Íris is sorra kell kerüljön, de azt talán majd holnap. >

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

A kis hölgy még egy darabig sétál veled csendessen, majd megállít egy arra haladó kocsit.
Mikor a bakon ülö fiatal suhanc vigyorogva-és szemmeresztve- az uticél után érdeklödik rád néz.
-Nos hova is megyünk? Hol szálltál meg Édes?
Miután meglett az útirány kényelmessen elhylezkedil veled szemben a batárban és egy darabig csak méreget, szemez veled. Végül megunja.
-Laretilel de Hortedsa márkiné vagyok. Örülök a szerencsének. Ha kérhetlek szólíts csak Tilelnek, és ezt a márkiné marhaságot is útállom. Kicsit elhúzza a szája szélétis vág egy apró fintort mint akinek nem fekszik a puha vánkos túl kényelmessen.

Mikor megérkezetek a fogadóhoz a kocsis néz rád a fizetség reményében ám a nö közbevág mielött még kényelmetlen helyzetbe kerülnél.
-Írja de Hortesda márki számlájához!
Beléd karol újra és az esti félomályban megborzong kicsit.
-Olyan jó lenne már valami kényelmes meleg ágyban elnyújtózni, megyünk?

//reagod a táncoló medve topicba írd, köszi//

[Dunadan]

A térkapuból kilépve körbehordozom tekintetem az épületeken s a nyüzsgő tömegen, miközben várok a vámolásra. Az őrök unott arcal néznek végig rajtam, látszik rajtuk sokkal jobb dolgokkal tudnák eltölteni az idejüket. S miután semmi érdekfeszítőt nem találtak nállam. Tovább engednek hogy, valami szálás félét keresek, jómagamnak és Azazennek. Az Ifini lebukó nap sugaraitól övezve.

[Kaspar Otlokir]

(Helax Laknoor)

//Légyszíves így kezdeni majd a reagjaid Dunadan-> zárójelben a karinak a neve aminek épp írsz, és ajánlom figyelmedbe az Ifinben éppen hatályos térkapu használatról szóló részt//

Mielött átlépnél megbűvölt lovaddal, ki így már engedelmessen követ, a kaput vigyázó örök egyike még magyaráz valamit a túloldalon várható bonyodalmakról, ám nem tartottad érdemesnek arra, hogy akár csak szóra is méltasd.

A kapu örvényébe lépve furcsa zsibongás járja át gyomrod, valahogy nem az a megszokott érzés, mintha körös körül árgus sárga szempárok villognának az utad övezö sötétben.
Sajnos az Ifinbe lépésed sem a várt eredményt hozza. Nem hogy nyüzsgö város, de még csak forgalom sem nagyon van azon a zárt udvaron ahova kerültél.

Jobbról zárt sorokban álló falanx elött tart szemlét egy -vélhetöen tiszt- katona. Harsány parancsaira, mint egy nagy élölény változtatja alakját a zsoldosok alkotta fal.
Bal oldalt az itt álomásozó katonák kaszárnyái, mellete pedig egy igencsak lerobbant épület, oldalában vélhetöleg istálló áll. Veled szemben türelmessen várakozik az az enyhén kopaszodó figura aki továbbhaladásod gátja.
-Üdvözöllek utazó, mely papírosok azok melyek a Kapu használatára jogosítanak?!
Mögötte nem túl lelkessen várakoznak az épp szolgálatban lévö katonák, jobbra és balra pedig hasonló hiovatást betöltö nök és férfiak szólítják meg a kapun átlépöket. Miközben a hivatalnok aki megszólított int, hogy húzodjatok félre a kapu nyílásától,azon át egy roskadásig megrakott szekér érkezik.

[Dunadan]

(Helax Laknoor)

Arrébb húzódok a hivatalnok szerűséggel. És csodálkozva visszakérdezek?
-Melyekre kiváncsi?
-Ha utazásom uticélját szeretné megtudni Tiadlan, ha Arel megsegít.
-S mi célból kivánok odamenni megmondhatom levelet, viszek.
S miközben e szavakat kiejtem asziszul körbehordozom tekintetem, mágikus jelszerűségek után kutatva. S lovam nyakán pihentetve kezem.

[Kaspar Otlokir]

(Helax Laknoor)

Kérdéseidet hallva az emberke arcán kaján mosoly jelenik meg. Mágiára utaló nyomokat nem találsz egy ilyen felületes szemrevételezés által.

-Nos kedves Uram akkor tájékoztatnám arról miként is van ez a folyamat kishazánkban. Ön elött három lehetöség áll fenn.
Elsö lehetöség,-közben egy ujját tartja maga elött mintha kisdiáknak magyarázna- Ön elöveszi az álatlam megnevezett, és Önt az ország területére belépni jogosító papírokat melyek igazolják nemes szándékait, származását és a felöli nyugalmunkat hivatott biztosítani, hogy semilyen fertözö nyavalyában nem szenved. Vesz egy kis levegöt mielött folytatná, hisz azért arra neki is szüksége van bármennyire is feltartja ez a tájékoztatás mindet elsöprö örömében.
-Második lehetöség- pattan a mutató ujj- Ön biztosít minket arról, hogy nem szenved semmilyen ártó kórtól és valóban nemessek a szándékai, ösei pedig makulátlan hírnévnek és rangnak örvendenek hazájukban. Erröl minket meggyözni fejenként 5 arany dénár van jelen évben megállaptíva, kiadva ez év elsö havának 10. napján Öméltósága VI. Vaskalapos Kaspa Otlokir által. Természetessen ezen díjtétel mindössze arra szolgál-kis levegö, pár pillanat szünet- hogy amennyiben megcsalná önt minden bizonnyal remek emlékezete a kérdéses dolgokban, a hazánkat ért károkat valamelyest mérsékelni tudjuk. Ebben az esetben Én adok Önnek egy kötelezvényt dátumozva eme napra. Ezt két hét elteltével bármely Királyi Kancellárián bevállthatja, és a járulékos költségeink által csökkentett értékben az Ön aranyai visszaszolgáltatsára kerülnek. Nem vagyunk mi haramiák kérem.
Kiváncsian tekint rád hogy tanúsítasz e valamely a megértést suggalmazó kifejezést majd folytatja a beszédet.
-A harmadik - közben valahogy kimehetett a fejéböl az ujj pattogtatás mert kezeit a háta mögött füzi össze-ám általam ilyen finom Úriember számára nem javasolt megoldás az, hogy Ön az elkövetkezendö két hétben a Nagykirály vendégszeretét élveze adja tanúbizonyságát mind jószándékának, mind kiváló egészségi állapotának. Ezt természetessen eme falakon belül abban az épületben-mutat az istálló mellet álló kétszintes "romhalmazra"- áll módunkban Önnek biztosítani.