Ifin-A Táncoló medvében

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Még az én kissé sekélyes emócionális képességeimmel is érzékelem, hogy ez most nem annyira vicces helyzet. Rögtön két kézre kapom a párnát és igyekszem védeni nemesebb altesti részeimet a mélynövésű boxoló ellenében. Közben amerre lehet hátrálgatok, de mivel olyan precízen sikerült jól bereteszelni az ajtót és még a kulcsot is ráfordítottam magad a szobányi menekülés.*

-Nana Kirdoká... khm... Kirdo. Csak vigyázva! Gondolj arra, hogy mennyi mindent megtettem érted. Most ne arra gondolj, hogy ugrattalak, stíröltelek... ööö....

<Hülye állat! Persze juttasd eszébe a dolgokat. >

-... akarom mondani kijuttattalak Tiadlanból és még a tolvaj miatti becsületedet is visszaszerezhetted a csomag jóvoltából, amit együtt hoztunk. Itt is segítettem neked! Már két rend ruhám ázik rajtad és én mégis zokszó nélkül önfeláldozom magam. Erre ezt kapom!

*Mindezt a kis megakadástól eltekintve gyorsan darálom hátha a végére sikerül jutni, mielőtt agyonver egy törpe nő. HA nagyon elvakultan vagdalkozna, akkor előre nyújtom a párnát, hogy nyugodtan püfölhesse hátha kiadja a mérgét. (Kocsmai verekedés )*

//A párna értékeit találja ki a kedves HM. //

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

*A szavak eljutnak hozzám, de már az értelmük annyira nem...
A vörös köd lassan rátelepül elmémre... és mellé még a hang a fülemben... "Üsd! Hazudik! Ne higyj neki! Ne kegyelmezz!"
Mozdulataim azonban erőtlenek, s némelyik még célt is téveszt. A láztól nem egészen úgy látom a környezetemet ahogy a valóságban van, kicsit homályosabb minden, és mintha forogna is a világ...
A mozdulatok egyre lassabbak, erőtlenebbek, majd egy félfordulat után fáradtan, kifulladva, zihálva a földre esem. Vörös hajam csapzottan tapad az arcomhoz, homlokomhoz, testem süt a láztól, s lassan elveszítem tudatom felett is a kontrollt.*

[Kaspar Otlokir]

(Kirdo/Joffer)

A törpe nö még kergetné egy darabig a szobában a "kalózt", de sajnos(vagy kevésbé, nézöpont kérdése) a szervezete feladta a harcot. A térdelés után csak szó nélkül összecsuklik Joffer elött, és zihálva fekszik a földön. Légzése gyors és kapkodó, homloka forró, ha jobban belemélyed a vizsgálatba "valaki", akkor a nö egész teste szinte ég a láztól. Arcába nézve szemei fennakadtak, és eszméletlen Kirdo.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Látva Kirdo szörnyű állapotot valami megmozdul bennem. Olyan, mintha megint az a lelki izé lenne. Leteszem a párnát és mellé térdelve kisimítom arcából csapzott tincseit. MEgérezvén, hogy mennyire forró a homloka felkapom és visszadugom az ágyába.*

-Kitartás Kirdokám. Hozok segítséget.

*Suttogom bátorítólag, majd felkapva saját erszényemet kinyitom az ajtót és hálóingben, sapiban elindulok lefelé, hogy kerítsek valami orvost vagy legalább egy kuruzslót. Azért is mét észbe kapok és visszazárom az ajtót. Odalent, ha még találok embereket (a mattrészeg cinikus-alkoholisták most nem számítanak ), legfőképp a fogadó egyik alkalmazottját, akkor őket célzom meg.*

-Orvost! De gyorsan! Meg egy fél rumot elsősegély gyanánt.

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

Kirdot óvatossan az ágyába teszed, már a kezedben is remegett de ahogy a csuromvizes lepedöre rakod szabályossan "táncot" jár a törpe teste. A folyosóra kilépve majd magad mögött az ajtót bezárva, felfedezö útra indulsz hátha találsz valakit. Az emleteket és a folyosókat csak a csend és az üresség lakja egyedül a földszinten a bejáratnál találsz egy portás forma idös köpcös urat. Ha jól emlékszel talán Fread nek hívják, Ö volt aki megmutatta a szobáitokat miután átvette a papírosaitokat. Elöször meglepödik hogy ki közeleghet ilyen kései órán. A mellete lévö ablakon már a kék hold süt be reá. Végül felismerve téged ám nem tudva mi a helyzet mégis a keze ügyében tartja a husángot amit a pult alól húzott elö.
-Nono, csak szép lassan mindent sorjában ifiúr! Miért és kinek kell orvos?! Itt nincs felszolgálás ha eddig nem tűnt volna fel! De egye fene-feléd nyújt egy kis fém lapos üveget- húzza meg ezt, egy kis oragrana(narancspálinka kb 60-70 fokos ).
-Na szóval miért is kell orvos? Egyébként felcser nincs a házban. Bár talán az Ellana papnö ... áh nem hiszem... sztem az is csak egy a többi lány közül, de ha rám hallgat az ifiúr se tharr papot sem boszorkánymestert nem enged a sebesült közelébe. Nem tudom kit ért támadás, de ha meghal azt jelentjük minden esetben a városörségnek, na rohanjon, a föéplüteben talán többet tudnak segíteni. A figyelmeztetés után végignéz rajtad majd leveszi a mögötte a fogason árválkodó köpenyét és neked nyújtja.
-Erre szüksége lessz!
Az ajtó nyitva, kint már nem zuhog, de rendessen, szép csendben szitál a vihar vége.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*A vizes ágyat látva inkább a sajátomba fektetem végül a nőt az még száraz. LEérve egyenesen az öreghez megyek és a pálinkát is elfogadom. MEghúzom az üveget és krákogok is hozzá egy becsületeset az erős szeszt emgérezvén, de azért jót tesz egy kis lélekmelegítő. Sajnos ilyen kis mennyiségben nem vágja "tarkón" a lelkiismeretemet, így az öreg elmondását hallva feldereng, hogy itt biza esőnrohangálás lesz.*

-A szobatársam önkívületben, lázasan fetreng odafent. Kellene valaki, aki tudja mit is kéne tenni, illetve akár emg is gyógyíthatná. ... Hmm. .... Ellana-papnő?! Nem most sajnos nem érek rá. Akkor a főépületbe. Köszönöm bátyám majd, ha időm engedi meghálálom a segítségét.

*Ezzel elvéve a köpenyt elindulok a mondott irányba. Az már csak az esőben iparkodva jut eszembe, hogy egy kisebb pénzösszegért lehet elszalajthattam volna magam helyett az öreget is. *

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

A portás megnyugodván hogy semmi gond nincs a biztonsággal, csak valaki megfázott egy kissé, visszaül a székére, és elövesz egy pipát.

Az esöben rohangálva nem igazán kellemes ahogy a lábad szárát mossa a rengeteg pocsolya min átszaladsz//nem írtad hogy felhúznál valami utcai lábbelit ugye?// az egyéb gyanús dolgokról nem is beszélve. Sötét van, csak a hold fénye világít már amennyire a felhök engedik ,és nállad nincs semmi a világíthatna. Ez meg ugye, egy istálló és kocsiszín udvara. Mire beérsz a föépüéletbe több olyan ismeretséget is kötöttél, amit szívessen kihagytál volna, de legalább már nem kell félned, hogy vizes lessz a lábad. Berontva a nagyterembe, itt azért van még most is forgalom, bár nem olyasmi mint amire számítottál. Valami nagy fömufti ülhet a színpadon, mert a körötte ülök úgy hallgatják a felolvasást, mintha legalábbis istentisztelet lenne. Belépödre pár arc feléd fordul, de miután konstatálják érdekes öltözéked és lábbelid, enyhe fintor után újra elmerülnek a színpad nyújtotta élvezetekben.
A medvebör alatti asztalnál ülö fiatal lány érdeklödve néz feléd hogy vajh mit is akarhatsz. Mikor felé lépsz ujját a szája elé emelve jelzi, hogy kívánatos lenne ha csendben próbálnál meg bármit is tenni.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

//Lábbelit improvizálok most. //

*A sötét udvaron való átkelés igencsak megviseli szobamamuszom. BEérve le sem merek nézni, hogy mi ragadhatott bele az úton. Körülnézve hasonló lenéző gúny ül a bentlévők láttán arcomra, mint ahogy ők viseltetnek irányomban. A lány jelzésére inkább nem kiáltok közbe, hogy "Orvost!", mert valószínűsítem, hogy nem teljes odaadással kezelné a törpöt a közönség. Az asztalhoz sietek kissé cuppogva, szuttyogva a kint szerzett "tapasztalatoktól", majd az asztalnál ülő nőhöz hajolok.*

-Orvosra van szükség a lakóépületben. Sürgős eset!

[Kaspar Otlokir]

(Kirdo Farmine)

Hirtelen ébredsz és rettenetessen hasogat a fejed. Mikor a kezed a homlokodhot ér egészen megriadsz. ilyen forró még sosem volt. A barlangok jótékony sötétjében ez nem fordulhatot volna elö veled. De itt a felvilágban szinte bármilyen tragédia érhet, nem törödik veled a kutya se. Tényleg Joffer hol van? Körülnézel de rajtad kívül senki sincs a szobában. Na ne megint a kalóz ágyában vagy. Ez most már így fog menni nap mint nap hogy az Ö ágyában ébredsz?! Na lássuk csak mi is történt. Horkolt az a nyavajás aztán megcsapkodtad párnával, aztán ott volt az a fura szörös papucsa vagy mi aztán ..... mi volt aztán ? nem emlékszel hogy mi történt. Az még megvan hogy megakartad verni, és kívételessen csúnyán, hogy még betegen sem hagy aludni, meg hogy mindeféle undorító dologra célozgat és nevezz, de hogy utánna mi történhetett. Biztos valami aljas trükkel kábított el, vagy csak ez is a betegség átka lenne? Sajnos nem tudod a választ, hazádban ez a fajta gyengeség ritka mint a fehér holló. Ahogy lemásznál-mert már csak erre van eröd- az ágyról érzed lábaid remegnek súlyod alatt pedig nem vagy elhízva. A takaró alól kibújva még a hidegrázás is elövett újra pedig úgy érezted még pár perce hogy majd megsülsz. Nagyon fura és zavaró ahogy néha elhomályosodik majd kitisztul a kép, mintha víztükör alól vagy zavaros üvegen át látnád a világot. Érzed hogy nem igazán vagy cselekvöképes,de annál hogy Joffer megint az ágyában találjon bármi jobb még a gyalult padló is. Jelenleg Joffer ágyára támaszkodva állsz remegö térdekkel egy szál ingben, ami szintén Jofferé.

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

A mamuszod- már ami maradt belöle- teljessen átázott, pedig nem volt túl messze egymástól a két ajtó. Többször is sikerült megtalálnod a szerencse fészkét a földön, így most igen csúnya nyomsávot hagysz magad után, és az illat sem éppen tánctermi. A lány a pultnál kikerekedett szemekkel, felemelkedve ültéböl nézi művedet a padlón, és arca falfehér és a pulykavörös között ingadozik, meglepö gyakorisággal. Az elsö sokk elmúltával kipenderül eléd csípöre tett kézzel, és nagyon úgy néz ki, hogy ha Kirdo nem is, de ez a nöszemély most alapossan helyretesz. Sajnos Ö is belátta, hogy ez itt és most nem áll módjában, ezért csak beléd karol, és gyorsan kivezet a pult másik oldalánál, egy ajtón. Valami konyhaféleségbe jutottatok.
-Azt AZT nagyon gyorsan vegye le!! Minek nézi maga a Táncoló Medvét ?! Istállónak?!
Hangja remeg, és el-elful a visszafojtott haragtól, körbenéz majd elkiáltja magát, nem foglalkozva a felolvasó esttel.
-Paul! Paul gyere ide azonnal!
-Rögtön megyek. Jön a válasz valahonan hátulról.
-Addig mondja el ki sebesült meg és miért is kell hozzá orvos.//Ha még nem vetted le rádrivall hogy -Vegye már le az Istenért!// Kérdi Töled.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Elősször próbálom bocsánatkérőre venni az ábrázatomat, de a nyers hangnemre engem is elönt a méreg. Mutatóujjammal böködve a levegőt (egyenlőre a nőt még nem lökdösöm ) magyarázom a helyzet súlyosságát. Az sem gond, ha megtudják a nagyérdemű tagjai is, hogy milyen itt a kiszolgálás és mennyire pokrócok az alkalmazottak.*

-Ahol mindenfelé elhagyott lócitromkupacok borítják a földet az egy bűzhödt istálló nevezzék bárminek a gazdái! A sok sunyiképű lovászukkal ordítozzon ne a fizető vendéggel! Az orvos pedig nayon sűrgősen kell, mert a szobatársnőm önkívületben, tűzforrón fekszik a szobában! Inkább haladjon azzal a kirurgussal, minthogy a mamuszomon lovagol kiscsillag! Azt meg ne akarja tudni, hogy ha most ezt leveszem hova fogom dobni! Egyébként sincs más, amiben visszagázolhatok a sz@rtengerükön keresztül.

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

<Valahogy olyan tompa minden és zúg... Vajon miért érzem úgy magam, hogy egy hajón vagyok? Mintha ringanák... le-fel-le-fel...
Oh... de ez nem is a hajókabinom... hanem egy szoba... egy rendes szoba...
Hát persze, emlékszem már. Jofferrel vettünk ki egy szobát közösen, s... horkolt... én meg... Ó, de szédülök még így fekve is... Most meg mintha forogna a világ.
Várjunk csak... ez nem az én ágyam, én távolabb feküdtem az ajtótól... Már megint?... De hát hogy? Mi?....
Meleg van... alig van bent friss levegő... ablakot kellene nyitni, és visszamenni a saját ágyba. Jobb is hogy nincs itt, legalább hagy pihenni...
Kinyitom az ablakot... itt meg lehet fulladni...>
*Lassan lekászálódom az ágyról - bár nekem nem tűnik fel, de legalább percekbe tellett mire felálltam, az ágyba belekapaszkodva. Becélzom az ablakot és lassan elindulok feléje. Hamar rájövök azonban, hogy biztonságosabb négykézláb közlekedni, mert bár legyek kicsi, de eléggé nagy a kilengésem most, és mintha a lábaim nem is az enyémek lennének, nem akarják azt csinálni amit én szeretnék.
Elkúszom, vonom magam az ablak alá, és a falba kapaszkodva felállok, próbálom elérni az ablak kilincsét, de ez hiú remény - termetemből kifolyólag kellene egy szék... homályosodó tekintettel nézek szét a szobában, hogy mire tudnék felállni, hogy az ablakot végre kinyithassam friss levegőért.*

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

-Jó lenne ha vissza venne az úr egy kicsit a lendületböl, vagy gyorsan az utcán taláhatja magát! Csípöre tett kézzel áll elötted a paprikavörös teremtés és úgy beszél hozzád, közben a háttérben egy fehér, de véres kötényt viselö alacsony, ám igen rendkívül izmos, vörös hajú harcsabajszos középkorú férfi jön felétek. kezében -mily meglepö- egy jókora késsel.
-Talán ha jobban kinyitná a szemeit, -újra a pultos lány ragadja magához a figyelmed mely a belépöt fürkészte- akkor magának is feltűnne hogy az épületek tövében egy alig négy lábnyi tér van kikövezve, melyen nem szoktak állni a lókupacok. Bár ehez talán messzebb kellene látnia a saját árnyékánál az uraságnak. A beteghez meg nincs orvosunk. A katonai ispotályban nem látnak el civileket pláne egy kis náthával nem. A nép megoldja maga ahogy akarja, általában valami kuruzsló vén banyával. A lány hangjából maró gúny süt a beszéd elején, majd a végére azért elgondolkodóvá válik a hangja. Nem mintha Te váltottad volna ki belöle ezt a változást ez sugallja tekintete is. Ha rajta múlna Te biztos hogy lázgörcsben halnál meg miközben Ö jóizűen vacsorálna.
-Paul szólj Gerdának, hogy azonnal takarítsa fel az ivót. Azután meg keresd meg Bettyt is, ha jól emlékszem az Ö fia volt dögrováson a múlt hónapban nem ?
-De Ö volt az mi van vele? Én úgy tudom megmaradat kis gödhös.
-Ah semmi csak az egyik kedves-*gúnyossan*- vendégünk megfázott és súlyos, mondhatni válságos az állapota. Színészkedik egy kicsit a csaj a homlokhoz emelt kézzel és a dámámkra jellemzö "Oh mindjárt elájulok van e valaki a közelben aki megment?" jelenetet adja épp elö.
-Nah mindegy szólj neki, jöjjön azonnal és hozza a kencéit is.
-Jól van na Iris megyek már. Azzal a Paul nevezetü elszelel arra amerröl jött a hátsó ajtón át. Ott állsz a villogó szemű Irissel aki újra a mamuszod vizslatja és lassan megint kezd egy érett paradicsomra hasonlítani.

[Kaspar Otlokir]

(Kirdo Farmine)

A szobában, már amit látásod enged nem találsz széket. Csak a két utazóláda és egy egy kis asztal van bent. Szó se róla elég puritán a berendezés, de hát ez volt a legolcsóbb lehetöség. Az ablakhoz csak nagy nehezen és kínkeservessen jutottál el és most egy ilyen apró akadály válszat el a friss levegötöl.
-Ne légy már ilyen nyámnyila. Te egy erös törp vagy, fel tudsz oda mászni! Na gyerünk nem nehéz segítek! Addig buzdítalak míg nem sikerül, figyeld meg milyen jó lessz utánna, a friss levegön! Na gyerünk rajta mire vársz? Ez a Joffer látod elment, de azért még valahogy elötte az ágyába csempészett! Ö rá akarsz várni?! Sztem megint valahol a sárgaföldig issza magát csak hogy holnap megint legyen mire hivatkoznia hogy délig alhasson, majd mindeféle zajoknak nevezzen és újfent elhallgatasson! Lassan elég lessz már a megaláztattásból nem?!

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Csípőre teszem én is a kezem, mitegy imitálva a nő mozdulatát. A hirtelen jött méreg inkább gonoszkodásba csap át. Enyhén felhúzott szemöldökkel várom végig a kis magánszámát. Miután elment a fazon, hoyg végre kerítsen egy orvostsezrű illetőt Kirdonak és Iris is kezd vörösödni kissé gyúnyos hangon megszólalok, de most hallkan, hogy csak ő hallja és a kintebbi "közönség" ne ezen csámcsogjon.*

-Befejezte?!? Megmondom én magának mi a baja. Persze erre elősször majd még idegesebb lesz és felképel vagy rámuszítja a gorillákat, de azért gondolkodjon majd el komolyabban szavaim mondanivalóján. ... Neked egy belevaló férfi kéne akár csak egy órácskára is Aranyom...

*Kicsit hátrébb lépek, hogy ne teljes erőből érjen a tíz körme és megőrízhessem egy kitörés után is szemeim világát. Tudom, hogy kicsit túllőttem a célon, de ha most nem dobat ki, akkor nagyon jól megleszünk. *