(Yvett de Crei)
*Ránézek a hajtóra először kicsit értetlenkedve, majd mintha megcsapná a homlokomat a mevilágosodás.*
<Hát persze! Két napos az út te ökör!...>
*Kipirult arccal pillantok rá, de nem szólok egyenlőre, csak egy bólintással nyugtázom az összeget.*
- Meg kell még beszélnem a többiekkel, hogy nekik ez így megfelel-e. Ha indulnánk, akkor még most délután. - *Szétnézek (ha még a piac mentén vagyunk), hogy látom-e őket, hanem, akkor majd a szabóság után idekanyarintom vissza kocsisunkat.*