Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Ránézek a hajtóra először kicsit értetlenkedve, majd mintha megcsapná a homlokomat a mevilágosodás.*
<Hát persze! Két napos az út te ökör!...>
*Kipirult arccal pillantok rá, de nem szólok egyenlőre, csak egy bólintással nyugtázom az összeget.*
- Meg kell még beszélnem a többiekkel, hogy nekik ez így megfelel-e. Ha indulnánk, akkor még most délután. - *Szétnézek (ha még a piac mentén vagyunk), hogy látom-e őket, hanem, akkor majd a szabóság után idekanyarintom vissza kocsisunkat.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel,
__________________________________________________

Ramani, Arg, Seela

Csatlakozol a többiekhez a sorban. Nem is kell sokat várnotok, pár perc múlva sorra is kerültök.
A kifőzdés sülteket, kolbászt, hurkát, cipót és mustárt tudtok venni.

Alaposan bevásároltok, majd egy közeli padra leülve elfogyasztjátok a finom étket. Alig negyedóra alatt degeszre tömitek magatok.
Immár csak a sültek után felmerülő szomjatokat kell csillapítanotok és már indulhattok is a megbeszélt találkahelyre.

// Az ebéd hármótoknak összesen 60 réz lesz. 15 fejenként, Arg két adagot evett //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, Dél
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

Nagyjából három utcányira lehettek a piactól, ahonnan elindultatok. Az újdonsült társaidat sajnos már nem látod a környéken. A kocsis megértően bólogat.

- Természetesen! Beszélje csak meg. Itt megvárom míg végez a szabóval, elviszem még ahova kéri, aztán két óra múlva Önért megyek az utazóbatárral. Rendben lesz így?

Előtted a szabóság bejárata, díszes ruhák és egyszerű öltözetek várnak a vásárlókra bent…

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Jóízűen elpusztítom az ebédemet, majd felállok. *

- Én megyek a kúthoz egy jó adag friss hideg vízért, majd ha gondoljátok, indulhatunk a megbeszélt találkahelyre. Remélem sikerült a varázslónőnek elintéznie dolgát.

* Majd odasietek a kúthoz, iszok belőle, kicsit felfrissítem az arcomat is, és ha a többiek is elintézik dolgukat, elindulok velük együtt a nyugati kapu felé. *

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Miután jól belakmároztam, kezemmel megtörlöm a számat, és a nálam lévő egyik tömlőből egy jót iszok.

-Na ez jól esett. És most mi lesz, merre megyünk? -* Kérdezem a többiektől. Annyira belefeledkeztem az evésbe, hogy már azt sem tudom merre kell tovább mennünk. Kíváncsian várom, hogy mit is mondanak, és egyelőre rájuk bízom magam. Én úgy vagyok, hogy mondják meg kit kell elintézni, és az meglesz.

*Ha elindulnak velük megyek.

[Togar]

Ramani Voiner.

Miután ettünk én is odamegyek a kúthoz inni, kicsit sós volt az étel de legalább laktató.Nem is bánom hogy nem az étterembe mentünk.Miután mindannyian ittunk elindulunk a talákahelyre.

-Nos akkor menjünk a találkahelyre mindenkinek megvan mindene így lassan indulhatunk.Már csak a negyedik társunkra kell várjunk.Bízom benne ő is pontos lesz.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Rendben. Megbeszéltük.
*Leszállok a kocsiról, majd belépek a szabóság ajtaján. Szétnézek és az egyszerűbb, de tartósabb kinézetű ruhákat veszem jobban szemügyre.
Nadrág, ing, mellény. Egy kényelmes cipő sem ártana - bár, talán jobban járnék egy gyaloglócsizmával.
Ezt elő is adom az eladónak.*
- Üdvözletem! Tartós, kényelmes, egyszerűbb ruhára lenne szükségem egy hosszabb utazáshoz. Lehessen hordani melegebb és hűvösebb időben is. És szükségem volna egy gyaloglócsizmára is.
*Remélhetőleg találok mindent számomra megfelelő méretben. Ha kész vagyok a vásárlással akkor a kocsishoz visszamegyek és a magisztrátusba vitetem magam.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délután
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel,
__________________________________________________

Ramani, Arg, Seela

Elindultok az ebéd elköltése után a nyugati kapuhoz, mely az Ónix nevet viseli.
Nagyjából másfél órai séta után oda is értek, bár néha segítséget kellett kérnetek, hogy merre is menjetek.
Szerencsére sem az út nem túl bonyolult („ Nyugatnak tartsanak!”), sem a városlakók nem túl zárkózottak.

Az Ónix kapu viszont a nevéhez híven teljesen fekete színben pompázik. Mintha tényleg ónixból faragták volna.
Bár amennyire ti ismeritek a köveket, még az is meglehet.
A kapu körül több tucat városőr posztol, gyorsnak tűnő lovaikat a közeli zárt tetejű karámban tartva.
Részint a mennyiségük, részint a láthatóan tapasztaltságuk mindenestre elgondolkodtató.
A kapu mindenesetre zárva van.

Negyedik társatok még nem ért ide, úgyhogy akár nézelődhettek is.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, Délután
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

A szabóság egy majdnem nagyterem méretű boltból, több próba-pódiumból, polcokból és bemutató babákból áll.
Legalább 6 segéd „nyüzsög” a potenciális vevők körül, míg az őszbe csavarodott mester a birodalma közepéről tartja őket szemmel. Jöttödre személyesen lép oda hozzád.

- Üdvözlöm kisasszony! Mit parancsol szerény boltunkban? – teszi fel a kérdést célratörően.
Miután elsorolod a kívánságaidat, aprókat bólogatva memorizálja őket, majd egy karosszékhez vezet.
- Kérem foglaljon helyet. Összeszedem a legjobb áruinkat, egy pár perc türelmét kérem.

Hamar eléd kerülnek az általad felsorolt portékák, majd némi próbálgatás és fazonigazítás után már csak fizetned kell, és a vásárolt holmid a kocsihoz cipelni.
Minden, amit vettél strapabíró és kényelmes. Igazán hosszú útra tervezett. Színeiben visszafogott, szabása inkább zárt. A jelenleg hordottnál mindenképpen legalábbis. És ami fontos lehet: melegebb. És végül egy csizmánál maradtál, az bizonyult kényelmesebbnek.
Potom 3 ezüstért el is viheted a kinézett árukat.

Visszatérve a kocsishoz a Magisztrátushoz hajtatsz. Negyed óra alatt vissza is jutottok, a kocsis kitesz magáért.
Megállva a kapuban, leszáll a bakról, és segít neked kiszállni.

- Hölgyem! Akkor most kérnék a mai napért 2 ezüstöt, a várakozásokkal együtt. Két óra múlva pedig önért megyek az utazóbatárral. Hol szeretné, hogy felvegyem?

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Meglátva a fekete kaput elcsodálkozva bámulom. Mikor volt egy kis időm két edzés közt elmélkedni, valahogy így képzeltem el a túlvilág kapuját. Egy pillanatra meg is torpanok. De magamban nevetve tovább megyek a többiekkel.

<Ostoba ork, ezt emberek készítették.>

-No itt vo’nánk.

*Nem fűzök többet a témához. Keresek egy helyet a környéken, majd letelepszek oda, és érdeklődve figyelem, ahogy az itteniek végzik dolgaikat. Néha az új két társamat fürkészem.

<Vajon milyen életük volt eddig? Viszontagságokkal, és nehézségekkel terhes, vagy békés, és nyugodt? Nem hiszem, hogy úgy keltek fel minden nap, hogy lehet ez lesz az utolsó.>

*Nem vagyok egy hívő alkat, amit elértem magamnak köszönöm. De mégis néha felszoktam nézni az égre, mintha úgy érezném valami, vagy valaki onnan irányítaná az életemet.

<Badarság> * Mondom megint magamnak. <Erős harcos vagy Arg, és csak ez számít.>

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*A szabóságban megköszönöm a segítséget. Nem egészen olyan ruhák, amiket eddig viseltem, de azért örülök, hogy beszereztem őket. Azzal én is tisztában vagyok, hogy jelenlegi viseletem nem épp az erdőbe való ruha.
A magisztrátusnál hagyom, hogy a kocsis segítsen a leszállásnál. Az összeg mondásakor mozdulatom megáll és egy kicsit meredten ránézek egy hosszú pillanatra.*
- Egy ezüstöt már adtam az odaútért és a várakozásért... Azon felül még két ezüst? - *kérdem színtelen hangon. Ha magyarázni kezdene, akkor leintem.* - Igen, még két ezüst, vagy ha nem mennyi? - *kérdem felvont szemöldökkel, majd az összeget további szó és kérdés nélkül kifizetem.*
- A nyugati kapunál lesz a többiekkel a találkozóm. Oda jöjjön. És ott kiderül, hogy szükségünk lesz-e az ön szolgálataira.
*A szobámba térek ezek után késlekedés nélkül. Ott összeszedem a holmimat. Átöltözök kényelmesebb viseletbe és ha minden kész, akkor útnak indulok a Nyugati kapuhoz..*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délután
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Yvett

A kocsis válaszra képtelenül mered rád, majd elvörösödve, lehajtott fejjel, az ezüstöket a markában szorongatva somfordál vissza a kocsijához.
A szobádba hamar visszatalálsz, bár kissé meglep, hogy senki nem kérdez meg: mi járatban vagy. Hiszen itt idegen vagy. Vagy mégsem?
Az öltözködés nem vesz sok időt igénybe, a holmidat sem csomagoltad ki, így csak némi átrendezést igényel.
Az újonnan vásárolt tárgyakat is elrendezed, majd a feleslegesnek ítélt holmikat hátrahagyva bezárod az ajtódat.

A nyugati kapu a Magisztrátustól nem messze, a Fellegvár mögött található, ezt némi kérdezősködés révén hamar megtudod. Könnyű sétára számítasz, ám hamar rá kell jönnöd: nem szoktál hozzá ennyi felszerelés cipeléséhez.
Kissé lihegve, az újfajta testmozgástól kifulladva érsz az Ónix kapuhoz.

A kapu a nevéhez híven teljesen fekete, mintha tényleg ónixból készült volna. Falai teljesen simák, a kövek illesztéseit csak komolyabb szemrevételezéssel lehet észrevenni.
A kapu másik érdekessége, hogy szembetűnően sok városőr strázsál a környékén. Szinte a teljes – a kapu előtti – teret katonák töltik meg. Ez alól az egyetlen üdítő színfolt egy ork, egy vörösbe öltözött harcos és egy fiatal lány csoportja, akik békésen üldögélnek/álldogálnak a tér egyik oldalán.
A társaid.

Ramani, Arg, Seela

10-15 perce figyelhetitek a katonák parádézását és az erre járók sietős lépteit, amikor az egyik utcából egy fiatal, karcsú nő lép ki a térre. Első pillantásra fel sem ismeritek, annyira egyszerű ruházatban van.
Egyedül a botja és szikrázó fényű haja ad némi támpontot. Kissé kipirult arca arról árulkodik, hogy számára szokatlan testmozgást végezhetett.
Seela, most, hogy emberibb – póriasabb – ruhában látod, felmerül benned a kétely. Lehet, hogy nem is tisztavérű elf a lány?
Negyedik társatok: Yvett az.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Elcsodálkozom a furcsa fekete kapu láttán, majd figyelmemet a katonák és a mostoha körülmények között tartott lovak terelik el. Épp kezdem unni a várakozást, amikor meglátom negyedik társunkat. Kissé meglepődök egyszerű ruházatán, de így talán nem kerülünk majd bajba miatta, illetve a ruházata miatt. Amint a közelünkbe ér, bólintok felé köszönésképen. *

- Remélem sikerült elintéznie a dolgait és indulhatunk?

[Togar]

Ramani Voineor

Úgy látszik a közbiztonság nem túl jó errefelé ha zárva van a kapu, meg gyors lovak az istállóban. Ez elég érdekesnek tűnik, megállok egy fal mellett és hátammal nekitámaszkodva figyelem a katonákat és a környéket. Mikor feltűnik a negyedik társunk fellélegzek végre indulhatunk. Eléggé kíváncsi vagyok már arra mi lehet az oka az eltűnéseknek.

-Úgynéz ki együtt vagyunk és végre útnak indulhatunk, ha mindenki készen áll.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Kicsit kifulladva érkezem meg társaimhoz. Ott le is rakom a felszerelésem magamról és megtörlöm homlokom.*
- Igen, elintéztem. Kocsit is kerítettem természetesen, ha megfelel az összeg mindannyiuknak.
1 ezüst lenne összesen a két napos út fejenként Önöknek.- *nézek az Argra és Seelara. Ezek után Ramanira.* - Mivel ha jól emlékszem Önnek az volt az óhaja, hogy a lován tegye meg az utat. Ha meggondolná magát, akkor Önnek is 1 ezüst lenne a viteldíj a batárral.
Lassan itt kellene lennie azért... - *nézek el a város útján ameddig ellátok. Remélem eljön - nem felejtek.*