Gépiesen emelkedik fel, mozdulatai elnagyoltak és bizonytalanok. Lassan megáll a lábán és körbetekint miközben egyszer megtántorodik.
< Hol vagyok és mit keresek itt? >
Az ember szavaira kissé elcsodálkozva nézem a fejét.
< Hogy ki vagyok? Te fattyú! Tényleg... Ki is vagyok én?
Eltűnődve nézem ahogy megcsókolja a szent anyaföldet majd újból feláll.
< Ahh, kezdjük ott hogy legyen valami fedél felettünk. Ott a szikla menjünk szépen oda... Lassan megfontoltan. >
Megpillantva a félelf hölgyet meg a törpét kissé megtorpanok.
< Hmmmm. Hol a fenében vagyok? >
- Kik vagytok? Kérdem ezt az anyanyelvemen. Lassan botorkálok a fedett részre, ha valaki felém nyúl akkor arrébb lépek és kikerülöm.



. Már majdnem hogy a lanttal csapnék oda, de azért időben váltok, marad a tenyér a felháborodás jeleként. Pont ez hiányzott. Remek. Rosszabb már nem is lehetne. Hátatfordítok, de aztán visszaforulok mégis, és lerángatom a férfiről az ingét, csak utána hagyom ott. Ha ilyen akciókra van ereje, majd odatalál a sziklához magától. Útközben gyorsan megszabadulok a saját felsőruházatomtól, majd felveszem a leszedett inget. Írány a szikla. Vissza se nézek.*