A balszerencse netovábbja (ÚTK)

[Arnoil]

(kyr ifjú)

Gépiesen emelkedik fel, mozdulatai elnagyoltak és bizonytalanok. Lassan megáll a lábán és körbetekint miközben egyszer megtántorodik.
< Hol vagyok és mit keresek itt? >
Az ember szavaira kissé elcsodálkozva nézem a fejét.
< Hogy ki vagyok? Te fattyú! Tényleg... Ki is vagyok én? No azt hiszem nagyobb a baj, nem emlékszem semmire... >
Eltűnődve nézem ahogy megcsókolja a szent anyaföldet majd újból feláll.

< Ahh, kezdjük ott hogy legyen valami fedél felettünk. Ott a szikla menjünk szépen oda... Lassan megfontoltan. >

Megpillantva a félelf hölgyet meg a törpét kissé megtorpanok.
< Hmmmm. Hol a fenében vagyok? >
- Kik vagytok? Kérdem ezt az anyanyelvemen. Lassan botorkálok a fedett részre, ha valaki felém nyúl akkor arrébb lépek és kikerülöm.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: ébredés
Helyszín: tengerpart
Időpont: éjjel
Résztvevők: Laurana, Shia-ko, Dierol, Haome no Munemoto, Martos col Legium, Arnoil
NJK-k: ?
_____________________________________________________________

Haome

Ahogy nézelődsz, látod, hogy mit sodort ki a víz: hát a te saját és egyedülálló, igazi törp remekmű fegyveredet, egy harci kalapácsot. Örömödben t'án táncolnál is, ha nem lennél ilyen fáradt. Gyorsan odasietsz az előkerült fegyveredhez, és magadhoz öleled.

Laurana

Úgy látod, nagyjából már mindenki ébren van, kivéve a két embert, akik egymás mellett hevernek, elég csapzott ábrázattal. Bár, ahogy végiggonolod, mindenkinek ilyen csapzott ábrázata lehet, szóval neked is, és ettől egy kicsit ideges leszel. Egy forró fürdőért most minden pénzedet odaadnád. Mondjuk fogalmad sincs arról, hogy valójában mekkora vagyonnal is rendelkezhetsz.

Dierol

Az a hosszúfülű nem hagy nyugodtan feküdni. Próbál téged felültetni, de neked csöppet sincs kedved hozzá. Erről eszedbe jut egy emlék: egy utcán éppen a hideg hóban hasalsz, de két goromba városőr próbál téged elzavarni onnét. Rugdosnak, csapkodnak az alabárdjuk nyelével, de te inkább csak hűsölsz a jég hideg már-már egész testedet ellepő hóban. A kitűnő minőségű toroni karcos pálinka áldásos hatás következtében alig éreztedet a jócskán fagypont alatti hőmérsékletet. Ahogy a szöszke srác próbál felrázni, valami fémes érintést érzel a mellkasod mindkét oldalán. Gyorsan odakapod a kezed, és örömmel veszed tudomásul, hogy a két fémflaskád épen van. A két drága fontos abbit kulacsod teljesen sértetlen maradt. Áldod Antohot, ezért az áldásáért.

Shia-ko

A borostás kyr eléggé elmereng valamin. Egy fél perc múlva annyit, mond, hogy: "Köszönöm, Antoh!".

Martos col Legium

Sikerül elbotorkálni a víz, majd megmosni magadat. A hullámok között megpillantasz egy hosszú kardot egy jó öt lábra.

Arnoil

Sikeresen eljutsz a szikla által az esőtől védett helyre.

[Shia-ko]

<Némiképp el van szakadva a valóságtól úgy tűnik.>
Teszek még néhány tétova kísérletet, hogy felsegítsem és a sziklák felé irányítsam, majd feladom és a tenger felé induló fajzat után nézek.
- Percéletűek - morgom maganm elé és sietek, hogy a megtéved személy ne a hullámokon keresztül induljon a dolga után, bármerre is lenne az. - Nem erre, a szikla felé. Némileg biztosabb, míg kitaláljuk, hogy merre is legyen a tovább.
<Most ez tényleg eltévedt vagy csak jól érzi magát, ha a sós víz fűszerezi az esőt?>

[Arnoil]

(kyr ifjú)

< No ez megvan, legalább nem ázom viszont csurom víz vagyok és fázom. Következő lépés? Nanáhogy... >
Nekilátok és minden ruhát leveszek magamról, a legkisebb szégyenérzet nélkül, s egyesével alaposan kicsavargatom a ruhákat, az egyik nélkülözhető ruhadarabbal magamról is letörölgetem a vizet és igyekszem magam szárazra dörgölni.

Miután ezzel végeztem visszaveszem a hideg de már legalább csak éppen hogy nedves ruháimat, s egy száraz helyen összekuporodva kezdem magam befűteni, bevackolni. Innen figyelem a többi szerzet cselekedeteit miközben próbálom a fejemben rendbe tenni az identitásomat.
< Még így is nagy megfázás lehet ebből, de legalább megtettem amit lehet. Naszóval, hogy is kerültem ide? Ki is vagyok? Kik ezek a ehh nem érdekes. >

Próbálok pihenni, ellazulni és kicsit elmerülni magamban, a hiányzó emlékeimben.

[Martos col Legium]

(???)

A kissé szarkasztikus megjegyzést meghallva egy pillanatra hátrafordulok, s nem épp barátságos pillantással ajándékozom meg az elfet. Aztán eszembe jut, hogy a látási viszonyoknak köszönhetően sötét tekintetem könnyen beleolvadhat a környezetébe, ezért megtoldom egy meglehetősen udvariatlan kézmozdulattal is, biztos, ami biztos alapon.
Ahogy a sötétben odabotorkálok a tengerhez, és kimosom szemeimből a koszt, a fény furcsa játéka miatt valami fémesen csillan meg tőlem nem messze. Kíváncsiságtól hajtva odamegyek, és egy jókora pengét látok félig az iszapba ágyazódva. Mikor a háborgó tenger két hullámzás közt kicsit visszahúzódik, odasietek, felkapom, majd mielőtt a sós víztömeg visszatérve feldöntene, visszatérek a partra. Legalábbis így képzeltem, és - előbbi botlásaimat tekintve - magam lepődök meg legjobban mikor ez többé-kevésbé sikerül is.
<Úgy látszik a hideg víz frissítően hatott...> - gondolom, többet nem is nagyon törődve a dologgal. Inkább az új szerzeményem az, ami a szikla felé haladtomban a figyelmem nagy részét leköti. Először a szememhez emelve próbálom fényviszonyokhoz képest minél jobban megvizsgálni, majd suhintok vele párat.
<Vajon az istenek milyen különös kegye segített megtalálni? Ha megelégszem azzal, hogy a ruhámba törlöm az arcom, akkor talán örök időkig itt rozsdásodott volna. Vajon kié lehetett?>
Ennél a pontnál eszembe jut, hogy megnézzem, nálam van-e egyáltalán valamilyen fegyver.

[Haome no Munemoto]

Haome

Mikor megpillantom a fegyvert, hatalmas örömtűz lángja lobban fel lelkemben. Mindenről megfeledkezve törtetek arrafelé, hogy minél előbb a kezembe kaparinthassam.
<Tudtam! Tudtam, hogy megtalállak!.. Te gyönyörűség!.. Te csodálatos!..Végre, a kezemben vagy... Ketten legyőzhetetlenek vagyunk!>
Diadalittasan emelem magasba a fegyvert... Aztán rádöbbenek, hogy hol is vagyok, és mit csinálok éppen. Körülnézek, és ha valaki még a földön fekszik mozdulatlanul, akkor odaszaladok hozzá, és megnézem, mit tehetek érte.

Most már sokkal jobban érzem magam, hogy a kezemben van a fegyverem...

[Dierol]

//Én//

Rányitom a szemem az idegenre, aki rázogat.
<Nem elég, hogy rosszul vagyok, ez még rátesz egy lapáttal?! Paraszt...>
-Hagyjon már békén!
Szólok hozzá nehezen forgó nyelvvel.
-Jó helyen vagyok én itt...
Zárom le a társalgást, s elbocsátólag lehunyom a szemem.
<De ő mit keres itt? Együtt ittunk? Hmmm... akkor nem lehet messze a város sem. S a városban lesz a váltás ruhám, meg a bor a főfájásomra - ha a kulacsok nem segítenének...>
Ismét rányitom a szemem a külvilágra, majd megszólalok:
-Jól van koma, eleget áztunk, vezess a városba!
Majd feltápászkodok, és elindulok a szikla remélt védelme fele. Közben a nemesebbik kulacsból merítek egy kis erőt az útra... Nem törődök túlzottan a többiekkel, csak a törpe diadalüvöltését díjazom egy fáradt pillantással.
<Ugy ordibál, hogy széthasad a fejem... hogy csapna bele az istennyila...>

[Laurana]

Hát én

*~Mégis mi a franc történt?~Nézek végig a társaságon, meg magamon, kezd mostmár elpárologni az a kevéske türelmem, illetve derűlátásom. Kicsit vacilálok, hogy mi legyen a két emberrel, hogy más fog -e rajtuk segíteni. A törpe a kalapácsát csókolgatja, meg a többiek is csak úgy lófrálnak, vagy sietnek a szikla fele. Megérem mondjuk, de mégis... Ne hagyjuk már itt őket. Mi van, ha éppen ők tudják, mi folyik itt? AZért odasietek megnézni őket, és felkelteni a kell, aztán morcosan irány a szikla. Mit meg nem adnék egy kényelmes fürdőért... Bár a kényelmesebb volna, ha egyszerűen csak felébrednék, és végetérne ez a rémálom.*

[Haome no Munemoto]

A már nem is annyira morcos, ellenben meglehetősen jókötésű törpe

Látom, hogy a hosszúfülű leányzó a megmaradt "homokban hempergők" segítségére siet.
<Na jól van, én is megyek... Mégse hagyhatom, hogy az a csenevész fruska egymaga húzza be a sziklához ezeket a testeket... Viszont itt az ideje, hogy ez a kompánia lásson egy kis bemutatót az erőmből...>

Miközben felé trappolok, végignézek magamon. Azt elsőre megállapítom, hogy jó erőben vagyok (persze ha nem épp egy vihar kellős közepén térek magamhoz emlékek nélkül ), de érdekelne, hogy milyen ruha, esetleg vért, vagy egyéb felszerelés van rajtam.

Ha odaérek, akkor próbálom felmérni, hogy 1. kik a földön fekvők 2. miért nem mozgolódnak (sérülés, ájulás, stb.) 3. ha már talpra álltak, vagy talpra állíthatók, akkor segítek, ha nem akkor fel a vállra, és viszem őket, mint a zsákot... Mindezeket úgy, hogy próbálok a leánnyal együttműködni.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey (még mindig )]: ébredés
Helyszín: tengerpart
Időpont: éjjel
Résztvevők: Laurana, Shia-ko, Dierol, Haome no Munemoto, Martos col Legium, Arnoil
NJK-k: ?
_____________________________________________________________

Arnoil

Egész jól sikerült vízmentesítened a ruhát, és a szikla megvéd az esőtől is, de még mindig fázol, a hideg légáramlatok miatt.

Martos

Egy szál szétázott ruhában vagy, semmiféle fegyver sincs nálad, viszont a fegyvert megfogva beléd üt a felismerés szikrája.

Haome és Laurana

Meglátjátok a két eszméletlen ember férfit, akik egymást átölelve fekszenek a parton elég nevetséges pózban. Még a tenger sós illata mellett is lehet érezni a belőlük áradó piaszagot. Nagyon gyengének tűnnek, nem sok élet lehet már bennük. De még van remény... Az egyik egy nagy, 190 hüvelyk magas, izmai egy orkéra emlékeztetnek. A másik, amelyik kicsit idősebbnek tűnik, az is szintén elég erősnek tűnik, bár a másik azért elverné szkanderban. Sérülés nincs rajtuk, ha elég erősen pofozzátok őket, akkor talán felélednek.

Dierol

A nagyobbik kulacsot meghúzod. A jó kis toroni karcos pálinka most se hagyott cserben. Már is jobban érzed magad, sokkalta kevésbé fázol. Siekrül elvonszolnod magad a szikla védelmébe. A helyedet egy éppen vetkőző kyr ifjúval kell megosztanod.

Shia-ko

A kyr meghúzza a kulacsát, majd elbotladozik a sziklához.

[Haome no Munemoto]

A törpe

Futás közben odaszólok a lánynak:
"A nyeszlettebb a tiéd!.."
Én pedig az izmosabbat veszem célba.
Kiszedem a "barátja" karjai közül, fölé hajolok (azért nem túl közel...), és ellenőrzöm, hogy lélegzik illetve hogy eszméletén van e?
Ha optimális a helyzet (él és eszméletén van ), akkor segítek felállni, és a szikla menedékébe jutni.
Ha kevésbé optimális, (él, de eszméletlen ), akkor röviden megpróbálok életet pofozni belé. Ha sikerül felsegítem, és irány a szikla. Ha nem, akkor nemes egyszerűséggel a vállamra kapom, és úgy viszem.
Ha határozottan nem optimális (nem él, a légzést hagyjuk... ), akkor segítségért kiálltok.
Fél szemem azért a lányon és a másik piáson van...

[Laurana]

A morcos félelf

-Jólvan, jólvan... *Morgom az orrom alatt a törpének. Legalább megköszönhette volna, hogy felkeltettem. Végignézek a két férfin, és elhúzom a szám. Pont ez kell még, két félhalott részeg alak egymás karjaiban. Hát hova kerültem? Mostmár nagyon fel akarok ébredni. Nembaj ha nagyon másnaposan, valami lerobbant ócska ivóban, csak ne itt... Megeresztek egy keserű sóhajt, és miután a törpe szétválasztotta a "bajtársakar", megyek, megpróbálom felkelteni a nyeszletebbet, rázogatom, pofozom, ami kell, remélhetőleg sikeresen. Ha mégse kelne fel, akkor jön egy újabb grimasz, majd a lábánál megragadva, és húzni kezdem a szikla felé.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey (ki más? )]: ébredés
Helyszín: tengerpart
Időpont: éjjel
Résztvevők: Laurana, Shia-ko, Dierol, Haome no Munemoto, Martos col Legium, Arnoil
NJK-k: ?
_____________________________________________________________

Haome és Laurana

Könnyedén szétválasztjátok őket. Egy másfél perces munka, de aztán sikerül életet pofozni beléjük. Elsőnek a nagyobb darab ébred fel. Csak kivételes törpe erőnek köszönhető, hogy a minimum 100 fontos alakot el tudod őt vonszolni a sziklához. A ember nyakában valami varjas medál fityeg. Néhány szívdobbanásnyi idő múlva a másik is feleszmél. Hosszan rádnéz. A kezében valami ezüst sólyomholdas medált szorongat. Értékesnek tűnik... Majd hogy nem magáll benned az ütő, mikor oly gyorsasággal átkarol, hogy reagálni se tudsz rá. Magához szorít, közben a fejét a melleidhez nyomja.

Laokoon

Hatalmas pofonokra ébredsz, de örömlányok helyett egy elég csapzott kinézetű törp ütögette az arcodat. Ennek még biztos nyoma marad. Alig vagy ura a testednek, ezért hagyod, hogy a keménykötésű barátod elkísérjen valami esőtől védett helyre. A fejed majd szét hasad, a gyomrod kavarog. Nem is lepődsz meg, mikor félúton felöklendezel némi ételmaradékot. Az ízekből ítélve valami pörkölt-féleség lehetett a koszt.

Haome

A nagydarab ember, hogy háláját kimutassa, nemes egyszerűséggel lehány. Eszedbe rémlik, hogy miért is nem bírod annyira az embereket.

Garmacor

Valami gyönyörű teremtés pofozására ébredsz. Ösztönös reakció nyomán átkarolod, és megnézed közelebbről is a testét. Selymes lágy bőre, telt keblei, meseszép aranyszőke haja. A lány a döbbenettől alig tud reagálni. Egyébként nem iagzán érzed jól magad, a fejedet mintha belülről valami varázsló próbálná szétrobbantani, az erőd el is illant az átölelős manőver után, no meg a gyomrod is kavarog. Biztosra veszed, hogy néhány pillanat múlva lehányod a félelfet.

//Jah, Garma és Laokoon, ti még egy kicsit részegek vagytok. Lau dobj egy Gyorsaság-próbát, hogy időben ki tudsz-e menekülni az ölelésből, megmenekülve a Vuktól.//

//Továbbá mindenki dobhat +2-es módosítóval Egészségpróbát, hogy megmenekül a megfázástól, esetleg a tüdőgyulladástól.//

[Laurana]

A "rosszabb már aligha lehetne" hangulatú félelf

*Hát igen, megáll bennem az ütő, az biztos. De aztán el is indul, egy korántsem női ajkakra illő szitokáradat kíséretében . Már majdnem hogy a lanttal csapnék oda, de azért időben váltok, marad a tenyér a felháborodás jeleként. Pont ez hiányzott. Remek. Rosszabb már nem is lehetne. Hátatfordítok, de aztán visszaforulok mégis, és lerángatom a férfiről az ingét, csak utána hagyom ott. Ha ilyen akciókra van ereje, majd odatalál a sziklához magától. Útközben gyorsan megszabadulok a saját felsőruházatomtól, majd felveszem a leszedett inget. Írány a szikla. Vissza se nézek.*

[Martos col Legium]

(???)

Az esővel nem sokat törődök, örülök, hogy legalább néhány részlet beugrott ébredés előttről.
<Mivel a kard annyira ismerős, úgy vélem joggal gondolhatom a sajátomnak. Nem hinném, hogy jelenlegi állapotomban valaki más tulajdona ilyen reakciót lenne képes kiváltani belőlem>
Bár más hasonló céllal készült vasat nem találok magamnál, egy "mi sem természetesebb"-mozdulattal rakom el a pengét - ha van, akkor a hozzá való hüvelybe, ha a tengeri utazás közben a hüvelyt elhagytam, akkor derékszíjamba (vigyázva, nehogy elvágja, és leessen a gatyám ).
Mivel menet közben konstatálom, hogy mindenkit szerencsésen magához térítettek, irányváltoztatás nélkül lehuppanok a szikla tövébe. Itt szótlanul, karommal a térdeimet átfogva igyekszem minden erőmmel kizárni tudatomból a hideget, bár azért az igencsak dekoratív hölgy magánszámát természetesen érdeklődve figyelem.