_____________________________________________________________
KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________
*Mikor felállsz és fizetsz, ő is feláll, és elindul le a kis teraszról. Mikor utánamész és megfogod a kezét, kicsit összerezzen. Látszik a vívódása. Példát statuáljon, vagy hagyja büntetlenül merészséged. A légiós őrökre néz és mivel azok másfelé figyelnek, kicsit megnyugszik.*
- Bátor vagy. De legyen. Jó álca egy szerelmes pár.
*Azzal hagyja, hogy körbevidd a városban. Az elején kicsit tartózkodó, és hűvös nyugalommal figyeli a házakat, díszítéseket, szökőkutakat, de egyre jobban kezdi magával ragadni a város lélegzetelállító légköre. A nagy tágas terek, széles utcák, a világos színek, a sok liget és fasor. A múzeumokban néha a szája is tátva marad, de a templomokban eléggé frusztrálva érzi magát. A sétálgatás közben megerősödik benned a hit, hogy ő is csak ember, mégha a szóbeszéd és az eddigi értesülések földreszállt démonoknak írták is le őket. Egész hajókirándulás közben csillogó szemekkel pásztázza a kikötőt, a ki és befutó galleonokat, a naplementében vörösre festett hatalmas tornyokat. Csak ül melletted a kis hajón, bámul, és mereng. A vacsorára már egy kicsit visszazökken. Megint előveszi az udvarias, távolságtartó oldalát. Hagyja, hogy te válassz neki ételt, és szépen kényelmesen fogyassza el azt.*
- Nem tudom, hogy mivel hálálhatnám meg, amiért ma végig velem foglalkozott. Annyira tökéletesre sikerült az egész, hogy nem tudom szavakba önteni. Hálás vagyok azért, hogy embernek kezelt végig. Holnap indulunk. Ideje lenne nyugovóra térni.
*Azzal elkíséred a laktanyához, és még megálltok távol a légiósoktól.*
- Mégegyszer köszönök mindent. Holnap találkozunk.
*Tiszteletteljesen és hálásan meghajol előtted, aztán elsétál a kapu felé a szálláshelyére.