Új-Pyarron - A második manifesztációs háború elsõ etapja

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Mikor felállsz és fizetsz, ő is feláll, és elindul le a kis teraszról. Mikor utánamész és megfogod a kezét, kicsit összerezzen. Látszik a vívódása. Példát statuáljon, vagy hagyja büntetlenül merészséged. A légiós őrökre néz és mivel azok másfelé figyelnek, kicsit megnyugszik.*
- Bátor vagy. De legyen. Jó álca egy szerelmes pár.
*Azzal hagyja, hogy körbevidd a városban. Az elején kicsit tartózkodó, és hűvös nyugalommal figyeli a házakat, díszítéseket, szökőkutakat, de egyre jobban kezdi magával ragadni a város lélegzetelállító légköre. A nagy tágas terek, széles utcák, a világos színek, a sok liget és fasor. A múzeumokban néha a szája is tátva marad, de a templomokban eléggé frusztrálva érzi magát. A sétálgatás közben megerősödik benned a hit, hogy ő is csak ember, mégha a szóbeszéd és az eddigi értesülések földreszállt démonoknak írták is le őket. Egész hajókirándulás közben csillogó szemekkel pásztázza a kikötőt, a ki és befutó galleonokat, a naplementében vörösre festett hatalmas tornyokat. Csak ül melletted a kis hajón, bámul, és mereng. A vacsorára már egy kicsit visszazökken. Megint előveszi az udvarias, távolságtartó oldalát. Hagyja, hogy te válassz neki ételt, és szépen kényelmesen fogyassza el azt.*
- Nem tudom, hogy mivel hálálhatnám meg, amiért ma végig velem foglalkozott. Annyira tökéletesre sikerült az egész, hogy nem tudom szavakba önteni. Hálás vagyok azért, hogy embernek kezelt végig. Holnap indulunk. Ideje lenne nyugovóra térni.
*Azzal elkíséred a laktanyához, és még megálltok távol a légiósoktól.*
- Mégegyszer köszönök mindent. Holnap találkozunk.
*Tiszteletteljesen és hálásan meghajol előtted, aztán elsétál a kapu felé a szálláshelyére.

[Schinter]

(Dyen di Lauren)



Az uton látva,hogy a lány az elején még kissé feszült probálja oldani a hangulatot.

-Ne aggodj.Nem fognak probálkozni a meglincseléseddel.Mellesleg úgy vélem,hogy 10-20 fegyveres is kevés lenne hozzá

Az étteremben két adag könnyed szárnyasból készült sültet rendel,hogy a holnapi útra ne okozzon kellemetlen meglepetést és egy kis salátával.Megkérdezi a láynt,hogy mit szeretne inni és ha nem ellenkezik,akkor 1-1 kupa bort is rendel.Kényelmesen megvacsorzának aztán odaszólitja az inast kifizeti a vacsorát és elindul a messorral vissza a főépület felé.

-Nem kel hálálkodnod.Mint vendéglátó kötelességem megmutatni ezt a gyönyőrű várost,ami szerintem bűn lenne ha az ember nem láthatja ha erre jár.Egyébként meg engem ért a megtiszteltés,hogy egy olyan emberrel járhattam végig ezt a várost mint,amilyen te vagy.

Aztán megfogja a lány vállait mikor látja,hogy meg akar hajolni előtte.

-Ne tedd kérlek.Úgy vélem,hogy sokáig leszünk együtt és a formalitások néha csak akadályoznak a munkában.Egyébként sem fogadhatom el ezt a nagy megtiszteltetést.Feltételezem,hogy otthonodban inkább neked szoktak fejet hajtani.
...
Rendben van.Jó éjszakát.Ha nem tudnál aludni,akkor gyere fel a tetőre.Csodás kilátás nyilik a városra és ilyenkor az égbolt és csodálatos

A kapú előtt eszébe jut,hogy náluk igen csak nagy súlyt fektetnek a formalitásokra és hogy nem hiába,hogy a lány a kapútól távlabb akart elbucsúzni igy merev arcot vesz fel és enyhén a messor mögött sétálva bemegy ő is az épületbe.Amikor átlép a kapún megfigyeli,hogy a kráni légiosok,akik ott posztolnak a pyaroniták mellet egy kis nevetési kényszertőr rá,de sikeresen legyűri.Megnézi,hogy a kráni légiosok neki mennyi tiszteletet adnak.Fontos lehet még a további együtt műkődés szempotjából.Aztán az inkvizitor szobája felé veszi a lépteit.Az ajtó előtt szól az őrnek,hogy értesitse az inkvizitort a jöttéről.Aztán ha fogadja

-Jó estét uram.Sajnálom,hogy ilyen késői órában zavarom meg.Szeretném megkérdezni,hogy menet terv van-e már.Ha lehetséges este áttanulmányoznám,hogy holnap minden választ meg tudjak válaszolni a krániaknak ha kérdezősködnek és felkészülhessek az útra.

Ha nem fogadják,akkor megirja ezt az üzenetet és az őrnek hagyja ott.

ha megkapta a térképet,akkor szól egy őrnek:
-Menjen a krániak lakosztálya felé és keresse meg a messort.Üzenjen neki,hogy jöjjön a tetőre,hogy megnézhessük az utvonalat.

Elmegy a szobája felé magára kap egy sötétzöld szinű hosszú kabát szerűsséget,mert hideg lehet este egy üveg jó minőségű Predocit két poharat az elf fúvós hangszerét,amit még az anyjától kapott és tőle tanult meg játszani rajta.Aztán felkapaszkodik a tetőre.Leteszi a térképet a bort és a poharakat a térképre törökülésben leül és gyönyörködik a város és az égbolt éjszakai látványában.Megnézi a kerek holdat,ami vörös fényben pompázik.Törökülésben leül élvezi,ahogy a szellő felkapja hajszállait és magával probálja sodorni.Előveszi a hangszert és egy könnyed elf dalt játszik rajta....hallani benne,ahogy a madarak csicseregnek,ahogy a patak keresztül folyik az erdő,a fák hangjait,ahogy a szellő megborzongja a leveleket.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Az inkvizítort ébren találod. Örömmel fogad. Látod, hogy messze áll ő is az alvástól. Az asztala mellett áll és térképeket nézeget. Van is tucatnyi belőle szépen kihajtogatva. Kicsi tűkkel jelölgeti be, hogy a jelentések szerint hol járhatnak az amund hordák. Arca nem sok jót sejtet. Rádnéz és fejcsóválva de mosolyogva szólal meg.*
- Múzeumlátogatás, sétahajókázás, gyertyafényes vacsora. Nem semmi vagy barátom. Te aztán komolyan gondoltad, amit mondtam. De persze komolyan is gondoltam. Csak légy óvatosabb. Szerinted nem tűnik fel a messornak, hogy túl kedves vagy hozzá? Nagy veszélyt vállalsz. Ha túl rámenős leszel, és szimatot fognak, akkor bajba kerülsz. Egyszer véget ér ez a szövetség. Mégegyszer mondom. Légy óvatos és körültekintő.
Itt van a térkép, ami neked kell majd holnap.
*Azzal átnyújt neked egy tekercsbe hajtogatott pergament.*
- Nem bonyolítottam túl az útvonalat, mert így is maximum egy hetetek lesz a tárgyalásra. Lehet, hogy annyi sem. Az invázió gyorsasága és iránya is változhat. És nem lenne mulatságos, ha a tárgyaló felek bennragadnának Hamedben, ha azt ostrom alá veszik az amundok. Az istenek legyenek veletek. Még az az átkozott Ranagol is, hogy egye meg a fene. Na menj, és tanulmányozd.
*Megszorítja bíztatóan a kezed és visszafordul a térképei felé.
Te felmész a tetőre és előkészítesz mindent. Nem tellik bele húsz percbe, és megjelenik a lány feje a tető szintje felett. Fellépdel a tetőre, és a holdfényben még gyönyörűbbnek és könnyed léptei miatt talán még misztikusabbnak is tűnhet. Csak egy ing van rajta, ami combközép alá ér. Odasétál hozzád, letérdel, majd testsúlyát a sarkára helyezi, Kicsit szétnyitja a lábait, de kezét az ágyékához teszi, és leszorítja az inget. Felfedezel a pozitúrában egy általatok nem használt meditációs pózt. Szemöldökét felvonva figyel a szavaidra, és elkezdi nézegetni a térképet a hold fényében.*

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


az inkvizitornál:
Kezdetben egy kicsit meglepődik,hogy tudnak a tevékenységéről.Nincs hozzászokva ahhoz,hogy minden lépését követik és figyelik.Rég nem volt már erre példa.Végül felül kerekedik meglepetségén hiszen mégis csak Pyaronban van és itt nem meglepő,hogy tudnak a tetteiről főleg ha egy kránival sétálgat az ember...

-Komolyan gondolom mint mindig és mindent,ami Pyaronnal kapcsolatos.Ha végetér a szövetség és egymás utját keresztezzük,akkor nem hinném,hogy ez a kis kirándulásunk bármin is vaáltoztatna.Azért köszönöm a figyelmeztetést.Vigyázni fogok.

Átveszi a térképet és meghajol.

-Biztos vagyok benne,hogy az Istenek velünk vannak.

Aztán megfordul és elindul kifelé.

Fent a tetőn:
Háttal ül a lánynak és zenél.Teljesen belemerül és csak akkor veszi észre a messort mikor már letérdelt mellé.Lassan befejezi a zenét leteszi a hangszert és lány felé fordul.Végig méri a lányt és elmosolyodik.

-Örülök,hogy eljöttél.Hogytetszik Pyaron éjszakai látványa?
...
nem fázol?Ebben a kis szellőben lehet a legjobban megfázni.Allatamos,mert az ember nem érzi hidegnek a levegőt.

Leveszi magáról a kabátját és a messorra teriti.Aztán leveszi a térképről a boros poharakat meg az üveg bort.eszébe jut,hogy nem hozott fel bornyitót igy csak szimplán benyomja a deugót és tölt a poharakba.Egyiket odaadja a messornak.

-Bornyitót sajnos nem hoztam ugy hogy nem túl elegánsan ugyan,de csak igy tudtam kinyitni.

Megnézi a bor cimkéjét.

-Mondhatni megszégyenitettem ezt a csodás bort,de remélem ez nem okoz gondot.

Odanyújtja felé az egyik poharat.

-Predoci bor.Nem éppen pyaroni különlegesség és biztos vagyok benne,hogy itál már ilyet,de azért remélem nem olyan gyakran,hogy már meg is unttad.
...
Egészségünkre és a siekres együtt műkődésre.
...
Remélem izlik a bor.Ha nem izlene,akkor hozhatok egymásik fajtából is.

Aztán leteszi a poharat előveszi és kihatja a térképet.Elkezd mutogatni rajta,hogy vajon merre is fognak menni és mire is kell majd vigyázni.

-A lehető legröcidebb uton fogunk menni,hogy még az invázió előtt vissza térhessünk.

Gyorsan elmagyarázza az utitervet közben iszik 1-1 kortyot a borából.Miután elmagyarázta a fontosabb dolgokat hátra dől keresztbe teszi a lábát mig a kezeit a tarkójánál egymás fölé rakja és hátra dől a tetőn.Hol a fejük fölött lévő holdat hol a lány arcát fürkészi.

-Ez az egyetlen hely ebben a városban,ahol teljesen el tudom engedni magam és össze tudom szedni a gondolataimat ha azok kellőképpen össze kuszálodtak.Olyan kevés időt tötök ebben a városban,hogy lassan már nem is ismerem ki magam.

Aztán feltámaszkodik az egyik könyökére.

-Mond csak te is mindig uton vagy?van nálatok olyan,hogy szabdság?Bár nem éppen ez a megfellelőb szó erre....

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

- Az egész város gyönyörű. Sosem láttam ennél szebbet.
*A kabátot finoman visszautasítja.*
- Nem zavar a hideg. Ráadásul most elég langyos idő is van. Ne felejtsd el, hogy Pyarron eléggé mediterrán ország Kránhoz képest. Mi hozzászoktunk a hideghez.

- Ittam már ilyet, de nem jellemző, hogy alkoholt fogyasztanék. Csak tompítja az agyat, és ezáltal a gondolkodást. De köszönöm, elfogadom. Egy pohárka nem fog megártani.

*Figyelmesen végighallgat téged. Nem kérdez semmit, de látszik, hogy figyel minden részletre.*

- Szabadság. Tényleg nem igazán fér össze azzal a munkával, amit mi végzünk. Persze nem lehetséges, hogy az ember küldetésről küldetésre menjen. Minekünk is van szabadidőnk, amikor sokat meditálunk és végiggondoljuk az előző küldetést. Levonjuk a tanulságokat, rávilágítunk saját és társaink hibáira, megbeszéljük és megpróbálunk javítani rajta, hogyha legközelebb hasonló helyzetbe kerülünk, akkor már jól tudjunk dönteni.
*Kicsit elmereng, és szomorú kifejezés ül ki az arcára. Aztán túlteszi magát rajta és ő is hanyattfekszik, lábait keresztberakja, és néz téged, hogy mit figyelsz az égbolton, majd ő is megpróbálja megkeresni azt.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, A kapuk tere
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Erlon Arts (Joe Lyon)
_____________________________________________________________

*Odahaza már egy kicsit untad magad. Legutóbbi tetted miatt, mely a toroniak orra alá tört borsot, mindenkit megijesztettél. Feletteseid túl értékesnek tartanak ahhoz, hogy apró kis összecsapásokban elveszítsenek téged. Ennek volt az oka, hogy az utóbbi pár hónapban követi feladatokat láttál el Ilanorban, Doranban és Tarinban. Már kezdtél teljesen befordulni, amikor fontos okból Erigowba rendeltek téged. Siettél ahogy tudtál és lejelentkeztél egyik vezetődnél. Addigra már a köznép körében is elterjedt a hír, hogy délen még a zászlóháborúnál is szörnyűbb dolog kezd kibontakozni. Pletykák terjengtek minden féle badarságról, de felettesed felvilágosított.*
- Délen valami teljesen feldúlta Taba-el-Ibarát. Egész Dél-Ynev felbolydult. Azt is hallottam, hogy Krán is az államszövetség pártját fogja majd. Gorvikot már dúlják, és Abadana lassan ostrom alá lesz véve. Valami rettegett sivatagi népről beszélnek, de pontos információink nincsenek. A te feladatod lesz, hogy kiderítsd pontosan, hogy mi folyik odaát. Pontos információkra lesz szükségünk. Hallottam valami tanácskozás össszehívásáról El Hamedben. Juss el oda. Naponta várom az üzeneted. Ha tudsz, akkor még sűrűbben is üzenhetsz. Azért légy óvatos. Ja és ha netán a nagy kavarodásban az öledbe pottyan valami, akkor nem habozz zsebre vágni. Na menj. És mégegyszer sok szerencsét.
*Sok kusza gondolat megfordult a fejedben, és mire kiértél az épületből, Ilanori mén és teljes felszerelés várt. Sok társad megveregette a vállad, mindenki szerencsét kívánt aztán a város térkapuihoz vágtattál. Mivel közvetlen az Ibarába nem vitt Északról térkapu, először vagy Erionba kellett utaznod, vagy Pyarronba. Mivel Pyarron érdekelt volt a délen zajló balhéban, és ezért ott több információra szert tehettél, ezért inkább ezt választottad. Csupán negyed órát kellett várakozni. Ezalatt temérdek kalandozó gyűlt össze a kapunál Valószínüleg ugyanabból a célból, mint te.
Aztán nyílik a kapu és te átléptetsz rajta. Odaát sokkal jobb idő van mint Erigowban. Régen jártál már Új-Pyarronban. Mikor körülnézel, észreveszed, hogy úgy ötszáz méterre tőled egy másik kapunál rengeteg ember tolong. A városőrség széles kordont von, és várnak valamire. Tanuja leszel te is a térmágus bakijának, és végignézed a sötét alakulat bevonulását. Először csak bámulod a méretes egyenruhás katonákat, aztán pillantásod az egyik lobogóra téved. A három sarló. Majd leesel a lóról. Csak annyi jut hirtelen eszedbe, hogy felettesednek igaza volt. Aztán beérkezik a magasrangú küldöttség és beszélnek Pyarron képviselőivel. Eszedbe jut, hogy ezt meg kellene örökítened. Odahaza ettől mindenki seggre fog ülni. Te is felfigyelsz a semmiből megjelenő három alakra a krániak között. Téged is csodálattal tölt el a megjelenésükből és testükből áradó erő és magabiztosság. Egy valamit tudsz. Ahova ők mennek, ott valami történni fog. És ismered felettesedet. A zűrzavarban megszerezhető dolgok alatt varázstárgyakra gondolt. Mániája, hogy szervezeteteknek gyüjtenie, kivizsgáltatnia, és használnia kell a mágiával felruházott tárgyakat. Mintha ezzel kiemelkednétek mások közül. És abban is biztos vagy, hogy a krániak tele vannak varázstárgyakkal. Információ és varázsholmi egy helyen. Arra gondolsz, hogy a sötét birodalom küldöttei is Hamedbe mehetnek a tárgyalásra. Ki kell valamit találnod, hogy te is odajuthassál.
Lassan kezd eltűnni a küldöttség és a fogadóbizottság az egyik sugárúton, amikor visszazökkensz gondolatmenetedből.*

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


-Rendben van.

Nem erősködik tovább a kabát ügyében.Leteszi azt a tetőre.örül neki,hogy a messor mégis csak elfogadta az italt.Kiváncsian nézi a messort,ahogy szomorússág jelei látszanak az arcána,de nem feszegeti a dolgot.Biztosan rosszul esne a lánynak ha kérdezősködne róla...Mikor leakar feküdni.

-Várj.

Majd a kabátját alá rakja.

-ne hogy koszos legyen a ruhád...

Aztán elkezd mutogatni néhány csillagképet,amit ismer.Eszébe jutnak azok az idők mikor a szüleivel feküdt a fűben és neki magyarázták a csillagképeket.Akaratlanul is vmi csillogó dolog jelenik meg a szeme sarkában,ahogy teljesen beleméjülve magyaráz a lánynak.
Miután észrevette gyorsan letörli a könnycseppet.Megfordul a kezével megtámasztja a fejét és lányt nézi.

-A szüleim kis koromban azt mondták nekem,hogy az ősök tekintenek le ránk az égből.Mit gondolsz erről?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Nem bánja, hogy a félelf a feje alá teszi a kabátot. Bámulja a csillagokat és mereng.*

- Az ősöknek nincs sok köze a csillagokhoz. Nem szerencsés őket emlegetni. Szörnyű dolgokra képesek. Inkább beszéljünk másról. Te hol születtél? Mindig érdekeltek a félelfek. Persze ha nem akarsz róla beszélni akkor ...

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


-Miért ne akarnék?Sosem tagadtam a származásom.
...
Ettől a várostól nem messze születtem.Szüleimmel egy erdőben lévő kis kunyhóban éltünk.Apám legfőképen a zsonglőrködéseből és egyéb mutatványozásból mig édesanyjám a gyógyfüvek elkészitéséből tartotta fent a családot.Mondhatni csodás gyermekkorom volt.Volt sok barátom bár főkén azért,mert mindig érdekelt a harcművészet és az elején a gyakorlatozó katonáktól lesve tanulgattam el 1-2 fogást,de ez elég volt ahhoz,hogy a nagyobbakat elijesszem.Talán ezért voltak barátaim.ugy hogy ha ebből aszempontból nézzük nem volt olyan szép,de nagyon sok szeretett kaptam a szüleimtől....De ez már rég volt.

láthatóan a mosoly egy kicsit lehervad az arcáról és egy kicsit szomorkásabb a hangulata.

-Édesanyjámat megölték mig atyám egy betegség miatt távozott a túlvilágra.
Elkezdi forgatni az ujján levő levél alakú gyürűt.

-Amikor édesanyjámat megölték ezt a gyürűt hagyta rám.Azt mondta,hogy ez generációról generáióra száll és most nekem kell ezt viselnem,hogy ha egyszer nekem is lesz családom én is tovább adhassam.

Egy kis szünetet tart,aztán simét belekezd.

-Már gyermek korom óta sok helyen kinéztek már a származásom miatt.De én eldöntöttem,hogy bátran felvállalom,hogy ki vagyok.

Aztán probál magára erőltetni egy kis jókedvet.

-És neked hogy telt a gyermekkorod?Mi vitt arra,hogy ezt a szakmát válaszd?

[Joe Lyon]

( Erlon Arts )

* A térkapun átérve megüti kissé a meleg. Félre vonul a térkapuból, majd kissé lazít öltözetén. Bőr kabátjának gombjait kigombolva friss levegőt enged az alá. Épp lovát és nyeregtáskáját rendezi, mikor észleli a nem messze összegyűlt tömeg morajlását. Kíváncsisága az őrség által létrehozott kordon felé vezérli. Ha a tömegtől lehetősége van rá, nyeregbe pattan, majd közelebb léptet lovával a kordonhoz, ezután érdeklődve figyeli az eseményeket. Látván , hogy mindenki feszülten figyeli a még Viadomóba nyíló kaput ő is kissé felemelkedik nyergében, majd érdeklődve figyeli a pyaroni küldöttség érkezését.* < Hmmm… Úgy látom itt valami nagy dolog van készülőben. Ezek (a pyaroniak) nem szoktak csak úgy ekkora felhajtást csinálni!>* A kis öreg bohókás fellépésén elereszt egy mosolyt keskeny körszakálla alatt, de fél pillanat múlva már ő is erősen koncentrál a kialakulóban lévő dolgok láttán. Kissé feszülten ül lova nyergében. A kantárszárat feszesen tartja. Tudja, hogy lova nem fog hírtelen meglódulni. Kezes és nagyon értelmes jószág az, de a biztonság kedvéért és megszokásból is visszatartja lovát egy esetleges meglódulástól. A megnyíló térkapun átsüvöltő hideg szél majd lekapja széles karimájú kalapját. Épp az utolsó pillanatban tudja csak megfogni és a fején tartani. Az légiósok megérkezésekor furcsa érzése támad, de mikor megpillantja a három sarló motívumot tartalmazó lobogót, majd leesik a lóról. Érzékeli, hogy körülötte menekülőre fogja egy két gyengébb idegzetű polgár, de rájuk sem hederít, mereven a krániak bevonulását figyeli.< Pfuuuu… ezt nem hiszem el! Pont jókor jöttem! Ezek még csak most érkeztek! Úgy tűnik még nem maradtam le semmiről! Istenem! Ez a történelem maga! Na most jön a kráni küldöttség feje, el sem hiszem, hogy ilyet láthatok! Na és ki az a három alak kik csak úgy megjelentek a semmiből?! > * Végignézi a delegációk vezetőinek találkozását és rövid beszédüket figyeli. A nagy távolság miatt nem ért egy szót sem, de látja, hogy feszültséggel teli találkozás ez. < Na a két ős ellenség szövetségének kialakulása zajlik még a végén itt előttem. Ezt meg kell örökítenem!> *Körbe pillant a tömegen és konstatálja, hogy mindenki az érkezőkre összpontosít és vele senki nem foglalkozik Elméjét kitisztítja gondolataitól, majd erősen koncentrálni kezd a látottak megjegyzésére. Minden apró részletet, minden egyes mozdulatot jól megfigyel és elraktározza agyának rejtett bugyraiban. A látottak emlékezetébe vésése után kitisztul elméje és ismét a cselekményekre tud összpontosítani. Feltűnik neki, hogy a pyaroni küldöttség egyik tagja beszélgetésbe elegyedik a kráni küldöttség „késve” megjelent három emberének női tagjával, majd azt is, hogy beszélgetésük nagyon fontos témával kapcsolatos lehet, mivel másokkal nem is foglalkozik a két illető.* < Hmmm… Lehet, hogy két küldöttség érkezett Új- Pyaronba? Egy hivatalos, meg egy nem hivatalos??? Hát érdemes lenne ennek utána járni, mert ha jók a megérzéseim akkor talán nagyobb eséllyel tudnám felvenni a kráni nővel, meg a pyar nemessel a kapcsolatot, mint a nagykutyákkal! Egyedül nem sok esélyem lenne eljutni El Hamedbe, de velük talán igen! Valószínű ők is odatartanak. Ha nem valami feladattal, akkor ha más nem uraik kíséretében.> * Miután a küldöttségek elvonultak, leszáll lováról és egy idősebb pyaroni emberhez fordul, ki az első sorban állt és látja rajta, hogy megvan a magához való esze.*
- Uram nem tudja véletlenül, hogy ki volt az a dalia ki a pyaroni küldöttség vezetője mellett állt? Annyira ismerős volt az ábrázata, de nem ugrik be a neve! Pedig ismerem valahonnan!* Az esetleges válaszért cserében meghívja az öreget egy itókára a legközelebbi fogadóba, majd ott szállást vesz ki és kikéri az öregnek azt amit iszik, magának, meg egy pohár predocit rendel. Leül egy szabad asztalhoz, majd beszélgetésbe elegyedik az öreggel a kráni delegáció érkezésével és a Taba el Ibarából érkező hírekkel kapcsolatosan. *


// Erlon 185 cm magas átlagos testalkatú félelf. Szőke félhosszú haját általában egy nagy karimájú fekete kalap takarja. Keskeny kör szakállt visel állandóan vidám arcán. Derűs zöld szemeivel kutatja a világot. Látszik egész megjelenésében a vidámság és az élet szeretete. Általában egy barna félhosszú bőrkabátot visel, mely alatt egy díszes bőr mellény lapul. Fehér nemesi bő ujjú inget hord. Barna bőr nadrágja lába szárai kissé bővebbek, hogy a lóra szállást elősegítsék. Barna lovagló csizmája fénylik a tisztaságtól. Övén egy díszes kardhüvelyben hosszú kardja lapul, másik oldalán pedig egy hárító tör helyezkedik el a tőrhüvelybe rejtve. Hátán van még átvetve általában lantja, melyet előszeretettel használ, ha van rá módja és lehetősége.Kézfejeit barna vívókesztyűk védik, melyeket csak hosszabb utakon, rossz időben, vagy egy esetleges párbajon visel.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

- Te legalább ismerted a szüleidet. Bár lehet, hogy jobban jártam azzal, hogy nem ismertem őket. Legalább nem okozott fájdalmat az elvesztésük. Soha nem tudtam meg, hogy miből maradtam ki.

Én a Sheralból származom. De körülbelül ennyiben ki is merülnek az ismereteim a hazámról.
Amióta az eszemet tudom kráni vagyok. A birodalom volt mindig az otthonom. A te életedhez mérten az enyém szerintem unalmas is. Persze ha nem az állandó életveszélyt nézzük és azt, hogy melyikünknek volt több halálközeli élménye.
Nem mindenki választja a szakmáját. Nem volt választásom. Ebben neveltek fel. Azt mondták, hogy tehetséges vagyok, és bedobtak a mélyvízbe. Úgy látszik, hogy tényleg tehetségesnek bizonyultam, mert sorban kihaltak mellőlem a társaim, de én életben maradtam. Kiemelkedtem, és rangot szereztem magamnak. Nem tűntem el Gor-Vassak bűzlő csatornájában, hanem megbecsülést szereztem, és eljutottam száz országba. Megismertem száz kultúrát, és távoli tájak titkos harcművészeteit ismerhettem meg. Ha így nézzük, akkor elmondhatom, hogy jó életem volt, bár ez az út vérrel van kikövezve. Ez Ranagol törvénye. És én ezen szigorú és néha kegyetlen törvények szerint élő birodalomban kiemelkedtem az átlag tömegek közül, és vittem valamire. Ítéljenek meg érte a fekete határon kívül. Az emlékeimet és a tudásomat nem vehetik el. Maximum az életem. De leéltem már annyit ezen a világon, hogy ne bánkódjak, ha meg kell halni.
*A szájára tapassza a kezét, majd elpirultan néz a férfira.*
- Túl sokat beszélek. Soha sem szoktam ezt tenni. Bocsáss meg.

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Figyelmesen hallgatja végig a lányt.Leveszi a messor kezét a szájáról és elmosolyodik,miközben nem engedi el a kezét.

-Mit kellene megbocsáltanom?Itt Pyaronban nem számit bűnnek ha sokat beszélnek az emberek.ráadásul itt most csak mi ketten vagyunk.Senki nem hallhat meg minket.Nagyon régen nem meséltem el senkinek azokat az emlékeket.Mondhatni eddig még senkinek nem mondtam el.A szivem mélyén őriztem őket és őrizni fogom őket.Most hogy elmondhattam vkinek mintha jóbban érezném magam
...
Nos halálközeli élményem nekem is volt.nem is kevés.

Aztán elkezd mesélni a messornak néhány történetet közben kibújik az ingéből meg felturja egy kicsit a nadrágja szárait mutatva néhány aliglátható sebhelyet.

-Szerencsére csodás papjaink vannak és az Istenek hatalmával segitségül hivva rendkivüli módon képesek eltüntetni sebeket.Még szerencse különben most úgy néznék ki mint vmi össze-vissza kaszabolt roncs.
egy kicsit elneveti magát.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

- Ha nem vetettek volna alá gyógyító meg más típusú mágiáknak, akkor már rég nem élnék. Tényleg. Ti félelfek meddig éltek?

- Azt hiszem, ha én is elmesélném a saját történeteimet, akkor megsérteném a birodalmi érdekeket. Meg itt ülhetnénk egy hónapig.

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


-Nem azért mondtam el ezeket a történeteket,mert most neked is mesélned kell és birodalmi titkokat árulj el nekem.Csupán jól eset vkinek ezt elmondani és tudni,hogy neki is nagyon sok ilyen élménye van és ezért kellőképen dijazni is tudja őket

Aztán egy kicsit elgondolkodik.

-Hát őszintén be kell,hogy valljam nem tudom pontosan...Azt tudom,hogy sokkal hosszabb életet adott nekünk a sors köszönhetően az ereinkbe csörgedező elf vérnek ha még oly hig is az ősökhöz képest.Jó magam már körülbelül olyan 100 esztedeje taposom Yneve földjeit...Kezdetben még számon tartottam és ünnepeltünk születésnapokat,de amióta a szüleim meghalltak ez a szokás is eltünt az életemből...

Egy kicsit szomorkodik aztán ismét elmosolyodik.

-másik,hogy nem is lett volna kivel.Egyedül meg unalmas ugy hogy nem tartom.Mondjuk mindig kellemes érzéssel töltenek el,amikor láttom,hogy egy kis gyereknek vesznek ajándékot a szülei.
...
És te ünnepled a születésnapokat?
Bocs lehet,hogy ezt nem illet volna megkérdeznem.sajnálom.

Maga elé pillant és elengedi egy kicsit a messor kezét.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

- Semmi gond. Nem vagyok kényes az ilyen dolgokra. De utána kell számolnom. Várj egy kicsit.
*Magábamélyed és számolgat pár másodpercig aztán kinyögi.*
- Ha jól számoltam, akkor a ti naptáratok szerint 3326ban születtem. És a nyár közepén lesz a következő szülinapom. Nem szoktam megünnepelni, de azért számontartom.
*Vállat von, aztán kicsit együgyűen néz a férfira.*