***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Északi-erdő
Időpont: ősz, nap vége
Résztvevők: Mindenki
************************************************************
Elhagyjátok a csatateret, és tovább indultok a harting felé vezető úton.
Az erdő úgy tűnik soha nem akar véget érni. Igazi, nagy kiterjedésű ősvadon, tele vaddal, és patakokkal, így a friss víz vételezésével és az itatással nincs probléma.
Mindent betölt a markáns avarszag, a nedves levele és vizes földgörönygyök illata. Undok nyúlós őszi idő van, nem segírti a sebek gyógyulását az biztos.
Egyéb atrocitás már nem ér benneteket csak egy dologgal kell megküzdeni: az örökké tartó zötykölődéssel a nyeregben.
Az út itt-ott annyira elkátyúsodik, hogy be kell gázolni a fák közé, hogy ne merüljenek a lovak marjukig a sárba.
Hosszú és fárasztó erdei túrán vagytok túl, mintegy nyolc órát mentek mire fsvágókba botlotok, akiktől megtudjátok hogy egy falu van a közelben a neve: Villon.
Hála Kyelnek nem a novemberi erdőben kell aludni.
Az rengetegből kiérve takaros szántóföldeket, szalagtelkeket és békéden bégető birkanyájat, kecskéket láttok. és cseréptetős ápolt parasztházakat. A falu nem álhat 50-70 háznál többől.
//Saun//
Ismered a helyet, hisz Gianag neked a hazád, átutaztál már itt párszor, ha jól emlékszel Villon egyetlen vendégfogadója az Éhes Vándor. Kicsit szegényes, és csúnyácska hely, minden luxus nélkül, de nektek egy vetett ágy most mindennél többet ér. Emlékeid szerint a birkapörköltjük nerm is rossz. Kis "nevenics" falu ez, dolgos gianagiakkal és semmi léátnivalóval, már ha a kovácsműhelyt és a Gilron-kápolnát nem tekintjük annak.//
Az út kanyarogva tart le a faluba a házak közé.