Gianagi tél [ÚTK]

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Északi-erdő
Időpont: ősz, nap vége
Résztvevők: Mindenki
************************************************************

Elhagyjátok a csatateret, és tovább indultok a harting felé vezető úton.
Az erdő úgy tűnik soha nem akar véget érni. Igazi, nagy kiterjedésű ősvadon, tele vaddal, és patakokkal, így a friss víz vételezésével és az itatással nincs probléma.
Mindent betölt a markáns avarszag, a nedves levele és vizes földgörönygyök illata. Undok nyúlós őszi idő van, nem segírti a sebek gyógyulását az biztos.
Egyéb atrocitás már nem ér benneteket csak egy dologgal kell megküzdeni: az örökké tartó zötykölődéssel a nyeregben.
Az út itt-ott annyira elkátyúsodik, hogy be kell gázolni a fák közé, hogy ne merüljenek a lovak marjukig a sárba.
Hosszú és fárasztó erdei túrán vagytok túl, mintegy nyolc órát mentek mire fsvágókba botlotok, akiktől megtudjátok hogy egy falu van a közelben a neve: Villon.
Hála Kyelnek nem a novemberi erdőben kell aludni.
Az rengetegből kiérve takaros szántóföldeket, szalagtelkeket és békéden bégető birkanyájat, kecskéket láttok. és cseréptetős ápolt parasztházakat. A falu nem álhat 50-70 háznál többől.

//Saun//

Ismered a helyet, hisz Gianag neked a hazád, átutaztál már itt párszor, ha jól emlékszel Villon egyetlen vendégfogadója az Éhes Vándor. Kicsit szegényes, és csúnyácska hely, minden luxus nélkül, de nektek egy vetett ágy most mindennél többet ér. Emlékeid szerint a birkapörköltjük nerm is rossz. Kis "nevenics" falu ez, dolgos gianagiakkal és semmi léátnivalóval, már ha a kovácsműhelyt és a Gilron-kápolnát nem tekintjük annak.//

Az út kanyarogva tart le a faluba a házak közé.

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Az út hártalévő részén ismét élvezem a majdnem teljesen érintetlen vadont. A komor fenségessée e tájnak mindig is megfogott. Nem hiába, ide születtem és semmi kincsért se cserélném el semmilyen más tájra. Ahogy a nap végére elénk tárul a kis falu látképe még egy enyhe, halovány mosoly is megjelenik a szám szegletében a békés idill láttán. Társaimhoz halkan, de határozottan szólok.*

-Itt nyugalomban pihenhetünk éjjel. A kis fogadó jót fog tenni a sebesülteknek.

[Ralog Gebbro]

(Tagrid)

*Ha valakinek kínszenvedés a következő nyolc óra lovaglás, akkor az én vagyok. Egy-egy gödörbe való lépésnél, faág elöli elhajlásnál igencsak sziszegek.
Ha tudom, van rá mód, akkor a tájat figyelgetem, még talán gyönyörködnék is ha olyan lenne az idő.
A falu hallatán megkönnyebbülök, és egy fáradt, enyhe mosolyra is futja erőmből.*
- Hála Arelnek, hogy ágyikóban pihenhetek az este.

[Garmacor]

Drof
összeszorított fogakkal némán tűröm az utazás viszontagságait, de a fogadó hírének hallatán azért egy fanyar mosolyra futja az erőmből

[Ichigo]

Nasnaer

*Hosszú lovaglás után, találkoztunk favágókkal és amit megtudtam, hogy fogadó is lesz a kis faluban, egyből jobb kedvem lett.*

-Fogadó? Hmm, legalább lesz alkalmunk megünnepelni a hydra legyőzését! Ugye Erlic?

*Paskolom hátba a másik arelitát.*

[Sion]

(Elric)

*Mivel a hidra megfutamodott, a küzdelmet feladta, nem látom értelmét utánna menni. Nem lenne Arelnek tetsző dolog. Talán majd máskor, egy másik alkalommal ismét találkozunk...*

Scyllainánkk:
-Hogy mi lenni? Lenni ez hidra. Nagy sárkányfatty gyógyul nagy gyors... Egy két nap és enni faember megint!

*A gyógyításhoz nem nagyon ért, úgyhogy ezt a többiekre hagyja és a lovakat gyűjti egybe az induláshoz, majd ő is nyeregbe száll és elindulnak. Különösebben nem zavarja az sem ha a szabad ég alatt találja az éjszaka, de az a birkapörkölt azért számára sem értéktelen, úgyhogy a többiekkel örül amikor meglátja a falut. Apropó birka! Elhaladva a nyáj mellett egy megjegyzést ereszt el a többiek felé:*

-Szép nyáj! Ha én egy gyógyulásra szoruló hidra lennék, talán ezt a helyet választanám egy kis lakomára... Már ha az lennék...

[Yvett de Crei]

Scyllaina

*Fancsalian nézem Elricet, de nem kérdezek. Annyit megértettem, hogy hidra, és hogy pár nap és újra felbukkanhat, és eszi azt a... azt a másik valamit.
Bár én nem vagyok sebesült, de még nekem is terhelő az út a kátyúkkal tarkított sártengerben.
A favágókkal való találkozásból is csak annyit értek meg, hogy valami felé közeledünk, mert nagyon mutogatnak előre és bólogatnak a kérdésekre.
A dombon letekintve, át a kanyargós út felett megpillantva a cseréptetős házakat megkönnyebbülök, hogy nem ebben a csípős hidegben, sárban kell éjszakázni.
A többiek "kedélyesen" elcsevegnek egymással, én meg egy apró mosollyal hallgatom őket, s figyelek. Figyelek és próbálom találgatni miket mondhattak egymásnak.*

//Off: Bocsánatot kérek mindenkitől a késői reagolásért! //

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Villon
Időpont: ősz, nap vége
Résztvevők: Mindenki
************************************************************

Villon falujában poroszkálva, mikor a házak közé értek a porták udvarán abbahagyják a gazdák az épp aktuális munkájukat amivel foglalatoskodtak, és megemelik a süvegüket felétek.
A falucska szekérvájta füldútja meglehetősen kátyús, de a porták rendezettek, nem láttok málló vakolatú házat, csálén álló kéményt, vagy koszos falakat.
A fogadónak nincs cégére egy helyi igazít útba benneteket hol van a "vendégház." Se írás se más egyéb nincs az ajtón, hisz valószínűleg itt igen alacsony az írásbeliség.
A falu házai közűl messzire kimagaslik Gilron -szentélye, ahonnét kovécsüllőnek csapódó kalapács zaját hozza ide a szél.
A fogadós kimegy elétek az udvarra, mikor jöttök. Nagy hasú, nagy bajszú, de vállas gianagi.

-Adjon az ég idegenek! A lovakat adják oda a legényimnek, az majd elrendezi űket.

Saunt azonosítja a páncéljáról, de dartonitát még nem látott:

-Uwell hozta uram! Küldetésben vagy átutazóban? -kérdi és elveszi a lova kantárszárát.

-Nini, hát nem is tudtam hogy erigowi népek is gyüttek magukkal. -mondja Tagridra nézve.
- Hát kenddel meg mi történt?
-Na gyűjjenek bé, osztán ha várnak egy fertályórát lesz koszt is kvártély is.

****
Az ivó egyszerű és faragatlan mint az itteniek. De tiszta és világos, jól szellőző.
Az estebéd birkapörkölt fehér kenyérrel és ecetes uborkával. Bár nem kértetek de kaptok mellé valami bornak nevezett savanyú lőrét is, láthatólag a hazai szőlsgazdknak még vna hová fejlődni...de az étel valóban ízletes, a kenyér puha.

[Sion]

Elric

*Csendes környéknek tűnik, egyszerű emberekkel, így máris jobb véleménnyel van a helyről mint a városokról általában. Miután megtudja merre találja a "vendégházat" különválik társaitól és visszagaloppozik a mezőre ahol a kecskéket látták legelészni. A lovát szabadon engedi, hadd legelésszen, okos állat, nem megy messze, ha pedig szükségük lessz egymásra, majd értesítik a másikat. Ha van, megkeresi a juhászt és tárt karokkal (jelezvén, nem kívánja bántani), jelképét jól látható helyen hagyva közelít felé:*

-Jó estét öregapám! Nem zavarja ha letelepedek itt maga mellett? (ha van tüze, engedélyt kér annak használatára is)

*Beszélgetni próbál a helyi állapotokról, milyen az emberek sorsa errefelé, történt e valami furcsa, ezzel kapcsolatban az entre és a hidrára külön is rákérdez. A beszélgetés végével a tűz használata következne. Mivel nem maradt semmi a hidrával való találkozásból, amit istennőjének ajánlhatna így a nap végeztével, jobb híján egy nyílvesszőjét ajánlja fel áldozatként és köszönetként hogy keblére emelte és megóvta őt a csatában. Ha a 3 nyílvesszőből amit akkor ellőtt sikerült visszaszerezzen akkor abból áldoz, ha nem akkor egy másikat. Végeztével megköszöni a juhásznak a társaságot és füttyent a lovának és elindul a vendégház felé.

Ha nincs pásztor akkor a tüzet maga rakja és gondosan eloltja maga után.

A vendégházba érve ételt és italt rendel. Főleg italt. A szoba az ráér... *

[Yvett de Crei]

Scyllaina

*A kis faluba beérvén biccentek én is annak aki így köszönt.
Elcsodálkozom azon, hogy mily takaros ez a kis település - a városban tanulhatnának tőlük az biztos...
Az egyik házból elénksiet egy igencsak megtermett férfi és beszédbe is elegyedik a többiekkel. A számomra egyenlőre érthetetlen zagyváláshon nem szólok, így lehet itt én tűnök a legnagyobb faragatlan nőnek. Azonban nem zavartatom magam. Ha a többiek belljebb mennek megyek utánuk, hisz ha bemennek azt jelenti, hogy meghívást kaptak a vendéglátásra. Elvileg.
Beérvén azonban elcsodálkozom, hogy ez egy fogadó... Egyszerű, tiszta hely. Tökéletesen elég az éjszakázáshoz. Nasnaerhez fordulok, hisz Elric nem tartott velünk, bizonyára folyó ügyei (vagy más) adódott.*
- Vanni itt szoba aludni mi egy hely, vanni az közös, köztelen?

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Örülök neki, hogy a társaság mondhatni egyhangúlag pozitívan áll a kis falu meglátogatásához. Honfitársaim vewndégszereretének előre örülök magamban. Még a gyomrom is megkordul halkan a jó birkapörkölt "közeledtének" gondolatára. A falucskába érve kantárszáron vezetem lovam és megkérdezem az egyik arra járó helyit, hogy melyik a fogadó épülete, majd a mondott ház felé veszem az irányt. A fogadós megjelenésére és invitáló szavaira köszönetképp bólintok, majd kérdésére is felelek. Hangomból érződik a kedélyes vendéglátás okozta nyugalom és elégedettség.*

-Önnek is szép jó estét. Átutazóban vagyunk és útbaejtettük az Önök vendégházát, hogy megpihenjünk a hosszú út során. Már sok jót hallottam a vendégszeretetükről, így örülök, hogy vegyes társaságunk tagjai tovább öregbíthetik majd akár külhonban is hírnevét.

*Kissé hosszú és talán túl cirádás lett a köszöntés, de úgy vélem megérdemli e vidék dolgos népe a jószót és az elismerést. Majd a lovamról levéve a felszerelésem jobbomba fogott csatabárdommal követem a fogadóst a házba. A puritán egyszerűség nekem kifejezetten tetszik. Nincs hivalkodás, nincs zsúfoltság. Ilyenkor eszembe jut, hogy az egyszerűség szeretete szinte véremben van, hisz én is így nevelkedtem. Amikor megérkezik az étek sóvárgó szemekkel mérem végig a sűrű-sötét hívogató pörköltet, de tűrtőztetem magam és megvárom, amíg a többiek szednek, ha egy tálban hozták ki, ha tányérokon, akkor pedig, amíg mindenki megkapja a maga adagját, majd mondok egy asztali áldást a vacsora szentségének és légkörének megteremtéséhez evés előtt. Ezek után viszont nekiveselkedek a pörköltnek és jóízűen, lassan, kiélvezve a friss étel minden zamatát vacsorázok. A savanyú lőre ugyan kissé rontja az összhatást, de nem panaszkodom, hisz ajándék bornak ne nézd az aromáját. Ahogy az étkezés vége felé közeledünk csendesen figyelem társaimat, hogy vajon meg vannak-e elégedve a gianagi vendéglátással és konyhával.*

[Ralog Gebbro]

(Tagrid)

*A fogadóst egy fejbiccentéssel üdvözlöm, kérdésére legyintek egyet.*
- Hosszú történet ez jóuram! Esetleg majd holnap elmesélem, mert most mielőbb pihenni szeretnék.
*A vacsorát ha van rá lehetőségem külön asztalnál fogyasztom. Ha valaki mellém ül némán, szótlanul eszem tovább. Azért ha ennek ellenére megszólítanak, és érdeklődnek viselkedésem mivoltára közlöm, hogy jelenleg nem vagyok beszédes kedvemben, pihenésre vágyom és nyugalomra.
A vacsora után a fogadóshoz lépek.*
- Ha lehetséges egy egy ágyas szobát kérnék...

*Amikor megbeszéltem a fogadóssal a szállást a dartonitához fordulok.*
- Reggel te költeni fel engem. Jó?

[Garmacor]

a vendégszeretet látán elmosolyodok
- Jó napot.
majd a fogadóban a többiekkel asztalhoz ülve igyekszem kényelmesen elhelyezkedni a vacsora után hamar nyugovóra térek

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Villon
Időpont: ősz, nap vége
Résztvevők: Mindenki
************************************************************

(Elric)

A pásztor egykedvű nyugalommal pipázgatva szemléli a túlzott előzékenységet.
Biccent, mikor köszöntöd.
Ugyanis behemót komondor röhan vicsorogva feléd...

-Bátor, vissza! - a kutya visszahúzza az ínyét és már nem vicsorog, de tesz néhány bizalmatlan kört körülötted.

Egy birkából és néhány kecskéből álló nyájra felügyelnek a pásztor és kutyája. Tüze is van éppen lebbencs készül.

-Nem zavarsz fiam. -kérdéseidre megvonja a vállát- Egyforma lassan örölnek itt Kyel napjai uram...hála az isteneknek nincs okunk panaszra. Ingem-gatyíám magam varrom, ételem magam főzöm, nem szorulok senki segítségére, csak jó időt és bő termést adjon az ég!

-Hírek? ...Igen a fapásztort és a hidrát mesélték már nekem is. -jelenti ki és nagyot szív a paipájából. -A favágókhoz mentem fáért. Idefelejövet van egy fűrésztelep. Biztos látták...No, az ottaniak mesélték, hogy mélyen bementek az erdőbe felmérni a beteg fákat, hogy mit kell kivágni, vagy hova kell újat telepíteni. A fiúk azt mondják a fapásztor mostanában sokkal többet mozog a területén mint szokott. Iserjük azt mi, mindig is itt élt velünk az erdőben mióta az eszemet tudom. Mióta ez a hidra feltűnt úgy mászkál a rengetegben mint a mérgezett egér. Aszongyák a fiúk, hogy már vagy egy hete hajkurássza a hidrát az erdőben, de az mindig beveti magát a Kopsz-hegyi barlangba; oda meg már a fapásztor nem követi, mert akkor elszakadna az erdőtalajtól, és akkor elpusztul. A fapásztor vigyáz ránk...eddig nem jött a hidra a faluba, de tudunk róla. Lássa ott a Gilron templom tornyában azt a fickót? -bök az ujjával a falu felé. -Na az figyeli az erdőt. Ha jönne a beste a nép bemegy a templomba mink meg égő olajoshordókat guritunk rája...a főbíróval kiókumuláltuk ám mit csinálunk, ha a dögöt ideenné a fene. Van rá gondunk ne izgassa magát.

Ennyit tudsz meg a pásztortól. A nyílvesszőkből amit a hidrába lőttél egyet sem tudtál megmenteni, mert a hidrában maradtak.

****
(mindenki)

Az ellátást kétágyas szobáákban tudja csak a gazda biztosítani, ennél kisebb nincsen.

Viszonylag korán tér nyugovóra mindenki, hiszen mozgalmas nap állt mögöttetek.

(Off: 6 órányi Ép és Fp-nek megfelelően gyógyul mindenki a legjobb körülményekkel számolva az ÚTK táblázata alapján.)

Éjszaka emberek kiáltozására riadtok fel és arra, hogy a templomban félreverik a harangot. Fákláyk gyúlnak a főűton, emberek rohannak a templom felé, kutyák ugatnak. Valami baj van.

[Ralog Gebbro]

(Tagrid)

*Még mielőtt Scyl válaszolt volna megtudjuk, hogy csak két ágyas szobák vannak.*
- Aludni akkor én velem szobában? Én fizet ár. Reggel mászkálni nem sokat. Félbe nem érteni!
*Ennek megfelelően a vacsora elfogyasztása után felmegyek a szobába, akár jön a dartonita akár nem. Lehetőleg minden cuccomat felviszek a szobába.
Alsógatyára vetkőzvén térek nyugovóra egyedül, egy ágyban.

A félrevert harangokra felriadván az ablakhoz ugrok, szétnézek...*

//Ép maxon volt
6 Fp tért vissza - így van jelenleg 15 Fp-je Tagridnak.//