//Alauron! Mivel kicsit "bennfentes" vagyok, elárulnád, hogy amikor ilyen folyékonyan beszélsz, akkor pyarul vagy ervül történik mindez?Esetemben tudniillik ez nem mindegy, hogy értem-e!//
(Szitakötõ)
Szita összerezzent zsoldosvezér fenyegetéseit hallva. Épp szólt volna, hogy emiatt a kis összetûzés miatt nem kellene felkoncolni õket, de mikor hallotta, hogy feltehetõleg jól helyben hagyják a hármast, hogy legközelebb kétszer meggondolják, akarnak-e bajt, visszanyelte tiltakozását. Kelett egy kis idõ, míg nyugalmát visszanyerte, egy szék elállításával õ is hozzátett valamit a pakoláshoz, de aztán halkan szólt Patnak:
-Egy pillanat és indulhatunk is, de elõbb még van egy kis dolgom.
A kis dolog részérõl csöppet sem volt az
<Hm, latolgattam ide, latolgattam oda, és inkább választom az egyenes ám rizikós utat.Kihagyom az elavlut víz alá meregetõs módszert és a beszédet választom a sötét találgatások helyett. Legfeljebb vagy megbotránkoztatom, vagy jót mulat rajtam. Édesmindegy, de kérdezni azért még talán szabad!>
Maldar kérdése út közben kapja el Jeffete felé, megvakarta szégyellõsen az orrát, úgy felelt:
-Talán legközelebb...
<Rakáson pucér férfiak...S onnantól nem lenne lelki nyugalmam...De félre ezzel, te liba!>
Odalépett Jeffetéhez, összefûzte ujjait maga elõtt, nagyot sóhajtott, majd bizonytalanul belekezdett:
-Köszönöm a felajánlott italt, ám lenne egy kérdésem, ha nem sértem meg vele. Hogyan tette azt amit tett? Az égiek, vagy az ördög keze volt benne? Ha túl nyílt lennék, avagy tolakodó nézze el nekem, a ködösítéseket nem kedvelem, ahogy a köntörfalazást sem. Bízom benne õszintén felel nekem, eloszlatva balsejtelmem.
Mindeközben szigorúan a férfi arcát nézte, hiányos öltözete rettentõen kezdte zavarni
<Nehéz komolyan venni olyanokat, akik egy szál semmiben vannak!>