Haonwell városa

[Navaratna]

//Alauron! Mivel kicsit "bennfentes" vagyok, elárulnád, hogy amikor ilyen folyékonyan beszélsz, akkor pyarul vagy ervül történik mindez?Esetemben tudniillik ez nem mindegy, hogy értem-e!//

(Szitakötõ)

Szita összerezzent zsoldosvezér fenyegetéseit hallva. Épp szólt volna, hogy emiatt a kis összetûzés miatt nem kellene felkoncolni õket, de mikor hallotta, hogy feltehetõleg jól helyben hagyják a hármast, hogy legközelebb kétszer meggondolják, akarnak-e bajt, visszanyelte tiltakozását. Kelett egy kis idõ, míg nyugalmát visszanyerte, egy szék elállításával õ is hozzátett valamit a pakoláshoz, de aztán halkan szólt Patnak:
-Egy pillanat és indulhatunk is, de elõbb még van egy kis dolgom.
A kis dolog részérõl csöppet sem volt az
<Hm, latolgattam ide, latolgattam oda, és inkább választom az egyenes ám rizikós utat.Kihagyom az elavlut víz alá meregetõs módszert és a beszédet választom a sötét találgatások helyett. Legfeljebb vagy megbotránkoztatom, vagy jót mulat rajtam. Édesmindegy, de kérdezni azért még talán szabad!>
Maldar kérdése út közben kapja el Jeffete felé, megvakarta szégyellõsen az orrát, úgy felelt:
-Talán legközelebb...
<Rakáson pucér férfiak...S onnantól nem lenne lelki nyugalmam...De félre ezzel, te liba!>
Odalépett Jeffetéhez, összefûzte ujjait maga elõtt, nagyot sóhajtott, majd bizonytalanul belekezdett:
-Köszönöm a felajánlott italt, ám lenne egy kérdésem, ha nem sértem meg vele. Hogyan tette azt amit tett? Az égiek, vagy az ördög keze volt benne? Ha túl nyílt lennék, avagy tolakodó nézze el nekem, a ködösítéseket nem kedvelem, ahogy a köntörfalazást sem. Bízom benne õszintén felel nekem, eloszlatva balsejtelmem.
Mindeközben szigorúan a férfi arcát nézte, hiányos öltözete rettentõen kezdte zavarni
<Nehéz komolyan venni olyanokat, akik egy szál semmiben vannak!>

[Alauron]

// Jogos a kérdés Szita, nosshát: megpróbálok minenkihez azon a nyelven szólni ahogyan ért. Feltételezem hogy Tekk'rje ervben van otthon, Maldar is. DE : Hozzád majd nyökögõs pyart fogok használni, Arborhoz elfül szólok.
VISZONT: nem tudom, hogy Pat, Avarath, Jeffete mit ért, légyszi kérlek titeket tájékoztassatok, mert aki nem érti az elfet vagy az ervet azzal csak gagyogni tudok. (pyar 3.fok) //

[Schinter]

//bocs hogy kozbe szolok,de tekintve hogy tarsasagban illik vmilyen kozos nyelvet talalni ha van es senki nem irta a homlokara,hogy milyen nyleven tud es ezt nem is beszeltuk meg igz logikusnak tartom ha mindenki eddig a kozost hasznalta...//

[Yvett de Crei]

//Na igen...színes társaság és nem esett szó, hogy ki milyen nyelven beszél a másikhoz...
Pat mindenkihez közös nyelven beszél... //

(Patricia Kromhaar)

*Bólint Szitakötõnek, hogy türelmesen várja, míg elintézi dolgát. Addig odaballag a pulthoz, és a Jeffete álltal felkínált italt kikéri Wanqortól - egy pohárka vörösbort, édeset. Maldar invitálása a fürdõbe, miszerint mossák meg a hátukat ekkor érte... Feléfordul, s egyenesen ránéz:*
-Ha visszaértünk a postaszolgálatról....lehet róla szó Feltéve, ha még józanak, s ébren lesznek...és nem fulladtak bele a kádba... - *egy pajkos mosolyt ereszt meg a férfi felé, s rákacsint egyet. Arcáról maximum annyit lehet leolvasni, hogy tetszik neki az ötlet... Pár pillanatig még Maldaron tartja tekintetét, majd ránéz a többi fürödni készülõre...* <Vajon mit fogok kiolvasni tekintetükbõl....bizonyára tényleg ringyónak tartanak - s ha tudnák, hogy egy kicsit messze van az igazságtól....vagy mégsem? mindez nézõpont kérdése...> *Amikor megfigyelte õket fejét Szitakötõ felé fordítja - most veszi csak észre, hogy õ Jeffetével beszélget.. Megissza poharából az italát, s türelmesen várja az indulást.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, délután
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

//... Mindenki írja meg nyugodtan, hogy szeretné töltené az estét. Szita és Pat nyugodtan menjen el, van a kezetekben annyi információ, mely alapján meg tudjátok írni, hogy a postára elmentek... Én úgy vettem eddig, hogy közös nyelven társalogtok... Tekk'rje alapjáraton úgy kezdte. Tegyük rendbe ezt a kérdést: aki nem tud közösül, az írja szépen meg, hogy nem tudja hogy a társa mit gagyog, és szóljon rá ervül, hogy nem értelek ...//

* Wanqor kissé morcosan, bár készségesen kiszolgálja megmaradt vendégeit. Miután visszatért, az inasfiút egybõl hátraküldi egy dézsáért... a két végét ketten megfogva felcipelik Avarath szobájába. Azonban eldöntendõ kérdés, ki kivel osztja meg lakosztályát: Jeffete egy egyszemélyes lakba vonult, ám ezen kívül több szállásfélébõl lehet válogatni... Wanqor az egyszemélyesek mellett néhány kétszemélyes szobát is a társaság rendelkezésére bocsátott. Most, hogy így alkonyul, Arbor is fontolóra kell hogy vegye, hogy hol is akar megszálni...*

[Ralog Gebbro]

//Jeffete is közös nyelven társalgott eddig mindenkivel....//

(Jeffete Fortom)

*Az ital köszöngetését egy fejbiccentéssel letudja...
Alauron szavaira felé fordul a lépcsõ aljából:*
- Szívesen, bár nem történt oly nagy dolog.
*Még mielõtt vissza fordult volna a lépcsõ irányába az egyik nõ lépett elébe összekulcsolt kezekkel. Jeffete ezen kissé meglepõdött...* <Vajon mit akarhat?> *Magában megütközik kissé a kérdésen...* <Vajon melyiket nem akarja hallani?> *Belenéz a nõ szemébe és így válaszol:*
- Hölgyem! Ha már megszólított kérem engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Jeffete.
Mivel Ön ennyire õszintén kérdezett engem, nem fogok köntörfalazni és mellébeszélni. Az én sorsomat istenek és ördögi teremtmények alakították sokáig. Ez a hatalom a régmúltba nyúlik vissza és a jövõbe tart énvelem... Ha innen nézem a jót szolgálom, ha máshonnan a rosszat - mert ez csak nézõpont kérdése...hisz kinek mi az ördög, és kinek mi az isten....
*Mondandóját befejezvén Maldar felé fordul, jelezvén ezzel Szitakötõnek, hogy részérõl lezárult e beszélgetés.*
- Hé fiúk! Csatlakozhatok én is a fürdéshez?

[Schinter]

Arbor Vitus


Szep lassan elindul az ajto fele majd megkeresi huseges paripajat.Egy pompas,igen nagy meretu feher lo igyekszik hozza.Megpacskolja lova nyakat majd elindul Narmirean egzik szent ligete fele,ami a kozelben talalhato.Lova engedelmesen koveti az oldalan.
<nincs rosszabb mint egy ember emelte epuletben megszallni...inkabb istallo mar akkor....>

[Deval Bereth]

(Avarath)

//Az én karim csak közös nyelven tud beszélni//

*Avarath mikor látja, hogy a felszólításra jön Maldar és Alauron odafordul Wanqor-hoz.*
-Még két dézsát kérnénk, bocsánat, hogy csak most szólok.

*...és mikor Jeffete is szeretne csatlakozni, megint odafordul Wanqor-hoz*
-Bocsánat legyen még egy dézsa víz.

Jeffete:- Gyere csak, legalább összejön a csapat.
<Na ez haladás, hogy már ma ilyen könnyen összejön mindenki. >

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, délután
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* Wanqor morgolódva néz végig Avarathon...*
- Mondhattad volna elõbb is. A vízre még várni kell. No... hozathatok fel valamit az uraknak? Egy hordó sör, pár üveg bor, hasonlók? Van kíválló házim is... magam csináltam.
* Húzza ki magát a férfi mutatva, hogy igencsak büszke erre...*

* Eközben Arbor úgy dönt, nem holmi emberek építette lyukban akar meghúzódni éjszakára. Pár csendes biccentés közepette ruganyos léptekkel megindul a szomszédos istálló felé. Egy rövid füttyszó után máris egy elragadóan szép fehér paripa ugrat elé. A ló prüszkölve megrázza hófehér sörényét, majd egy nyerítés közepette tûri, hogy felüljön rá az elf. Ahogyan illik, persze szõrén üli meg a lovat... nem is lehetne másképp, hiszen egy ilyen nagyszerû állat számára a kantár, a gyeplõ és az egyébb szerszámok olyat jelent, mint az emberek számára a bilincs vagy a lánc. Arbor nyomban Synn Erian felé veszi az irányt gyönyörû hátasán. Az elf nem nagyon örül ennek... Synn Erianban különös fajzatok élnek... félelfek és elvárosiasodott tisztavérûek... nem túl bíztató az összkép egy magafajta tisztavérû számára, de legalább otthonosabb vidék. Amint átlépi a negyed határait, nyomban pár gárdista veszi körül... elfek, csillogó aranyszín könnyûvértet viselve, oldalukon a híres khossas és a levéltõrrel. Mosolyogva az egyikük egy hajtincset simít ki az arcából, miközben csillogó szemével szemügyre veszi a jövevényt... mély meghajlással hátrébb áll, jelezve: szabadon átmehet a negyed szélét jelentõ határon. Arbor már valamennyire ismeri a járást.. elsõ dolga volt, hogy Narmiraen szentélye megtalálásával betájolja magát, így a szent hely megtalálásával nem bajlódik sokat. Emberszemmel nézve nem is igazán szentély.... egy hatalmas park, közepén gyûrûkben atalmas fákkal, melyek mindig örökzöldek maradnak... mondják, hogy az ilyen helyek is rendelkeznek egy Nardellel, akiaz elfek számára vigyázza Narmiraen szent helyeit. A fák gyûrûjében egy kõbõl épült kis káplonaféleség található... egyetlen kisebb helyiséggel, mely árnyékot nyújt a benne fekvõ csillogó oltárnak. Akár mesébe is illõ csillogása a kopott építménynek lélegzetelállító látványt nyújt a kifinomult szépérzékû Arbornak. A hatalma kertben több fajtársa is kering... többen kis csapatokba verõdve, kevesebben egyedül. Arbor nyomban egy fa mellé ugrat... leszállva lováról fülébe súgja, hogy hol lesz... a hûséges állat mintha értené, merázza sörényét majd pár elléptet a férfi mellõl... itt aztán tengernyi hely van, ahol a fáradt elf elnyújtózhat...*

[Navaratna]

(Szitakötõ)

//Akcentusos pyar mindenkinek.//

Szita nem ilyen furmányos válaszra várt, sóhajtott, ahogy azon is, hogy csak úgy elfordultak tõle.
<No, megsértõdött. De most aztán nem tudom, miként is álljak hozzá...Lehet, hogy ahonnan õ jött, mindennapos a fegyverré váló bot esete és hogy a fekszikre tényleg fekszik mindenki, nem csak a kutya, de nálunk ezért komoly dolog járt...>
Úgy tett, mint aki elsiklott a dolog befejeztén, távozta elõtt halkan megjegyezte:
-Innentõl papként kezelem, uram.
<Annyit megtanultam, az egyházuk sok arcú, így akár lehet számomra ördögibb oldala is. De ez nem deríti fel szívem.>
Ezután valóban bólintott Patnak, indulhatnak.Kifelé menet felnézett a szemközti házra.
<Hm, amellé vitték a három férfit. Most, így utólag, nem lennék meglepve, ha az egész három ereni bejön és otrombaságot vág mások fejéhez csak egy megrendezett színjáték lenne, amivel Tekk'rje tette próbára, mennyire tartunk össze.Mert egy harci próba erre nem világít rá, ám egy csapatra szabott eset annál inkább. De az is lehet, csak jól fejlett a paranoiám..>
Tûnõdésében még az is kiszaladt a stáján, amit más körülmények között nem kérdezett volnameg ilyen rövid ismeretség után:
-Pat, komolyan gondolta azt, amit a férfiaknak ígért? Adósom egy jelmagyarázattal is.
A késõbbiekben szándékéban áll a megadott helyen kiállítani Artenas Lorren névre egy 8 ezüstrõl szóló váltót, amit Pyarron városában be is tud majd a férfi váltani. Aláírásként itt is marad a donna L. M.-nál és a rajzolt szitakötõ jelnél, s itt tenné össze a váltót a levéllel, s záratná le faggyúval. Mivel pecsétes gyûrûje nagyon nincs, marad a fülbevalója, amit hogy belenyomhasson a képlékeny anyagba, arra a rövid idõre leveszi. Természetesen semmi kifogása az ellen, hogy a váltóház pecsétjével is ellássák a levelet, csak hogy még hitelesebb legyen. A megszabott árért pedig fel is adja levelét.
<A többieknél túl sok ital fogy. Ez nekem nem jelent túl jót...És ez a hamari együttfürdés! Eddig azt hittem, én vagyok sok az északiaknak, de most kiderül, minél északabbra megy az ember, annál szabadosabb viselkedéssel találkozik. Unalmas penészvirágként leszek elkönyvelve, de nem visz rá a lélek, hogy ilyenekben részt vegyek.Ami szemérem, az szemérem.Vagy csak öregszem...?Eh, mindig ilyen prûd voltam...Kivéve ha..de nem, az nem fordul most elõ. Most dolgozom. Mégha olyan körülmények között is, amiben eddig sose. Kihívás a maga nemében>

//Késõbbi terveim az estére vonatkozólag majd a befutó válaszok után következnek//

[Anathor]

(Maldar Yffil)

//Közös nyelven beszél, ha ervül teszi, akkor majd írom.//

*Felcsillan a szeme Pat válaszán, és egy huncut mosoly is átfut az arcán.*
<...nahát, nahát, kellemes csalódás...>
*Aztán rögtön mondja is Patricia-nak:*
- Ez esetben leállok az alkoholizálással, de csak azért, hogy örömet szerezzek magamnak, de természetesen elsõsorban Neked! Ugyanis nem sûrûn moshatod meg ilyen elképesztõen finom úriembereknek a hátát...
*Szinte felfalja a nõt a tekintetével. Aztán végigköveti Patricia-t az ajtóig, majd megfordul, hogy válaszoljon az "öregnek":*
- Természetesen! Szívesen látunk. Már bocsánat a többiektõl, de úgy érzem beszélhetek többesszámban.
*Végig mosolyog, és elindul Wanqorhoz, hogy segítsen felcipelni a kádakat.*

[Schinter]

Arbor Vitus


A negyed határán leszáll a lováról és meghajlással üdvõzli õ is a testvéreket majd a szentélyben nyugovóra készül térni...
<De rég jártam itt...legalább vannak dolgok,amik nem változnak annyira gyorsan mint az ebmerek világában.Egyik nap bemész egy városban és két év mulva ugyan azt a várost már alig lehet felismerni...ejjj>

[Yvett de Crei]

*Maldar válaszán halkan felnevet.*
- Jellemzõ a férfiakra az "örömet szerzek magamnak" címû szöveg.... Pedig ha tudnád, hogy csak akkor leszel igazán boldog, ha önzetlenül szerzel örömet másoknak, nem törõdve saját boldogságoddal...
<Nocsak mi ez a tekintet??? Hmmmm talán gyors a tempó, és azt hiszi "jól jár". Na nézzük mit lehet kihozni a túlzott magabiztosságból...> *A "felfalós tekintetet" viszonozza a férfinek - szinte levetkõzteti szemével...sokat ígérõen....
Amikor Szitakötõvel elindulnak lát egy enyhe zavart a nõ arcán....kérdésére így felel:*
-A kézmozdulat magyarázása....hát igen.....
Mikor azzal fenyegetõzött, hogy eltöri a kezem - s én még akkor is tetettem a rosszkislányt - szóval az azt jelentette volna, hogy mire is kell a kezem.... - *ránéz Szitakötõre és akkor bevillan valami agyába...* <Ó! Õ teljesen más mint én....õ annyira fegyelmezett és jól nevelt... míg én szabadosabb vagyok....lehet nem értette meg Remélem nem botránkoztatom meg nagyon... > - Szóval a kézimunkára értettem...amikor is a kezeddel szerzel örömet egy férfinek...
...A férfiaknak tett ígéretem komolyan gondoltam - hisz egy hátmosásba még senki nem halt bele.
*Amikor a postaszolgálathoz érnek bemegy Pat a lánnyal, de diszkréten a háttérben marad - hisz õ csak kísérõ... nem kíváncsiskodhat, elvégre mindenkinek megvan a saját titka mint magának is...
A visszafelé úton ismerkedés szempontjából elmeséli Szitának, hogy õ nem rég kerekedett fel, mert már nem bírta az egyhangúságot szülõhazájában a Dwyll-unióban.... Gyermekként és ifjúként arról ábrándozott, hogy pappá legyen...kereste mindig a lehetõséget, de szülei egyszerû emberek lévén nem bírták támogatni vágyát, óhaját.... Ahogy teltek az évek a vágya egyre erõsebb lett, s felkerekedett, hogy találjon egy helyet, ahol vágya kiteljesedhet. Nagyon sok idõt töltött könyvtárakban. Tanult, tanult, s tanult....de mindhiába. A papi növendékek közé felvételt nem nyert nemisége és kicsit szabados viselkedése miatt. Végül is megtanult írni és olvasni, s írnokként dolgozott Polishburgban. Közel volt igen csak a gyermekkori vágyához, de az idõk alatt ez megkopott, s unalmassá lett számára...*

[Navaratna]

(Szitakötõ)

Pat szóváltását a férfival feszengve hallgatta, s mikor túl nyilvánvaló céllal méregették egymást, félre is fordult.
<Te jószagú...Egy újabb önhitt, magával foglalkozó férfi.És izléstelen is.No jó, az alkohol hatása is részben, józanul nem tudom, mert-e volna így beszélni. Lényeg a lényegben, valakinek örömet okoz az ilyen beszéd, valakinek nem.>
Bizonytalan arccal hallgatta Pat magyarázatát:
-Igen merész vagy...Ha egy férfi arra kér, hogy a hátát mosd, az szerintem egy ürügy arra, hogy a közeledbe férkõzzön és majd veled akarja tölteni az este további részét. De szerintem ezt te is tudod.Én csak régi barátnak tennék eleget egy ilyen felkérésre, és csak akkor, ha annak nincs kétértelmû felhangja.
Ami pedig a jelet illeti...Pislogott kettõ nagyot, majd csuklani kezdett. Lenézett saját kezére, aztán ijedten rejtette a háta mögé.
<Most arra gondol, hogy kézzel illetni egy férfi..ööö...ágyékát?!A szakramentumát...! Most akár el is hûlhetnék...le vagyok taglózva...de ez...eh...Hogy jut valakinek eszébe ilyet tenni...?!Hozzá nem nyúlnék a világ összes...!...jaj...korlátolt lennék? Ez kínos. Sosem beszéltem ilyenekrõl senkivel. Soha. Látszik is... Eddig is tudtam, hogy vannak hiányosságaim, de hogy ekkorák...>
Mély levegõt vett és befogta az orrát hogy elmúljon a csuklás. Csak azután mert megszólalni halkan
-A kézimunka nem a hímzés...?..nem, te férfiakról beszélsz...-egy újabb csuklás kényszerítette szünetre-De hogyan?Oda nem is szabad... Meg mért? Minek adni örömet egy férfinak, ha az nem képes azt adni egy nõnek? Meg se érdemli-melegedett bele.
<Jahajj, hogy meg fog rökönyödni rajtam, vagy kikacag.>
Megköszörülte a torkát, hangja még reszelõsebb lett ettõl.
-Nekem kínos ilyesmirõl beszélni, bocsáss meg. Fõleg, hogy... amirõl beszéltél, elõttem ismeretlen. Én még sosem...Hagyjuk.
<Nem vagyok normélis. Intim dolgokról beszélek egy alig pár órája ismert nõvel!...és ki nem ejti le!Nem azért jöttem északra, hogy erénycsõsz legyek>
Fülig vörösödött és az út porát kezdte el nézni, míg megy nem érkeztek a kívánt helyre. ha mindent gond nélkül el tudnak intézni, akkor kilépve az épületbõl megkérdezi tõle:
-Te esetedben nyilvánvaló az est további részét hogyan töltöd...azaz hogy a többiekkel fürdesz!-zavartan vakarta meg orrát-Foglaltál már szobát? Én még nem, ha visszaérünk, nos...azon is túlesem, aztán, hm...Megvárom míg ti..végeztek a fürdéssel...
<az minden lesz csak fürdés nem...A szégyen vinne a sírba, ha nekem is...én is...>
-...aztán majd én is lemosom a nap porát...enni se ártana, mert a folyékony kenyér sovány étek...
Látszott, hogy az ügyintézés elõttiek még mindig a fejében mocorogtak, nehezen tud túllépni rajta

[Anathor]

(Maldar Yffil)

Patricia:
- Kinek mi a boldogság...ízlések és pofonok...
*Jól esik neki a visszakapott tekintet, és szélesre húzza a mosolyát.*
<...pedig ha tudná hogy tényleg csak hátmosásra kértem fel, de ha másképp alakul, akkor sem fogok panaszkodni... >