Örökség [UT]

[Mesemondó]

____________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: egyelőre Mauno, Armon, Ambrose
____________________________

Átesve a kötelező városkapui ellenőrzésen -ama kapu két jókora mészkőszikla közé épült, s a város a falaiba beleépítte a természetes képződményeket-, a kocsis a szürke köves épületek közötti úton kanyarogva eléri a Nomádok Hőse teret, s ott van a végállomás is.
-Köszönöm, hogy engem választottak az utazásukhoz!-mosolyog Andreas, aztán lerakodja segédjével a holmitokat.
-Ajánlom az uraknak vagy a Sziklák Szemét, vagy a Libben a szoknyát.
Ambrose számára egyik hely sem ismerős, hisz sosem járt még itt, de hallott eleget az itteni rokonokról...
A Nomádok Hőse tér központi helyét valóban egy kőszobor uralta, konkrétan egy lovon ülő íjász nomád, még pontosabban egy nomád lány, aki félmeztelenül, vágta közben örökítődött meg. Formás teremtés volt, de az arca elég vad kifejezést öltött, amit nőtől ritkán, vagy sose látni, de férfin annál inkább: a vérszomj és a diadal keveréke uralta vonásait.
A tér teli volt hozzátok hasonló idegenekkel: lovagokkal Viadomoból, kereskedőkkel, egyéb utazókkal. A helyiek többféle képpen próbáltak ebből hasznot húzni: úti vezetőkkel, akik hangoztatták, ismerik a város járatait, mint a tenyerüket, vagy pecsenyésekkel, árusokkal, hogy minél hamarabb vagy ételt, vagy ajándéktárgyakat sózzanak az odavetődőre. Titeket is megrohamozott egy hapsi, aki lószőrből készült ékszereket árult.

[Alauron]

(Mauno)

Mélyet szippant a helyi levegőből, és megnézi a szépen kidolgozott lovasnő szobrát is.
- Ejjha, ez aztán a művészet! Noss akkor barátaim, még fiatal az idő, ezért hát pakoljunk le valahol, aztán el is indulhatunk szétnézni. Elintézhetjük amiért itt vagyunk, de ha más erre járunk nem kellene rögtön tovább indulni. Igazán megérdemel ez a város egy napot! Odanézzetek, milyen érdekes portéka! - s már oda is toppan az árushoz, hogy alkudozzon egy kicsit, az egyik furcsa alakú fülbevalón.
- Adjonisten jóuram! Látom kezed művét, de mi is akar ez lenni pontosan?...Tehát lószőrből van? Milyen érdekes. Három rezet adok azért a pár fülbevalóért!...Ah, köszönöm barátom! Kívánom az összes lószőr váljon csengő érmékke kezeid közt! -mosolyog szívélyesen az árusra.
<Micsoda ostoba alak, mégcsak nem is alkudott! Három réz! Akármiből van is, ha bearanyoztatom pompásan fog kinézni ez a fonat!>

[Jomadar]

(Armon)

- Igazán fogyelemkeltő hely. Kemény lehetett itt az élet, ha nőkre bízták a gyilkolást.
- Keressünk egy nyugalmas helyet, ahová bezárkózhatunk. Meg kellene beszélnünk, hogyan is lássunk neki a feladatunknak. Azután még mindig felderíthetjük, mit érdemes megnézni a városban... - pillant egy kosárkát cipelő formás leány után.

[Saggaras Zenir]

Santoro

-*Orseolo szavait hallva csak ránt egyet a vállán pimasz pökhendi módjára.*

-Ön tudja!

*Majd ezzel a mozdulattal udvariasan elköszön, és elindul a kiszemelt hölgy irányába, amikor is a férfi, pont megkérdi, hogy akar-e pár percet a hölgy társaságában tartózkodni.*

<Kine akarna azokkal a lábbakkal egy asztalnál üllni.>

-Természetesen. Mindjárt ott leszek.

*És így lassított nyugodt léptekkel, halad a kishölgyhöz a terasz felé.*

[Alauron]

(Mauno)

- Hát én is épp ezt mondom barátom, meg kell nézni mindent amit csak lehet, jó alaposan. -fordul Armonhoz mosolyogva mikor látja, hogy épp a helyi lányt mustrálja.
- Menjünk hát, és nézzünk szállás után, a neve alapján a Libben a szoknya elég jó helynek tűnik. Ami azt illeti, tényleg lenne megbeszélnivalónk is, de nem kellene túlbonyolítani az elintéznivalónkat. Ne feledjétek, hogy nem csak úgy állítunk be "tudjuk kihez".

[Ayana]

(Ambrose)

A lovasszobrot szintén megszemlélem, valamivel több figyelmet szentelve a nőnek, mint a lónak, vagy a férfinak, aztán körbetekintek, az utcai árusok miket próbálnak ránk sózni. Engem inkább az értékesnek tűnő dolgok érdekelnek, vagy amik jól mutatnának egy vitrinben, vagy akár rajtam. Az olyan árusokat udvariasan leszerelem, akiknek nem érdekel a portékájuk, a többinek hagyom, hogy dicsekedjen az árujával, de megvenni csak akkor veszek valamit, ha tényleg különleges az a tárgy.
Persze a nőkínálatot is felmérem, hiszen egy darabig majd itt kell szórakoztatnom magam.
- Jól van, menjünk! - csatlakozok társaimhoz - a mustrálásban is. - Nekem is egész szimpatikus a fogadó neve - vigyorgok hamiskásan, hiszen az út alatt már úgyis rájöttek, hogy nem vagyok olyan úriember, mint amilyennek kifelé mutatom magam, ezért felesleges is lenne titkolnom előttük.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délben
Résztvevők: Santoro
__________________________________________________

A nő mosolyogva fogad:
-Milyen régen találkoztunk! Mintha gondjai akadtak volna. Ó, de sajnálom! Azt hittem, nyaralni megyünk, de úgy látom, ittmaradunk ebben a porfészekben! Igyon valamit, hátha az ötleteket ad, meg jobb kedvre derít! Mikr a tervei, most, hogy így lapátra tették?-ül hozzád közelebb és megsimította combod. A mozdulat játékos, a kérdés nem. Tényleg érdekli, hogyan vágod ki magad. értelmes szemeivel téged vizsgál.

//Semmi gond, ha csak hétfőn tudsz legközelebb írni, de máskor, ha előreláthatóan tudod, hogy nem tudsz lenni, próbálj meg szólni, nem 13-án 8tól keltezni a szabi topicban a kimaradást, mert furcsán veszi ki magát...//

[Mesemondó]

____________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, délelőtt (másfél hónapja)
Résztvevők: Mauno, Armon, Ambrose
____________________________

Mauno szert tett volna egy jó kis lószőrékszerre, ha nem azt veszi észre, hogy kizsebelték. Ha Ambrose is eme baleset címén leellenőrzi a maga bukszáját, annak is lába kélt. Egyedül Armonnak maradt meg az erszénye. Kérdés, hogy egy fő pénzéből mennyire eresztheti el magát a társaság Bár Ambrose ha a rokonságtól kölcsön kérne eme baj esetén...Vajon ajánlatos lenne ez? Vagy megoldjátok másképp? Lesz így vigalom, vagy csak a szigorú feladatteljesítés marad?
Sempyer bemutatkozott az enyveskezű alvilág oldaláról is: ügyesek. Sok idegen, nagy tömeg, kiváló "piac".
A lehetőség adott, hogy a Libben a szoknya vendégeivé váljatok.

[Ayana]

(Ambrose)

Eleinte nem is mérges vagyok, amikor útközben észreveszem, hogy nincs meg az erszényem. Inkább elkeseredek és úgy érzem magam, mint egy halálraítélt.
Kínos pillantásokat vetek a többiekre és mély lélegzetekkel próbálom visszatartani a felszínre törni akaró hisztériám.
- Földönfutóvá váltam. Rosszabb helyzetben vagyok, mint egy zsellér - mondom ezt úgy, hogy csak abból a pár darab ékszeremből egy paraszt családja vígan eléldegélhetne legalább egy évig, ha nem tovább, nem is beszélve az úticsomagom tartalmáról. De persze eszem ágában sincs eladni belőlük.
- Éhen fogok halni. Így is megviselte a szervezetemet a hosszú utazás. Már érzem, hogy gyengülök, a lábaim alig bírják el angyali testemet! Jaj, mindent el kellett volna költenem Viadomoban! Azonnal levágom annak a kezét, aki a közelembe merészkedik - váltok váratlanul sötét hangulatra, tekintetem villámokat szór minden szembejövőre, legyen az akár nő, akár férfi, akár fiatal, akár öreg; a szememben most itt mindenki tolvaj és gazember, Armonon és Maunon kívül.

[Alauron]

(Mauno)

Megszokott módon a pénzes zacskóáért nyúl, de rájön, azt bizony nem találja.
<Talán csak kiesett a kocsiban valahol, gyorsan meg kellne nézni mielőtt elmennek...>
- Azt hiszem, úgy tisztességes, hogy fülbevaóért cserébe azt kapjon tőlem nemde? Hagyjuk a három rezet, és nézz ide, te lószőrművész!-majd saját fülét ékítő fülbevalókra mutat- ezt adom neked cserébe hogy lásd, nem vagyok egy fukar utazó, aki nem becsüli a jó munkát.- bár fülbavalói aranyozottak, azért ezt nem árulja el, viszont legalább ezüstből vannak, mindenképp jóval többet érnek mint a lószőr, vagy a három réz, de ha egyszer ő meg akar valamit venni, akkor meg is veszi.
- No, akkor van csere?
Ha lehet, megnézi még a kocsiban, nem-e hagyta ott véletlenül a pénzét, és a felszerelését is átkutatja, de végül csak nem találja meg...
<Átok arra a nyumorult tolvajra, hetedízig az összes famíliájára! Csak egyszer a kezem közé kapjak egyet a fajtájából, még Doldzsah sem menthetné meg azt! Hogy én hogy gyűlölöm őket! Átok minden tolvajra, zsebesre, és rablóra, de egyszer még bosszút állok érte, nem számít melyiken, vagy mikor!>
Haragjában hogy meglopták, és egy kisebb vagyonnal lett szegényebb, amit azóta gyűjtöt össze, hogy Erionból elindult, és mindaz amit eddig szerzett benne volt, a veszteség miatt érzett düh teljesen kiül az arcára, és eltorzítja vonásait.
- Megloptak engem is. -jelenti ki két útitársának.- és nincs egyebem, mint magam. Én nem vagyok nemesen született gazdag család sarja, hogy tartalékaim legyenek. Most mihez kezdek? Pénz nélkül csak hatráltatni fogom a nemes ügyet amiben járunk...-úgy látszik eléggé megviselte az ügy.

[Jomadar]

(Armon)

* Óvatosan megtapogatja az erszényét és megnyugszik. Durva lenne, ha valaki úgy nyúlna be a ruhája alá, hogy észre sem veszi. Mostantól méginkább ügyelnie kell rá. *
* Mit hisztériázik itt ez a ficsúr? Csak mégjobban felhívja ránk a figyelmet. *

- Ügyes lehetett az illető. Egyikőnk sem vett észre semmit. Nyugalom, a csengő aranyak nem kellenek a küldetésünkhöz. A levél ugye még nem veszett el? - vet sötétebb tekintetet.
- Elég ebből a zsibvásárból, keressük egy fogadót, ami nem csak jó, de nem is túl drága...

[Saggaras Zenir]

Santoro

-Üdvözlöm kedvesem-Kézcsókkal köszönti a hölgyet.-Gond, probléma, számomra ezek ismeretlen fogalmak, itt csak megoldandó feladattal kerültem szembe, az tény hogy leráztak, de...de a ter már készülőben van. Ha jól értem akkor velem szándékozik jönni?

<de jó is lenne ha ez a kis nőcske velem tartana.>

-Nos ha így van akkor néha könnyebb, néha nehezebb lesz a dolgom. De nem adom fel.

[Mesemondó]

_________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, délelőtt (másfél hónapja)
Résztvevők: Mauno, Armon, Ambrose
_________________________________

A tér szélén kiabálás kezdődik és érmék gurulnak szét a kövezeten. Szép, drága érmék, egy erszényből, ami korábban Ambrosenál melegedett. Majd az elejtője megmerevedett: örömében kiabált, de ezzel totálisan felhívta magára a figyelmet. A közelében álló nagydarab, oldalán kardot viselő férfi a kiabáló képébe súlytott, s ketten pattantak oda, hogy felszedegessék a hirtelen támadt aranyakat...
A zűrzavarra a tér másiik végén őrjáratozó katonák is felfigyeltek, fekete ujjatlan zubbonyuk láncingen feszült, lándzsákkal kezükben futólépésben megindultak marakodás helyszínére. Az idegenek rögtön pletykolni kezdtek és nézelődőként tömörültek oda, úgy kellett arrébb lökdösni őket, hogy az őrség hozzáférjen a tulajdonképpeni szedegetőkhöz, meg a verekedőkhöz.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délben
Résztvevők: Santoro
__________________________________________________


-Csak készülőben? Azt hittem, eleve úgy vág bele az egészbe, hogy van alternatívája is. Ami engem illet...Nem hiszem, hogy követem önt, de most Taronában jót szórakoztam. No, és hogyan oldja meg a fennálló váratlan helyzetet? vagy nem is volt olyan váratlan? Segíthetek, de attól félek a büszkesége nem fogja engedni, no meg a szakmai féltékenysége, hogy igénybe vegye egy hölgy szervezőtehetségét.
Ő is kortyolgatott kávét, mosolygott:
-A nehezebb kalandosabb, ezt a magunkfajta már tudja. Én ma este elhagyom a várost, így sajnos nem mutathatom meg a szobámat viszonzásképp, és az is előfordulhat, hogy ön sem teheti meg, hogy az éjt itt lazsálja a városban. Amondó vagyok, ezek az urak nem várják meg a reggelt...Remélem nem tartom fel, hogy meghívtam egy kis üldögélésre, szívemre venném, de nem csak én...-hunyorgott rád.

*

Hogy ne maradj le csúfosan a többiektől, kérlek vázold, hogy a magad erejéből hogyan terveznéd meg azt, hogy a többiekre tapadj. Ha esetleg hajlasz arra, hogy a hölgyike segítségére mondasz igent, ne habozz tudatni velem és akkor ebben az esetben is felhozlak időben a többiekkel.

[Alauron]

(Mauno)

Felfigyel a hirtelen támadt zavarra, és rögtön arra gondol, talán meglesz a pénze, ha a katonák elég gyorsak. Mégha a földön heverő zacskó nem is úgy néz ki mint az övé, talán rosszul látja, és mégis az. Vagy valaki másé? Mit számít, ég a vágytól, hogy megfizessen a galád tolvaj.
<Most megkapod, gyerünk, mutasd magad, kezdj el futni te féreg!>
Ám mikor odaszalad, kiderül, hogy nem is menekül a tolvaj, hanem verekszik valakivel.
<Ez meg mit szól bele? Nem számít, most elkaplak, én foglak a börtönbe juttatni, hogy tána levágját a kezed!>
Amikor elég közel és ravaszul elmosolyodik...