A déli férfi viselkedése nevetségesnek tűnik számára, szája vigyorra húzódik, aztán kapcsol, hogy mégse kellene szerencsétlent kinevetnie.
<Leblokkolt...vicces ahogy itt áll!

Már majdnem bocsánatot kér a férfitől, de aztán mást gondol...
<Hogyisne! Az ő esztelenségük volt. Minek kellett összeverekedniük? Hah! Mi is jutott eszembe? No akkor lássuk csak, ha lenne nálam útifű...nem is tudom hol hallottam róla, de az biztos hogy jó a sebekre.>
Felemeli a férfi karját, és magasra tartja, hogyha nagyon vérzik akkor csillapodjon. Ha a férfi nem tudja tartani, megkéri a lányt:
- Egyenlőre nem biztos hogy hall téged, magán kívül van. Légyszives, és tartsd a kezét fent.
Először keres egy kulacsot a szobában, hogy megmoshassa a sebet, és rongygalacsint nyom bele. Ha kész, megpróbál egy rögtönzött kötést eszközölni, de azért nem akarja hogy elzárja a véráramot.