Abbit Világítótorony [ETK]

[Alauron]

(Alauron)

A déli férfi viselkedése nevetségesnek tűnik számára, szája vigyorra húzódik, aztán kapcsol, hogy mégse kellene szerencsétlent kinevetnie.
<Leblokkolt...vicces ahogy itt áll! Ah, dehogyis vicces, inkább szánalmas, vagyis...ah mindegy, ez a dolog engem is megviselt! Végülis ha nem erőltetem hogy Yoruga nézze meg őt, most is biztosan épségben lenne.>
Már majdnem bocsánatot kér a férfitől, de aztán mást gondol...
<Hogyisne! Az ő esztelenségük volt. Minek kellett összeverekedniük? Hah! Mi is jutott eszembe? No akkor lássuk csak, ha lenne nálam útifű...nem is tudom hol hallottam róla, de az biztos hogy jó a sebekre.>
Felemeli a férfi karját, és magasra tartja, hogyha nagyon vérzik akkor csillapodjon. Ha a férfi nem tudja tartani, megkéri a lányt:
- Egyenlőre nem biztos hogy hall téged, magán kívül van. Légyszives, és tartsd a kezét fent.
Először keres egy kulacsot a szobában, hogy megmoshassa a sebet, és rongygalacsint nyom bele. Ha kész, megpróbál egy rögtönzött kötést eszközölni, de azért nem akarja hogy elzárja a véráramot.

[Quator ar Zaraquer]

(Yoruga)

*Nem véleményezem a kapitány szavait csupán kis meghajlással nyugtázom őket. Tudom, hogy igazat beszéltem és ezt ő is tudja, ezért is megy most el dolga végezetlen. Persze megértem, hogy a rend fenntartása érdekében próbálja megőrízni hatalmi pozícióját az emberei és az utasok előtt. Így megvárom míg távozik. Majd elővéve egy kendőt megtörlöm a homlokom és a szemeből is kitörlöm az esetleg beelcsordult véremet. A kapitány férfiról mondott szavain gondolkodom pár pillanatig, mielőtt közelebb lépnék legyőzött ellenfelemhez.*

<Nemes? Párbajhős? Pap? Érdekes. A démoni befolyás mára ennyire elhatalmasodott volna, hogy alapjában véve feddhetetlen múltú embereket is képes igájába hajtani? Vagy csupán túl beképzelt volt az úriember és most ennek a félreértésnek issza a keserű levét? >

*Közelebb lépve az idő közben belépett hölgyet is üdvözlöm egy meghajlással. Szemmel láthatólag érthet valamit a harctéri sebek okozta lelki törésekhez.*

-Üdvözlöm Úrnő. Nevem Doji Yoruga. Önben kit tisztelhetek?

*Ezek után a sebesült férfihez fordulok és egyenesen rá nézek. Terveim szerint a szemébe, de ez csak akkor valósulhat meg, ha kizökkent már a paralizációból.*

-Kérem válaszoljon a kérdéseimre. Ígérem, ha végeztünk és elérjük azt a legközelebbi szárazföldet, ahol ki kell szállnom megadom Önnek a halál megnyugvását, ha kéri. Így nem kell megnyomorodva keserűségben élnie tovább. Honnan jött? Van hűbérura? Ki az? Találkozott mostanában furcsa idegen kisugárzással rendelkező személlyel? Mivégre viselkedett úgy, ahogy velem szemben? Kérem ne mondja, hogy csupán azért, emrt benyitottam a szobába. A hangjából kiérződő indulat elárulta, hogy másról van szó.

[Navaratna]

(Nava)

-Egyáltalán tudod mit csinálsz? Ha meghal, a te lelkeden szárad!-figyelmeztetem a félelfet, aki tunkolni kezdi a sebet, én meg látványosan grimaszolok, mert undi.
Hóhajú megszólít, ami meglep, és a nevemet tudakolja.
<Pf, a saját csoport-társaim még erre sem voltak képesek, de egy vadidegen rögtön.>
Először még a szeretőmtől tanult köszönés tolul a számra elferdült kyrül, ennyiben ki is merült a nyelvtudásom a fehárhajúak nyelvén, majd inkább váltok, mert szerintem úgy se érti:
-Üdvözlöm. Tisztelni? Bennem sajnos senkit. Nava R'Atna vagyok, szájtáti a tömegből-vallom be keresetlen egyszerűséggel.
-De az tetszett hogy hölgynek szólított-mosolyogtam rá. Végignézek magamon, s nem egy hölgy képét látom: nem vagyok magas, örülök ha a 170-et ütöm, súlyom pehely, 55 fontnyi, javamra váljék arányos testalkatom, ruganyos, nőies formáim, meg kerek fenekem és melleim. Bőröm világos, hajam sötétszőke, majdnem világosbarna, hullámos, vállig érőre vágott. Szemeim smaradgzöldek, ami szerintem idétlen. Laza tunikám lila, batikolt, fél vállamról lecsúszott, nadrágom kissé testhezálló és szürke, lábamon bőrszandál. Sok amulett, szent jelkép van nyakamban, több is, mint kéne.

//Amúgy lila gőzöm nincs ki hogy néz ki Jelenleg Schinter karikinézete egy nagy homály, Alauroné paca, Quatoré valami sárga bőrű fehér hajú férfiben kimerül //

[Schinter]

Quisryn D'mor


//javaslom lapozd fel az első hsz-m egyikét elvileg leirtam //


<Hááát párbaj hős és domwik papja...az bizony nagy lelki trauma egy ilyen sérülés...>

Közelebb merészkedik és megnézi,hogy miben mesterkednek az odagyültek és a támadó esetleg segit-e rajta vmit.

[Navaratna]

(Nava)

-Uram, hé, ha nem szeretné hogy a drága ruhája vérpecsétes legyen, inkább távolabbról nézném. De ha szeretné, csak bátran, de én nem mosom ki -nézek D'morra.
-Helyzetjelentés: a hapsi kikészült mert oda a karja és vérzik erősen.

[Schinter]

Quisryn D'mor


A nő felé pillant.

-Talán igaza lehet.

Aztán Alauron felé.

-Úgy láttom,hogy ön mintha vmiféle gyógyitó lenne...vagy legalábbis ért hozzá.Megmenthetőek a karjai?

[Navaratna]

(Nava)

-Csak egy karjával van baj, nem látja?
<Duplán lát. Vagy részeg, vagy nemesi vérbaj és nem lát jól a szemével >
-Valaki nem akar még ide betolongani? Olyan kevesen vagyunk már ebben a kabinban, hogy az már fáj!-sóhajtok fel.

[Schinter]

Quisryn D'mor

-1?Ohh csak 1 hát igen,megvan,hogy kienk mit kell csinálni
...
Amugy meg az ajtó arra van...Ha zavarja a vér látványa nyugodtan menjen ki és csukja is be maga mögött

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, kora délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

//Voltaképpen két sebzett karja van, de ebből csak egyetlen számít súlyosnak.//

Nava

A fickó rádnéz, minha koncentráció fényét látnád a szemében csillogni. Nem válaszol semmit.

Yoruga

Amikor megszólítod láthatóan nem reagál. Csak egy koszfoltot fixíroz a hajó padlózatán. Mintha lassan mozogni kezdene a szája, talán mondani akarhat valamit. Közelebb hajolsz, de még mindigv eléggé halk, és érthetetlen. Valami rossz sejtésed van a dologgal kapcsolatban.

A matrózok lassanként visszasétálnak a megszokott helyükre, a két zsoldos is morogva, de visszaindul a fedélzetre az egyik ujjal mutogatva Yoruga felé. Őket se nagyon érted, valami idegen nyelven beszélhetnek. Most legalábbis csak a fiatalabb.

[Navaratna]

(Nava)

<Ez meg csak les...> ingatom a fejem a sérültet látva.
-Szólj, ha nem kell a kezét tartani, mert akkor húzok arrébb. A többit a hajó orvosára is bízhatod. Amúgy, rúgja meg a róka, mind a hárman itt tátjuk a szánkat?! Az öregre ki vigyáz?-nézek szúrósan D'morra.
-Oké, magáé a hapsi karja, megyek végezni a dolgom- lépek el a füstöstől, hogy vagy visszalógassam a karját, vagy a nemes kezébe nyomjam.

[Quator ar Zaraquer]

(Yoruga)

*Összevonom a szemöldököm a baljóslatú mredés és a szinte hangtalan szavak formálását látva. Így ismét kénytelen vagyok belső energiáimhoz nyúlni. Egyszerű, de mégis hatákony támadás ez az idegek ellen. Pillanatnyi figyelem után egyszerűen felemelem kezem és csettintek egyet a férfi szemei előtt, hogy lehetőleg megtörve a pillanat varázsát figyelni kényszerüljön.*

//Csettintés//

Leírás:
Alacsony, sportos testalkatú férfi. Hófehér haja és mandulavágású jégkék szemei különös összhatást eredményeznek sápadt, sárgás tónusú bőrével. Vonásai enyhén darabosak és nem is mondható jóképűnek.
A szürke, az ezüst és a kék különböző árnyalatai dominálnak ruházatán, de mindegyikből a sötétebb tónusok. Szürke nadrágot és sötétkék rövid kimonót visel, melyen elől a két vállrésznél és a teljes hátrészen a klán címere díszeleg. A kimonót széles obival(selyemöv) fogja össze. Ebbe tűzi kardpárját.

[Navaratna]

(Nava)

-Azt reméli, ez majd segít? Ugyan! - ingatom fejem a csettintés láttán. A kabinból kifelé araszolásom közben végigmustrálom a hóhajút és bár arcra nem egy szépség, elfüttyentem magam. <A ruhája színe bejön, viseleti stílusa ismeretlen, az a firkantás is ami címergyanús, a bőre beteges, az arca mint az ördög öregapja, de a haja, a szemei meg bizonyára a teste megteszi Hisz aki harcos, az szokott edzeni, s biztos nem hájas szétfolyó marha zsírpárnákkal.>

[Alauron]

(Alauron)

Ha végez a kötötzéssel, úgy dönt inkább hátrábbhúzódik.
<Most mit tegyek? Valahogy eddig minden olyan egyszerűnek tűnt, de most...nem tudom mit tegyek.>
Üres tekintettel elmellőzi Yorugát, és Quissrynt, felsétál a fedélzetre hogy friss levegőhöz jusson. Úg érzi menten megfullad. Gondolatai zavarosak.
<Nem kellett volna...nem így kellett volna...>

[Schinter]

Quisryn D'mor


Átveszi a sérült kezet a nőtől.A csettintésre oda forditja a fejét és elgondolkozik azon,hogy milyen fellelőtlneül használja vki az elme hatalmát majd a sérült felé fordul remélhetőleg most már magához tért.

-jóbban van?Elláták a sebét pihenie kellene...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, kora délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

A férfi Yorugára emeli tekintetét, de az továbbra sem hagyja abba a motyogást. Aztán kissé megroggyannak a lábai, mintha feleszmélne, támasztékot keres. Nava, és Alauron már nem is láthatják, mikor Végül leül egy székre, és kötéseit szorítva hátradől.