Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városállamban
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka.
Résztvevők: Rhienna D’Vire, Twou Line
__________________________________________________


*Twou utasításaira a fiatal nő összehúzza a szemöldökét, látszik rajta, nem szokott hozzá, hogy utasítgatják. Határozottan a lovag szemébe néz, és mintha egy kis sértődöttséget lehetne kivenni az arcáról.

-Lovag uram, én Salina Umbranas vagyok, Cauntes Millana Umbranas grófnő az édes anyám. Így megkérnélek rá, hogy ne utasítgass engem.

*És ezután ruhája alól előbűvészkedik egy nyakláncot, melyen Umbranas városállam címere van, és a fáklyával megvilágítja, hogy lássa (lássátok jól).

-Így már sorsomról sem kell döntenetek.

*Ekkor meglágyul a hangja, és a rideg nemesi viselkedés helyett, kérlelő lánnyá változik.

-Kérlek vigyél magaddal, és csapatoddal a szörny keresésére. Látni akarom a bestiát, és kíváncsi vagyok milyen a ti életetek. Sokat hallottam már a te fajtádról, kalandozók. Kérlek, had segítsek. Ismerem a környéket, és az ittenieket is, kérlek.

*Szemei és arca szinte ellenállhatatlan bájjal szikrázik, ahogy kérlel.

*Mind a ketten közben körbe néztek, de egyelőre semmi különöset nem vesztek észre. Pár állatka mászkál a sűrűben, de messziről elkerülnek benneteket. A csillagok nem látszanak az égen, így valószínű vaskos felhő vonul el felettetek. A szél északról jön, és elég hűvös. Twou, az árnyakat visszaadod a természet kezébe. Már csak társadat rejted el, de érzed, nem sokáig tudod már a maradék árnyékot tartani. Lassan elveszted irányításodat az árnyékokról teljesen.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városállamában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka.
Résztvevők: Teteb Azurec, Gondo
__________________________________________________

//Gondo nem írtál így erre a reagra NJK-státuszban vagy.//

*Teteb, társad bólint, hogy egyet ért abban nem volt nehéz dolgotok. És mivel egyet értetek abban, hogy nem kell egyelőre tartani attól, hogy ezek itt felkelnek, elindultok vissza a többiekhez.
Lassan haladtok a sötétségben, A hátatok mögött már eltűnt a tábortűz, és lassan az úthoz értek. A szél hűvös tengeri illatot fúj, és sokszor megálltok, mert a fák hangjai elég csalókák.

*Nem jártok már messze az úttól, mikor fényekre lesztek figyelmesek. Megálltok, és az irányba néztek. Úgy 18 lábnyira egy alakot láttok, amint fáklyával a kezében áll, és vele szemben az út szélén a lovag ül lován, és mintha beszélgetnének.

//Ha lopakodva akartok közelebb menni, akkor légy szíves dobjatok lopakodás, és rejtőzködés próbát.//

[Gorodak]

Twou Line

< Nincs tisztában a helyzettel, ha ez egy éles helyzet lenne akkor már halottak lennék. S ha a szörny pont erre járna akkor csak Rhienna menthetne meg minket, feltéve ha nem veszik észre... Tényleg bátor lány és tetszik is, de meg kell tanítani neki a legfontosabb leckét. >
* Kicsit rosszul tűröm a gőgösséget, de bátorsága és szépsége, kicsit meg enyhít. *
* Lágyabb de halkan mondom neki. *
- A fáklya elárulja a helyzetünk és ezért kéne eloltanod. Azért mondom, hogy gyere mellém, mert feltehetően az íjászathoz értesz. Így fedezékből lőhetsz. A rang pedig semmit sem számít a szabadban. Nem sértegetni akarlak hölgyem, de a csapat társak egyenrangúnak számítanak egy küldetésnél. S mindig van egy csapat vezér akinek a szava az utolsó a kétes, vagy több ötletes terveknél. Kérlek hölgyem, nem udvariatlan akartam lenni, de most gyere ide kérlek. S hogy velünk jöhetsz e az a többiektől is függ. -
* Rá mosolygok, kicsit barátságosan. *
< Talán velünk jöhet. Ki tudja egy ideg hasznát vehetjük... >
< Remélem most már ide jön, és nem aggályoskodik. S ha lehet ne vegye észre Rhiennát, amíg ide jön. Így majd egy kis tisztelet lesz benne, amikor fel fedi ki létét Rhienna, ha úgy dönt. >
* Arcom, egy kicsit barátságosabb és hangom is. *
< Tipikus nő a legrosszabb helyzetben is képes vitatkozni, és meg kérdőjelezni... Szerencsés napunk van azestével. Vajon a többiek, hogy állnak? >

[Niobe]

( Rhienna )

* Kissé meglepődök, amikor a lány közli, a grófnő lánya. *

< Ó, te jó ég. Egy elkényeztetett nemes liba. Azt hiszi, mert jól tud bánni az íjjal, és a környéken nőtt fel, rögtön kelleni fog a segítsége. Fel kellene ébrednie ebből a rózsaszín álomból. Azonkívül fogadjunk, rögtön itt lesz a városőrség a nyakunkon, a kapitánnyal az élen. Bár azt nem bánnám, a banditákkal sem lenne több bajom, nem kellene azon törnöm a fejem, mennyi időnyi veszteség ér, míg visszakísérjük őket a városba. Sok idő telt már el, vajon meddig tart ki ez a mágia? Használhatnék mágiát, de egyenlőre nem pocsékolom erre a manámat, majd csak akkor, ha feltétlen szükség lesz erre. >

* Megvárom, míg a lány odamegy társamhoz, ha szerencsém van, pont a ló másik oldalára, így nem venne észre, ha a mágia időközben szertefoszlana. Utána megpróbálok egy olyan helyre elbújni, ahol nem vesz észre, de én figyelemmel tudom követni az eseményeket. *

[Pelso]

Gondo

*Csendben haladok Teteb mellet és közben figyelem a környéket. Keresem a lehetséges rejtőző harcosokat vagy egyéb rémségeket. Az idegen láttán egy pillanatra meg álok.
<… Hát ez meg ki lehet…>
- Nézzük, meg közelebbről mi folyik ott.
*Ezek után halk léptekkel elindulok csapattársaimhoz. Fénykörbe érve meg is szólalok.
- Kit tisztelhetünk vendégünkben?
*Tekintetem végig hordozom társaimon. Végül vendégünkön állapodik meg.

[Sirak]

Teteb Azurec
-Jah, én is kiváncsi vagyok, ha nem akar megölni minket mégis mit akar, vagy miért követett minket...
*Ezzel a szavammal Gondo után meg is indulok a többiek felé.
<Nagyon valószínű, hogy egy ijászuk volt, de lehet meglepi...>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városállamában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka.
Résztvevők: Teteb Azurec, Gondo, Rhienna D’Vire, Twou Line
__________________________________________________


Rhienna D’Vire, Twou Line

*Egy pillanatig úgy tűnik, hogy sértődött arcot vág, de lehet ez csak a fáklya fényének játékos változása miatt van, ugyanis mosoly jelenik meg az arcán, és egy kicsit elpirul. A fáklyát pedig gyorsan eloltja, minek köszönhetően pár szegmensig senki nem lát semmit, de hamar hozzá szoktok sötétséghez. Viszont mivel felhős az ég, így csak a hő látással láttok rendesen.

*Twou, lassan érzed, ahogy a mágia kezd halványulni a kezedben. A létrejött mannafodrozódás, melyet a mannahálóban okoztál, lassan kiegyenlítődik, és így a mágia is szertefoszlik, míg végül teljesen elveszted irányításodat az árnyak felett, és minden visszaáll a régi állapotukba.

*Rhienna D’Vire, az árnyék mely körbe vesz téged, lassan kezd alábbhagyni, és végül a rejtő árnyak semmivé foszlanak. De ekkor a lány eloltja a fáklyát, és így a sötétség jótékony leple rejt el a tekintete elől.

*A lány közelebb megy a lovaghoz, de ekkor hangokat hallotok a sűrűből. A társaitok azok, bár sötét van, de felismeritek Gondo hangját. Ezek szerint sikerrel járhattak, mert semmi hangzavart nem hallottatok.

*Twou észre veszed, hogy a lány megrémül, mikor társaid megjelennek, és közelebb húzódik hozzád, és csöndben vár.

Teteb Azurec, Gondo

*Amint közelebb mentek, látjátok, hogy egy íjász nővel beszélgetnek. Már messziről is látszik, hogy valamiféle nemes lehet, vagy gazdag családból származó, mert ruhája, és íja jó minőségűnek tűnik. Viszont mire kiléptek az erdőből, a lány pont eloltja a fáklyát, és így sötétség borul rátok. Semmit sem láttok, csak érzitek, és haljátok a többieket.
Arra viszont felfigyeltetek mind a ketten, hogy a varázslónőt nem láttátok, mikor jöttetek.
Viszont lassan szemeitek hozzászokik a sötétséghez, és a lovag körvonala kezd kirajzolódni előttetek. Sajnos az eget felhők takarják, így a helyzet nem fog sokat javulni.

[Pelso]

Gondo

- A tábor a mienk, ha gondoljátok, mehetünk.
*Szememet erőltetve keresem Rhiennat. Utána újra a vendégükre tekintek.
- Tehát kihez van szerencsénk?

[Gorodak]

Twou Line

< Végre egy jó hír, majd a táborban meg beszéljük a dolgokat. >
* Gondora nézek és válaszolok. *
- Salina Umbranashoz van szerencsénk. A többit majd meg beszéljük a táborban. -
* Majd Salinára nézek. *
- Hol hagytad a lovad? -

[Niobe]

( Rhienna )

* Nincs már értelme rejtőzködnöm, így megfogom a lovak kantárjait, és közelebb megyek a csapathoz. *

- Nem túl szerencsés dolog éjnek évadján egyedül mászkálni a sötétben, messze a várostól. Főleg, hogy egy szörny garázdálkodik a környéken. Bár én a maga helyében édesanyja haragjától jobban tartanék.
* szólalok meg halkan, de jól hallhatóan mindenki számára, bár szavaim a lánynak szólnak. *

- Nos fiúk, elismerésem. Nagyon jól, csendben és gyorsan dolgoztatok. Mindenki meg van, vagy kell tartani esetleges elkóborolt banditától?

[Sirak]

Teteb Azurec
- Nem hinném, bár nem árt az elővigyázatosság... *Mondom Rihennának.
*Gondterhelt fejjel, bár a többiek úgyse látják, így szólalok:
- Nos hát akkor most, ahogy látom akadt még egy gond a nyakunkba, már csak arra lennék kíváncsi mi dolga akadt, hogy erre kóricáljon...
- De szerintem ezt beszéljük meg beljebb a banditáknál ott fény is pislákol a tűz mellett...
<Ejnye, egy kislány erre még jó, hogy nem esett semmi baja. Azért kíváncsi lennék mit akart tőlünk, ha tőlünk akart...>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városállamában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka.
Résztvevők: Teteb Azurec, Gondo, Rhienna D’Vire, Twou Line
__________________________________________________

*A tábortűz mellett ültök. A tizennyolc foglyot a fához kötitek. Meglepődtök, mivel még mindig nem ébredtek fel. A két halottat messzebb rakjátok, hogy ne zavarjanak benneteket a lelkeik alvás közben.

*Rhienna D’Vire, Twou Line, sajnos kettő áldozatot követelt a támadók elfogása, de úgy vagytok vele, ennyi még belefér. A két társatok, jó munkát végeztek

*Kellemes meleget ad a tűz, és folytonos játéka megbabonáz mindenkit. Csendben hallgatjátok az ifjú leány történetét. A három férfi lopva többször is végig nézi teste kellemes domborulatait. Mivel nem igazán végzett soha fizikai munkát, és a vajákosok kenőcsei is elég jól használhatók, ezért egy bársonyos bőrű szépséget láttok magatok előtt.


-Sajnos csak régi emlékeim vannak apámról. Emlékszem, egyszer nagyon mérges lett rám, mert egy akkor még sokat érő térképet véltem jó játéknak, és míg több matróz is odaveszett e térkép megrajzolásáért kezdett expedícióban, én apró pici papír fecnikké szaggattam szét.

*Egy pillanatra mosolyogva elhallgat, mintha lelke most a múltban járna, de aztán folytatja.

-Sajnos a városba érkező hajókat kalózok, és tengeri haramiák támadták meg fólytonvást, és apám egy tucat hajóval indult, hogy leszámoljon a tengeri söpredékkel. Bár sikerrel járt, de sajnos életét vesztette az ütközet során. Sokat hallottam a hőstetteiről, de én akkor kicsi fejemmel haragudtam rá, mert azt ígérte, hogy visszajön, és becsapott.

*Ekkor egy kicsit elcsuklik a hangja, mintha még most is haragudna magára, az akkori gyerekes viselkedése miatt.

-Megesküdtem apám sírjánál, ha bármi veszély fenyegeti a várost, vagy családomat, hogy ne hozzak szégyent apám hőstetteire, én is bátran fogok küzdeni az ellenséggel szemben.
És most itt ez a szörny, mely áldozatokat szed, és én nem engedhetem meg. Persze Anyám a vár falain belül akar mindig, mert úgy biztonságban vagyok. De elfelejti, hogy apám bátorsága is folyik ereimben, így ellen kell néha szegülnöm a féltésének.
Ezért vagyok most itt, és kérlek benneteket, hagy segítsek a démon elűzésében.

*Tekintete kérlelő, és nem fen héjázó, viszont az látszik, hogy nem tapasztalt utazó. Mivel nem hozott magával élelmet, és így minden udvari etikettet félre dobva, csak úgy majszolja a húst, mit adtatok neki, hisz egész nap nem evett semmit.

*Azt mind a hárman észre veszitek, hogy a lány is lopva figyel néha benneteket, férfiakat. Mintha izgalomba hozná a viselkedésetek, és a nem átlagos polgári kinézetetek.

[Pelso]

Gondo

*A táborhoz visszafelé erős szagú növények gyűjtögetésébe kezdek. Ezzel nem hagyok fel a két holt test arrébb vonszolásakor sem. Mi után elég növényt gyűjtöttem a két holt testet bekennem vele.
<… Úrnőm kérlek, tekints le rám lelki szemeiddel… Egy futó pillanatra… Kérlek, suttogj a környék vadjainak fülébe édes szavakat… Pihenjenek még egy kicsit… A vér szaga, amit éreznek, csak álmaikban létezik és a valóságban nem ömlött a földre egy csepp vér sem… Tudom, gyarló szolgád vagyok, csak aki nem érdemli ki a kegyet, hogy egy futó pillanatnál hosszabb ideid áld meg figyelmeddel… Köszönöm ezt a pillanatot is…>
*A lehető legtöbb nedvet kenem a holt testekre. Nem bízok semmit a véletlenre.
<…. A legjobb lenne el temetni őket… De mivel nem maradunk itt sokáig így nincs sok kedvem az ásáshoz még… Ha már eddig meg úsztam, hogy medvék és farkasok zargassanak, éjszaka akkor még véletlenül sem ma szeretném megszakítani ezt a szép hagyományt…>
*A táborba visszatérve alaposan meg rakom a tüzet. A véres földet is bekenem a szúrós szagú növényekkel. Miközben hallgatom, a hercegnő történetét a haramiák vizes tömlőjéből kölcsönzök vizet a kezem öblítéséhez.
Hercegnő
- Kérem, bocsássa meg, hogy ezt mondom, de én az anyának adok igazat. Biztonságosabb lenne, ha a falak között várná, meg míg végére járunk a helyi eseményeknek. A bátorság még senki életét nem mentette meg. Erre kizárólag a felkészültség képes.
*Kámzsámat hátra vetem, és ismét végig mérem testét, ezúttal viszont már nem csodás alakját és bársonyos bőrét csodálom, hanem öltözékét figyelem és azt, fegyvereit miként hordja. Azt nézem mekkora gyakorlottságról árulkodnak. Ránézésre fegyvereit a szerint hordja e, ahogy szerinte ezeket ahol, és ahogy hordani kell vagy a szerint, ahogy neki kényelmes harc a során?
<… Vajon voltak e mestereid kik tanítottak? … Akaratos kislány… Vagy csak lopva szülő anyád tudta nélkül saját szakálladra gyakoroltál? ... Ezt tán soha nem fogjuk meg tudni… Főleg ha mindenáron szeretnéd követni apádat…>
- Alattvalóidért nem kell aggódnod. Szavatartó népek vagyunk. Legalább is a társaim és én igen.

[Niobe]

( Rhienna )

* A táborba érve elismerően mosolygok 2 társamra, elvégre profi munkát végeztek. A 2 halottat sajnálom, de valószínűleg elkerülhetetlen volt a megölésük. Nem örülök neki, de ellene nem tudok tenni semmit. A lovaimat lemálházom, hisz itt maradunk valószínűleg éjszakára, és nem akarom, hogy egész éjjel rajtuk legyen a sok súly. Amint befejeztem, leülök a tábortűz közelébe, és megvacsorázom a többiekkel. *

* Csendben hallgatom végig a lány meséjét, legalább egy kicsit talán megismerem szándékát, hogy mi vezérelte idáig. *

< Tisztában vagyok azzal, hogy még kezdő, és valaha én is az voltam, de most nem igazán van humorérzékem vele bajlódni. Ráadásul nincs tisztában a helyzet súlyosságával. Még ha velünk is jönne, a fiúk azzal lennének elfoglalva, hogy őt pátyolgassák, baj ne érje. Közben meg a szörny, vagy akárki, vagy akármi pedig fél kézzel elbánik velünk, mert nem rá figyelünk, hanem a lányra. Csak abban bízhatok, elég sok nyomot hagyott maga után, hogy a városőrség legkésőbb reggelre ideérjen, és megszabadítson minket ettől a libától. >

< Kissé ellenszenves vagyok elismerem, de most valahogy nincs kedvem jópofizni. >

[Gorodak]

Twou Line


* Végig hallgatom a hercegnőt és gondolataimba mélyedek. *
< Érdekes történet. Mint mindenkinek az élet, úgy hozza, hogy senkinek ne legyen könnyű élete. Mindig van benne fájdalom. Az élet mindenkinek tartogat meg lepetéseket. A társaimnak is, hisz ők is át mentek már jó pár dolgon. >
* Ekkor meg hallom Gondo válaszát a hercegnőnek, s elszorul a torkom és a bal szemem könnyes lesz ahogy eszembe jutnak a szüleim. *
< Bátorság felkészültség. Felkészült, még is meg halt a hóhér keze által, ahogy anyám is. Felkészültek voltak még is meg haltak, és bátrak is. S ami maradt azt csak az éj leple alatt vihettem haza, hogy eltemessem őket. >
* Egy kis düh jelenik a szívemben. A földet bámulom magam előtt. *
< Most már úrnőmnél vannak mind ketten. S ott szolgálják őt tovább... >
* Kis mosoly jelenik meg az arcomon,s meg nyugvás, majd körbe nézek, s fel pillantok az égre. Majd a tűzbe nézek *
- Őszinte leszek veled. A társaim nem szeretnék, hogy velünk gyere, mivel kezdő vagy és így egyikünknek mindig figyelnie kellene rád nehogy meg sérülj. Mivel ha meg halsz egy összeütközésben akkor több mint valószínű, hogy ha kiderül, hogy veled voltunk és nem védtünk meg az anyád képes és a fejünket veszi dühében. -
* Kis szünet majd folytatom. Hangom lágy és udvarias hangnemű. *
- A bátorságot tisztelni kell. S apád hős lehetett, de vajon meg engedte volna neked, hogy vele meny egy olyan ütközetbe, ahol nem tudja garantálni a biztonságodat? -
* Megint szünetet tartok, de csak kicsit. S a válaszát is meg várom. *
// Ha a válasza, olyan, hogy mindenképp tovább akar menni úgy ezt válaszolom, ha nem akkor csöndben maradok. //
- Nos ha nélkülünk is tovább mennél, és üldöznéd a vadat, akkor inkább tarts velünk, ha többiek is így látják jónak, mivel egy csapatnak több esélyed van a túl élésre! Velünk jöhet? - * Majd mindenkin körbe nézek és addig nézem míg nem válaszol. Rhiennára nézek utoljára. * < mivel szerintem ő a csapat vezére kérdéses helyzetekben. >