Feketeleves [ETK]

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Feszűlten, tágra meresztett szemekkel fürkészem a homályt, még levegőt is csak óvatosan veszek. Lassan haladok, lépésről-lépésre. Egyszer csak egy omláshoz érek, ami teljesen lezárja előttem az utat. Csak a tetején lévő résen szüremlik át némi kékes derengés, meg valamiféle furcsa beszéd.*

< Végre valami fény! Ebben az átokverte pincében semmit nem lehet látni! Meg valaki beszél is a túl oldalon!? De... ...De mit? Nem értem, valami kincs? Igen, valami kincsről beszél! Nagyon jó, remélem jó sok van belőle!
De valahogy át kellene jutni. Átkozott vénember! Ezek után nem, hogy a ládikáját nem kapja el, hanem örűlhet, ha nem vágom el a torkát... >

*És ezzel szépen, óvatosan meg indulok a nyílás felé.*

// Off: Köszönöm a türelmeteket! Vígasztaljon benneteket az, hogy fergeteges buli volt //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Dzsana és Mustafa teljes erőbedobással is jó két fertályórányit elvan az áskálódással mire sikerül eltemetni a testeket. A pap imájára először mintha nem érkezne válasz, de végül, mikor elcitálja Doldzsah dicsőségét méltató részeket is és nemcsak néhány hitetlen dzsad Istenek számára külhoniért imádkozik telítődnek enyhén szólva megcsappant energiái. Nagyjából ekkorra ér el Malor is a sírokhoz a bozótos erdőszél átvizsgálásával. Komoran megáll és először a két csapattársat, majd a sírokat nézi meg. Mustafa kérdésére kis késéssel válaszol, úgy tűnik valami őt is nagyon foglalkoztathatja nemcsak Dzsanát, de a nőhöz hasonlóan a lovag sem szól semmit a történtekhez.*

-Sajnos eddig még nem találtam semmi értékelhetőt. Abban biztos vagyok, hogy Súrion nem megy el a féltett felszerelése és lova nélkül. Idekint nincs nyoma és odabent sem… Egy helyen még lehet… áhh annyira még ő sem lehet becsvágyó…

*Legyint egyet Malor mintegy elhessegetve az ötletet és elindul kissé szórakozottan felszrszámozni saját lovait.
Az időjárás egyenlőre csupán a tisztáson kívül hallható távoli morajokkal jelzi az égiháború közeledtét. Ha felnéznek az égre hőseink csupán a tisztán, kéken ragyogó égboltot látják felhőnek vagy más „égi jelnek”nyoma sincs.

Eközben odalent…
Súrion nem túl kedves gondolatokkal veselkedik neki az emelkedőnek, hogy átküzdje magát az omlás túloldalára. Mint megtapasztalhatja ez még épen és egészségesen se egy túl kényelmes járat, de így sérülésekkel teli igencsak kínkeserves. Igaz azért lassan, de biztosan halad. Úgy 4-5méterre saccolja a törmeléken kúszva megtett utat, mikor kiérve a másik oldalon elf őseitől örökölt adottságának köszönhetően már enyhe naracs-rózsaszínes hőfény lát kiszűrődni egy félig nyitott ajtó mögül. A hangok is onnan jönnek. Már teljesen tisztán kivehetőek és az is biztos, hogy összefüggő beszédről van szó, csupán a nyelvet nem ismeri a dalnok. Ezen Az oldalon is vannak tetemek, hullák. Sokkal többen és jóval frissebben, de érdekes mód itt is inkább összeaszottan, mintsem bűzösen rohadva fekszenek. Az látszik, hogy mind kifelé menet lelhette halálát az elhelyezkedésükből ítélve.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Hol?... - *kérdem Malortól egyből, Súrion helyét tudakolván, hogy vajon mire gondolhatott, mert nekem bizony fogalmam sincsl, hogy miről beszél rébuszokban...*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Alig kezdek el kúszni a szűk járatban, két dologra már is rájöttem. Először is, én én vagyok a világ legnagyobb bolondja! Másodszor pedig, saját kezűleg vágom el a nyakamat, ha még egyszer hagyom, hogy átverjen egy részeg vénember!
Azért csak átszenvedem magamat az omláson, ami egyszerre felemelő és lesújtó is.*

< Végre látok is valamit... De, mi a kínkeserv ez a sok halott...??!
Remélem ezek itt bent más nyelven is értenek, mert nem szeretném úgy végezni mint ezek... De hányan lehetnek, mert Dzsanáék azt mondták, hogy csak egy valamiféle gyík, vagy mi, van idelent?! Na, mind egy a lényeg, hogy most már jobb lesz vigyázni! Ha már idáig eljutottam, akkor ki is akarok jutni innen! >

*Majd némi okfejtés után nagyon lassan, szinte lélegzet vissza folytva, meg indulok az ajtó felé. Közben meg tapogatom, hogy a kardjaim nálam vannak-e, mert a nagy kavarodásban teljesen meg feledkeztem róluk. Az ajtón nem lépek be, még csak hozzá sem érek, csak a nyíláson keresztűl bekukucskálok és fülelek.*

// Off:Tényleg nem tudom, hogy nálam vannak-e a kardjaim //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

//az télleg jó ha kard nélkül másztál le "elbánni" a gyíkkal, így könnyen bekerülhetsz az utolsó mondások arhívumába ... vagy mibe -nem megharagudni csak poenkodok //

Nos újra megtapasztalhattam, hogy Doldzsahot eddig sem ismertem félre, nem lett volna szabad ilyen bagatel tettek után kegyeiért folyamodni. Az, hogy mégis juttatott az égi hatalomból megerősít abban, hogy eleddig helyessen cselekedtem, és jó úton járok, már csak arra kell figyelnem nehogy némi irgalmas népek -sanda tekintet az épp visszatérő lovag felé- erről eltérítsenek.
A kezdeti ijedtség után az ima végeztél magabiztosan emelkedem fel.
-Gondolom a gyíkra célzott Malor. Bár azt olyan sebbekkel amiket Ő kapott Én inkább öngyilkosságnak nevezném, és nem becsvágynak.
Kicsit hallgtaok miközben az eget fürkészem és felkészülök a visszaútra.
-Ez most esni fog vagy sem?
****
-Egyébként nem is emlékszem, érdekelte egyáltalán a kincseskamra... mondjuk olyan sokat nem beszélgettünk róla...
Elmélkedek kicsit Súrionról, majd ha már úgy tűnik, hogy mindannyian készen állunk megkezdem a sort.
-Szerintem induljunk, a végén még bőrig ázunk.< vagy megint le kell néznünk a pincébe... hátha mégis lement ... >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

//Huor: Feltételezzük, hogy nem két karddal az oldalán feküdt jó fél napot a kari. Így nincsennek az oldalán a fegyverei.//

*A Súrion előtt lévő ajtó nyílásán akár be is csusszanhatna a helységbe a dalnok, majdnem félig nyitva áll. Odabent enyhe hőt sugároznak a falak, de ez inkább csak valami mágikus mellékhatás lehet, mintsem igazán meleget adnának. A hatalmas teremben, ami a félelf szemei elé tárul sötét hegyekként tornyosulnak a javak. Sok a pénzérme is, de legtöbbje inkább műtárgy vagy hasonló különleges holmi. A mágia szinte tapintható a legtöbb dolgot elnézve, de legerősebben a terem közepén álló úgy egy méter magas oszlop körül és a tetején álló dobozból árad. Az egyetlen erősebb hőforrást is hamar észreveszi Súrion, ahogy épp elbaktat az oszlop mellé és jó kétarasznyi tüskékben végződő farkával körbefonja a talapzat alját, majd épp letenné a fejét két melső lábára, mikor megélénkülni látszik és hangos szuszogással nagyokat szimatol a levegőben. Az óriási, majd két méter magas és öt hosszú hüllő hamar talpra áll és rekedtes, súrlódó hangon megszólal.*

-Betolakodó! Nem a vitéssz vagy ésss nem iss a mássik vagy a nő…

*Lassan előrébb lép és elfoglalja az ajtó felőli olalon az oszlop előtt a nyílt részt. Farka vészt jóslón leng mögötte, mint valami buzogányfej.*

-Mit akarssz?!?

----

*Eközben odakint Malor komolyan bólint Mustafa felvetésére, hogy mire is gondolhatott a sebesült hollétével kapcsolatban, ezzel mintegy megválaszolva Dzsana kérdését is.*

-Igen. Nem lenne túl szerencsés ötlet, ha a quintarha-hoz óvakodott volna le.

*Ezzel elvonul befejezni a lovak felkészítését. Majd kisvártatva visszatér és Dzsanának, majd Mustafának is a szemébe néz.*

-Nem kérhetem, hogy velem tartsanak, tartsatok. A biztonság és saját megnyugvásom kedvéért lemegyek megnézni, hogy az a véregző bestia nem-e talált kiutat az omláson át vagy esetleg nem-e jutott valaki le hozzá. Ha sikerül elkerülni a további nézetkülönbségeket a hüllővel én is indulok a városba. Köszönöm a segítséget, de nem kérhetem és nem is kérem, hogy továbbra is miattam és eszméim miatt kockáztassanak.

*Az „eszméim” szót kicsit furcsán mondta, enyhe lemondással és szomorúsággal hangjában, de ez az arcán nem látszódott igazán és szavai csengése is hamar helyreállt. Ezzel elindul a lovag a házba, hogy utoljára körbenézzen a sokak által pokolba kívánt kőépületben visszaindulás előtt.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Ahham... - *válaszolom előbb Mustafa, majd Malor magyarázatára, amikor választ kapok kérdésemre. Egy vállrándítással elintézem. Sokmindent láttam már, de még ilyen beszélő gyíkot nem. A méretei pedig... Egészségesen sem akaszkodnék vele össze, nem még így sebesülten.
Malor szavaira megdermedek. Rá nézek - vagyis csak feléje, mert valójában semmit nem látok. Homály minden előttem. Még akkor is így állok, amikor ő elindul befelé a házba, ahová inkább nem kellene bemennie.*
<"... és eszméim miatt kockáztassanak."
Eszmék... Túlélés van már csak. Túlélni a mát... De vajon miért is csinálom én mindezt? Tegnap még úgy volt, hogy van miért. Ma már nincs. Ezt világosan látom. Mit is vártam?...>
*Összeszedem a holmim, amit hoztam magammal. Elnézek az erdő felé, ahol előző nap "elástam a múltam".*
- Doldzsah vigyázzon rád Msutafa! - *mondom ezt a papnak úgy, hogy nem nézek rá. Majd a város irányába elindulok, amerről érkeztünk. Végül is csak a vértemért szándékozok visszamenni - gyalogszerrel, Malor lovát nem viszem el -, majd utána tovább... hisz van még egy elintézetlen ügyem...*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Átkozom magam, mikor rájövök, hogy fegyver nélkűl jöttem le. De a rengeteg kincs látványa eltereli a figyelmem, vagy inkább lebilincseli.*

< Az istenekre, ilyet én még nem láttam...! Ez hihetetlen! >

*Szinte tátott szájjal csodálkozom a mesébe illő vagyon láttán. De, a mese hamar véget ér, mikor meg pillantom a terem közepén lévő hatalmas gyíkszerű valamit! Földbe gyökerezik a lábam, még a lélegzetem is elakad.*

< Mi a sz@r...! A francba!! >

*Mozdulatlanúl nézem, ahogy feláll, csak mikor reszelő hangján meg szólal, akkor térek magamhoz. Gyorsan vissza húzódok az ajtó takarásába. A szívem a torkomban kalapál. A kérdése kardként döfi át az elmémet, beletelik egy kis időbe, amíg össze szedem magam.*

< Ez egy rohadt nagy dög! De azt hiszem egyedűl van. Okosnak kell lennem, külömben ez meg nyúvaszt! >

*Végűl lassan, sántítva belépek az ajtón és nekidőlök a falnak, mint aki nem bírja tovább.*

(Közös)
- Én... Én nem akarok semmit, csak életben maradni.Fent esztelen vérrontás folyik és engem lezártak ide. Meg sebesűltem és azt hiszem nem soká bírom már... Csak egy szerencsétlen utazó, egy muzsikus vagyok, még fegyverem sincs. Hát ezt érdemlem...?

*Közben gyorsan körbe pillantok a termen, hogy egyedűl van-e. Ha nincs más, akkor az óriási dögre szegezem a tekintetem, hogy bármilyen fenyegetésre azonnal reagálni tudjak.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< kicsit mintha megfagyott volna a levegő.. vagy ez csak az időjárás? >
-Megbocsásson Malor, de ha jól láttam még a kardjai is a szobában vannak, a fal tövében,//vagy ahova rakta // puszta kézzel pedig nem fog nekiesni a kvintaizének, még ha le is ment. Ha lent van-bár ezt magam nem hiszem-akkor már halálra váltan botorkál felfelé... ez biztos!
Teljessen meg vagyok győződve róla hogy nincs az az épeszű ember aki puszta kézzel menne a dög ellen. Mikor Dzsana végre indulásra szánja el magát Én is mozdulok, és vele tartok.
-Ne olyan sietve Dzsana, egy darabig csak egyfelé mehetünk . Malor meg úgyis lóval fog jönni szóval szerintem a piehnőnél úgyis meg kell majd állnunk ha leszakad az égi áldás...
< az ég szakadna le ... vagyis szóval épp ez az hogy ne szakadjon má' le míg az a beállót el nem érem...>

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Mustafára tekintek egy kicsit zavartan. Nehezen esik le, hogy velem akar jönni - nem pedig maradni.
Így egy gondolat suhan át agyamon.*
<Vele egyezik a felfogásom, értékrendem... Kutyából nem lesz szalonna... hiába is akarnám... Nem tudom meghazudtolni a vérem, neveltetésem.>
- Menjünk. Az messze van, a város meg még messzebb. Az este pedig hamarosan elér bennünket és lehet viharral.
*Azzal elindulok, végül is nem sietve, de nem is komótosan mint aki nagyon ráér.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Súrion kétségbeesettnek tűnő próbálkozására, miszerint ő egy segítségre szoruló ember a hatalmas hüllő már-már emberien felhúzz a pikkelyes „szemöldökét”.*

-Khitt érdekkel asz emberek vére?!? Nem érdekel miért vagy idelent csak az, hogy ne háborgass engem és a kincseimre se fájjon a fogad. Ha a fentiek elrendezték egymás közt a dolgaikat úgyis vagy elmennek vagy lejönnek. Előző esetben jobb, ha te is velük mész. Második esetben néhánnyal többen fekszenek majd odakint…

*Ezzel kissé agresszíven előre lép néhányat, hogy közelebb kerüljön a betolakodóhoz, aki jelen esetben a dalnok. Tüskés farka az eddigi ütemes lengedezésből kicsapva nagy csörgések közepette csapódeik az egyik közelebbi pénz halomnak. A csilingelő érméken röptükben megcsillan a középső oszlopot megvilágító fény ragyogása. Még nem támad a bestia csupán erődemonstrációnak szánhatta a dolgot, amit egy mélyről jövő dühös morranással is nyugtáz. Néhány hosszúra nyúló pillanatnyi farkasszem nézés után Súrion érzékeny fülét megüti a folyosó felől valami motoszkálás. Mintha más is próbálna az omláson átjutni.

Eközben odafent. Malor már nem válaszol a dzsadoknak csupán bólint a ház ajtajából, majd eltűnik a szürke gránitépületben. Ezzel Dzsana és Mustafa megkezdik útjukat visszafelé az ösvényen, amerről jöttek. Ami feltűnik számukra igen hamar, hogy kiérve a tisztásról már hallani a környék neszeit. Az erdei zajokat viszont túlzengi az ég, azaz a készülő vihar egyre nagyobb és egyre közelebbi moraja.idefelé, igaz hegynek föl, fél napba tellett az út a legközelebbi pihenőhelytől, ahol a fedett palánk volt. Utazásaik során szerzett több-kevesebb ismeretük az időjárást illetően azt sugallja nem lesz hiány ma sem frissítő záporban. Egyenlőre viszont a fülledt meleg van emgszorulva a fák között, így inkább gőzfürdőre emlékeztet az ösvény, mintsem vadregényes sétaútra. Az is igaz, hogy nincs sokminden zavaró tényező, emrt az út csak egyfelé visz és nagyjából rémlik is a két dzsadnak merre mit is fognak látni, találni az erdőben. Úgy két fertályórát haladhatnak hegyről le, mikor egy furcsak árok keresztezi az ösvényt. Ez biztosan nem volt itt még mikor felfelé jöttek. Úgy fél méter mély és kb egy méter széles lehet a dolog, még nagyjából a félköríves alak is kivehető, de hogy mi vagy ki áshatta ide és végestelen végig az erődn az rejtély. Legalábbis mindkét irányban az aljnövényzetbe veszik a vége a folytonossági hiánynak.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A gyík agresszív kirohanása ráébreszt, hogy ha gyorsan nem találok ki valamit, akkor bizony csúnya vége lesz. Mert a helyzet jelenlegi állása szerint nála vannak a "nyerő lapok"! De, mikor meg hallom, a folyosó felől érkező hangokat, mi szerint valaki közeledik, azonnal megszületik bennem a döntés. Celekednem kell, még hozzá azonnal! Így, hát tétovázás nélkűl segítségemre hívom egyetlen fegyveremet, az elmémet.*

// Off: Hangteremtés
Mp:2
Vi.:1 szegmens
Ht.:12 láb //

*Varázslat segítségével a saját hangomat szólaltatom meg a gyík közvetlen háta mögött, ha elég közel van hozzá (ha nem, akkor neki jobbról).*

(Közös)
- Hibáztál, te büdös dög. De utoljára...!

*Majd a mágia folytatásaként surlódó, fémes hangot hallatok, mint mikor kihúzzák a kardot a hüvelyéből.*

// Off: A folytatás a gyík reakciójától függ! Ha beveszi és a figyelme elszakad rólam, akkor a tervemnek megfelelően írom a következő cselekménysort. Tehát, engem éppen csak a pillanatnyi reakciója érdekel. //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

//Elnézést a többiektől a „sietségért”. Huornak írok egy pillanatnyi reakciót, hogy ezzel ne tolódjon nagyon el az egy szempillantásnyi ideje.//

*Nem szívbajos a bestia. Ez abból is kiderül, hogy a cselre egy dühödt morranás kíséretében a hang iányába rántja farkát és egy oldalpillantással megtekinti, hogy mi maradt a másik betolakodóból. Igaz ez csupán egy pillanatnyi félrenézés és a levegőben szisszenve sikló buzogányszerű farok csapása, de szívdobbanásnyi haladékot adhat a dalnoknak, hogy mentse helyzetét. Ha nem történik valami időben a hüllő vissza is kapja nem túl sok jót sejtető tekintetét eredeti célpontjára, azaz Súrionra.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

// Off: Köszönöm. //

*Nem, pont úgy sikerűlt a tervem, ahogy elképzeltem. De, ezek után vég képp nem maradt más választásom. Vagy a siker, vagy a halál! Így hát gondolkodás nélkűl kihasználom azt a rövidke pillanatot, amit nyertem. Ismét a bácsikámtól tanúlt tudást hívom segítségűl.*

// Off: Fantom
Mp:23
Vi.:3 szegmens
Időt.:1 óra //

*Elmém erejének segítségével létrehozom a testem tökéletes illúzióképét, ám ugyan akkor én, testi mivoltomban láthatatlanná válok. A fantomképemet úgy idézem meg, hogy ugyan ott jelenjen meg, mint ahol én állok. Majd a varázslat létrejöttekor azonnal belépek az ajtó nyílásba, az illúzióképemet pedig az ellenkező irányba mozdítom, hűen követve az én mozdulataimat.
Egy lélegzet vétellel később, ha még élek, a tervem első részének befejezéseként a mágikus erőm utolsó "cseppjét" is szinte felhasználom.*

// Off: Hangkivetítés
Mp:6
Vi.:1 szegmens
Időt.:1 óra
Ht.:50 láb //

*Ezzel a varázslattal a közvetlen környezetem összes hangját a saját illúzióképemre vetítem ki és így, szinte tökéletes a szemfényvesztés. Ez után egy pillanatnyi "pehenőt" engedélyezek magamnak, feszűlten figyelek, hogy bevált-e a tervem ezen része.*

// Off: Bocsánat, ha előre rohantam, de meg akartalak kímélni egy újabb pillanatnyi reagtól. Ha úgy gondolod, hogy ez így nem jó, akkor átírom. //

[Yvett de Crei]

//Nekem ugyan nem probléma, hogy ti haladtok a saját részetekkel - mivel Dzsana nincs ott, nem ér ebből "hátrány" semmilyen formában.//

(Dzsana)

- Te is jó messzire kerültél a sivatagtól... Merre jártál a nagyvilágban? - *bocsátkozok egy kis beszélgetésbe Mustafával; jobb mint szótlanul baktatni egymás mellett. Gondolatterelőnek sem utolsó másról beszélgetni...*
- Ez meg mi a fene lehetett?!... - *meredek a mélyedésre, de azért átkászálódom rajta.* - Bár érdekelne mi hagyta ezt a nyomott itt, de most nem nézem meg... Inkább mielőbb lennék a városban. Te hogy állsz ezzel? ... Ráadásul mindjárt leszakad az ég... - *mondom, majd kicsit komoran meredek a fellegekre.*