*Feszűlten, tágra meresztett szemekkel fürkészem a homályt, még levegőt is csak óvatosan veszek. Lassan haladok, lépésről-lépésre. Egyszer csak egy omláshoz érek, ami teljesen lezárja előttem az utat. Csak a tetején lévő résen szüremlik át némi kékes derengés, meg valamiféle furcsa beszéd.*
< Végre valami fény! Ebben az átokverte pincében semmit nem lehet látni! Meg valaki beszél is a túl oldalon!? De... ...De mit? Nem értem, valami kincs? Igen, valami kincsről beszél! Nagyon jó, remélem jó sok van belőle!

De valahogy át kellene jutni. Átkozott vénember! Ezek után nem, hogy a ládikáját nem kapja el, hanem örűlhet, ha nem vágom el a torkát... >
*És ezzel szépen, óvatosan meg indulok a nyílás felé.*
// Off: Köszönöm a türelmeteket! Vígasztaljon benneteket az, hogy fergeteges buli volt



