(Alauron)
Szomorkás arcal hallgatja végig a közjátékot, és örül, hogy egyenlõre vége. Egy ötlettõl vezérelve a következõket mondja:
Elfül: - Tolmácskodom, de nem vagyok tolmács, és ez nem is tartozik rájuk, mert nem ezért jöttek, s én sem. Feladatom, hogy a haonwelli tanácsot képviseljem, s az ügyem, mit e bátor emberek segítenek fontosabb, mit a vitátok. Fontosabb, minthogy ki mondja meg mikor induljunk, mert elfek vére folyt, és fenséges lényeknek esett bajuk. Ne feledkezzetek meg errõl.
<A farkas és a hiúz sosem lesz jó pajtás...>
Aztán a többiek felé fordul:
- Nem mi dolgunk. Legyünk szívvel türelmesek, és ne szóljunk vitába bele. Kár, hogy méreg itt. Pihenni csak tovább, míg lehet, és szív nyugszik meg.