Shadon városa - az ország szíve

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:


-Rendben, akkor egyedül mennék, ha ez megoldható. Nem akarok mindenhová sleppel közlekedni, mert nem vagyok hozzászokva. A királynővel szemben nincs választásom, mert hivatalos ügy, de gondolom az udvarhölgy nem fog megsértődni, ha a nemesi bandériumot otthon hagyom... ...már elnézést az uraktól...-mondom a kíséret tagjaira nézve.

A kocsiban gondolom úgy vagyunk mint a szardíniák a dobozban.

A "véletlen" tengelytörést meglátva összehúzom a szemöldököm és mondom a jelenlévőknek:

-Milyen roppant érdekes, hogy a gorviki követség kocsija éppen akkor állja el az utat, mikor a királynőhöz igyekszem hadi jelentést tenni. Épp a gorvik-shadoni háború közepén. -közben a környező házak tetejét és a lezárt spalettákat nézem.

<Tökéletes helyzet egy orvlövésznek...valószínűtlen, de semmit sem lehet kizárni.>

-Rendben van urak. Egyenlőre mindenki marad a helyén. Várunk. Ne szálljanak ki. Egyenlőre még semmit sem tudunk. -majd lehunyom egy pillanatra a szemem.

(Pszi alkalmazás: Hatodik Érzék; meditáció ideje: 5 szegmens, időtartam: 60 kör. A kapott infók függvényében írom a következő reagom. )

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: úton a palota felé
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

-Ahogy óhajtja uram-hagyja rád a döntést Sylvester.
A kocsi 4 személyes, még épp megvagytok, de ha még valaki odapréselődik, na akkor már szardínia lesz.

A fennakadás nem csak téged nyugtalanít:
-Ah, pont ma, pont előttünk.
-Nono, amund-gorviki háború, mi csak segítünk...
-Persze, leöletik a fiainkat vacak kosimádókért...!
-Vacak! Ha vacak lenne, Domvik templomai állnának odaát, nem másé! lebecsülöd te a gonoszt!
Elméd rejtett érzékeket mozdított meg, s mire a meditáció letelt, ideje is volt használatba lépnie: valaki megkocogtatta a kocsitok ajtaját. Egyelőre a rossz előérzet elkerült. Göndör hajú, feketébe öltözött gorviki férfi volt a kopogtató. Meglepetten nézett rád, de kifogástalan pyar beszéddel indított:
-Oh, uram, elnézését kérem, de önnel még nem volt alkalmam találkozni! A nevem ...
- ...ne a neveddel kezd, hanem azzal, van-e még hely náluk?! Át kell szállnunk-reccsent rá a férfire valaki, aki még nem került látóteredbe.
- Uram, bízza rám, hogyan intézem a két nép közötti diplomáciai...
-Salvatore! Maga egy nagy álmodozó! Mikor tanulja meg, hogy ezt csak az udvarban kell, azon túl nem?
Társaid ráncolták homlokukat, de úgy tűnt, ismerik, ki ez a paraszt.
Salvatore beharapta ajkait. Aki eddig osztotta az észt, egy aszkéta alkatú, álla közepén egy csíkban szakállas, fekete hajú férfi, hasonlóan felékszerezve, mint te, elárulta, ő a gorviki bagázs feje.
-Mi az hogy nem tudod kicsoda ez? Deniel Bertram Krad-paplovag az apja és Elvina Bliss dorani varázslónő az anyja. Ő Shane Bertram, ez az alap, fiam, hogy tájékozódsz, kivel futhatsz össze.
Milyen alapos, de ezt bárki tudhatja. Salvatore meghajolt feljebbvalója előtt és hátrébb állt.
-Kezdő a fiú, oda se neki. Pedro Almodovar vagyok (:P ), Gorvik követe. A kocsink tengelytörést szenvedett. Látom, van még önöknél hely. Társulhatunk? két emberemről és jómagamról lenne szó, a másik kocsink rendben van.
Sylvester összepréselte ajkait. Itt nem lehet botrányt kavarni. Vagy méágis? Lehet,nem is kell...

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

Valami szimpátia, vagy inkább szolidaritás támad bennem Salvatore iránt; aki ha Gorvikba születek akár én is lehetnék... Valószínő ő is épp olyan vagy hasonló státuszban van a követ mellett, mint én Lyc matter melett.

<Pöffeszkedő ranagolita hólyag! Jó hogy nem már megengedi, hogy a pyaroni nemesek meg a saját kocsijukban maradjanak! Ma le eszel pírítva az embereid előtt te bumfordi tapló! >

Széles bájvigyorral szállok ki és tüntetőleg Salvatorét veszem vigyelembe, a főnökén keresztülnézek:

(Off: gorviki nyelvismeretem van 3.-as on, Ékesszólás 3.-as.)

Gorvikiul:

-Üdvözlöm abradon, a nevem Shane Bertram és jelenleg Pyarron követe vagyok. -mondom és mélyen meghajtom magam Salvatore felé, ahogy főnemesek előtt kell.

-Örvend a szívem hogy Terda király zászlóvivői nem becsülik le az udvariasságot és a jó modort és ilyen kiművelt és intelligens főket küldenek követnek mint ön. Hiszen a kifogástalan tárgyalóképessége és modora nyílvánvalóvá tette számunkra, hogy a csapatukban ön a Kiemelkedett vezető, ki bírja uruk Ranagol jóindulatát! Ez nem lehet kérdés. Bár a múltban országaink viszonya nem volt felhőtlen, mi több, hitük miatt ellenséges; én önt személy szerint nem tartom ellenségnek, és semmi akadályát nem látom annak, hogy helyet szorítsunk egy bajba jutott nemesenszületettnek, ki segítségünk kéri. ...a szolgáját pedig...ki modora alapján nem tudunk máshova tenni...-és itt Perdrora nézek-...azt hiszem fent a bakon a kocsis mellett megfelelő hely lenne számára, ahová való. Mint látja Pyarron nem zárkózik el Gorvikkal való együttműködéstől, ha a kérés diplomáciailag korrekt formában érkezik.

<Szerintem Pedro menten agyvérzést kap...ez lesz Salvatore költői igazságszolgáltatása... Szegény Salvatore meg szeretne most valahol máshol lenni... >

Várok egy kicsit, míg a szavaim kiváltják amit kell, aztán megpróbálom őszintén eljátszani a hülyét, és közös nyelvbe váltok:

-Oh! Hogy nem ön a vezető?! Nahát! -csapom össze a tenyerem- Gorvikban a siedonok is ilyen kifogástalan neveltetésben részesülnek!? - Úgy látszik revideálnom kell a Gorvikról vallott maradi nézeteimet! Úgy látszik Almodovar uraságnak nem volt gyerekszobája...-mondom egy félgrimasszal és a kíséretemre nézek. Aztán szónokolni kezdek:

-Nos uram...-mondom Almodovarnak, de neki csak közös nyelven- ha ilyen jól ismer azt is tudja, hogy apám Deniel Bertram harcot gorviki carridák ellen kik a Dúlás idején Krán csatlósai voltak az orkok és a nomádok mellett- mondom az állam felszegve- Pyarron nem felejtette el azokat a "szolgálatokat" amiket az országuk Kránnak tett! Csak nem képzeli, hogy valamirevaló pyarroni nemes hajlandó egy kocsiban ülni Krán kutyájával!? Csak nem gondolja hogy ezek a nemesi sarjak itt- mutatok a hátam mögé- elfelejtették, hogy apjuk, nagyapjuk és családjuk színe virága adta a vérét a Szent Városért; és akkor maga idejön nagy mellényel, hogy dugjuk a fejünket a homokba és köpjük szemen anyánkat és apánkat, minden hősi halottat!? Ez alig húsz éve volt!

-Vagy talán ezt akarjátok!? -teszem fel a kérdést a nemesi kíséretemnek- Együtt akartok utazni Krán csdatlósaival? Anyátok, apátok és nezetségetek gyilkosának szolgájával!? Együtt akartok utazni egy olyan ország követével, aki Shackallor valagát nyalja? Talán elfeledtétek Selmot és a Gömbszentély pusztulását!? Le akartok feküdni Gorviknak!?

<Na jó mostmár visszaveszek, a végén még nemesi felkelést gyújtok, mert tényleg feltámad bennük a hazafi és kardélrehányják a követeket... >

- Adok egy tanácsot: ha nem képes a feladatainak megfelelni, kérjen segítséget, például a szolgájáét. Ha hagyta volna érvényesülni, Kyel látja lelkemet, talán nem nézem milyen ország címere alatt utaznak, hanem segítek mint ahogy azt nemesek között szokás, de maga egyszerűen túlságosan képzetlen és rátarti ahhoz hogy esélyt adjon az együttműködésre...és még ráadásul elnyomja azokat akik menthetnék a helyzetét. Hála Kyelnek nem vagyok Ranagol pap, de ha az lennék, maga már rég a Gáton takarítaná a latrinát...

-És most ha megbocsájt...lekötelezne, ha a lovaikkal arrébb húzatná a kocsijuk...

Aztán beszállok becsapom az ajtót és felkiálltok a bakra:

-Hajts!

nagyot sóhajtok és azt mondom a kíséretnek:

-Azt hiszem ma sikerült szert tennem egy ellenségre.

<Esetleg náhány szimpatizánsra a kíséretemből. De akkor is a haza minden előtt...>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: úton a palota felé
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

Mikor figyelmeddel a fiatalembert tünteted ki, az alig észrevehetően megrázza fejét, ne tedd, és rövid időre rémület csillan szemébe, majd eljátszotta a szenvtelent. kerüli tekintetével feljebbvalóját. No igen, lehet, lesznek rá nézve ezért következmények. Végighallgat, türelmesen felvilágosít:
-A reggeli friss levegő megcsalhatta érzékeit: én csak egy egyszerű követi szolga vagyok, uram, Pedro Almodovar az, akinek eme szavak igazán járnak -félreállt és meghajlással előtérbe helyezte merev arcú vezetőjét. Pedro ha dühös is volt, jól palástolta. No igen, egy vérbeli diplomata azért ért hozzá, hogy megőrizze hidegvérét, jobban, mint az átlag. Szemei viszont árulkodóak voltak: harag tüze és éles intelligencia lobogott benne. Milyen kár, hogy nem a jómodor előzte meg! Sebaj, legalább jól be lehet neki olvasni már csak a nemzetisége miatt?
- Ha személyesen szeretne velem valamit megosztani, beleszoríthatom a napirendembe, ám ha sértéseivel párbajra óhajt hívni, közlöm, diplomáciailag ez tiltott, és ön nem igazán lenne méltó arra, hogy kiálljak viadalra.
Párbaj hallatán Sylvester mögötted megköszörülte a torkát. Igen, ez nem kéne. Nagyon nem. Salvatore Pedro mögött bandzsított hallva ura pedzegetését.
A folytatást hallva Pedro végigsimított követi ékszerein:
-Csak így tovább uram, jó felé haladunk.
Syl felnyögött, kérdés miért. Arcukat nem látod. Aztán szóba kerül Krán valagnyalása, és Pedro keskeny mosollyal hallgat.
-Régen tudtam, hogy a pyarroniak műveletlenek és nem nőttek fel a feladathoz, hogy nemzetközi diplomáciában jól szerepeljenek. Nem is értem, mért egy kölyköt tettek egy igen fontosnak szánt küldöttség élére. Mosson szájat, ha felkel, és nem kívánom bemocskolni sem magam, sem kíséretemet azzal, hogy magával egy légkörben tartózkodjunk. Ön nem alkalmas követnek, menjen haza és gondolja át, mit akar az életben.
Salvatore arca közönyt árult el, nem akart belefolyni ebbe a dologba, de egyéb kiséreti tagok szeme összeszűkült, és csak egy csettintés hiányzott volna ahhoz, hogy rádugorjanak kivont fegyverrel. A feszültség tapintható volt a levegőben, előérzeted bajt kongatott. Hamarit és közelit...
Syl a füledhez hajolt:
-Azt hiszem, elég lesz - súgta - Elérte, amit akart, kinyilvánította, hogy hány tőlük, de azt hiszem, a személyes indulatait otthon felejthette volna, most az államszövetséget képviseli, nem magát! Itt lényegtelen, MI mit gondolunk!
Nocsak, azt vártad, másképp reagálnak, ehelyett le akarnak higgasztani? Mi ütött ezekbe? Hol a hazafiasságuk, igazságérzetük? Kizárt, hogy ne tudnál valami fontosról, ami miatt így reagálnak!
A baljóslatúság szinte a füledbe üvöltött. Másodperceken belül itt lesz valami.
-Uram, nem tudom, ezt hogyan simítjuk el a követségnek... Az igazi nagykövet őrjöngeni fog...-roskadt össze Syl, de ajka mosolyfélén megrándult:
-Ön vagy bolond, vagy irtózatos nagy a képe, hogy így be mert olvasni nekik...

//Megvárom, az előérzet függvényében mit teszel, aztán folytatom a javával //

[Castor de Vinter]

//Off: Leírtam mindent a reagom ban, hogy mit teszek, ahhoz nem teszek hozzá semmit, sem el nem veszek belőle.//

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: úton a palota felé
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

Egy pillanat múlva, ahol Pedro feje volt, beszáll a kocsiba egy nyílvessző és beleállt Sylvester lábába. Kint megbojdult a megrekedt sor. Gorviki kiáltozás harsan, a dugóba esettek támadást kaptak a nyakukba. Kíséreted fegyvert fogott, egyikük lenyomott téged a padlóra.
-Ne tegyen semmit, nem kell hősködni! Maga most a követ! nem tudjuk, ki támad kit, de Syl megsérült!
A mögöttetek lévő kocsiból az összes kíséreti tag kiözönlött, hallottad, pyar nyelvű szavaikat, ahogy elhelyezkedtek a kocsid körül.
Valaki a kocsitokra ugrott, tisztán érezted a zöttyenést és a fenti lépteket. Fegyvercsörgés, kiabálás, lónyihogás keveredett, aztán fa nyikorgott utcakövön. Dulakodás hangjai jöttek a kocsitok bakja felől, egy kinti pyar szavai kommentálták:
-Jó, vigye innen ki a követünket! A kocsisért úgy se tehetünk már semmit!
Meglódultatok, először lassan, majd gyorsabban. Még annyit se hagytak embereid, hogy felnézz, mi mellett haladtok el. A kocsi sebesenrohant végig az utcán, Sylvester vére a kezedre fojt.
-Jól van, kinn vagyunk! Uram, hogy érzi magát?-végre hagytak felülni. A kocsi kezdett lassítani.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

-Köszönöm Ymmar, nekem semmi bajom, ön viszont vérzik. Azonnal Ispotályban a helye!

-Kocsis! A legközelebbi Ispotályba!

-A rendkívűli helyzetre való tekintettel késünk egy kicsit.

-Elmondaná valaki mi történt, mert olyan gyorsan rámvetették magukat hogy semmit se láttam.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: úton a palota felé
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

-Ah, uram, hagyja, csak egy lövés, csontot nem ért-morog Sylvester.
A kocsis elkanyarodott, egy másik kísérő válaszolt neked:
-Valaki megtámadta a gorviki követség tagjait, uram. Ahogy én láttam, jól megszervezett volt az egész, és hullottak ők, mint a legyek. Mi lővonalban álltunk Pedro Almodovar miatt...Ámbár...nem minden gorviki állt és hagyta, hogy lelőjék, vagy leszúrják. Az egyik, az a Salvatore lerántott a kocsinkról egy merénylőt és átvágta a torkát ramierával. Az a szemét gyilkos megérdemelte, megölte a kocsisunkat!
A kocsi ugyan ahhoz az ispotályhoz ment, ahol Lyc Mattre is lábadozott. Leugrott a bakról a kocsis, és Slavatore nyitott neked ajtót:
-Ön nem sérült meg?-kérdezte gorvikiul, véres kezed nézve.

piros: gorviki nyelv

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

-Nem. -mondom Salvatorénak- Ez nem az én vérem, hanem az emberemé. Köszönöm, amit a védelmünkben tett. De azt hiszem önre most nagyobb szükség van a földijei mellett. Vigye el a kocsit, szedjék össze a halottaikat, meg a sebesülteket.

-Sylvester; karolja át a nyakam, Vilett segítene Sylvestert kiemelni? A lábába kapta. Ne mozogjon, ne erőltesse, mert csak rosszabb lesz. Mindenképpen bevisszük, betámogatjuk.
-Száljanak ki a kocsit átengedjük a gorviki delegációnak, hogy összeszedjék a sebesülteket, meg a halottakat. Majd kerítünk egy műsik kocsit, ha Sylvesterről már gondoskodtunk, ha mást nem, lovak bérlünk és azzal megyünk.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: úton a palota felé
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

-Rendben van -talált vissza a pyarra Salvatore. A lovak közé csapott és elment.
-Lőttek az udvari látogatásomnak, uram. Fene beléjük! Készüljön fel rá, a királynő ki fogja erről kérdezni.
Betámogatjátok Sylt, gyógyító szerzetesek veszik át tőletek őt. Vilett elmegy kocsit szerezni. Várakozás közben egy gondosan nyírt hajú, alázatos szerzetes megy oda hozzád:
-Uram, elnézést a zavarásért, önök közül valaki nem beszél gorvikiül? Van itt egy hölgy, akivel nem értünk szót és kezd egyre dühösebb lenni. Nem tartanám fel sokáig, látom, az udvarba igyekszik -nézett követi láncodra.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

-Rendben tisztelendő; -beszélek a hölggyel de kérem gondoskodjanak az embremről, meglőtték.

-Vezessen oda, atyám nyugodtan, reméljük engem csak nem esz meg késsel-villával... ...ööö...apropó..lábadozik itt önöknél egy Lyc Matter nevű pyrroni diplomata. A helyettese vagyok, ha beszéltem a gorviki nővel, szeretnék ővele is beszélni, ha megoldható. Megmondaná hol van most Lyc?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: úton a palota felé
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

Syl ellátása már akkor megkezdődött, amikor átvették tőletek. Jók voltak a kilátásai, mert csontot nem ért a lövés, de nem tarthat veletek az udvarba.
A szerzetes készséges volt:
-Igen, Matter úr még itt van, és bár nagyon gyenge, javulást mutat. Erőlevessel etetjük, és ha így folytatódik, napokon belül hazamehet. Még azért kell neki egy jó hónap, mire ismét hivatalába léphet, sokat kell pihennie. Az emeleten van, az udvarra néző szobák egyikében, az ügyeletes testvért keresse a pontos szoba ügyében.
Egy hónap? Nem lesz gyenge pótolni őt...
A nő hangját messziről meghallottad, éles, tipikus gorviki hangnemben beszélt, és valami igazán felháborította:
-...mi az, hogy nem látják el a kuzinom? Csak mert más istenben hisz, ugye, az a bajuk? Hát nem azt tanítja az önök istenek, hogy segítsék azt, aki szükségben van?! Ah, lát rajta szarvakat, meg patákat, ember? Ez csak egy gyerek és alig tud nyelni!
A folyosó végén lévő szobában egy értetlen szerzetes tárta szét kezeit, nyilvánvaló volt, a nő egy szavét se érti, de azt oigen, a hölgy és a vele tartózkodó sápadt fiú nem földije, mi több, atengeren túlról jött.
A hölgy fekete csipkefátyol mögé rejtette arcát, nyakig fekete abraselyembe bújtatta karcsú alakját, nyakában arany medalion lógott. A vele lévő fiú alig lehetett 7, sötét haja nedvesen simult fejére, láza lehetett, izzadt, de mégis fázósan fogta át magát. Nőrokona védelmezőn ölelte át őt, részben gugolt mellette.
Jöttödre szemrehányóan villant tekintete:
-Mit óhajt? Megtekinteni egy tengerentúli nyomorát? Ah, beszélhetek én itt, akár a falra hányt borsó!
A veled lévő szerzetes szégyenkezve lesüti szemeit:
-Egy szavát se értjük, de rendfőnökünk meghagyta, gorvikiakat nem láthatunk el, mert ők a Kosfejest tisztelik és hitünk ellen való érintkezni híveivel. A fiú beteg, nincs jól, de kezünk meg van kötve és egyikünk seelég bátor, hogy ellenkezzen felsőbb paranccsal.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

- Jó napot asszonyom....Nem falra hányt borsó, én értem a mit mond, bár jómagam pyarroni vagyok. A kuzinját nem fogják ellátni mert azt hiszik róla hogy gorviki és ranagolita vallású és itt kevesebbért is máglyára küldik az embert. Ellenben ha azt mondjuk hogy történetesen a kuzinja nem gorviki és nem a Kosfejes híve talán meg tudom győzni őket hogy kezdjenek a fiúval valamit. Bár itt fognak vekengeni rajta vagy negyed órát erre számíthat.

-Mi baja a kuzinjának, mikor, és hogy lett rosszul?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: ispotályban
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

A nő máris kevésbé lett heves, hallva, végre valaki érti a nyelvét:
-Kisasszony vagyok, Nuria Sol Xiomara, ő pedig az unokatestvérem, Javier Socorro. Már jó ideje lázas, de eddig el tudtam látni magam is. Hajnal óta nehéz nyelésre és légszomjra panaszkodik, úgy láttam jónak, hogy segítséget kérek. És ebben a városban egyedül csak Domvik emberei értenek a gyógyításhoz, humbug sarlatánok tudásában nem bízom és nem is vagyok hajlandó igénybe venni a szolgálataikat. Arra alapozva, hogy a kérőnek adnak, és aki szükséget szenved, gyámolítják, mertem idejönni, szembeszállva az előpítéletekkel. Most, hogy sok menekült hagyja el a feldúlt vidékeket hazámban és a békés együttélkés érdekében fekveszik a Hétarcú hitét, de még nem beszélik az állam nyelvét, egyből úgy veszik, aki gorvikiul szól, csak ranagolita lehet. Ki kell ábrándítanom az urakat: se Javier, se én nem követjük a Kosfejest. Lefordítaná ezt nekik?-remegett meg a hangja idegességében és aggódásában. Hogy ne egy arctalan személyt hallgass, fátylát hátradobta. Ha igaz, amit mond, akkor nem semmit kockáztat. Tény volt, hogy sok átmenekült gorviki büszkeségből finomabb vallásgyakorláshoz nyúlt, de nem tért meg Domvik hitére, ám akik mégis, azokat kirekesztette közössége. Ez a jó módúan öltözött teremtés egy lenne az áttértek közül?
Fordításod után zavarba jönnek a szerzetesek, majd a téged szólító összekapta magát:
-Hallhattátok, testvérek, egy frissenmegtértet nem hagyhatunk cserben!-a fiú a szerzetesek figyelmébe került, egyikük belenézetta fiú torkába, majd megingatta fejét:
-Torokgyík.
Fordítás után Nuria bársonyöve mögül előrántott egy legyezőt idegsen kibontotta és legyezgetni kezdte magát.
-Az gyógyítható?
Az volt, de elébb istenük segítésgét kérik, aztán pedig sok pihenés vár a gyerekre. Nuriát kiterelték a folyosó hűvösébe, nehogy rosszul legyen az idegtől, ajánlották, maradj mellette, mert ha összecsuklik, elkaphasd. Erre nem volt szükség.
-Jó, hogy ön jött, ítéletnapig szavalhattam volna nekik. Oh, most látom, milyen díszesen öltözött, kinek mondhatok köszönetet?

http://img0.tar.hu/navaratna/size2/33928343.jpg (ez Nuria)

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

-Shane Bertram vagyok kisasszony. Nos jobbulást a kuzinjának, de ha most megbocsájt nekem menem kell...

****

Az ügyeletes szerzetestől útbaigazítást kérek Lyc-hez.

Megkeresem ott ahol mondják.

-Jó reggelt Matter úr! -mondom a torkom köszörülve, kicsit zavarban, teljes puccba vágva a nyakláncommal babrálva.

-Hogy mit keresek én itt? ...a kocsinkat megtámadták idefele jövet. Sylvestert lábon lőtték, őt hoztuk be ide. Vilett elment kocsit szerezni...a mi kocsisunkat megölték. Merthogy a miénket odaadtuk a gorvikiaknak, Pedro Almodovar-nak és kíséretének. Ők halottakat és sok sebersültet is szereztek, eredetileg őket akarták megtámadni. A kocsijuk tengelytörést szenvedett előttünk. Pedro odajött hozzánk követelődzni, persze elhajtottam a fenébe. Utána szabadult el a pokol. Miránk is jutott egy merénylő, de azt az egyik gorviki megölte.

-Most Vilettet várjuk, a kocsival ha magjön azonnal indulunk tovább az udvarba. -fejezem be a beszámolóm.