****
3. nap reggel:
-Rendben, akkor egyedül mennék, ha ez megoldható. Nem akarok mindenhová sleppel közlekedni, mert nem vagyok hozzászokva. A királynővel szemben nincs választásom, mert hivatalos ügy, de gondolom az udvarhölgy nem fog megsértődni, ha a nemesi bandériumot otthon hagyom...

A kocsiban gondolom úgy vagyunk mint a szardíniák a dobozban.
A "véletlen" tengelytörést meglátva összehúzom a szemöldököm és mondom a jelenlévőknek:
-Milyen roppant érdekes, hogy a gorviki követség kocsija éppen akkor állja el az utat, mikor a királynőhöz igyekszem hadi jelentést tenni. Épp a gorvik-shadoni háború közepén. -közben a környező házak tetejét és a lezárt spalettákat nézem.
<Tökéletes helyzet egy orvlövésznek...valószínűtlen, de semmit sem lehet kizárni.>
-Rendben van urak. Egyenlőre mindenki marad a helyén. Várunk. Ne szálljanak ki. Egyenlőre még semmit sem tudunk. -majd lehunyom egy pillanatra a szemem.
(Pszi alkalmazás: Hatodik Érzék; meditáció ideje: 5 szegmens, időtartam: 60 kör. A kapott infók függvényében írom a következő reagom. )