Shadon városa: Rózsadomb

[Lianna Pentangelin]

"Egen, jól sejted. Itt laknak a gazdag puccos nemesek a többhektárnyi városi vityillóikkal...Külön fallal védik magukat, őrség is van más zubbonyszínnel mint az egyszerű városi őrök, nehogy keverjük ám őket! Ide csak meghívással lehet bejutni, de akkor is pengetni kell ki pénzt. Hősnek ez zsebből ment, meghívónk is volt. Naná, sejtheted, a templomban matatott hölgyike hívta meg...
Itt az utcák régen uralkodott királyokról vannak elnevezve, pompás fasorral szegélyezettek, kis hangulatos terecskék szakítják meg a dúskáló monotonságot. Én csak egy villában jártam, de már attól tele lett szemem fülem szám. Van itt pénz! annyi, hogy én nem is tudom, milyen vagyonosságban és luxusban élhet a királynőjük, ha a főnemeseinek az van ami!
Aki sznob, annak ez paradicsom! Főleg a Gyémántdomb, azaz a palotanegyed, ahol Shadon királynője lakik az udvartartásával. Mostanában nem vidéken pihenget s nem jó öreg szülőföldjén készül megfagyni (Felföldi!!!) hanem az állam ügyes bajos dolgaival birkózik no meg a ranagolita Gorvikkal. A villanegyedtől egy belső fal és védrendszer választja el a palotanegyedet, itt az őrség elit, s páratlan szoborparkról rebesgetnek azok, akik valaha nyertek bebocsátást oda. Gyémántpalota némely része fekete márványból épült."

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: úton a palota felé
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

Ismét kocsiban ülve, -ami ugyan nem volt olyan díszes, mint a tiétek, és csak egy egyszeri városi címer virított oldalán, nem a követségeteké,- egyre közeledtetek a palotanegyedhez. A városkép megváltozott: tágas, tiszta utcák, városi kisbirtokok falakkal, parkokkal körülcsapva, igényes, előkelő negyeden át vezetett az út, kis, hangulatos terekkel szabdalva a királynőhöz.
Egyik kisérőd hangosan merengett:
-Milyen szokatlan látvány lesz, hogy a követségi kocsink gorvikiakkal lesz tömve, mi meg egy városi konflissal zötyögünk!

Egy nagy, nyolcszögletű térre értetek, ahol lelassítottatok. Elértétek Gyémántdomb egyik kapuját, amin túl már a palotanegyed állt. Aki nem lehetett benn, az itt nézelődött, várakozott, de nem közrendűek, hanem egész jómódba burkolózó helyi nemesek nyújtogatták nyakukat, hogy elleshessék, kik igyekeznek olyannyira befelé. Királyi címerrel hímzett, zubbonyos páncélos őr érkezett kocsitokhoz, papírokat kért igazoltatásra, de egy szóval se kérdezte, mi ez a rendhagyó kocsi alattatok. Visszaadta mindened, majd vigyázzba vágta magát. Ismét megindultatok, de már egy vastag kőkapun túl az első, ami szemedbe ütközik az egy szoborsor a valamikori shadoni uralkodókról. Ők szegélyezik az érkezők útját, és furcsa mód egy fia galambszar se piszkította vállukat.
Épületegyüttesek suhantak el, őrök, udvaroncok, szolgálók villantak fel egy pillanatra, majd ahogy tellett, olyan kecsességgel lassítottatok s álltatok meg egy boltív előtt, aminek vége színes zászlók és karcsú oszloplábak rengetegével elveszett hosszan előtted. Díszesen öltözött ifjú pattant az ajtóhoz, kinyitotta, gondja votl arra is, zsámolyt tegyne lábad alá, kényelmesebben szállhass ki.
-Uram, csak előre a boltívek alatt-hallottad kísérődet mögüled.
Te mentél élen, jó tyúkanyó csibéihez méltón szárnyaid alatt a követségi bagázs. Lépéseiteket visszaverte az oszlopsor. Jobbra falon címerpajzsok foltjai bújtak meg az alkalomra feltett díszítő zászlók mögött, balkézre tölgyfás gyepes udvar terült el, suhogós, bő szoknyájú nemesasszonyok, bársonykabátos, csillogó ékszeres nemesurak társaságában. Mind az elhaladókat szemlélték, élénken beszélgettek, de sértően hangos szó el nem hagyta ajkaikat. Az udvarról balra egy minden oldalról fedett, széles folyosóra értetek, itt már minden falat függönnyel vontak be, az uralkodó szín a halvány pasztellsárga volt. Ehhez szépen illett a te követi ruhád, bár meg kell hagyni, a zöld még jobban letalálta volna az udvar ízlését. A folyosó végén már állt egy csoportosulás, hosszú köntösük és magisztermetszésű orruk arra engedett következtetni, a dorani küldöttség az. Két nagy, sokágú gyertyatartó őrködött jobbról is, balról is a folyosó végén, no meg persze alabárdos vértes őrség is.
-Szólítani fognak minket, úgy látszik nem késtünk sokat.
A gyertyatartókon túli teremből nem sokat láttál, hallani pedig még kevesebbet. A ruhák suhogása, jövés-menés épp elég zajt keltett. Magasabb mennyezetű csarnoknak kell ám ott meghúzódnia, és enyhe nedves illat csapja meg orrod. Szökőkút lenne a közelben? Érzelmeid ura vagy mindig, de azért érzed jól, először járulsz ilyen magas rangú személy elé, és nem nem kis kihívás.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

A hintó elindulása után közlöm:

-Kérem uraim egy percig most ne zavarjanak össze kell szednem a gondolataim.

Egy rivid Siopa-meditációba révedek a kocsiban és visszanyerem a hatodik Érzékkel elveszített pszi-pontjaimat.

Utána kedvtelve nézelődök ki az ablakon az úri negyedet nézve.

-Szóval itt él a shadoni arisztokrácia. -Mondja Vilett mennyi aranyat kóstál itt egy ház telekkel?

****
A palotában a királynő elé járulás előtt elfog a lápaláz és idegesen nézelődök a kíséretre hogy mindenki a helyén van-e. Tudom hogy kell viselkednem, de az etikett tudásom legnagyobb próbája eddig a Pyarroni Papi Szék előtti meghallgatásom volt még a bűntetőperemkor...

Siopa képzés ide vagy oda, a tenyerem izzad, és érzem hogy kimelegszem, mert ideges vagyok.

<Na jó ez így nem lesz jó ha én ideges vagyok mindenki az lesz...>

Egyszerű általános diszciplinát alkalmazok saját magamon: testhőmérséklet csökkentést.

(Off: 2 pszi pontért 10 fokkal hűtöm le magam egy teljes óra hosszára. Ez drasztikus de nem életveszélyes hűtés, 20 C-fok alatt már hibernálódnék, de most 26,5 fokon "üzemelek" 36,5 helyett.)

<Huh. Azt hiszem szó szerint sikerül megőrizni a "hideg vérem". Most az se tudna felizgatni ha a királynő előttem ugrálná a kán-kánt egy harisnyában... ...vagy az a költő nyilvánosan gyalázná a családom... >

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: a királynő színe előtt
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

Tiszta hang jelentette be a dorani küldöttséget és már a ti csoportotok került a boltív alá, a gyertyatartók szomszédságába. Beláttál a királynő csarnokába: egy fedett lovarda méretű terem volt ez, kőművesremek mennyezettek, csipkézett virágokkal. Jobbkézre keskeny, süveg alakban végződő festett üveg ablakokkal, balra hatalmas faliszőnyegen stilizált felföldi hegyek, lovascsapat nézett le a jelenlévőkre. Szemben hiába ült a királynő, simán láttad, mert olyan magason ült, hogy a doraniak feje felett is kiemelkedett. Sötét haját, világos ruháját és nemes koronáját már kivetted, de ahhoz, hogy arcát, meg a részleteket is szemügyre vehesd, előtte kell állnod.
Mindkét oldalon udvari személyek álltak, halkan beszélgettek legjobb ruhájukban és természetesen füleltek, lestek mindenkit. Téged is. Ismeretlenként összesúgtak, ki lehetsz, hogy te állsz az államszövetségi követség élén. Egyik embered súg:

-Megérkeztek a gorvikiak, láttam őket, most fordultak be a folyosóra. Nagyon kevesen maradtak, talán három fő.

Ujjai között pávatollat forgató fiatalembert vettél észre, aki hol egyik, hol másik nemes mögül hajolt ki, hogy cipőd orrától fejed búbjáig szemügyre vegyen és megjegyzéseket firkantgatott egy tekercsre. Ő lenne az a költő, akitől óvra intettek?
A dorani küldöttek meghajoltak, balra félreálltak, és jobbodon a falnál egy fémhengerek közé fpglalt papírosról bejelentettek:

-A pyarroni államszövetség küldöttsége, élén Shane Bertrammal, az Új Pyarroni követség képviselőjeként!

És elkezdhetted a vonulást, amit a protokollos már egyszer elpróbáltatott. Igen ám, de most több száz szem szegeződött rátok, és nem egy varjúfekete kellemetlen személy volt a végszemély, hanem maga Shadon királynője.
Trónja emelvényen állt, és egymagában, még jelképesen se állt mellette a későbbi férjnek szánt trónus. A trón feletti falszakaszon az ország piros-fehér kockás, kék sávval és hét buzogányos pajzsa mellett állt a nőé, ami fekete alapon egy fehér tornyot ábrázolt, de a torony tetején dús lombú zöld fa nőtt. Az emelvény két oldalán páfránnyal szegélyezett szökőkutak csobogtak, felettük nem tömör krémszínű fal húzódott, hanem majdnem mennyeztig érő színes ablak.
A királynő jobbján udvarhölgyek kellemes és szépséges csokra várakozott, balján egy smaragdzöld ruhájú, sötétbarna hosszú hajú férfi állt, a nő fülébe súgott valamit, amire csak biccentéssel válaszolt, de le se vette rólatok szemét. És milyen volt Lianna Pentangelin? Először is fiatalabb a vártnál. Pasztellsárga ruhájának szoknyája szétterült előtte, s sárgaréz fémszálakkal szőtték tele. Dús fekete haját bonyolult fonatba rendezték, s még cirkón hajékeket is tűztek bele gazdagon, így fültől fülig a fején egy díszekkel kikövezett sort hoztak létre, ellensúlyozva a homlokán keresztülfutó arany fejpántot. Korona sehol, csak az arany fejpánt. Furcsa mód nyaka sem roskadozott mívesebbnél mívesebb ékszerektől, csak egy arany láncon lógó, hét arany körbe foglalt füstszürke drágaköves medalion urakta hamvas börét a ruha nyakkivágásában. Két izléses karkötő fogta át csuklóit és jobb meg kezének mutatóujján pihent még egy-egy fekete kövű gyűrű.
Lianna szemei káprázatosan kékek voltak, és semmi ártatlan tudfatlanság nem lakozott bennük. Lehet, hogy fiatalnak látszik, de megérett már az uralkodásra. Magabiztos volt, de nem fagyos, és prímán uralkta érzelmeit. Kellett is, hisz egy orszéág sorsa függött tőle, nem lehet idegbajos.
Jelenleg kíváncsian szemlélt, és mikor meghajlás után újra kiegyenesdtél, köszöntötted, felemelte balját.

-Ön nem fest túl jól, uram. Talán nem látták el rendesen esetleges sebeit?

Intett, és egy alázatos udvarhölgye ezegyenesen hozzád lépett:

-Hadd érintsem meg a kezt uram.

Miután ezt megtette, királynőjére nézett:

-Olyan hideg, mint akinek már feladták az utolsó kenetet!
-Lépjen közelebb!

Kísérted oda már nem követhet, és ott már le kell térdelned, nem állhatsz. Elméd puha tapogatózás érte el, rajtad áll, beengeded, vagy sem.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

Egyenes derékkal, a legfeszesebb tartásban vonulok a királynő elé.

Féltérdre ereszkedem és meghajtom a fejem (vagy amit az etikett ilyenkor megkövetel):

-A Pyarroni Államszövetség üdvözli önt felség! -(mivel nem a magam, hanem Pyarron nevében beszélek.)

Felállok.
- Köszönöm kitüntető figyelmét irányomban felség, igen megtisztelő de biztosíthatom, hogy semmi bajom. -felelem kimérten, udvariasan.

Közelebb megyek ahogy kérte. (Ott letérdelek, ha úgy kell.) Bár a Membránom jelzett, nem adom tanújelét hogy észrevettem volna, mert nem akarom hogy az leplezzen le, hogy észreveszem, hogy fürkésznek. A tapogatózást viszont nem engedem be, a dinamikus pajzsaimat is fenntartom.

Nem szólalok meg, mert nem kérdezett. Illetve amit kérdezett, arra válaszoltam.

(Off1: Ha pszi-ostrommal próbálkoznak eléggé meg fognak lepődni mert a pszi-mester statikus pajzsa senki által nem rombolható le. Bár elhasználtam 2 pszi pontot a testhőmérséklet csökkentéshez; az ASZTRÁL ME:45 a MENTÁL ME:47 jelenleg. Szóval kell bele energiát feccölni rendesen, aki ezt át akarja ütni.
Off2: Viszont Vilett nem válaszolt arra amit a kocsiban kérdeztem tőle. )

[Lianna Pentangelin]

//Hoppáré, a válasz úgy 200 arany körüli, bocs, elfelejtettem anagy munkálkodásomban, hogy összerittyentsek egy udvari talit.//
_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: a királynő színe előtt
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

A tapogatózás visszahúzódott, és nem követte feltörési kísérlet. Az udvarhölgy visszavonulása előtt viszont halkan, csak hogy te halld, hozzáfűzött még valamit:

-Úrnőm szeretne önnel szavak nélkül is beszélni, tegye kérem lehetővé számára.

A királynő helyben hagyja az állapotodat érintő további faggatózást, helyette mással folytatja:

-Mielőtt belekezdene jelentésébe, mondja el az egybegyűlteknek, ön hogyan látta a támadást, ami a gorviki követség személyeit érte?

(folytatás reagod után)

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:


<Nahát...a királynő a pszi-tudományokban igen kiművelt lehet, ha képes kapcsolatot kezdeményezni.>

Némán biccentek az udvarhölgy felé és rést nyitok a dinamikus pajzsomon, hogy képes legyen üzenni.

-Nos, felség; épp egy éles szóváltás végén voltunk, én már szálltam volna vissza a kocsiba amikor nyilvessző röppent és eltalálták a kíséretem egyik tagját. Az utána való eseményekről már nem tudok beszámolni mert honfitársaim a testükkel fedeztek és kimentettek onnét. Egy latort ki a mi kocsinkra támadt a gorviki küldöttség egyik tagja tette ártalmatlanná, Salvatore a neve. A gorvikiak drágább árat fizettek, sok halottjuk és sebesültjük volt. Röviden ennyi.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: a királynő színe előtt
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

A királynő tiszta hangja egyszerre két fronton ért el téged, csak míg az egyik az elmédben, a másik a füledben:

Mennyi időbe telik, míg feljebbvalója, Lyc Matter felépül? Jó, ha tudja, érkezett egy feljelentés kémkedésben ellene. Jobb lesz, ha ezt betegsége alatt mihamarább tisztázza az államkövetség részéről valaki. Megtenné?

-Salvatore Xiomara, szép kilátásokkal bíró, fiatal diplomata, mint ön. Örülök, hogy ma itt lehet.

Intett, visszatérhettél tieidhez.

-Kérem, most pedig avasson be minket a legfrissebb hadi tudósítással, külön kitérve az államszövetség katonáira!

Ha semmit se akartál kihagyni, még ama katonatiszt vaskos megjegyzéseivel tarkított részt sem, kuncogás végighullámzását hallhatod, de nem rajtad nevetnek, hanem a katona szavain. A királynő el se pirult, bólogatott.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:


<Az Ispotályban azt mondták, még egy jó hónap míg lábadozik, felség. Természetesen megteszem, de mivel ez elsősorban Lyc Matter úr sorsát érinti, egyeztetnem kell vele, mert lehet hogy saját maga kívánja ellátni a saját érdekvédelmét. Ámbátor uralkodó, engem jobban aggasztanak a sorozatos merényletek a diplomaták ellen, mint Lyc Matter állítólagos "kémkedése"... három napja vagyok az országában, de ezalatt megtámadták Lyc Mattert, és most a gorvikiakat. Félek az incidensek egyre csak súlyosbodni és eszkalálódni fognak. Remélem az Államszövetség nem dönt úgy hogy a labilis biztonsági helyzet miatt visszarendeli a diplomatákat és bezárja a külképviseletet.>

A hadi helyzetről való jelentéstétel után várom hogy a királynő elbocsájtson engem és a kíséretet.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: a királynő színe előtt
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

Rendben, tudakolja meg, kíván válaszolni a vádakra, vagy kinevez maga helyett valakit. Lyc Matter olyan helyre dugta az orrát, hogy nem meglepő, megütötte a bokáját, de aki nem tud olvasni, ne vegyen kezébe könyvet... A gorvikiak miatt ne aggódjon.

Mikor végighallgatott a királynő, félreállva a három tagú, megtépázott gorviki küldöttség következett. Élükön az ágrólszakadt Salvatore mindenhol lett volna, csak nem az udvar szívében. Mindazonáltal jól állta a sarat.
-Mondja, mióta barátkozik Salvatore Xiomara úrral?-ácsorgott melletted egy pávatollas pennájú ifiúr, és állhatatosan nézett rád válaszra várva-Ki volt aki ily szépségesen felöltöztette? Igaz, hogy Valentin volt az? Mit gondol róla, megnyerő férfi?
Hangjából kitűnt, hírekre vadászik, nagyra tartja magát, fennhordja az orrát, és csak azért nem mutatkozott be, mert hozzászokott, őt itt mindenki ismeri.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

-Bocsánat uram, ismerjük egymást? -húzom fel a szemöldököm

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: a királynő színe előtt
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

-Ah, hogy én hogy szeretem az ártatlanokat! -hajolt meg nagy kegyesen. Nem fújta fel magát, hogy azt se tudod, ő kicsoda, adott neked még egy esélyt:
-A nevem Lohengrin, sempyeri dalnok és költő, szolgálatára. Abban a kegyben részesülhettem, hogy én jegyzem fel a főbb udvari eseményeket és látogatókat. Tudna válaszolni az előbb feltett kérdéseimre? Sokakat érdekel az udvarban az ön személye. Ilyen friss és üde arc no meg távoli utazó mindig is felkelti a kíváncsiságot. Mondja, este ön is ott lesz Casilda Spinelli kisasszony vacsoráján? Igen kivételes alkalom lenne, hogy megismerhesse a magasabb körű társaságot, még amellett is, ha csupán szolgálati kötelezettség viszi is sorainkba.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

- Mondták már önnek, hogy meglehetősen indiszkrét és tolakodó a viselkedése? -mondom szemöldökráncolva. -Sajnálom de nem áll módomban válaszolni a kérdéseire. -A tisztség amit betöltök csak ideiglenes, ezért a személyem is lényegtelen. Az Államszövetség követe jelenleg is Lyc Matter, ő a kinevezett követ, én csak helyettesítem, meglehetősen záros, rövid ideig. Nem adott rá felhatalmazást hogy a belső ügyeinkbe idegent beavassak. Amennyiben érdeklődik a Követségünk munkája iránt, javaslom keresse fel Lyc Mattert az Ispotályban, biztos vagyok benne, kimerítő tájlkoztatást fog adni önnek.

-...és ha most megbocsájt, szeretném a többi delegáltat is végighallgatni, ha már ők megadták nekem a tiszteletet, hogy végighalgattak engem, arról nem beszélve, hogy az Államszövetségnek az a lényeges amit ők mondanak, de nem tudom rendesen végezni a munkám ha egy pletykára éhes poéta faggat mindenféle dőreségről.. Azt mégsem írhatom a jelentésembe, hogy "...nem tudom, mert az udvari költővel diskuráltam..." -visszafordulok a delegációk felé, és hallgatom a jelentésüket.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: a királynő színe előtt
Időpont: 3. nap, ősz, reggel
_________________________________

A költő nem vette zokon szavaid, fennhangon jegyzetel:
-Semmi kellem, semmi báj, ez az úr bizony pályát tévesztett és inkább vaskos könyvek között lenne a helye, hol nem kell fitogtatni a jó modort, csak szárazan mormogni. És lelketlen is, arra kér engem, egy lábadozó beteget gyötörjek. Ah, mik vanak! Hm, a szerzetesi pálya is érdekes megfontolás, egy istennek édes mindegy, kedvesen vagy mogorván szólítják, lényeg az erényesség! De mit ér az élet, aki nem ért az emberek nyelvén, csak a fennhájazáshoz? Ah, mindig a legkisebb helyről érkezettek hordják leginkább fenn az orruk, vagy akik még nem eresztettek gyökeret, hogy lazítsanak. Nos, így az életben nem lesz itt gyökéreresztés, azt más most megmondhatom. Alá szolgája, uram! - kuncogott és fesztelenül siklott is tovább.
Egyik embered, Garbis, közel hajol hozzád:
-Uram, ön sose volt még a shadoni, vagy bármilyen udvarban? Itt az emberek nagy része ilyen. Ha mindenkit így leteremt, aki hasonlóan megkörnyékezi, igen nehéz dolga lesz. Lohengrin mindig ilyen, mindekivel, kivéve a királynőt. Jó, foghatjuk arra, erről senki se tájékoztatta.
Egy másik embered is, Maxen csatlakozott halkan a beszélgetésbe, de közben félig a bevonuló gorvikiak meghajlására összpontosítottak.
-Ó, szerintem ha kicsit hivatalos is volt Bertram úr, megmondta amit kellett. Ez a költő el van szállva magától, azt hiszi, libeghet ide-oda zavarva a népet.
-Közben meg majd modortalannak titulálja verseiben urunkat és holnap ezzel lesz kiplakátolva a város.
-Az egész város?
-Ha Lohengrinen múlik, nagyon is. Aki nem nyeri el a tetszését, addig piszkálja, amíg pokollá nem teszi az életét.
-Túlzol. Ez csak egy költő.
-Aha, túlzok. Lianna királynő kedvenc költője, igaz, nem a modoráért, hanem az írásaiért tartja. Viszont be van betonozva ide. És ha valakit szekálni akar, fogja is. Majd meglátod.
-Fested itt az ördögöt a falra! Inkább azt nézd, Salvatore Xiomara milyen nyúzott!
-Te is az lennél, ha az összes feljebbvalód vére kifolyna és neked kéne gyorsan a helyükbe állnod!
-Biztos őt is megkörnyékezi.
-Kit nem fog, ezt mond meg te nagyokos. De az biztos, nem tettünk rá jó benyomást, és isszuk még ennek a levét. Lohengrin szavai alapján hozza meg az udvar fényes tagjainak tömege a véleményét egy adott személyről. és azt hiszem, most nagyon elbaltáztuk.
-Ugyan, Garbis, mért szúrt volna el Bertram úr bármit is? Nyaljon ennek a ripacsnak? Magadnál vagy? Ha diplomáciailag bajban lenne a tollforgató, hozzánk kéne lihegnie, nagyobb becsben is tarthatna minket, ahelyett, hogy idejön riszállni a pávatollát.
Tökéletesen meg tudtad osztani a figyelmed kíséreted két tagjának sustorgása és a gorviki követek figyelése között. Salvatore szomorúan számolt be az őket ért veszteségeikért és arra kérte a királynőt, hogy eme véres és bizonytalan időkben hadd vonuljanak vissza Gorvikba. Beismerte, az eset hazájából gyűrűzött idáig, és ezért nem a shadoni államot teszi felelőssé. A válasz a férfi számára nem volt vigasztaló. A királynő hangot adott annak, hogy pont a háború miatt szükség van gorviki diplomatákra a nagyszámú menekülteknek. Az uralkodónő kérte, gondolkodjon az ittlévő menekültek fejével, akiknek viszont szüksége van képviseletre, ők nem mehetnek haza. Fontos nekik a nyugalom, a hivatalos képviselő, aki átérzi gondjaikat és akiben megbízhatnak, akivel képviseltethetik ügyüket, míg Shadon földjén tartózkodnak. Salvatore ígérte, tágondolja ezek fényében a továbbiakat, és majd idővel személyesen értesíti a királynőt, mire jutott.
A gorvikiak meghallgatása után a királynő szünetet kért, negyed órára felfüggesztették a meghallgatásokat, fogadásokat. Ez azt jelenti, még nem mehettek el, csak megmozgathatjátok a lábatokat.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap reggel:

Nem reagálok sem a költő, sem a kíséret véleményére, szerintem korrektül játrtam el.
Nem ér annyit ez a Lohengrin, hogy itt vekengjünk rajta. A firkálása hidegen hagy; nem kell felülni minden átlátszó provokálásnak.
Megvárjuk az audencia végét.

//Off: Ööö...bocsáss meg de -szerintem- rosszul kezeled az idegen követek és a Királynő kapcsolatát. A követek nem vazallusai és nem alattvalói a királynőnek. A köztörvények betartásán túl nem követlehet egy szuverén állam követétől semmit. Nem adhat neki utasítást, sem parancsot, hogy ne menjen haza.
Gondolj bele: mintha Gyurcsány Ferenc megtiltaná az amerikai nagykövetnek, hogy most ne menjen haza...
Ez a középkorban is így működött: a követ mindig a saját országának uralkodójához hű és tőle fogad el parancsot. Érdekes lenne ha nem így lenne.
Természetesen a királynőnek joga van kiutasítani az országából a követeket, mint ahogy az anyaországnak is joga visszahívni a diplomatáit. De Lianna azt nem parancsolhatja meg a gorvikiaknak hogy maradjanak. Milyen alapon tenné? Alatvalói? Neki tartoznak hűséggel, vagy a Gorviknak? A követ nem tartozik engedelmességgel a királynőnek. Mert nem a saját országa uralkodója.
Az más kérdés, hogy egy Liana szintű uralkodó udvarias, kedves KÉRÉSÉT - nehéz visszautasítani, úgy hogy abból ne legyen presztizsveszteség... Nyílván a gorviki menekültek jelenléte a követ befolyásolásában fontos fegyvertény, mert a gorviki követ hivatalból nem hagyhatja cserben őket, de ha kerek perec kijelenti, hogy "mánpedig királynő, ha törik, ha szakad, hazamegyek" nincs rá joga, hogy egy független ország követét visszatrarsa. Minden attól függ mi Gorvik érdeke. A követ csak addig hajlítható, amíg az anyaország érdekei engedik. Természetesen ez csak az én véleményem, -gondolkodásom- tükrözi, de te vagy a HM; ha nálad így működik, akkor így működik, elfogadom azt is.