Nah akkor most magyarázd el Tysson: mi értelme annak, hogy töketlenségeket írkálsz a tavernába?-.- Itt a kalandozók úgy látom csa még jobban megfáradnak...
Meridian
"Ra urdath san uthmor ahen aggun hara'het shaka'thorr. " "Vérem és velőm a tiéd, tégy vele belátásod szerint."
Meridian, nem töketlenség amit irkál Tyss, csak a szavak mgé kell látni.... Nekem sikerült. Tyss, neked csak annyit mondok: nem kell becsokiznod, miért tennéd, ha ott van neked a vattacukor is? És ki mondta, hogy az a szerencsétlen fekete birka, aki akarata ellenére lett olyan amilyen, eléri azt a botot...? Nem olyan biztos az..... és ha nem is akarja megkaparintani? Jó neki ha vezetik....
nyugalom mélye tisztelt Yvet kisasszony, nem szoktam értelmetlenül vitatkozni, általában beszélni sem, hacsak nem vagyok nagyon részeg, vagy nagyon másnapos Mindenesetre ha veszekedni, vagy szitkozódni akarnánk, akor átmennénk Pm-be, mert MSN-em most sajnos nincs, de ha csak beszélgetnénk, vagy vitáznánk, azt ugyen had tegyük már kedvünk szerint, ha ezzer nem sértjük a közjóizlést
Kisasszony... A helyes megszólítás: Asszonyom ... Ez már átment értelmetlen vitába, azért szóltam.
Közjóízlést egyenlõre tényleg nem sértett, viszont a szólásom arra akart irányulni, hogy ne is tegye. Ennyi. (Bár amikor már egymást és saját magatokat hülyézitek le ... )
Nya - a többit pm-be, kérlek!
Yvett
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
Én sem azért szólok. Folytak itt már parásabb viták is, mint ez. Egy kis mezei hülyézés még belefér, szerintem. Még bele sem jöttünk igazán, de megnyugtatlak, ne is fogunk.
Igaz - folytak már itt parázsabb viták is, de én nem szeretném ha ilyen miatt ez elõfordulna - és meg sem érné... Elvileg kultúráltak vagyunk... akkor úgy is kéne viselkedni - tehát maradjon minden és mindenki normális.
"Megnyugtattál", hogy nem fog tovább fajulni. - és gondolom tisztában vagy vele, hogy nem is érdemes odáig eljutni...
Yvett
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
Engem csakis a vattacukor éltet. Amiatt róótsaszín az életem. Szeretem a vattacukromat. Csak általánosságban fogalmaztam meg az egészen, az általános birkára... ebbe belegondolni is szörnyû... én tiszta feketének érzem magam, ha abba gondolok, hogy nekem csoki nélkül is sikerült midnaz, ami a pásztoroknak. Elvégre az én vattackrom van olyan szép és jó, mint az olló, a toll, a kultúra, az érme, vagy a kereszt... sõt. Az én vattacukrom mindõjük közül a legmagasabb rendû. Egy Korn szám cukorka
"A barátom és hû követõm? Nem is tudom... Meghalt már valaha értem?"- Jakirte Jak Cyr
Na jó, ezt megpróbáltam értelmezni, de.... ebben most elõttem is vannak homályosabb részletek Nade ha már Taverna, akkor avassunk be mindenkit. A lényeg, hogy vannak árnyoldalai is az életnek, amikor azt várjuk hogy boldogok legyünk, de amikor végre kéznél a vattacukor -boldog idõszak várható-, akkor már elõre rettegünk attól, mi is vár ránk tulajdonképpen, ez a színes, gyönyörû állapot mikor is ér véget.... Layla
Persze akkor, ha az ember hajlandó tudomást venni arról a sok rózsaszínségtõl, amit képes kapni másoktól. Mivelhát manapság nem átlagos boldognak lenni... -hozzátéve, még inkább erre a 2006-os esztendõre modnanám hogy inkább boldogabb lehet az ember, mint egy 1567-esre, vagy egy 1870-esre, vagy egy 1930-asra...- ezért az ember hajlandó nem tudomást venni, elsiklani a boldogító tényezõk mellett. Mindössze arról van szó, hogy nagy letargia egyeseknek megtapasztalnia a boldog oldalát az életnek. Szeretek önsajnálni néha...
"A barátom és hû követõm? Nem is tudom... Meghalt már valaha értem?"- Jakirte Jak Cyr
Mindenkinek van egy "depis" énje, egy önsajnáló oldala, egy önkínzó része, ami befolyásolhat egy elég gondolkozásvilágot... én ezt utálom megtapasztalni. Megesett már nemegyszer, de így utólag csak megvonom a vállamat, és visszakérdezek: "És akkor mi van? Ugrojak le egy hídról, vagy mit vársz?" Lehet az élet szép is, csak néha... de ezért a pár szép, kellemes óráért már érdemes élni....
Layla.