(Obrin)
Elhatározásodhoz híven egy kis felderítő útra indulsz. Nem sietsz, miért is tennéd? jelenleg nincs semmi dolgod és nem tudod mit kezd szabad időddel. Aztán pár perc séta múlva a nap sugarai átsütnek a felhőkön és te egy percnyi csenddel "tiszteled meg a napfelkeltét ami szinte azonnal bearanyozza a várost.
Persze ez még nem azt jelenti hogy mindenki talpra ugrott, hiszen a kalandozó lusta népség. Ezzel magad is tisztában vagy , és mivel Erion jórészt ezekből a világcsavargókból tartja el magát ezért a város is "alszik" még.
Ahogy befordulsz az egyik kanyarnál, hogy ismét az egyik általad ismert forgalmasabb út felé vedd az irányt. Megpillantasz egy koldust félig az utcán feküdve. Bár érdekes testhelyzetén nem igazán látszik miféle ember, hiszen arccal a földre van borulva, és egészt estét valami szakadt fekete szöveg takarja. Egyedül keze látszik ki a szövet alól, s amikor ránézel ujjai megmozdulnak és előre nyúlnának de keze vagy túl gyenge vagy csak álmában mozgott, nem tudod csak annyit látsz hogy megremeg majd hirtelen elernyed újra.
A földön előtte azonban megcsillan valami. Fogalmad sincs mi az, talán egy réz... de nem nem olyan a színe...