Utcák, sikátorok

[Torozon]

(Obrin)

Elhatározásodhoz híven egy kis felderítő útra indulsz. Nem sietsz, miért is tennéd? jelenleg nincs semmi dolgod és nem tudod mit kezd szabad időddel. Aztán pár perc séta múlva a nap sugarai átsütnek a felhőkön és te egy percnyi csenddel "tiszteled meg a napfelkeltét ami szinte azonnal bearanyozza a várost.
Persze ez még nem azt jelenti hogy mindenki talpra ugrott, hiszen a kalandozó lusta népség. Ezzel magad is tisztában vagy , és mivel Erion jórészt ezekből a világcsavargókból tartja el magát ezért a város is "alszik" még.
Ahogy befordulsz az egyik kanyarnál, hogy ismét az egyik általad ismert forgalmasabb út felé vedd az irányt. Megpillantasz egy koldust félig az utcán feküdve. Bár érdekes testhelyzetén nem igazán látszik miféle ember, hiszen arccal a földre van borulva, és egészt estét valami szakadt fekete szöveg takarja. Egyedül keze látszik ki a szövet alól, s amikor ránézel ujjai megmozdulnak és előre nyúlnának de keze vagy túl gyenge vagy csak álmában mozgott, nem tudod csak annyit látsz hogy megremeg majd hirtelen elernyed újra.
A földön előtte azonban megcsillan valami. Fogalmad sincs mi az, talán egy réz... de nem nem olyan a színe...

[Alauron]

(Obrin)

Arra sétál ahol a szerencsétlen ember fekszik.
<Sanyarú sorsú koldus. Sok ilyen fekhet szerte az utcán amíg rossz véget nem érnek.>
Leguggol az elesett mellé, hogy megnézze mit vesztett el az.
<Jobban kellene vigyáznia a kevés kis pénzére.>

[Torozon]

Obrin

Mikor legugolsz az alak mellé egy furcsa régen nem érzett szag csapja el orrodat. Az enyhéns savas érzés utoljára akkor keritett hatalmába mikor véletlenül egy gyakorlás során elrontottál valamit és sikerült egy kisebb sebet beszerezned az álladon.
Közben próbálod kitalálni mi lehet az amit a "koldus" elejtett. Abban már biztos vagy hogyazok nem érmék... valamiféle hosszukás térgyon törik meg a nap fénye. De sajnos a tárgy többi részét por fedi így csak sejteni tudod mi lehet az.
A földön heverő alak egmozdul, a köpenye alól kilógó kéz megemelkedik egy kicsit majd visszaesik előző helyére. Az alak motyogott valamitde azok inkább hasonlitottak egy jóllakott medve brummogására mint sem értelmes emberi szavakra.

[Alauron]

(Obrin)

Láthatóan rosszul van a fickó, ezért megpróbál valahogy segíteni rajta, mégpedig kezdetnek felemeli, nekitámassza valaminek. A földön heverő dolgot is felveszi, és odaadja neki, hiszen azért nyúlkál feltehetőleg.
<Mi történhetett? Talán rablók támadtak rá? Vagy egy ellensége érte utol, és ezt miért hagyták itt? Egyszüen részeg?>
- Gyere, ülj fel. Mi a baj?

[Torozon]

Obrin

Megpróbálod felemelni a csókát ám amikor a hasa alá nyúlsz hogy sikerrel kitámaszd valami folyékony dolog csurog a kezedre. Nem nagy meglepetésedre vér az...
Ahogy felemeled a férfit, észreveszed hogy a ruházat alapján és a nyakában lógó arany láncról-amely kellően piszkos- nem éppen útszéli.

Az alakot sikerül neki támasztanod a mellette lévő ház falának- valami szatócsbolt féleség lehet- aztán neki látsz hogy összeszedd a holmijait. Ami abból az egyetlen fémdarabból áll amit felemelsz. Ami pedig nem más mint egy kard... persze ehhez előbb le kell róla töröld a port hogy megállapíthasd tényleges funkcióját... bár most már látod az alak alatt lévő kosár markolatot ám a fegyver olyan mód van Kéthelyen meggörbülve hogy-azon kívül hogy képtelenség vele vívni- ha jól rakod a földre akkor azzal pontosan egy síkban van a penge míg a markolat az ég felé mered.
A férfinak enyhén borostás álla mocskos közepesen hosszú haja, kicsit kiugró álla van és barna szeme amit most próbál felnyitni és résnyire sikerül is neki, közben egy alig érthető szót mond.:
- Vi...zet..

//Már épp kérdezni akartam Navát hogy te hol vagy. Bár nem mintha nyavalyoghatnék emiatt elvégre nem volt már több mint egy héte. Ezért utólag bocs. Remélem te türelmes vagy és egy két ilyen miatt még nem vándorolsz át másik helyszínre.Ha így teszel persze megértem.//

[Alauron]

(Obrin)

Előkapja a kulacsát, és megitatja az embert, közben pedig beszél hozzá.
- Rendben, igyál. Segítek neked amiben tudok, mond meg hova vigyelek ahol többet tehetnek, és elviszlek. Meg tudod tartani a kulacsot? Megvizsgállak.- ivás után megnézi vérzik-e valahol súlyosan- Hol fáj?

[Torozon]

Obrin

Az alak elveszi kulacsod majd erőtlenül, majdnem elejtve azt iszik belőlle. Közben persze le is önti a vízzel magát de őt látszólag ez nem zavarja. Pár percig még nyeldekel aztán ismét hozzád szól.:
- A... Tér... arra!-mutat kezével az úton abba az irányba amerre éppen tartottál.- Székház!-teszi hozzá majd elveszti eszméletét.
A többi kérdésedre nem válaszol de így is látod hogy legalább egy mélyebb és két három felületes vágás van a mellkasán. Véres ingje cafatokban lóg le mellkasáról, egyedül a köpenye tűnik érintetlennek. Nyakában megpillantassz még valami bőrszíjszerűséget is.

[Alauron]

(Obrin)

<Székház? De vajon milyen?>
Fogja a köpenyt, és rátekeri a férfira, ügyelve, hogy a mélyebb vágást lehetőleg elszorítsa. Nem szándékozik kutatkodni, és megnézni a nyakában lógó valamit, bár talán segíthetne abban, hogy kihez is tartozhat. Végül úgy dönt vet rá egy pillantást, hisz nem futkoshat vele körbe a téren, keresve a székházat. Ezután felemeli a férfit, és megindul. Igyekeznie kell, ha még élve akarja elvinni céljához.

[Torozon]

Obrin

Emlékeidben mintha élne hogy innen nem mesze van egy hatalmas épület a ami talán valami templom vagy csak templomszolgák lakhelyéül szolgált de minden bizonnyal köze van valamennyire a papokhoz és a szent dolgokhoz.

Az alak nyakából előhúzott kis láncon egy tökéletes vértöl kicsit ragacsos aranyból kialakított kört látsz. Semmi írás díszítés cicoma nincsen a körön, pusztán annyiban különleges hogy tökéletességét sehol se töri meg semmi. Mindazonáltal szikrázva veri vissza az égen felfelé ívelő nap fényét.

A fickó karját elteszed tokjába majd megemeled. Nem nehéz de azért nem is olyan könnyű hogy vidáman futkározz vele órákig.
Lassan haladsz a város belseje felé, és közben emlékeidből merítve próbálod megállapítani hogy merre kéne menned. A legjobbnak az az út tűnik amelyiken az alakot találtad. Három saroknyira vagy már a kiindulási pontodtól amikor kezdesz elfáradni. Közben alig jöttek szembe veled emberek, ami nem meglepő ilyen korán. Az a pár ember pedig inkább elhúzódott előled vagy befordult egy közeli sarkon.
Már épp kezdesz elfáradni amikor a közeli sarkon megpillantasz két városőrt amint épp esznek valamit és jókedvűen cseverésznek. Az egyik szinte azonnal kiszúr és marokra kapva lándzsáját feléd fordul.:
-Hé te! Mit csinálsz ott!

[Alauron]

(Obrin)

<Sokan nem örülnének egy ilyen helyzetben, de a városőrök csak a rendet képviselik, és én most jó hasznát veszem egy kis segítségnek.>
- Szerencse, hogy találkozunk! Kellene egy kis segítség. Ezt a szerencsétlent mist találtam, valaki csúnyán helyben hagyta. A téren van a székháza a rendjének, azt gyanítom hogy egy papi személy. Segítsetek cipelni, vagy mondjátok melyik pontosan a kört viselő papok rendháza?
<Vagy legalább ne hátráltassatok jóemberek>

//Egy hónap kihagyás volt a részemről, oda se neki, ez a jó a nyilt játékban!//

[Torozon]

Obrin

A városőrök meghökkenve néznek rád.:
-Szerinted higgyünk neki Alen?-kérdezi az egyik.
-Miért hazudna?-kérdez vissza másik idősebbnek látszó alak.
-Hol találtad?-kérdezi Alen miközben lándzsáját leereszti majd hozzád lép, gyakorlott szemedet persze nem kerüli el az a tény hogy keze még mindig elég közel van az övén lógó tőrhöz így ha valami olyat csinálnál nem lenne rest beléd mártani annak hideg vasát.

Közben a másik kissé hezitáló alak is melléd lép és leveszik válladról terhet átkarolják majd az idősebb rád parancsol.:
- A tér innen nem messze van valóban van ott egy székház, de te viszont mielőtt lelépnél sorozz csak be ide elénk! A inkvizítorok kíváncsiak lesznek honnan szedted össze ezt az alakot, én pedig nem vagyok olyan hülye hogy elengedjelek, és ezzel kivívjam haragukat!-hangja határozott egyik kezében még mindig a lándzsája nyelét tartja, kénytelen vagy elfogadni érveit..

[Torozon]

Horo

Yllinor, Ru-Shenon, Arel harmadik Sólyomszárny havának 15.-ik napján, reggel.


Miután minden szükséges felszerelésedet összepakoltad megjelensz a klán egyik székházában, ami voltaképpen egy régi kocsma alatt meghúzódó barlang-rendszer része. A kocsmáros természetesen a klán embere így könnyedén lejutsz a rejtett kazamatákba. Odalent már vár réd egy kísérő, talán ifjú tanítvány lehet még ki alig kezdte el kiképzését. Meghajol előtted majd kék szemeivel rád néz.:
- Üdvözöllek, mesterem azt kéri kövess.- ahogy hozzád szól merészen rád emeli szemét, amiben mintha önmagadat látnád, a kisfiú sem láthatott sokkal több esztendőt mint te amikor idekerültél.
A fiú vezetésével pár perc alatt lejuttok a város csatorna szintje alá ahonnan tovább haladtok néhány elágazáson keresztül majd egy vasalt kapu előtt megáll a fiú fáklyáját egy fáklyatartóba teszi és a kapura mutat.:
- Innen nem kísérhetlek tovább, odabent mesterem vár a Beavatottal.

A terembe lépve furcsa dohszag csap meg amit nem tudsz hova tenni de nincs is sok időd erre. A kör alakú viszonylag magas terem közepén furcsa varázsjelek, egyszerű és furcsa egymásba hajló körök sokszögek vannak felrajzolva vésve, a terem közepén pedig egy fekete mélyedést látsz. Leginkább egy furcsa kúthoz hasonlít annyi különbséggel hogy efölött nincs a víz felhúzására szolgáló vödör.

A furcsa kút mögött két alak várakozik, az egyik egy hosszú egyesszálú haját copfba fogva hordó, bajsza miatt harcsára emlékeztető arcú férfi, hátán Mara-Sequorral. Karcsú alkatából ás furcsa vágású szemeiből- melyek éppen téged pásztáznak- úgy véled ért is a forgatásához.
A másik talán valamivel idősebb lehet, egyedül szőrtelen állát és kicsit inas és ráncos jobbját látod az egész testét fedő szürke csuklya alól.
A harcsaszerű rád néz.:
- Tudod a dolgod. Keresd meg a mortelt, amennyiben már nem él, kutasd fel a gyilkosait és tudj meg minél többet róluk. Tessék, fogd.-nyújt feléd egy apró fém lapot- Naponta egyszer beszélhetsz a trancepsszel, egynél többször ne használd naponta. Ha elég úgy érzed hogy elég dolgot tudsz, vagy segítségre van szükséged mert biztos vagy a mortel holléte felől, akkor törd meg a lapocskát.Minden egyéb dologban szabad kezet kapsz, ellenben hibáidért felelős vagy! Segítségedre lehet egy másik sequator aki nemrég érkezett Erionba. Keresd meg, a neve Shia-ko.-elmédben felsejlik egy kép az említett alakról.
-Kérdezz ha akarsz!

Kérdéseidre még meg kapod a gyors és határozott választ.Ezután a csuklyáshoz fordul és szó nélkül jelzi neki hogy kész vagy. A csuklyás furcsa szavakat kezd kántálni aminek hatására először semmit sem érzel, pusztán csak izgulsz. A kántáló feléd emeli balját majd hüvelyknyi körmével apró sebet ejt a nyakadon. Zokszó nélkül tűröd, tudod jól mást nem tehetsz. A kántálás egyre erősödik majd szépen sorban felizzik néhány jel a földön és a nyakadon lévős eb egyre élesebben lüktet noha nem vérzik, szemeid előtt lassan furcsa fekete köd ülepszik le majd alig két lélegzet vételnyi idő alatt teljesen elvakít. A kántálás közben dobhártyaszaggatóra erősödik aminek hatására füledhez kapod kezeidet, ám hiába gyomrodat furcsa émelygés szerű érzés keríti hatalmába majd elmédre rátelepszik valami aminek következtében eszméletedet veszted...

... a délutáni szellő csapja meg arcodat, aztán a furcsa bűz. Nem olyan mint az előző volt, savanyú akár az acél, és keserű akár a lótrágya.Kinyitod szemed. Egy kicsi pislogsz majd émelygő gyomrod ellenére felülsz. A szádban lévő vérrel keveredett nyálat kiköpöd oldalra miközben úgy ahogy felméred a terepet. Valami régi elhagyatott istálló lehetett. A kinti sötétség miatt nem igazán látsz sok mindent.A sarokban mozog néhány hőfolt ám még mielőtt bajt gyanítanál felismered bennük Ynev leghírhedtebb kártevőit. A patkányokat. Hát igen... ide érkeztél, a patkányok városába ... eltérően az itt lévőktől azok akik a lótrágya szagú épület túloldalán várnak kalandozóknak nevezik magukat.

//Az utazás mellék hatásaként levesztettél 3 ÉP-t és 1 FP-t a vágás miatt.//

[Laurana]

Horo

Tiszteletteljesen meghajlok a tranceps, és a bajuszos előtt, miközben végigsiklik a tekintetem a Mara-sequor markolatán, átsuhan az agyamban, hogy bizony csak a választott kevesek ismerhetik meg a forgtásának módját. Figyelmesen végighallgatom a mondandóját, mikor felém nyújtja, elveszem a lapcskát, gyorsan szemügyre veszem, majd vigyázva elteszem. Komoly tekintettel bólintok, hogy tudomásul vettem mindent, ezzel jelezvén az is, hogy nem kívánok élni a kérdezés lehetőségével, nem húzom az időt feleslegesen, tudom jól, hogy minden, a számomra fontos, és szükséges információt már közöltek velem. Szemrebbenés nélkül tűröm a procedúrát, próbálok rá felkészülni lelkiekben, de még így is ott motoszkál az elmém valamely hátsó, eldugott zugában, hogy az utazás bizony nem lesz kellemes. Lám, vannak hátrányai is annak, hogy nem embernek születtem. Aztán egyszercsak (remélhetőleg) Erionban találom magamat...
Lassan felülök, igyekszem hamar összeszedni magam, közben pedig felmérem a környéket, ha látok valami jellegzetesebb dolgot, akkor azt összevetni a memorizált térképekkel, hogy merre lehetek éppen. Aztán lassan felkelek, ellenőrzöm, hogy a felszerelésem rendben van-e, közben az időérzékem is próbálom helyrerakni, feltekintek az égboltra. Első uticélként a Jade Pavillont jelölöm ki magamban, egyenlőre nem volna tanácsos az utcán éjszakáznom. Amennyiben nagyjából be tudom határolni merre lehetek, akkor elindulok arra, merre a teaházat sejtem, ha nem, akkor a fényviszonyok alapján azt próbálom eldönteni, melyik irányba vezethet ki a sikátor kisebb-nagyobb térre, ott csak találok városőrt, aki útbaigazíthat. Magamra öltök egy mosolyt, miközben átvetem a hátamon a gitártok szíját, egy ideig ismét komédiás leszek, és hát az mosoly nélkül sokra nem viszi. Még egyszer körbenézek, majd elindulok...

[Torozon]

Horo

Miközben lassan úrrá leszel émelygéseden, lassan kitisztul a világ. Egy romos omladozó helyiségben vagy aminek belseje teli van dobálva mindenféle lim-lomokkal. A hely földszintje valamivel az utca szintje alá lehetett építve mivel az ajtót jelentő két össze szegelt korhadó deszka alatt egy két fokból álló lépcső maradványait látod. Az épület fala kövekből épült, a teteje pedig már le van szakadva. Fogalmad sincs hogy hol vagy, abban sem vagy biztos hogy Erionban.
Éppen ezen gondolkozol amikor kintről egy rekedtes hangot hallasz.:
- Hé te féreg..add ide... ad ide...vagy széjjelnyírlak! Add ide... ez az enyém!-mondja vagy inkább hörgi valaki.

Odakintről más zajokat is hallasz, ám ezeket inkább neveznéd valami általános zsivajnak semmint hangnak.

Az ajtónyíláson kívül van még két ablaka is a helyiségnek. Jobban megnézve a helyiség valami régen lerombolt ívónak tűnik számodra. A hozzád közelebbi falnál ezt igazolóan egy szét vert söntés húzódik. Merre indulsz?

[Laurana]

Horo

*Amennyiben látok reális esélyt, hogy fel tudjak kapaszkodni a falon, tető nem lévén, körül tudnék nézni, akkor ezt teszem, szépen, óvatosan, minél csendesebben, ha ehhez már túl romosnak tűnik a fal **, akkor inkább odamegyek szintén vigyázva, minél csendesebben a két ablakhoz, kikémlelek először onnan, megvárom, míg a szemem hozzászokik a fényviszonyokhoz, majd aztán a biztonság kedvéért hőlátással is végigpásztázom a környéket.*

//** Építészet képzettség 2. fok //