(Xylina)
Ámulok is meg nem is. Amikor legelőször levitt titkos kis szobájába, már akkor is kifejezte, nem vagyok csúnya. Most viszont megerősítette azt, végképp nem vagyok közömbös neki. Csak rá kell nézni!
"Veszélyes vizekre eveztem? Ő is. Figyelmeztet, ne kedveljem? Akkor kedvel. Baj érhet? Félt. De magát is..."
A világon túl elővillan egy másik világ, lesütöm a szemem. Elvonul a látomás, bennem pedig veszteség marad. Szeretett valakit, de elveszítette.
"...ártalmas volt az egészségére. Ran kezd belém esni?" - billentem félre a fejem elgondolkozva, miközben Marie megérkezik az étellel, ő meg Zamuról beszél.
- Jó, Zamu kell. Én fog elmegy iskola - hagyom helyben.
- Köszönöm, Marie, én tud reggeli egyedül. Nem kell itt marad velem, én már jó - villantok rá egy mosolyt.
"Citromba harapott? A citrom helyére akár az én nevem is tehetnénk..."
A reggeli elköltése után rendbeszedem magam, felöltözöm, összekötöm a hajam. Fegyver nélkül semmiképp se fogom elhagyni a fogadót, közben pedig fogalmazni próbálom, mit mondok a szigorú Levonnak. Nem lesz megértő, jó érvekkel kell előállnom. Szeretném, hogy folytassa az oktatásom.