Utak, ösvények, csapások

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Óvatosan tapintja a lány oldalát, majd vissza leengedi ingjét...*

- Nem tört, csak zúzódott. Néhány napig kellemetlen és érzékeny lesz, de magától meggyógyul, nem kell félni *mondja mosolyogva*

*Az est további része csendes beszélgetéssel telik, majd éjjel, mikor mindenki alszik Con ébred. Felszítja a tüzet, mi már majdnem kialudt... csomagjáért nyúl, majd előveszei egyik kincsét, a bőrrel díszített kulacsot, melyben az áldozáshoz tartott legjobb borát tartja. Néma imába kezd, hogy Domviknak áldozzon... s az ima végén bort löttyint a tűzbe. Majd jobb kedvvel (vagy nem, az áldozat elfogadásától függ) ő is alszik.*

...

*Leültetem magunkhoz a fiút....*

- Hallottam már különféle történeteket, de mondd el a sajátod, hallgatunk. Mikor történt? Tegnap, tegnap előtt? Hogy nézett ki a szellemed?

[Iymer]

- És ha erővel hazavisszük? Akkor is olyat kapunk - súgom vissza Dentasnak - De holnap, vagy ma este már csak keresik... Ha meg nem, akkor meg napokig nem, és az nagy baj - nekünk.

- Helyre egy legényke lettél, hallod-e te Ellan fiú. Hanem amíg ez a süveg rajtad van, addig te is ehhez a kompániához tartozol.

<Lássuk, mit akar, öntsünk minél előbb tiszta vizet a pohárba. Ugyan ez Shadlekben, pláne utána sokkal meredekebb lenne, inkább itt cicázzon. Azt mondta, tud magára vigyázni, nemes vér meg csak nem válik vízzé. Meg egyébként is, most még egy fiú.
Hatan vannak, mi hárman. Ha gond lesz, gyorsan kell cselekedni.>
Kitapintom az övemen jobb oldalt az ostort, az íjat és a vesszőket tartalmazó tegezt, meglazítom a vesszők fedelét. Utána bal kezemet lazán a szablyán nyugtatom.
Siken megjegyzésére látszólag nem reagálok, nyugodtam kortyolom én is a söröm, de Elenniát nézem, néha a másik társaságra pillantok. Ha esetleg felém nézne, találkozik a pillantásunk, amiből nemtetszést olvashat ki.

[Lianna Pentangelin]

//Kérlek, az NJK-kat bízd rám, hogy mi a háttértörténetük, egyéb. A fogadós a karid apja lehetne, még ha kis emberkének is írtam le s nem tértem ki a korára...Ahol valaki fontosabb lesz, majd részletesebb leírást kapsz róla névvel ellátva.//

Iymernek

Bár látta a férfi, hogy a lány nézi őt, nem időzött rajta a szeme, titeket is csak futólag mért végig, aztán újra társainak adózott a figyelmével. Nem látott bennetek kihívást.
Egy négyfős szoba rendelkezésetekre állt. tartani kellett a szerepet, így bizony akisasszonnyal együtt kell aludnotok. A piktor elég hamar belement a játékba, hogy fiúnak kell kiadnia magát a lánynak sőt hogy így utazott veletek. Már a szobában fogott bel egy történetbe:
-Nem ez az első eset, amikor valaki nem a nemének megfelelően öltözött...csak én egy olyan ifjúról tudok, aki leánynak öltözött, csak azért, hogy választottja közelébe kerülhessen.
-Megér egy nő annyit, hogy valaki bolondot csináljon magából és női ruhába bújjon?-berzenkedett Dantes a takaróját felhajtva.
-Csitt, hallani szeretném a történetet-tokollta le Siken.
A piktor megkönynebbült sóhaj keretében lehúzta lábbelijeit s megtornáztatta harisnyás lábujjait. Elennia nyugton maradt, elhasalt a maga ágyán -semmi kifpgást nem emelt az ellen, hogy 3 férfival kénytelen egy szobában aludni, a kalandhoz tartozónak vette- s fülelt a piktorra.
-Hitetlen barátom, igen is van olyan nő, akiért megéri ezt a fajta furcsaságot is vállalni! Az a nő, akiért a történetem szereplője ezt az utat választotta, a szülőföldem legszebb lánya volt. Saminának hívták, s olyan szép szőke hajzuhataga volt, mintha pyar lenne, pedig az ő ereiben egy cseppnyi külhoni vér sem fordult meg! A bőre olyan rózsás volt, mint a frissent kipattant rózsabimbó, haja a derekáig ért, alakjában semmi kifogásolni való, szemei égszínkéken ragyogtak, természete pedig kedves, eleven s mégis nőiesen szelíd, ha a helyzet úgy hozta. Saminába sokan voltak szerelmesek, de ő csak egy férfi képét őrizte szívében. Azé a férfiét, aki vállalta érte azt is, hogy nőnek öltözik. Samina nagynénjénél nevelkedett, aki fontosnak tartotta, hogy nőrokonai ne csak szépek, de műveltek is legyenek, ha már egyszer nemeseknek születtek. Udvartartásába csak nők léphettek, s igen szigorú őrséget tartott azért, hogy senki se hágja át ezt a napot. Ha a férfi rokonok szerettek volna találkozni vele, minden hónapban egy napot tartott nekik nyitva fogadónap gyanánt. Ám Samina szerelme többször szeretett volna kedvesével találkozni. 15 éves volt a lány, s a nagynénje azt a botor dolgot találta ki, hogy csak 17 évesen engedi férjhez menni. A szerelmesek tanakodtak, mit tehetnének, hogy ne csak féltve csempészett levelekn át beszélgethesenek, hanem személyesen is. A lehetőség adta magát. Samina barátnőjével összedugta a fejét. Eljött a barátné ideje, hogy hazalátogasson szüleihez. Kitalálták, mikor visszatér a várba, akkor szolgálólányt cserél...csakhogy az nem egy igazi lány lesz, hanem Samina szerelme nőnek öltözve. Így nemcsak a várba engedik be, de a fura hölgy udvartartásába is...
-És sikerült?-ráncolta homlokát kételkedve Dantes.
-Sikerült. Az már más kérdés, hogy két hónap múlva a pár lebukott...
Siken nyelvével csettintett, Elennia elszomorodott.
-Mi lett velük?
-A fiút elzavarták mint annak a rendje, Samina kisasszony, a szépség pedig...hm...addigra erényét veszítette, képzelheti kegyed milyen botrány volt belőle. A nagynéni itta meg a bolondériájának levét. Samina apja a lányát azonnal hazarendelte és hozzáadta egy olyan úrhoz, aki még így is hajlandó volt elvenni.
-Valami vénemberhez-fintorgott Elennia.
-Szó mi szó, valóban. Samina kisasszony, aki addigra grófnő lett a férjén át, nem soká élvezhette a házaséletet. Az esküvő után egy hónappal öngyilkos lett, felvágta az ereit.
Dantes fejét ingatta, komor vége lett a történetnek.
-Nem túl szívderítő ez az eset a mostani helyzetben, piktor uram-jegyezte meg.
-Mi lett Samina szerelmesével?-harapta be ajkát Elennia.
-Beállt katonának...-vont vállat a piktor.
Siken legyintett.
-Aha, hallottam én ezt már más felosztásban is, ahol a hölgyikét Rafaellának hívták, és nem felvágta az ereit, hanem felakasztotta magát a tulajdon hajfonatával.
-Na jól van fejezd be!-mordult fel Dantes. Elennia nagyot sóhajtott.
-Kár hogy az apja nem a szeretőjéhez adta hozzá a lányát...

Reggel arra keltél, hogy Elennia nincs az ágyában. Hevesen kezdett verni a szíved, de meghallottad csengő nevetését. Az ivóban. Ez aztán már nem fiúhoz illő nevetés! Ám odalenn csak a fogadós volt, a hat lovas sehol, Elennia pedig teát ivott csészéből. Haját nem fedte el, nagy óvatlanság volt, bárki bármikor beléphet.
-Jó reggelt, mikor indulunk?-szegezte neked a kérdést a lány.

[Lianna Pentangelin]

Connak

A férfi -alig lehetett több 17nél, szóval más vidéken még fiú...- zavartan ült le, hol idehol oda nézett.
-Ha ezt megtuggyák a helyiek, bolondnak fognak bélyegezni. Juhász vagyok. Amikor csak lehet az állataimmal alszom. Két nappal ezelőtt meglátogatott engem egy szellem...Nem ittam, leteszem a nagyesküt!-remegett meg a hangja önérzetesen.
-Félálomban voltam, amikor hallom, valaki belép a kunyhómba. Pucér volt a szellem, bőre világos, a haja meg sötét...Nem tudom milyen színű lehetett, éjjel volt már...no oszt...-elvörösödött- az a szellem velem akart hálni...én meg nem nagyon tiltakoztam...-sütötte le szemeit.
-Az aztán tüzes szellem volt ám, csak úgy ficánkolt az ölemben, azt hittem, elviszi a lelkem a nagy hevességben, de végül is nem vitte el, adott nekem egy csókot az orcámra, a számra nem mertem, mondván akkor oda a lelkem, s elaludtam mint a csecsemő...
Sigfrid most nem vigyorgott, a kupája oldalán dobolt az ujjaival. Rádhunyorgott.
-Mégis, milyen idős lehetett a te szellemed?
-Fiatal, mint egy hajadon...Jaj, tudom én, vétkeztem, azonnal kérnem kellett volna az urat hogy szabadítson meg és űzze el a szellemet, de olyan szép volt!...-halkult el a hangja.
-Most elkárhozom?-nézett rád ijedten.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Hmmm.... hajadon... világos bőr sötét haj... *gondolkodik*
- Azt mond még meg merre van a kunyhód, aztán mehetsz, és nincs mitől félned. A lelked nincs veszélyben, de erről másnak ne beszélj. Jól tetted, hogy nekünk szóltál fiam. Menj békével.

*Majd Sigfridhez fordul....*

- Két napos előnyük van, és nincs velük férfi kísérő.... akkor nem ezt a szerencsétlent használta volna fel a mágiájához *suttogja...* Adok egy tanácsot Sigfrid, csak azt a nőt csókold akiben teljes mértékben megbízol, különben akár egy csók is a veszted lehet. A fiúnak szerencséje volt, hogy a banya csak töltődni akart...
- Minél hamarabb tovább kell indulnunk, nincs vesztegetni való időnk!

[Erin O'Shanon]

(Aren)

-Dehogy akarom én elhagyni a várat, de azért jó tudni mikor foghatok a kezembe újra rapírt.Nélküle én olyan vagyok mintha meztelen lennék.Ugye érti atyám mire célzok.
Az életem a vívás, ugyanúgy mint apámnak volt, és a mesterjelem is ugyanaz, bár nem igazán etikus egy halott mesterjelével kérkedni.Valószínűleg a rapír amit forgatok szintén ismerős lesz.

<Milyen jó is az élet hozzám, béke van nyugalom, látogatók adják egymásnak a kilincset.Csak Torint ne kéne, mondjuk nem is kell, elég ha felülkerekedek rajta.Igaz még az is lehet hogy jobban vív nálam, mondjuk az egyszer biztos hogy ellentétben velem ő biztosan nem csak a vicces ifjonti párbajokat vívta meg mint én.>

<De, majd ha ott leszünk akkor ráérünk ezen is gondolkozni...Egyenlőre örüljünk annak, hogy nincs mit csinálni, és élhetünk a világba, legalábbis amíg a kislányom nem akar megölni.>

[Lianna Pentangelin]

Connak

Sigfrid huncut mosolya most lett teljes.
-Na várj...Akkor nem legenda, hogy némelyik banya a szexet arra használja, hogy erőt nyerjen?
Ő paplovag, nem kötelessége tudni úgy mint neked ezt
-Vajon vannak boszorkányvadászok akik erre építenek? Mért nem erre vettek fel!-sóhajtott. Úgy tűnik hajlamos komolytalanságokat beszélni, de a szemei sosem üzennek felelőtlenséget. Ilyen a természete és kész Következő kérdése ezt igazolta:
-Ha erőre volt szüksége, azt jelenti, kimerült. De miben, hm? S attól, hogy nincs velük férfi, nem tudtuk meg hanyan lehetnek...Mondjuk hat banyától nem lesz víg kedvem, pláne ha mind már felavatott...Remélem a nők iránti éhségedet csillapítottad mielőtt elindultunk, hogy a banyák ellen védve legyél, mert én nem-emelkedett fel kuncogva.
Ezt jó hogy Nathan nem hallotta...Lehet hogy idősebb és tapasztaltabb a paplovag, de nem kezeli ezt a témát olyan könnyedén mint Sigfrid...
Monica visszatért egy körtét eszegetve.
-Vettem pár hasznosat. Történt valami?-nézett rád. Ha beavatod némely részletbe újra a körtébe harap.
-Biztos találunk még több nyomot utánuk. Ám a kertek alatt kell járniuk, mert nem hallottam, hogy maréknyi, férfi kísérő nélküli asszony kószálna az utakon, pedig arról megerednek a nyelvek. Nathan merre van?
-Istálló...(S)
Monica megy aztán gyorsan, kaján vigyorral jön.
-Szerintem késünk fél órát...Egy szőkésvöröses lánykával beszélget...Nathannak ez a gyengéje, a vörös haj. A helyedben mamlasz vigyáznék a hátsómra-horkantott kuncohva Monica és holmiját a vállára vetette. Sigfrid fanyalogva nézett a nő után.
-Bájos teremtés. Mikkel nem gyanusít meg egy paplovagot! Fajtalansággal! Férfiszerelem, Domvik mentsen tőle! Bár erről van egy történetem...-sandított rád sunyin.
Egy beteg történet lovaglás közben belefér az időbe, de az, hogy Nathan lovag közelebbi ismeretségbe kerüljön egy lánnyal az istálló homályában annál kevésbé...

[Iymer]

Igencsak megnyugtat, hogy az este nem történt semmi.

<Mintha Zondénak is lettek volna ilyen történetei. De inkább nem mondom, úgy tűnik, a kisasszonyt nagyon megfogta ez a lehetőség. Hát még ha férfiruhát öltött nőkről lenne szó!>

- Tényleg nem valami vidám a történet, de mindenképp tanulságos. Jól gondolja meg az ember fia vagy lánya, melyik szembe néz bele mélyen. <Lehet, hogy ezért sem nősültem még meg.>

Igencsak ideges leszek, amikor az üres ágyat megpillantom, gyorsan felhúzom a nadrágom, felkapom az ingem, abba már menet közbe bújok bele, és keresem Elenniát. Amikor meghallom a nevetését, egyből az ivóhoz sietek, és amikor meglátom, a falnak támaszkodom, nagyokat lélegzek.
- Jó reggelt. Amint tudunk.

Visszamegyek a szobába, felveszem a süveget, leviszem, és odateszem Elennia mellé.
- Vegye fel. Kérem.
Csak ez után köszönök egy biccentéssel a fogadósnak is.

Majd kimegyek az udvarra, húzok vizet, leveszem az inget, és derékig alaposan megmosdok. Szárítkozás gyanánt megnézem, merre mehetett az a hat lovas (amerre mi fogunk, vagy sem). Vissza a szobába, összepakolás, akin nem látszik, hogy haladna, azt sürgetem, majd reggeli, hiányzó készletek feltöltése (pl. víz), fizetés és indulás tovább.

Valamikor elkapom Dentast, a szobában, folyosón, udvaron, istálloban, mindegy, csak kettten legyünk:
- Te! Én ma nem akarok sietni. Ha az úr kerestet minket, akkor holnap reggel, vagy délelőtt tájban érhetik el Shadleket. Valahol megszállunk jó korán, épp csak esteledjen.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

-Meglátjuk fiam, meglátjuk, hogyan forgatod a pengét. Sajnos hallottam, Lióra kisasszony hogyan szándékozik sorsod felől dönteni. Esztelennek tartom ezt a módszert, amikor rátermettségedet a mocsáriak ellen is bizonyíthatnád...
Amíg az atya nálad volt, inkább a hitről beszélt, hogy lássa, meddig terjed tudásod s igen, tájékoztatták arról, hogy beszéled a papok nyelvét, így ő is hajlott arra, hogy kiugrott szerzetes vagy papnövendék lehetsz, de nem firtatta okát...A zűrzavaros vallási idők számlájára írta.
Az éjjel nem kímélt meg álmaitól. Most csavart az eseményeken: bármihez értél álmodba, az megöregedett: a kupa berozsdált, ha fa volt, szérohadt, ha növényhez értél elfonnyadt/kiszáradt, ha élőlényhez, akkor döggé lett, csonttá aszott majd porrá esett szét...Így mikor karjaidba vetted Ilanát, ott lett tetem belőle, amikor csecsemőt emeltél fel, önnön gyermeked, az kezedben lett kislány, lány, asszony, vénség majd halott...Az élete ott pergett le előtted, s amihez egyszer hozzá értél, nem tudtad elszakítani tőle ujjad, míg el nem érte pusztulását...Messana is használhatatlan vasdarabbá vált markodban...a ruha is szétfoszlott ujjaid kozt ha megfogtad.
Kiabálva keltél hajnalban, izzadt homlokkal, félelemben remegve. De most erőd veled volt. A kiabálásra viszont senki nem jött még be.

[Erin O'Shanon]

(Aren)

-Cseppet se féljen atyám, nem fogom bántani a saját féltestvéremet.-nyugtatom meg az öreget.

<Megint ezek az álmok, lehet etnni kéne ellene valamit, de biztos jelnetenek is valamit....Majd ha rájövök az álom értelmére biztos meg fog szünni.>
<De attól ez nem jelent semmi jót....Lehet tényleg tönkrementek az idegeim végleg?>

Elszontyolodok.

Megpróbálok megint lefeküdni, de kivet az ágy.

<Nem létezik, hogy itt üljek tétlenül!>

Megpróbálok lassan kimászni az ágyamból.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Az előke helyett a csupasz, jéghideg kőre léptél. Ez a maradék, esetleg benned osonó alvásszándékot is elűzte. Fel tudtál állni, kapaszkodás nélkül már menni is képes voltál, a szédülés elmaradt.

[Erin O'Shanon]

(Aren)
<Jó-jó de nem szabad elbízni magunkat.>

*Megpróbálok valami ruha félét keríteni magamnak majd óvatosan kikecmergek először a szobából, és körülnézek.*

<Vigyázni kell nehogy valaki megint visszataegyen a hűvösre, jó lenne szólni a kislánynak.Már lehet hogy akár ma de legkésőbb holnap meg is tudok vívni Torinnal, de legyen oly kedves és a vívótermet bocsássa a rendelkezésemre, hogy megnézzem nem-e rozsdáltam be.>

*Szóval először valami inas féle után nézek.Vagy ami mégjobb katona után.*

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Így van, nem legenda, és vannak akik ezt használják ki arra hogy elkapják a banyát. Ilyenkor a legkiszolgáltatottabb, de ez a legveszélyesebb módszer. Hmmm.... nem tudom nagyon fiatal volt, nem lehet tapasztalt, tőle igazán nem kell tartanunk.
Nem félek a banyáktól, nem esem kísértésbe, engem erre képeztek ki...

*Mikor előjön Monica információkat cserélnek....*

- Hmmm senki sem látta őket... ha rejtve akarnak utazni akkor kerülniük kell az utakat. És ez számunkra sem mindegy. Így hamarabb utolérhetjük őket, mert lassabban haladnak, de könnyebben is szem elől veszíthetjük... ejjj...

- Vörös hajú fiatal lányok.... tudom, a bálon is kiszúrtam Megyek megnézem, nehogy megint bajba keveredjen...

*azzal kisiet az istállóba...*

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Ruhaként eddig egy combközépig érő hálóinget viseltél. Az ágy végébe egy köntös volt odahajtgatva a támlához, s egy papucs is volt alatta. Ennél jobb nem akadt eléd. Rosszul látsz, hajnal van, de még a nap nem jött fel. Az ajtód mikor kinyitod, üres folyosót látsz. Se inas, se őr.

[Lianna Pentangelin]

Connak

A lovagot szorult helyzetben találtad. Lehet hogy a harcok neki meg se kottyannak, de a nőkkel annál több baja lehet. Egy süldőlány állt előtte -inkább volt szőke mint vörös, de a rézfény ott ugrált fürtjein- s élénken magyarázott valamit a lovagnak, aki zavartan hallgatta és bólogatott. Elküldeni nem volt szíve a lányt, aki jól láthatóan feltartotta őt és epekedő pillantásokat lövellt a férfira. Hm, Nathan nem volt egy kifejezetten szépségideál, de volt egy sajátos markáns vonása, ami mégis vonzóvá emelte. Főleg telt ajka és sasorra szólt mellette s értelmes szemei. Meglátva téged megkönnyebbült kifejezés terült el arcán. A lány ajka viszont lebiggyedt. Lőttek a legényfűzésnek...

Egy óra múlva már levelüket hullató fák alatt haladtatok, s Nathan már rég túltette magát a lányon. Monica csak fejét ingatta a férfi gyengéje miatt. Sigfrid nyers vörösrépát rágcsált, élvezettel ropogtatta a friss zöldséget.
-Maga inkább nyúl, mint paplovag(M)
-Nincs kapafogam, de tény, hogy egészséges a mosolyom
-nem erre van a fiú kunyhója?-mutatott egy tisztásra Nathan, ami az út bal oldalán, úgy 50 lábnyira mutatta meg magát a fák között.
-Meg akarod nézni?(M)