Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

-Jöjjenek! Az emberem a lakhoz evez vele, hogy ott kitegye és melegbe helyezze. Kis híján belefúlt a vízbe.
Minden holmid megtalálod, ha elég soká túrsz, Dentas is csatlakozott hozzád. Ő is törődött, álmos.
Visszasétáltok a csónakokhoz, egy fából ácsolt kezdetleges stég oldalában ringott egy, amibe bele is fértetek úgy, hogy összekerültetek az úrral, aki habozás nélkül evezni kezdett. Nem riadt vissza az ilyen tevékenységektől.
- Mit mesélhetnék? Futottam Elennia után, meg ne haljon. Aztán meg felbuktam egy kutyában. Kiderült, hogy a kutya az úr egyik emberéhez tartozott. A férfi kérdőre vont, ki vagyok, mi vagyok, s közöm van-e ahhoz a félholt, prüszkölő teremtéshez, akit az imént húztak csónakba. Elmondtam nekik, amit hirtelen lehetett. Ekkor elvitt a stéghez, ahol az úr kikötött, kiszállt, meghagyta emberének, az átfázott Elenniát vigyék a házába, a többiekkel, azaz még két férfival pedig visszaindult a vezetésemmel ide, hogy rendet tegyünk.

Ballard lakja egy igazi meleg mendékként ölelt magához titeket: tűz lobogott a kandallóban, meleg teát nyomtak a kezetekbe nyomban. Az úr egyik embere fogadott titeket így s tájékoztatta urát, a kisasszony átöltözött, lefeküdt aludni, kapott teát is, meghűlés ellen.
Egy fából készült szobában ültetett le titeket az úr, egy nagy faragott asztalhoz, ha kértetek takarókat, kaptatok.
-Mondják meg uraim, hogy kényelmesebb önöknek? Kérdezzem ki önöket most a kisasszony személyéről, vagy halasszuk inkább holnapra?

[Iymer]

A késemet, ha nem okoz számottevő problémát, megkeresem.

Dentast hallgatva egyre nő a bizalmam, de azért volt pár kanyar a mai estében, így azért teljesen el nem engedem magam, habár nagy a késztetés.

A házban viszont már csak nagy negézségek mellett tudok csak ellenállni a test kényszerének:
- Uram! Nem szoktam én ahhoz, hogy nemeseknek én mondjam meg mit tegyek. De ha már így felajánlotta, Szívesen pótolnám az elmaradt alvást. Ammyi azért mindenesetre előtte belefér, hogy tudjon bennünket hová tenni, Cossino con Berriga úr várnépéből valók vagyunk.
Ha semmi reakció, akkor kérem azt a takarót, és alszom. De ha csak egy szemvillanással is lereagálja azt, amit mondtam, várom a fejleményeket.
Egy legkevesebb 4 órás alvás az kellene, de reggel korán is szeretnék kelni. Ha úgy gondolom, megvan a 4 óra alvás, akkor reggel 7-re - kb. napkelte után egy fertályórávalra - Ébresztést alkalmazok. Magamtól ugyanis valéószínűleg csak sokkal később kelnék fel.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok kezet fog a kapitánnyal, de közben gondolataiban „korholja” magát.*

< Erlon, Erlon! Shadonban vagy! Itt a Hétarcú dívik! Figyelj mit beszélsz, mert magadra vonod még a végén az inkvizíció figyelmét! Nem ártana tudásodat kissé kitágítani eme egyhitű ország Istenének megismerésére!!!…>

* Gondolatmenete után ismét „visszatér” a valóságba. A kézfogás uán egy röpke mosolyt elejt, s megszólal.*

- Kapitány uram! Anthon-t hagyjuk most, ő nem érdekes! * Fordul mind e közben a lány fel, s bemutatja őt a kapitánynak.*

- A hölgy Ronja, kapitány uram! Ő a társam, ki elkísért eme megbeszélésre. * Rendel a csapostól egy italt a lány számára is, amiről az imént megfeledkezett, majd folytatja.*

- Hmmm… Nem is csépelném tovább a szót. Rögtön a lényegre térnék! * Tekint körbe az ivóban, majd ha talál egy üresen álló asztalt valamelyik eldugott sarokban, arra felé int.* Üljünk le oda, hogy nyugodt körülmények között megtudjuk beszélni a részleteket! *Ha a férfi eleget tesz kérésének, a szabad asztalhoz kíséri őket a dalnok. Ronját hellyel kínálja, majd ő maga is leül egy székre. Megvárja, míg a kapitány is elhelyezkedik, majd belekezd mondandójába.*

- Halfarkas kapitány! Azzal a célzattal kerestem fel önt, hogy igénybe vegyem ön, hajója és messzi földről híres legénységének szolgálatait. A feladat az lenne, hogy jó magamat, valamint négy társamat elvigyen a szigetvilágba, mi hamarabb. A pontos helyet, ahova menni szeretnénk egy későbbi időpontban egyeztetnénk. Most az lenne a legfontosabb, hogy megtudjam. Van e oly bátor, s vakmerő, hogy bevállalja eme küldetést, s persze azt kell még megbeszélnünk, hogy mennyi azaz összeg, amiért mind ezt megteszi, megteszik?! * Teszi fel a „költői” kérdést Erlon.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: kora délután
_________________________________

Ronja rumot kér, nem cifrázza. Mivel az ivó tömve, szabad asztalra hely, pláne kívánt sarokban nincs. Örültök, hogy a pultnál megfértek.

Halfarkas bajsza alatt somolyog végig. Némely részén nagyot csillan szeme. Mondandód végén iszik mielőtt szól.
- Fiam, sose tárgyalt még magamfajtával, igaz? Mért nem őszinte velem? Se pontos hely, se pontos ok! Ráadásul a kérdés inkább az, van-e ön olyan bátor, hogy velem hajózik? Fiam, a büszkeségemre hiába építesz affélékkel, mekkora a vakmerőségem! Ahhoz nagyobb kell, hogy velem egy fedélzeten utazzanak! S mennyi az az öszeg, amiért önök mernek velem elindulni?-somolygott békésen.
- Halfarkas a saját anyját eladta rabszolgának, mert nem volt elég felemelkedett!-nevetett rekedten a kocsmáros.
Ronja kalapjának széle alól tüzetesen szemügyre vette ezt a Halfarkast a beköpés fényében.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnokra „szakadó” szavak gondolkodóba ejtik Erlont, hogy időt nyerjen belekortyol sörös kupájába, majd egy enyhe böffentés kíséretében megtörli szája szélét Ránéz egy pillanatra a csaposra. A bárd tekintetéből lerí: „Kussolj! Nem veled tárgyalok”. Ismét „visszahelyezi tekintetét” Halfarkasra, majd „minden magabiztosságát összeszedve” megszólal.*

- Kapitány! Az, hogy vagyok-e oly bátor, hogy magával utazzak az nem kétséges számomra, hisz, ha fenntartásaim lennének önnel szemben, akkor meg sem szólítottam volna! Bevágtam volna egy kupa seritalt, azután más ember után nézek, de hát láthatja, itt vagyok, és magával beszélek! Na, szóval! * Kortyol ismét sörébe.* Egy ismerősöm rokonát kell kiszabadítani fogságából. A pontos helyét az illetőnek jó magam sem tudom. Lényeg, hogy a szigetvilág egy eldugott szegletében tartják fogva. Megbízóm tudja az illető elrablásának helyszínét. A mi feladatunk, hogy abból a helyből, az ott és a környéken talált jelekből kiindulva megtaláljuk a rokont, vagy megtudjuk mi is történt vele. Az ön feladata semmi más, csak az, hogy épségben el és visszaszállítson minket, négyünket. Ha megtaláljuk a rokont, akkor ötünket! Semmi más, csak az, hogy épségben! * Hangsúlyozza ki szavait a dalnok.* A rablás helyszínéről pontosabb információkat megbízómtól fog kapni. Az én feladatom az, hogy szerezzek egy hajót, legénységgel együtt, akik 15 arany fejébe megteszik ezt! Mit mond erre kapitány?! * Tekint merengve a férfi szemébe, majd elmosolyodik.* Mellesleg jól gondolja Halfarkas kapitány! Ahogy fogalmazott az imént, a maga fajtájával még nem tárgyaltam, de szerintem egyszerű a „fáma”. Az én, megbízóm pénzt ajánl az ön szolgálataiért fejében. Ha ön az ajánlatot megfelelőnek tartja elfogadja, ha nem,akkor maga mond egy ön által megfelelőnek tartott számot, s ha az még belefér, akkor én rábólintok! Szerintem Erigowtól, Yllinor-ig ez egy tárgyalás lefolyása. Maximum más szavakkal, körítéssel. Attól függ, hogy egy csehóban történik az, vagy egy hercegi udvarban! * Tekint a kapitányra a férfi válaszát várva.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Ballard herceg vadászlakja
Időpont: kora reggel
_________________________________

Urad neve hallatán felcsillan szeme, azaz hallott róla, de nem tartóztat titeket.
-Pihenjék ki magukat! frioss elmével jobb lesz ezt átbeszélni!
Szobát nyittat, Dentassal együtt kaptatok egyet. Alig tettéke le a fejeteket az illatos párnára a meleg dunyha alatt, már el is aludtatok.
Jól tetted, hogy rábíztad magad érzékeid ébresztésére, mert máskülönben délig nyomtad volna az ágyat. Korán volt, de az úr és emberei már kinn motoszkáltak. Dentas horkolt nagyokat.
Kilépve a szobából a reggeliző Ballard urat láthattad még két férfi társaságában. A kíséretének tagjai lehettek.
- Jó reggelt!-nézett rád a herceg.
- Mit kíván fogyazstani?-kérdi, az asztalon terített, gazdagon pakolt ételek sorakoztak.
-A kisasszony még az igazak álmát alussza, úgy hallom, a láz elkerülte őt.

[Iymer]

Dentast hagyom aludni.

- Jó reggelt! Az urak elnézését kérem, hogy ilyen csapzottan állok sozlgálatukra, de mint tudják, nehéz volt a tegnap este. Most kívánja az úr feltenni a kérdéseit, vagy megengedi, hogy előbb mosdjak?

Ha megengedi, kimegyek az udvarra, és ha van kút, akkor annál mosdok, ha nincs, akkor ott, ahol a konyhát sejtem, próbálok vizet szerezni a mosdáshoz. Utána járok keveset, olyan negyed órát, ébresztő jelleggel, majd ez után megyek vissza az úrhoz. Várakozón megállok az ajó mellett, nem ülök le, csak ha mondják.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: kora délután
_________________________________

A kapitány türelmesen hallgat téged.
-Hol az az ismerős, aki annyira aggódik a rokonáért, hogy meg se jelent előttem?
Ronja szemeit forgatta. De a következőtől méginkább:
-Csak a pénz van a középpontban? Nem akar a lelkemre, a szívemre is hatni, hogy megnyerjen az ügynek? Mert szerintem pusztán érmék himnuszával, és ennyit kap ha ennyit tesz kecsegtetéssel savanyú ez a szőlő-somolygott.
-Még ha 15 arany több mint elég summa is, fiatalember. Ennyire pénzéhes lelketlen figurának tart engem, hogy csak az erszényem megtöltésére játszik? Hacsak nem nézi le Halfarkast ennyire... Ha igazi bérhajós kell önnek, rossz helyre jött. Mert én bérért ÉS kalandért hajózom...

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Ballard herceg vadászlakja
Időpont: kora reggel
_________________________________

-Tegye magát rendbe és egyen is! Teli hassal csak könnyebb lesz beszélgetnie velem!
Kút akad, jó hideg víz áll rendelkezésedre. Séta után az asztalnál a reggeli rád is vár, azaz leülhetsz, békésen nekiléáthatsz. Közben az úr kérdez:
- Mesélje el nekem, hogy keveredtek bűnbandák összecsapásának közepébe? Ráadásul egy nemes kisasszonnyal!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok enyhén félrebillenti a fejét, úgy hallgatja a kapitány szavait, majd elmosolyodik.*

- Na látom mégis csak jó emberhez küldött az a vén Rossita! Tudja Halfarkas kapitány csalódtam volna, ha nem ezt a reakciót váltotta volna ki az iménti monológom! * Tekint vidáman a férfire.*

<… Pfuuu, ha tudnád te átkozott tengeri farkas! Azt sem tudtam még az előbb, hogy köpjek-e vagy nyeljek, de látom segíti Alborne az alkudozásomat!…>

* Közelebb hajol a kapitányhoz, majd csendesebben folytatja most már felbuzdulva „véletlen” szerencséjén.*

- A megbízóm azért nem személyesen kereste fel, mert az illető egy nemes kisasszony! A kalanddal kapcsolatosan. Ha rábólint, s elvisz minket oda, nyomban meg is kezdi élete legnagyobb kalandját. Ezt ígérhetem. Nem akartam túl gyorsan előhozakodni mindennel, de ahogy látom azért egy nemes lelkű emberrel hozott össze Albor…, akarom mondani Domvik, a hétarcú! A hajón utazók nem mások lennének, mint jó magam, ifjú tanoncom, valamint három nő! Igen, igen, jól hallja, három nő. Ronja. * Mutat a csendben figyelő, néha hümmögő, szemeit forgató nőre.* Egy fiatal lány, s maga a nemes kisasszony, inkognitóban. A feladat nem más, mint kiszabadítani a hölgy unokahúgát vagy a kalózok, vagy valamiféle bennszülött törzs fogságából. Erre, mi négyen, plusz a tanoncom nem lennénk képesek. Véleményem szerint az ön és legénysége hathatós segítségére lesz szükségünk. Főképp, ha ne adja Alb.., Domvik meg kell csáklyázni az ellenséges kalózhajót, vagy fel kell venni a küzdelmet egy bennszülött törzzsel! * Távolabb hajol a férfitól, majd folytatja.* Na, kapitány!? Ön szerint nemes cél és kihívás ön számára egy ily ártatlan teremtés kiszabadítása, a vagy nem?! * Kortyol ismét italába, ha Ronja vagy a kapitány pohara kiürült, akkor kér még egy kört nekik, hagyva gondolkodási időt a borzos kapitánynak.*

[Iymer]

Az udvaron sétálás közben próbálom úgy-ahogy felmérni, hová kerültem. Kb. hány embere van itt a hercegnek? Istálló van? Hány lóval és hány még szabad beállóval (már ha látszik)?

<No, mit is illene elmondani? Azért mindet töviről hegyire csak nem...>

Jóízűen nekilátok, de nálunk az ebéd vagy a vacsora a főétkezés, így nem eszem sokat.
- Köszönöm irántunk való jóságukat. Elnézését kérem, hogy csak most köszöntem meg, amit értünk tett.í

- Épp Shadlekben szálltunk meg, egy fogadóban, ahol mindig is szoktunk, amikor hallottuk a kisasszony szobájából a zajokat. Mire bejutottunk, már elrabolta Ravasz bandája. Egyikünket le is lőtték, Isten nyugosztalja, én is utánuk mentem, nekem nagyob szerencsém volt, fogtam egy nyelvet, de a többiek megléptek. Majdnem megölt a mocsok, ki is tekertem volna a nyakát, de őszintének tűnt a beszéde amikor kikérdeztük. Elmondta, hogy a várostól délre találkoztak volna a csapat többi tagjával, de beesteledett, így hát fel kellett fogadni valakit, hogy vigyen ki a városból. Ugye, minél előbb követjük a bandát, annnál frissebb a nyomuk, annál könnyebb rájuk akadni. Valami pap félét találtunk, de az összejátszott Ravasszal, csapdába csalt. Odavittek engem, és a társamat, Dentast a tisztásra a nádban. Amikor meg akartunk lépni, a kisasszony már elinalt, és nemsokára egy másik banda ütött rajtuk. Ekkor mi is leléptünk Dentassal. Azok, a csetepaté elültével keresni kezdtek bennünket. Csak Dentas tudott elosonni előlük, én addig feltartottam a keresőket. Azt hittem, csónakba tudja venni a kisasszonyt, majd biztonságba helyezni, de hogy mi történt ténylegesen, azt maguk biztosan jobban tudják. Engem épp kikérdeztek, hogy hol a társam, amikor maguk jöttek.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: kora délután
_________________________________

-A nők ijedősek. Nem kegyed, látom, önt más fából faragták-pillant Ronjára aki letette üres poharát.
-A nemes hölgyek pedig különösen kényesek. nem hiszem, hogy tudnék olyan kényelmet biztosítani egy ilyen kisasszonynak, vagy mi több, nem ajánlom, hogy hevességből belevágjon olyanba, ami nem biztonságos...
-legyen egészen nyugodt, az a nemes hölgy, akiről szó van, látot egyet s mást s nem puha tenyerű, puffos szoknyájú hebehurgya lázadozó, akitől joggal tarthatna.
Ronja szavaira biccentett Halfarkas.
-Maguk tudják. Engem a nők nem zavarnak, amíg nem akarnak a hajózásba beleszólni. Ám kalózok és esetleges törzsek... Hm, tudnom kéne, ghol és milyen tájt süllyedt el az a hajó. Vagy ha a hajó nevt ismerik, nekem már az is segítség.
Ronja egy kurta nevet mondott, amire a kapitány hümmögött.
-Viharos vizeken esett ügy... Inkább gondolok hajótörésre mint kalózokra. oda azok nem dugják olyan gyakran az orruk, mint hiszik, más vizeken éri meg portyázni eme időkben. Viszont ha az a lány vadak kezére jutott, búcsút inthet ártatlanságának. Valamelyik barbár magja már ott lehet a méhében.
-Tisztában vagyunk vele, de társnőm ennek elenére nem mond le rokona életéről, és haza akarja vinni-erősítette meg szándékotokat Ronja. Halfarkas megint csak hümmögött.
-Szép is az összetartó család! Én erre csak azt mondom, az ár felét előlegbe kérem. Aztán ma éjjel 10 körül legyenek a kikötőben a Kispintynél.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts/

* A dalnok csendesen, sörét kortyolva hallgatja Ronja és a kapitány párbeszédét. Miután Halfarkas igent mondott a küldetésre, bólint a bárd. Lehúzza itala maradékát, majd megszólal.*

- Rendben kapitány! Este tízre ott leszünk a Kispintynél. Akkor meg is kapja az összeg felét előlegnek, s majd miután épségben visszatértünk Sercarappába megkapja a másik felét is, ha így megfelel. Akkor mi nem is tartanánk fel! Sok elintézni valónk lenne még az indulás előtt! *Egyenesedik fel a bárd, majd kezét nyújtja a borzos férfinak.* Akkor este tízkor a Kispintynél! * Miután elbúcsúztak a férfitól, s lerendezte a számlát az ivóban, kilép az utcára, s mélyet szív a friss, sós szagú tengeri levegőből. Felveszi kalapját, megigazítja rapírját, s a hátára függesztett lantját, majd Ronja felé fordul.*

- Hölgyem! Köszönöm a segítséged, s most ha megkérhetlek vezess vissza Adáékhoz. Remélem tudod hol az a fogadó, ahol várnak ránk?!

[Erin O'Shanon]

-A vernivaló nőszemélyről még egy rossz szó és összekaszabollak.
-Haravanról neked semmit sem kell tudnod, elég róla annyi, hogy ne kezdj ki vele ha kedves az életed.

<Túl sokat kérdez ez az eszement, nehogy beszóljon valamit Haravannak.Domvik ments.>

Amikor megállunk eléggé csúnyán nézek, nem örülök, hogy késlekedünk. Sietni kéne, de a friss levegő , és a napfény megteszi a hatását, és elmúlik morgós kedvem.
Tényleg megkordul a gyomrom, nah és a szemem is megakad, a csinos hölgyön.

<Aren ezt nem teheted, te nős vagy, és szereted a feleséged.>

-Hölgyeim szabad csatlakoznunk, mutatok Henére, és magamra.

[Lianna Pentangelin]

________________________________
Résztvevő: Roaen O'Shanon
Helyszín: úton
Időpont: délután
_________________________________

-Most mi bajod van? Régen sose voltál ilyen tapló velem!-sértődik meg Hene- Mit védsz egy nőt, aki nem is a nejed? Vagy máris szeretőd van? Ami meg Haravant illeti, csak nem ő most a cimborád, én meg púp lettem?-teszi csípőre kezeit.
-Külföldi szépfiú, már a neve sem hazai!

-Jöjjenek csak!-mosolyog rátok a kisasszony. Roberts kedve rossz. Szívére vette ahogy beszéltél vele. Csúnyán nézetta tündérre, aki rá se figyelt.
A hölgyék illatos pogácsákat és bort vettek elő. Roberts a nőkkel udvarias volt, de veled kicsit pokróc. A kisasszony néha Haravan irányába nézett, de a tündér most kis furulyát vett elő, azon játszott valami egyszerű kis dalocskát.

A rögtönzött ebéd finom volt, apogik laktatók, a bor pedig édes vörös. A kisasszony ki is pirult tőle. Kísérője, kíváncsian nézett titeket, mikor újra be kellett szállni a kocsiba, Roberts füledbe súgta.
-Mielőtt leültem, a kísérő megfogta a fenekem!
Haravan elegáns nemtörődömséggel leült, de térde a lányéhoz ért, aki haja tövéig elvörösödött.
A kocsi megindull. Ha minden jól megy, estére már a városban lesztek.