- Brager -
~ Mintha meg se hallotta volna … Vagy csak nem akarta volna ?
Brager megvonta vállát, és inkább neki látott rendet tenni a pult alatt … Hogy mire leszáll az éj, minden pohár, minden kupa s minden lõre a helyén legyen … Ahogy Avylden is helyet foglalt keserû borával, Brager leakasztotta nyakából a pénzes ládika kulcsát … Elrejtette ott a könnyû szerrel kizsarolt, újabb rezeket … S megsimogatva a díszes faragást, visszazárta menten, és kulcsát nadrágjába süllyesztette … És ahogy tett vett, szemmel tartotta azért a leányzót …
- Erui -
- Oh, jó uram, zavarba hoz …
Feleli Erui, miközben az ebéd maradékait takaritja le az asztalról.
- Még egy korsó sört ... Máris hozom !
A kezdõk suta mozdulataival egyensúlyozza a tálcán a söröskorsót, majd kissé megbillenve lerakja az asztalra. Igyekszik barátságos arcot vágni, ahogy azt Brager tanitotta neki. Közben az igyekezettõl nyelve hegyét kicsit kinyújtja.
- Mit is kérdezett ? Ja, a zene … Igen, szokott itt zenélni egy amolyan hóbortosnak látszó ember, de arra estig várnia kell … Nem szeret kevés vendégnek játszani …
Eközben mindvégig mosolyog Garvelre. Kissé kacéran, bár ennek nincs tudatában, csak amolyan ösztönös, kamaszlányos megnyilvánulás. Talán válasz az iménti fura, elábrándozó tekintetére. Szeme sarkából közben figyeli a másik vendéget is, mert még mindig a fülében cseng az elõbbi beszélgetés utolsó mondata, ami igencsak megmozgatta fantáziáját.
- Vyergas -
Az északi származék csak mosolygott a többieket látván … S bólogatva jelezte, Õ ugyan vissza nem utasítana egy újabb korsóval … De tekintete végig kísérte a lányt, egészen a pultig … Túl combjain, tomporán át fel … Egészen Brager vádló tekintetéig, mert összetalálkoztak azon haragvó szemekkel … Aztán húzódott csak vissza Garvel takarásába a cserzett bõrû …
- Nagyon is helyes lány, meg minden … Csak, azt azért tudni kell, hogy …
De mosolya lehervadt … S értetlen tekintett hol a megérkezõ lányra, hol Garvelre és a tálcára, az egy szem korsóra …