Kikötõváros - Rozsdás Bökõ ...

[Selmo]

- Brager -

~ Mintha meg se hallotta volna … Vagy csak nem akarta volna ?

Brager megvonta vállát, és inkább neki látott rendet tenni a pult alatt … Hogy mire leszáll az éj, minden pohár, minden kupa s minden lõre a helyén legyen … Ahogy Avylden is helyet foglalt keserû borával, Brager leakasztotta nyakából a pénzes ládika kulcsát … Elrejtette ott a könnyû szerrel kizsarolt, újabb rezeket … S megsimogatva a díszes faragást, visszazárta menten, és kulcsát nadrágjába süllyesztette … És ahogy tett vett, szemmel tartotta azért a leányzót …

- Erui -

- Oh, jó uram, zavarba hoz …

Feleli Erui, miközben az ebéd maradékait takaritja le az asztalról.

- Még egy korsó sört ... Máris hozom !

A kezdõk suta mozdulataival egyensúlyozza a tálcán a söröskorsót, majd kissé megbillenve lerakja az asztalra. Igyekszik barátságos arcot vágni, ahogy azt Brager tanitotta neki. Közben az igyekezettõl nyelve hegyét kicsit kinyújtja.

- Mit is kérdezett ? Ja, a zene … Igen, szokott itt zenélni egy amolyan hóbortosnak látszó ember, de arra estig várnia kell … Nem szeret kevés vendégnek játszani …

Eközben mindvégig mosolyog Garvelre. Kissé kacéran, bár ennek nincs tudatában, csak amolyan ösztönös, kamaszlányos megnyilvánulás. Talán válasz az iménti fura, elábrándozó tekintetére. Szeme sarkából közben figyeli a másik vendéget is, mert még mindig a fülében cseng az elõbbi beszélgetés utolsó mondata, ami igencsak megmozgatta fantáziáját.

- Vyergas -

Az északi származék csak mosolygott a többieket látván … S bólogatva jelezte, Õ ugyan vissza nem utasítana egy újabb korsóval … De tekintete végig kísérte a lányt, egészen a pultig … Túl combjain, tomporán át fel … Egészen Brager vádló tekintetéig, mert összetalálkoztak azon haragvó szemekkel … Aztán húzódott csak vissza Garvel takarásába a cserzett bõrû …

- Nagyon is helyes lány, meg minden … Csak, azt azért tudni kell, hogy …

De mosolya lehervadt … S értetlen tekintett hol a megérkezõ lányra, hol Garvelre és a tálcára, az egy szem korsóra …

[Avylden]

- Avylden –

Kicsit jókedvre derül ahogy nézi a lány ténykedését, arcán a mosoly is megjelenik. Igen, határozottan jókedve lett, nem bánja a keserû bort sem.

Nézegelõdik, várja a vihar végét, hogy sétáját folytathassa. Emlékszik elhagyott egy pékséget a szomszéd utcában…De lehet a vihar miatt kénytelen itt éjszakázni. Úgy dönt egyenlõre nyugton marad, majd pár óra múlva kérdezõsködik a fogadóstól. Lassan iszogatja borát…

[Garvel]

- Garvel -

Garvel elmosolyodik és a legmélyebb toleranciával rendel még egy sört újdonsült cimborájának ismét. Maga sem érti, de ez az ifjú hölgy nagyon meglágyította szívét. Majd amikor a lány ismét a söntés felé indul visszafordul Vyergashoz.

- Mit is akartál mondani?? Azt hiszem a húgodról kezdtél beszélni...

[Selmo]

Odakint felerõsödni látszott a szél, s míg Avylden békésen kortyolgatott … A másik asztalnál már gyülekeztek a viharfellegek … Csak Garvel halk hangja volt, mi útját állhatta …

- Erui -

Erui elképedve néz hol egyikre, hol másikra. Dúl-fúl magában.

~Most mi van? Mi az, hogy két sör kellett volna? Ez az alak itt meg se szólalt, csak bámult bamba szemekkel a blúzomra. Épp csak a nyála nem kezdett csorogni közben. Grrrr.....az ilyenektõl sehol sincs nyugta az embernek? Nem volt ebbõl elég "otthon"? Hiszen épp ezért kellett megszöknöm. Ááááhh.......

Mérgesen és sértõdötten indul a pult felé. Megvárja, amíg Brager hajlandó kimászni a pult alól. Megrendeli az újabb korsó sört.

- Brager -

Brager látván Erui kezdeti nehézségeit, jobbja tenyerét homlokára csapta, és úgy simított végig arcán … S ahogy kitöltötte az újabb korsó sört, szótlan csak tekintetével ostorozta a fiatal lányt … Ám mégsem akarta a vendégek elõtt kioktatni õt, még … De ahogy Erui elfordult a pulttól, Brager is tovább állt a konyhába …

- Erui -

Kiviszi az asztalhoz az italt, a tálcát szándékosan "elfelejtve". Mérgesen csapja le Vyergas elé, egy kevés ki is fröccsen. A koppanásra maga is összerezzen, akkor kap észbe, hogy mit is csinált.

~ Fenébe! Remélem, Brager nem vette észre, Kapok majd fejmosást miatta, mint a múltkor. Pedig akkor is nekem volt igazam.

-Jaj, bocsásson meg uram! - mondja megjátszott ijedtséggel.

Nagy igyekezettel törölgeti az asztalról a sört. Közben lopva Vyergasra sandit, hogy az vajon mit is szól a történtekhez. Ekkor veszi észre, hogy Avylden és Garvel is õt nézi. Felpaprikázott hangulatában már nem tud leállni. Mérgesen fordul Avylden felé.

-Elnézést, uraság /az uraság szót gúnyosan ejtve/, elárulná, mi a csodát bámul rajtam? Talán valami piszok került a blúzomra?

Kissé meggörnyedve, apró kezeit ökölbe szoritva áll - kivülálló szemében talán kicsit megmosolyogtató látvány.

- Vyergas -

A férfi mintha meg sem hallotta volna Garvel kérdését … Nem tekintett a másikra, úgy felelte …

- Hogy egy akaratos lány …

Nyögte halkan, s a következõ pillanatban korsó koppant elõtte … S a mézédes nedû szétfröccsent, mindenfelé … Beterítve az asztal lapját, még Vyergas ölébe is jutott belõle … Átázott köpenyén ugyan nem látszott, de maga észre vette … A bocsánatkérésre csak egy gúnyos fintor volt a felelet … S ahogy Erui háborogva a másik idegenhez fordult … Ellökve székét Vyergas is felemelkedett ültébõl … S elfelhõsödõ tekintetét le sem vette a lányról, úgy lépett mögé …

~ A gazdád jómódórából semmi sem ragadt rád ?

- Na majd én móresre tanítalak …

[Avylden]

- Avylden -

A felszolgáló lány kifakadása váratlanul érte. Mivel a fogadóban nem történt semmi szokatlan, természetesnek vette a sürgõ lány mozgásának követését. Nem gondolta volna, hogy a figyelme esetleg zavarná. Kicsit csalódott, nem szereti az ilyen természetûeket, az eddigi megfigyelésbõl egy kedves, szegény lányra következtetett, nem pedig egy vendégriogatóra. Már éppen bocsánatkérõ szóra nyitotta a száját, amikor az asztalnál ülõk egyike felpattan. Elsõre azt hitte a lány védelme érdekében õt akarja bántani, de a szavaiból kivehetõ volt tényleges szándéka…

Avylden agyán átfutott a gondolat, mit tudna csinálni a hatalmas termetû vendég a törékeny lánnyal. Nem, ezt nem hagyhatja. Hirtelen felpattant és a lány irányába kezdett sietni. Az elsõ „nevelést” nem fogja tudni megakadályozni, de a másodikra már közbeléphet….

Útközben már kicsit elbizonytalanodik, közeledve még erõsebb felépítésûnek látszik a felháborodott vendég, vigyáznia kell vele…nem beszélve az asztaltársáról. Harc esetén ketten lesznek Avylden ellen. Arcát és mozdulatait próbálja úgy rendezni, mint aki nagyon magabiztos…

[Garvel]

- Garvel -

Meglepõdik az ifjú kifakadásán, kicsit fel is húzza szemöldökét, majd amikor látja, hogy Vyergas feláll, hátradõl és figyeli az eseményeket...

[Avylden]

- Avylden -

Avylden az elsõ „nevelés” után közbelép.
-Állj, ennyi elég!
Ha ezek után sem nyugodik le a fenyegetõ és folytatni akarja, akkor megüti.

//Alap Ké:29, Té:30, Vé:75 ; 3. fokú akrobatikával: +2,+8,+3 (Szerintem a hely megfelelõ, kicsit lendületben is vagyok az asztalomtól… )//

[Selmo]

- Erui -

Amikor meghallja a durván hátralökött szék lábainak csikordulását a padlón, Erui hirtelen megszeppen.

~ Te jó ég! Mit csinálok? Ez tényleg én lennék? Mi történt velem?

Máskor is elõfordult már vele, hogy felébredtek régi emlékei, alaposan fel is zaklatták, de eddig még mindig tudott uralkodni magán.

Hátrafordul, és látja, hogy Vyergas rúgta ki maga alól indulatosan a széket. Egy villanás a szeme sarkában - éppen Avylden áll fel az asztaltól.

~ A csodába...ezt jól megcsináltam. Hogy fogok én ebbõl kimászni? Ezt már biztosan nem úszom meg verés nélkül.

Kétségbeesett pillantást vet a konyhaajtó felé, ahol Brager az imént eltûnt.
Ide-oda repdesõ tekintetében a kétségbeesés helyét valami nagyon mélyrõl jövõ szomorúság kezdi átvenni.

~ Hát itt is....?

Hirtelen a konyhaajtó felé fordul.

- Braaaageeeer!!! - kiáltja, bár maga sem hiszi, hogy gazdája meghallaná.

- Vyergas -

A döbbent lány hátába kerülve, nem késlekedett … Azonnal cselekedve, akkorát taszított a törékeny lányon, hogy Garvel asztalának esve, a fiú ölébe fordult … S Avylden azonnal cselekedett … Kifakadását követõen, kezét megtámasztva lendült át a kettejüket elválasztó asztalon, suhogó öklével hátrálásra kényszerítve a másikat … És Vyergas hátrált is … Míg nem feltárult a konyha ajtaja, küszöbén a zömök fogadóssal … Brager szemöldöke felszaladt, és a látvány … Hát az a látvány ledöbbentette, nem mintha nem látott volna még hasonlót … Avagy nem élt volna meg ilyesmit … De, hogy fogadott lányát, akaratán kívül fogdossák … S annak a másiknak verekedni támadt kedve … Teljességében ledöbbentette, és döngõ léptei elhalván, a pult alól elõkerítette kedvenc nevelõ eszközét … Egy hatalmas husángot, s morogva hozzá az asztalok felé indult …

[Avylden]

- Avylden -

A nagyszájú vendég lenyugtatása és a kocsmáros megpillantása után kicsit félreáll, Eruitól kb. 5 lépés távolságot tartva figyeli a történteket.

Ha a kocsmáros rátámad védekezõ harcot folytat, megpróbálja az ütéseket elkerülni. De közben a lánytól nem akar messze kerülni, és fél szemével az asztalnál hagyott hátizsákjára is figyel.

[Joe Lyon]

(Barlon Ergwont)

*Ebben a pillanatban kinyitja a Rozsdás Bökõ nevezetû fogadó ajtaját, mely helyet a vihar elõl választott menedéknek, talán két szempillantással ezelõtt. Nadrágja átázott, köpönyegérõl patakokban folyik az esõvíz, kezd átfázni.*

<… Jól fog már esni egy száraz hely, forralt bor átfagyott csontjaimnak! Brrrr.. Addig ki sem mozdulok, amíg tart ez a cudar idõ!…>

*Benyit az ajtón, belép a fogadóba, fekete, karimás kalapjáról még mindig folyik az esõlé a fogadó padozatára, köpönyege alól kidugja jobb kezét, megfogja a kalapja szélét, ezzel üdvözölve a bent lévõket, majd erõteljesen köszön:*

- Szép, napos idõt a társaságnak! *Ebben a pillanatban megtorpan, smaragdzöld szemeit végigjáratja a társaságon, mindig mosolyra hajló szája széle kissé elkomorul, körszakállán végigfutó vízcseppek mellkasára hullnak. Díszes kardmarkolat lóg ki köpönyege alól, de bal kezét direkt távol tartja tõle, maga mellé eresztve.*

<… Na, úgy látom megint belecsöppentem a közepébe… három férfi, egy nõ egy baszott nagy csapos, furkóssal a kezében nem jó elõjel…Na azért érezzük jól magunkat Barl! >

- Fogadós! Bort meg valami étket! * Próbálja oldani a feszültséget, majd karimás kalapját rádobja az egyik üres asztalra, elõrelép az asztal irányába, majd mellesleg hozzáveti az orra alatt, de azért úgy, hogy mindenki hallja:*

- Az elõbb találkoztam egy õrjárattal, lehet, hogy õk is hamarosan betérnek! *Majd, ha nem áll útjába senki helyet foglal*

<… Jobb elejét venni a bajnak! Fõleg, hogy pont itt akarok megpihenni, enni, inni. Nincs sok hangulatom ebben a mocsok idõben a városõrökkel sétálgatni a kihallgató szobára, ha itt elfajulnak a dolgok. Remélem a többieknek is hasonló képen jár az agyuk, még ha nem is igaz az õrjárat híre…> * Vidám mosolya ismét kiül az arcára. Barna, ázott sörényét megborzolja*

[Garvel]

- Garvel -

Meglepõdik, amikor a fiatal lány az ölében landol. Szeme sarkában észreveszi Bragert, amint egy furkóssal közeledik felé, nem éppen jókedvében.

<na ezt hogy fogom kimagyarázni??...>

Felpattan a székrõl, arrébrakja a lányt, majd magyarázkodni kezd:

- Félreérti a helyzetet kocsmáros úr...-közben kezeügyébe vesz egy széket, hogy alkalomadtán védekezni tudjon, majd Vyergasra vet egy tekintetet, mivel rosszallását fejezi ki a kialakult helyzet miatt:

-Ezt jól megcsináltad barátom... Miért kell bántani azt a szerencsétlent. Így is elég baja van a világgal, nem látod rajta??

[Avylden]

- Avylden -

- A napos idõ mindnyájunknak jól jönne. Fordul az új jövevény felé.
- Üljön át az én asztalomhoz. Int a saját asztala felé.
- Ilyen idõjáráskor a társaság jól jön. Egy kupa bort kérek az asztaltársamnak! Ezt már a fogadós felé fordulva mondja. Reméli megnyugszik valahogy.

Magában elmosolyodik ahogy az asztalnál ülõ gyorsan megszabadul a lánytól.
Próbál mindenkit szemmel tartani.

[Joe Lyon]

(Barlon Ergwont)

- Köszönöm a meghívását uram, de úgy látom a csaposunk nincs valami „beszédes” kedvében! *Mosolyodik el bajsza alatt, majd folytatja.*

- Úgy látom, itt elég feszült a helyzet! Odakint rossz az idõ, de jobban érezném magam a szakadó esõben, mint itt bent. * Ezzel felkel az asztaltól, felölti ismét kalapját, mely kissé szárazabb már a bent eltöltött idõ jótékony melegétõl, majd elindul az ajtó felé, de egy fél pillanatra hátrafordul, és még hozzáfûzi:*

- Ha valakit érdekel Erionba indulok térkapun! Ha jól emlékszem 1 arany az ára. Ha valakinek van kedve velem tarthat a kalandozók és a lehetõségek városába! *Körülnéz a társaságon. Végigméri a lányt, a kedves „úriembert”, ki italra invitálta, a székkel "hadonászót”, és a másikat is. A csaposra ügyet sem vetve.*

- Na jön valaki, eme „gyönyörû” idõben? * Ha valaki csatlakozik azt megvárja, de utána összehúzza incognóját, és öles léptekkel elindul a térkapu irányába.*

[Selmo]

- Erui -

Kétségbeesetten próbál szabadulni, csip, karmol, egyet-egyet harap is Garvel kezébe.

Átélt már ilyet.
Újabb és újabb emlékek villannnak fel fejében:

Mostohaapja részeg ivócimborái - részeges anyja, aki soha nem védte meg, tudomást se vett a történtekrõl.
Mesélni szeretne a múltjáról - de ugyan kit érdekel egy kis csavargó gyerekkora?

HIrtelen kivágódik a konyhaajtó.
Megkönnyebbülve látja, hogy Brager mégiscsak meghallotta kiabálását.

Mikor az ajtónyilás hangjára Garvel "felsegiti" ölébõl, maga is meglepõdik.
Sokkal rosszabbra számitott.

Hirtelen nyilik az ivó ajtaja, és belép rajta egy újabb vendég.
Eriu szeme a kényes helyzet ellenére is megakad a fickón, annak átázott ruháján.
De legfõképp a nyugodt arckifejezése vonzza Eui tekintetét.

~ Nahát, mégiscsak akad higgadt ember is ebben a cirkuszban?

Amikor meglátja Brager kezében a husángot, megretten. Volt már "szerencséje" látni, amikor gazdája tényleg bedühödik.

~ Istenek, ott fent...mit kavartam én itt? Hiszen nem akartam semmi rosszat.

Sirni tudna elkeseredésében.

~ Óhh, bárcsak elmondhatnám végre valakinek mindazt, ami a szivemet nyomja.De kit érdekel, miken mentem keresztül....

Szemébõl csak úgy süt az elkeseredés és a közlési vágy.

- Vyergas -

Az északi leplezetlen gonosz vigyorán át, átsejlett a való … Senki más nem mosolygott azokban a pillanatokban, õt kivéve … Mintha csak kapóra jött volna neki a helyzet …

- Sajnálom …

Vetette oda Garvelék felé, s köpenyét megigazítva újra helyet foglalt … Brager is megtorpant … S azon csillogó, sötét tekintetek az új jövevényt méregették …

- Brager -

A fogadós ujjai belefehéredtek a gondolatba, hogy kis kedvencét ismét molesztálják … De léptei elhaltak, ahogy a gond megoldódni látszott magától … Vagy köszönhetõ ez csak az új idegen érkezésének … S vele Avylden is csillapodni látszott …

- Adom …

Köpte maga elé megvetõn Brager, de csak hátat fordított … Husángja a pulton állapodott meg, ott is hagyta … Hátha nevelõ célzatul szolgálhat még a késõbbiekben …

~ Õrjárat, ilyenkor ?

Majd vállát megvonva a boroshordóhoz lépett … Éppen kimérte már a két kupicát, mikor Barlon távozóra fogná a dolgot …

- HÉÉÉ … EZ A MAGÁÉ …

Üvölti utána az ajtóba, majd ujjai közé szorítva a két kupát, az asztalok felé igyekezett … Újra Avyldent célozva …

- Vyergas -

A karvaly orrú feszülten méregette a távozni készülõ Barlont …

~ Pedig Õ is jó lenne … Hmmm … Nagyon is …

[Joe Lyon]

(Barlon Ergwont)

* A kiáltásra megtorpan, majd hátra sem fordulva, belenyúl erszényébe és egy ezüstöt hátra pöccint, mely nagyot koppanva a padlón, elgurul és fémesen csengve megnyugszik a terem közepén. *

- Egészségére fogadós! Jól jön a nagy hajcihõre kis nyugtatás képen! *Ejti a szavakat kis északi beütéssel, majd hátra sem fordulva kilép az ajtón, megindulva a térkapu irányába. Aki jön vele, jön, aki nem, nem, de õ megy. Gondolataiban már a nagy kalanddal, a nagy kihívással, magával Erionnal.*