A dicső fehérhajúak nem merészkedtek délre ha jól tudom. A másik, hogy nem is voltak olyan barbárok az északiak. Cranta hatalmas és virágzó birodalom volt. Kultúrában vetekedett Kyriával.
Lehet hogy jönni fog egy erősebb isten vagy nép, de beláthatjátok, hogy ha valakinek esélye van átvészelni, akkor az Ranagol.
Az meg hogy sohasem veszít, az azért is van, mert állandóan készültségben van. A "káosz". A vátozás törvénye. Akinek lankad a figyelme, az elpusztul. És ezt Ranagol maga is betartja. És biztosan ő lesz az első aki megfelelően fog reagálni egy külső támadásra. Mert nem az érzelmei vezetik, hanem valóság. A realitás talaján maradás közelebb hozza a győzelmet.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Igen, de a legendák kevesek ahhoz, hogy egy nép változtason a jövőjén. Az elfeknek, mint általában az összes letűnő civilizációnak, az a hibája, hogy a faj, vagy ha úgy tetszik a nép belső erej, a belső tüze húny ki szépen lassan, és ez okozza elmúlásukat. Éppen úgy, ahogy az egykor oly hatalmas Aquirokat is félholt fekélyes korcsokká sorvasztotta eme belső erő elszivárgása a fajukból
Bocs Limenel, tévedtem... Cranta leszármazottai lettek barbárok (ezt Dhar Khordak óta tudom).
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
Mégis sokkal nemesebbek maradtak, mint a többi. Azért nevezed őket elfajzottnak, mert nem hisznek tovább Urriában. Mit tett Urria, hogy megérdemelje a tiszteletüket. Ők tudtak fejlődni a korokkal, és meglátták Ranagol tanításaiban az igazságot. Mert ha azt vesszük, az Ynevi istenek közül Ranagol mondja el a legnagyobb igazságot. Ha egy kicsit a mi értékrendünknek egy kicsit ferde is, vagy túl durva, nagyvonalakban igaza van.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Ez a fény kihúny, a nép elsorvad, rossz duma. A summarium próbálkozása megmagyarázni, hogy a kyrek és az elfek miért hanyatlottak le. Meg persze az aquírok. De az amit Kránról ír abban van igazság.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
A legendák nem azért vannak, hogy változtasson egy nép jövőjén, hanem azért, hogy mutassák a jövő felé vezető utat, hogy kell, illetve, hogy nem kell élni. Elfendel példának okárért (ha emlékezetem nem csal) csupán annyira figyel oda a környező birodalmak ügyeire, amennyire a biztonsága függ tőle. Legendái pedig nem egyebek emlékeknél, de ki tudja? Lehet, hogy Toront már rég elfeledik, mikor Elfendel még virágozni fog...
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
Hát Limenel, az érveiddel nem tudok vitatkozni.
Talán csak annyiban, hogy én nagyon is bízom az érzelmek erejében. Nem mintha Káosz Thurag olyan közel álna hozzám, de szerintem azok az érzelmek, amiket az érzelem vezérel, vagy éppen fordítva, azoknak nem képes gátat szebni semmilye erő.
Csak egy példa: Ha nagyon magas düh hatására a véredben elég sok adrenalin szabadul fel, az idegrendszered hirtelen olyan energiákhoz jut, amit az agyad hasonlóan reagál le, mintha belső időbe lépnél. És ez most nem fantasy. gyakorlatilag olyan szinten vagy képes gyorsan gondolkodni, felfogni és elemezni a környezetedből kapott ingereke mintha körülötted lelassulna a világ körülötted.
Kár... De mindegy... Majd jön Ricsi a saját házi félelfhadával, és jól visszaállítjuk Elfendel helyét Ynev világában!
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
Korai még az este, barátom... Dobjunk be még egy sört, aztán fogjuk a Ducira, aki nem rest ezt néhány pofonnal elhárítani magától...
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
Az a baj igazság szerint, hogy ha mélyebben bele gondolunk, egy olyan világban, ahol egy lény kezében akkor személyes hatalom öszpontosulhat, mint Yneven a mágia, ott igazából csak kránnak van létjogosultsága, és minden másfajta államalakulat csak szegényes képzeletunk próbálkozása,hoy egy ilyen helyet megpróbáljon elképzelhetővé tenni számunkra.
Van benne igazság. Ez az egyetlen dolog a ranagolita tanításokban ami nem szimpatikus. Én sem tudnék érzelmek nélkül élni. De ha azt nézed, hogy egy olyan világban nősz fel, ahol ez a természetes, akkor nem kérdezősködnél, hanem megpróbálnál életben maradni. És ha elérnéd, hogy kiemelkedj, akkor még boldog is lennél. Igen. Ez ellentmondás. Mert a legerősebb hittel rendelkező ranagolita is érez. Ha nem lenne asztrálteste, akkor meghalna. Csak arról van szó, hogy kordában kell tudni tartani. És ha megtanulod kezelni, akkor a megfelelő pillanatban a helyes irányba is terelheted, és kihasználhatod az előnyeit. És ott vagyunk, ahol az adrenalinról beszéltél.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Ez igaz, de ha Ranagol támadásra szánná el magát, ahhoz egy-két más hatalomnak is lenne szava (és a harc eléggé kiegyenlített lenne, véleményem szerint, mivel a "Ranagol-utálat", ha jól tudom, szinte az egész Ynev sajátja).
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."