(Alevio con Grasso)
*Szíve hevesen kezd el verni, mikor a Lady továbbra is fogva tartja a kezét.*
- Köszönöm a válaszát.
*A lány kérdésének felvezetése megijeszti.*
<... Őszintén? Mire gondol? ... Ááá. Gondolhattam volna. ...>
*Sóhajt egy nagyot, Megkeresi a lány tekintetét, és belekezd.*
- Tényleg őszinte leszek. Annyira szoknyabolond vagyok, amennyire csak lehet. Most magam alatt vágom ezzel a fát, de azért szól mellettem néhány dolog. Valószínüsítem, hogy nem hiszi majd el amit mondok, de azért elmondom. Nem akarok nagyképüsködni, de eddig nem kellett sokat szenvednem egy nő kegyéért sem. Sok nővel voltam, de eddig semelyikben nem találtam meg azt amit kerestem. Azt a finomságnak, bájnak, szépségnek, intelligenciának az összességét amire a szívem mindig is vágyott. Mikor megismertem, bevallom megijedtem. Ezeknek a feltételeknek olyan intenzíven és maximálisan megfelelt, hogy teljesen tanácstalan lettem. Nagyon elkeserített, hogy kegyed shadoni. Nem hittem, hogy valaha is lehet esélyem önnél. Most sem táplálok sok reményt, bár az ön kedvessége és közvetlensége nagyon boldoggá tesz. Táplálja bennem a lángot, amit valószínű most fog elfújni.
*Rámosolyog a lányra.*
- Legalább megmutatta, hogy van olyan nő akire mindig is vártam.
*Megint nagyot sóhajt, láthatóan elgondolkodik valamin, majd ismét a lányhoz fordul.*
- Most bevallottam önnek az érzelmeimet és bizonyos fokon ki is szolgáltattam a szívem önnek. Kérem ne sebezze halálra. Lehet, hogy magabiztos szoknyavadásznak nézek ki, de azért én is érző lény vagyok.
			


