(Bedal Alen)
* Bedal még mielött akármit is tenne, szellemnyelven ismét megszólítja Ivoriát*
<... Mi lesz már? Sogronra mondom azt hittem van annyi eszed, hogy elmmenj! Már rég nem kellene itt lennetek, mire vártok még? Gyorsan kifelé innen és kész! Mythart hagyjátok, már eléggé bele mártotta magát ahhoz, hogy őt is vádolhassák! Mondtam, hogy becsületbeli ügy, és egyedül lerendezem. Tünés innen, amíg nem történik valami ennél is roszabb... ha nincs most itt Mythar, könnyebb dolgom lenne, de msot... na induljatok!...>
* Bedal ismét az őrre pillant. A lángkard már alig pár másodpercig létezik csak, így sietősre fogja mondandóját.*
- Bocsássa meg annak ott, hogy beleavatkozik... de úgy tudom, Erionban szabad a vallások gyakorlása, így van? Ha így van, minden bizonnyal megérti, hogy az úrral én lerendezem a személyes vitámat... és azzal ott, szintén. Ha megbocsát, távozás elött még meghallgatom a fogadós útolsó szavait... a kellemetlenségért minden bizonyára bocsánatot kérnék, ha nem Róla lenne szó. De a bocsánatkérés most nem fog elhangzani a számból, lévén hogy ez az úr elöttem volt az, aki megsértette a legmagasztosabb célt, amiért valaha valaki létezhet: szolgálat, és nem is akármilyen. Kérem, jó pap-e az olyan, aki engedi, hogy Urát sértegessék más vallások hívei? Az én válaszom: nem. Ezért kérem ennek az embernek a válaszát immáron harmadszor.
* Bedal maradék energiáiból ismét kinyúl szellemnyelven Mythar felé.*
<... Magadat is besározod, te idióta! Semmi károd nem származot volna belőle, ha nyugton maradsz, és nagy valószínűséggel könnyen le is rendezem! Fejezd be a bíráskodást ebben a kérdésben, hagyd az őrségre! Magadat is veszélybe kevered értsd már meg! Meg ne szólalj többet, inkább kérj elnézést az őrtől de sürgősen!...>
//... remélem a Lélektan és az Emberismeret elég, hogy a fogadó népében Bedal gerjesszen valami érzelmet iránta. Ha nem, akkor nem kell figyelembe venni ezt a kis offot...//