Új-Pyarron

[A_Mandragóra]

* "... És a kör bezárult..."

Sietve fogyasztja el ebédjét, katonás monotonitással lapátolva be a falatokat, s kivételesen, bármennyire is jóleső volna, nem gyújt pipára a sörhöz. Semmi kedve ugyanis ebben az átkozottul meleg városban tespedni, főként úgy, hogy a kosfejes fattyai itt vannak a közelben! Közelebb, mintsem gondolná az ember...
Néhány rezet hagy a kiürített tányérok mellet, s már áll is, összehúzva derékban a kabátot, s egyenest a kijáratot célozva meg. Közben még egy utolsó, de annál hosszabb pillantással méri fel a környezetet, s hirtelen ötlettől vezérelve a fogadóból való kilépés előtt a bejelentkező pulthoz lépdel. Csizmájának talpa ridegen kopog a faberakásos padlón.*

- Egyszer fogom megkérdezni. - kezdi, s szinte már fenyeget, pedig csak tisztázza a feltételeket, a helyi "együttműködést" tesztelve. - Keresek néhány illetőt, mert később... khm.. elbeszélgetnék velük, néhány fontos dologgla kapcsolatban. Nem, nem kell nekik szólni, ne fárassza magát senki. Megkeresem magam is őket, csupán érdekel, hogy melyik szobában szálltak meg... - és már sorolja is a neveket, amikre a levél külön kitért, egyet sem hagyva ki a kóbor siserehad prominens tagjai közül. - Itt szálltak meg? (ha nem, akkor hol?) Melyik az ő lakosztályuk? Igazán köszönöm a segítséget... - feleli a végén kimért, kegyetlen hangon, s szó nélkül távozik, ezúttal nem fordulva még egyszer vissza...*

* Az utcára lépve ismét megcsapja a hőhullám, de mostmár legalább készült rá. Megfordul az ötlet a fejében, hogy mi volna, ha lecserélni szokásos ruházatát valami könnyedebbre, de szinte egyből el is hesegeti a botor képzetet. Öltözete oylan előny, amiről nem fog egykönnyen lemondani. Egy kis kellemetlenség meg nem a világ.
Lpva fordul egy sikátorba, mert egyelőre előnyösebb, ha minnél kevesebben látják. És az első útja a legközelebbi csatornalejárathoz vezet... Elvégre illdomos volna utánanézni, hoyg mi is történt, és ha jól emlékszik, a csatorna a legutolsó nyom...
Nyirkos bűz üti meg az orrát, ahogy a lejáraton áthaladva beleveszik ében alakja a fénytelen sötétbe. Fáklyát egészen addog nem gyújt, míg nem muszáj, ameddig csak lehet, elméjének erejét használja fel figyelésre, fülelésre... Igyekszik megtalálni azt a helyet, ahol a "kérdéses hibás rajtaütések történtek". A közelben felébreszti magában hatodik érzékét, mert isten tudja, talán még mindig kóborólhat a körnéyken valami két lábon járó borzadvány, mégha nem is túlontúl valószínű...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, a csatorna (második szint)
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután
Résztvevők: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

Kérdésedet először egy fiatalka ifjonc hallgatja végig, aki értetlenül néz rád, és már éppen kezdené az ostobaságokat a: „de uram, ismeri ön őket? ... mert csak úgy nem adhatunk ki információkat senkinek egyik vendégünkről sem (blabla)… típusú kérdéseivel, amikor is az előbb már az üdítőt az asztalodhoz kihozó inasnak álcázott ügynök tűnik föl, néhány szóval jobb dologra küldi az ifjoncot, majd szembeáll veled, rákönyökölve a pultra, olyan közel hajol, hogy szavait csak te halld. Igazából a lapodon egyelőre csak egy olyan személy szerepel, akire rákérdeznél, ő pedig Ryell Rauminen. Ő azonban jelenleg nem itt szállt meg, hanem az inkvizíciós székházban van, viszont a testőrének van bejelentett szobája itt, és néhányszor már látták is erre. Sina Siey néven szállt meg. Várható kérdésedre, mely a kinézetére utal, elmondják, hogy keveset látták eddig, de ránézésre egy kopottas, fekete csuklyás köpenyt hord. Tipikus, majd 2 láb magas, aranyhajú elf nő, fekete erdőjáró csizmában, hátán tegez, íj, és lant, oldalán batyu. Ennél jobban megfigyelni még senki sem tudta, egy hete jelentkezett be, eddig még 3-szor járt azon kívül a fogadóban, és csak egyszer töltötte itt az éjszakát. Ennyi információt tudott róla a fickó.

A csatornában nem megszokott környezet fogad. Igazából még egy ideig nincs is szükséged érzékeid kiélesítésére, hiszen az utakról nyíló csatornanyílásokon épp elég fény szűrődik le az első szintekre, ahol haladsz. Érdekes módon minden rendkívül száraz, egy csatornához képest, de hát mit is vártál, elvégre több hete tart a száraz forróság, és ez a szint, egy kis logikus gondolkodás után te is kitalálod, az esővíz elvezető, a járatokat jó szélesre építették, hogy az egyébként mediterrán tengeri éghajlathoz mért sok esőt vezesse el, de a mostani szárazság kedvezően hat a járhatóságra. Viszont hatodik érzéked sugallatára egyenesen a legközelebbi incidens felé indulsz. A széles járatok falait, amik egyébként azonosan futnak a fenti utcákkal, széles, faragott, egymáshoz tökéletesen illesztett, és rendszeres karbantartással remekül működő kő csövek szegélyezik, amiket a nagyobb épületek, tehát például a fogadó alatt elhaladva találsz. A csövek valószínűleg eggyel lentebbi szintre futnak. Mikor találsz egy rendes lejáratot, a következő szint már egész más. Itt már fáklyákkal világítanak be mindent. Iszonyatos bűz van, ugyanis ide jönnek le a város által termelt fekáliák, ám mivel nincs esőzés, a fenti szintről rendszeresen jövő tisztító víz elmarad, így most már gyakorlatilag minden ott szikkad legalább 2 hete. Ezt ember nem lehet képes kibírni. Ám ösztönöd tovább hajt. Hamarosan egy olyan helyre érsz, ahol már nem égnek fáklyák, viszont néhány méter után fényt látsz. A fényt, szerencsédre mágikus fények alkotják. Egy nagyobb közműalagút kiszélesedésében vagy, amiből több kisebb csatorna és járat ágazik szerteszét. Orrodat már jó előre megcsapja az átható szarszaggal vegyülő oszlásbűz. Mégis tovább haladsz, fülelve de csak patkányok cincogását hallod továbbra is. A kivilágított teremben csúnya látvány fogad. Odabent emberi testrészek halma fogad, meg rengeteg, többé-kevésbé szétrohadt különböző állagú hullák. Sok hulla. Ahogy jobban körbenézel a mágikus fényforrások fényében, megpróbálod összerakni a képet. Ez itt lehetet az első sikertelen akció, amit meg is találtak. A titkosszolgálat emberei nincsenek itt, azokat valószínűleg a társaik a megtalálásukkor elvitték innen, feltéve, akiket megtaláltak. Fegyverek sincsenek sehol sem szétszórva, ami még inkább erre utal, viszont a gyilkosok hulláit feltehetően ezért nem vitték el, mert vagy nem merték leengedni a takarító brigádot, vagy ők maguk nem mertek, vagy nem bírtak lejönni, hisz mint mondtam, nem ember által elviselhető idebent a levegő, az is kisebb csoda, hogy te kibírod rosszullét nélkül (Egészségpróba: 1). A gyilkosok, már akiket itt találsz, egyértelműen az élő halálba kárhoztatott szerencsétlen lények lehettek, akiket nyílván valakik használtak gonosz kegyetlen céljaikra. A mágikus fényforrások viszont valószínűleg azért lehetnek itt, mert a titkosszolgálat emberei, valószínűleg a varázstudói egy időben még rendszeresen lejártak ide, nyomok után, amikből megpróbálták kisilabizálni mi is történt itt pontosan, sőt, talán még mindig lejárnak. Elsőre ennyire bukkansz ezen a helyen.

[A_Mandragóra]

//még a fogadóhoz//

~ Tehát még nincs itt a gyáva féreg, és még a ... "testőre" sincs háznál... egy hosszúéltű szuka. Mondhatni szép párost alkothatnak. PErsze, jó lesz vigyázni velük, ha az egyik a sejtán cimborája, a másik meg, a hangszerből ítélve, valami kobzosféle... vagy csak ezzel álcázná saját sötét praktikáit? - vezeti gondolatait a Mandragóra, s joggal, hiszen hallott már éppen eleget azokról a bűbájos zenebohócokról, akik tudománya ugyan nem számottevő, ám okozhatnak olykor meglepetést a hozzá hasonlóknak is... ígyhát jobb felkészülni a legrosszabbra, s remélni a legjobbakat. - Legjobb az volna, ha nem igazán mutatkoznának együtt, és akkor megkönnyítenék a dolgom, ó, a Sötét Angyal adja, hogy így legyen! ~

//valamivel később, a csatornákban//

~ A kosfejes fajzat minden ocsmányságára, ez elviselhetetlen! Hogy a redva verje ki!... - szitkozódik magában, miközben megpróbálja cirádás ingének gallérját - mit a kabátja alatt visel, álcából, ha esetleg meg kell szabadulnia elnyűhetetlen ruhadarabjától - arca elé húzni, bár annál többet segít, amikor letompítja szaglását és száján át vesz levegőt, hogy könyebben elviselhető legyen az a fertelmes bűz, ami odalent körüllengi. ~

* Először a megfontolt előrehaladás mellett dönt, de hamar rá kell jönnie, hogy ez enm járható út, mert minden akaraterejének ellenére, a teste sem képes túl sokáig elviselni ezt a környezetet, ezért a lentebbi szintekre érve fáklyát gyújt, s jobbjába hajítótőrt véve indul meg öles léptekkel a tett színhelyére.*

~ Egyszerű mozgatott holttestek, semmi több, nem jelent túl nagy hatalmat. - mondja ki némán a gondolatait, mikoron elkezdi vizsgálgatni a felaprított élőhalottakat, mert a pyar titkosszolgálat embereivel szemben, ő cseppet sem finnyás ilyen téren, és érdekli minden információ, amit csak megszerezhet leendőbeli prédájáról.. vagy prédáiról. - csupán néhány "corpus moblie", semmi több. Ez lett volna olyan nagy ellenfél a hitetlenekenek? - döbben rá az igazságra, majd ennek okán abbahagyva a hullamaradványok döfködését, megtörölve az oszladozó ruhák egyikében kését, a terepet kezdi el vizslatni. Újabb fáklyát vesz elő, hagyván, hagy marjanak bele a bíbor lángok, s az egyiket leszúrja, míg a másikkal körbejár. Varázskör, pentagramma, gyertyaviaszfoltok a padlón, de akár egy elvonszolt láda, vagy bármi más nyoma hátha akad, minden érdekli, ugyanis egyetlen elvetemül az pukulból érkezettek szolgálójának sem érdeke néhány alacsonyabb rendű élőhalottat állomásoztatni a csatornákban. Ennyi mindenképpen kevés ahhoz, hogy egy kis zavargáson kívül többre használhatóak legyenek nyílt terepen, tehát, következtetésképp: őrizniük kellett valamit, vagy valakit... Ennek a nyomaira kíváni most. Ha elmúlt volna a koncentráció, ismét élesíti szemeit, hol féltérdre ereszkedve, hol négykézláb kúszva - közeltartva a fákylát - vizsgálja át a termet nyomok után kutatva, amikor is szöget üt a fejébe még valami. - Te jó ég, mi van, ha... - és már vissza is ugrik a holtesttekhez, jobban megnézve őket, hátha talál valamilyen közös pontot a származásukkal kapcsolatban, ugyanis, bármennyire érdektelen rongy és bélkupac most már az egész, legalább annyira éltek ezek az emberek egykoron. ~ *

* A vizsgálódásra maximum egy bő órácskát szán Ködfátylas, de ha hamarabb jut valamire, akkor még annyit sem, mert a bűz előbb vagy utóbb felül fog kerekedni rajta, és ha legyűri, semmi sem garantálja, hogy el is fogja hagyni a csatornát élve... Nem szeretne így távozni ebből a világból. Ahhoz még túl sok dolga van!!!*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, A Dél Csillaga fogadó...
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután
Résztvevők: Clauril (Limenel) Sylas Oira (Hakea) Alrún (Shinter)
_____________________________________________________________

Alrún (Schinter)

Aznap valamikor kora délután ébredhetsz, még talán érzékelted, hogy Clauril elment, de nem sikerült rá felébredned. Végül is az éhséged keltett föl, mikor is immár egy kellemes alvás után, ám roppant éhesen ébredsz az ágyadban… az elsötétített ablakokon beszűrődő fényből megállapítod, hogy még jócskán nappal van, de nem tudod pontosan mennyi az idő.

Sylas Oira (Hakea)

Clauril továbbra sem jön, már lassan dél is elmúlik, de még mindig nem jelentkezik. Te viszont lassan megéhezel, tehát jó lenne lemenni ebédelni valamit.

Clauril (Limenel)

Hasim hamarosan meg is érkezik az ebédeddel. Az ebédedet Hasim válogatta az étkezőben felállított asztalok menüjéből, az ízlésed szerint. Kiváló minőségű mind, ízletesen fogyasztod el, nincs panaszod semmire.

OFF

Bocsánat, amiért nem túlságosan erőltettem meg magam, igérem belehúzunk, de ehhez továűbbra is a ti együttműködéseteket kérem, és hogy ismét töretlen erővel írjaotk, ahogy az elejétől fogva tetétek, távollétemig

[Schinter]

(Alrún)


Kinéz egy pillanatra az ablakon majd gyorsa nfelöltözik és lemegy a fogadó részben kajálni vmit.Olyan éhes,hogy akár egy vadkant is meg tudna enni egy ilyen testmozgás és kellemes pihenés mellet.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, a csatorna (második szint)
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával később
Résztvevők: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

Vizsgálódásod nem koronázza kimondott siker. A hullák olymértékig el vannak rohadva, hogy külső egyező nyomokat nem találsz. Semmilyen sötét praktikára utaló jelet nem találsz, viszont hosszasabban vizsgálva a holttestek, meg az egyéb vérnyomok, lábnyomok elhelyezkedését, rájössz, hogy ezt a helyet lerohanták. Valószínűleg ide csapták valahogy a pyarrokat, aztán itt lemészárolták őket. Ami csak a második, vagy harmadik apró próbálkozásra válik nyilvánvalóvá neked, mikor a roppant bűz ellenére néhány szaglásod is kiélesíted, hogy némely, kevésbé trutymós hullának erősen föld szaga van. Ennél többet még a letelt bő óra után sem, így tovább indulhatsz a célod felé, bármi is légyen az.

[A_Mandragóra]

* ~Ezeket frissen ásták, legalábbis párat. - a megállapítás helyén való lehet, indokolva a földszagot, node azért nem ez az egyetlen lehetőség. ~ *

* Kész, vége, nem bírja tovább hosszútávon elviselni a szagot, ezért némileg meg is könnyebbül, amikor úgy érzi, itt végzett, s távozhat. Nehéz szívvel hagyja ott a helyet, ugyanis legszívesebben nem hagyná temetetlenül a meggyalázott holtakat, ámbátor feladata van, s nem ér rá ilyenekkel foglalkozni. Hamarost a legközelebbi feljárat felé veszi az irányt, út közben még beoltja a fáklyákat, s hosszassan hallgatózik, mielőtt kilép a felszínre.

Hát igen, nem lett rózsaillata a lenti kirándulás után, ám nem zavarja túlságosan. A ruhája biztosanm nem fogja átvenni tartósan a pöcegödör-aromát: a bőrnek nem szokása, a többi meg "lemosható". Ám most még dolga van, méghozzá rengeteg. Mindenképpen meg kell néznie a másik helyszínt is, hogy több információhoz jusson. Elvégre még azt sem tudja, hogy kivel, vagy mivel áll szemben, vagy hogy a tettes egyedül volna, esetleg rendelkezik társakkal. Ám a legfontosabb: hogy mi a fenét akarhat? Odalent nyoma sem volt semmilyen szertartásnak, örzött javaknak, bárminek, amiért a zombiknak ott kellett volna lenniük. Mi is a történések öszegzése? Néhány pyarr hírszerző oylamibe nyúlt, amibe nem kellett volna, aztán jól megütötték a bokájukat, s belehaltak a felismerésbe. Tehát valakinek - vagy valakiknek - útban lehettek a pyaroniták, ezért odalent, a sötétben, rajtuk üttetett, amikor azok a legkevésbé sem számítottak rá. De vajon mi a fenét kerestek a kiszáradt csatornákban? Ki az az elmeháborodott, aki önszántából lemegy oda?... Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok fordulnak meg a Mandragóra fejében, miközben folyamatosan kerülőutakon haladva - gyakran a háta mögé pillantva, nem feledve ki a tetőket, s magát az égboltot sem - a másik gyilkosság helyszine felé veszi útirányát, lehetőség szerint elkerülve a forgalmasabb utakat. Út közben megpróbál keríteni egy várostérképet is valahonnan, mert az angyban megkönnyítené a munkáját. Persze az is elég volna, ha egyszer rápillanthatna...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, a kereskedelmi negyed felé
Id?pont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával kés?bb
Résztvev?k: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

A Kereskedelmi negyed felé tartva sajnálatosan nem találsz térképet sehol sem. Érdekes módon, szinte minden zárva van és még a piac sem üzemel, csupán a középületek, meg persze a fogadók. Ám rövid morfondírozás után erre is választ kapsz, mivel egy helyen meglátod a kirakatban a táblácskát Pyarr közös nyelven írva: A nagy melegre való tekintettel nyitás délután négy órakkor, zárás reggel nyolckor. Úgy látszik a város éjszakai életre tért át mostanában. Nagy örömödre szolgál, hogy a tûzõ napfény ellen a városlakók a húztak tetõi között széles-sötét ponyvákat húztak szét. Árnyékolás céljából, így legalább fekete ruházatod nem izzítja tovább a nap. Kedvedet csak az szegi, mikor egy nagyobb ligetes, füves fás részen kell átvágnod, hogy a kereskedõnegyedbe elérj. Legalábbis az utcatáblák errõl informálnak téged. A két lehetõség közül, átvágsz a félárnyékos, jól belátható ám nem beépített fás ligeten, vagy az árnyéktalan, kerülõ úton, ami kövezett, és valószínûleg normális idõben járhatóbb lenne, most viszont egy kínzókamrával is felérhet, hisz nem csak a nap sugarai égetnek, de a forró kövezet valószínûleg még a csizmádon keresztül is melegítené a talpadat.

[A_Mandragóra]

* ~ Hogy a pyarroni összes mindenekfölötti, szukafattya, istennek bélyegzett alantas ösztönlények nevére! - morgolódik magában út közben, mert a nagy meleg az õ tûrõképességét is kikezdi lassan. De nem az elsõ nap lesz, min feladja a feladatot, sõt, sohanapján! Az ár, mit fizetnek érte sokkalta csábítóbb, s megtérülõbb befektetés annál. Egy kis meleg meg mit árthat!.. ~

* Válaszút elé ért, hát egy röpke percre, egy nem feltûnõ kapuálljba húzódik, s míg mérlegel, elméjének erejével hûti testét. Érzi a megcsappant erõt, máskor fele ennyit sem kénytelen felhasználni, de oda se neki, nem ebben áll igazi hatalma, és semmi sem veszett kárba.
Kerülõ és város, vagy át harántegyenest, és liget. Õ nem rajong az erdõkért, mint mások oly gyakran, fõként a hosszúéltû féregnépség korcs fiai. Ugyan nem ismeretlen a terep, de nem is érzi magát otthon benne. Ám egy város központban mi baj történhetne? - teszi fel magának az ironikus kérdést, és mikor belép a sövényes rengetegbe, élesíti hatodik érzékét...

Kisebb kitérõkkel továbbra is célja felé tart, ám közben tekintete végig páztáz, s figyeli membránját is folyamatosan, hátha valaki utána leskelõdik...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, egy logetben úton a kereskedelmi negyed felé
Id?pont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával kés?bb
Résztvev?k: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

Semmilyen rossz elõérzet nem környékez, ahogy haladsz keresztül a ligeten. Örülhetsz, mert egy idõ után a lombkorona annyira is megsûrûsödik, hogy már barátságos árnyékot nyújt neked, bár a fák között persze valamivel nagyobb a páratartalom is, mi növeli a hõséget, de még mindig sokkal kellemesebb itt, mint a száraz tûzõ napfényen. Nem sokáig haladsz, (kb 15-20 perc, még az utad negyedénél sem jársz) mikor halk neszezést hallasz meg a bozótosból, tõled balra. Messze lehet, olyan volt, mint amikor lehúznak egy ágat, és a lobok öszedörzsölõdnek, mint amikor valaki, vagy valami lezuhan egy fáról, és végigsúrolja a lobkoronát. De messzebb lehetett, nem is látsz semmit, még a mozgást sem, csak a hang foszlányai érték el a füled.

[A_Mandragóra]

* Fenntartásai voltak a ligetecskével kapcsolatban, de elõérzetei nem, így teljesen váratlanul éri, hogy ösztönei nem jeleznek semmit a hirtelen jött hang elõtt, akármilyen védfalat is rakott elméjével maga köré. Nem sokon múlik, hogy egy vetõdéssel az ellenkezõ irányba vesse maggát, háton landolva, miközben már kezébe teremtvén az egyik dobópengéjét, visszafojtott lélegzettel várja a reátörõt, ám nagynehezen mégis leküzdi magában a beidegzõdött reflexcselekvést. Igyekszik meg sem ingani, csak folytatni az útját azzal a szokott egykedvûséggel, mit szociális álcaként hord, ám a szíve odabent kissé hevesebben kalapál.
Lehet, hogy nincs miért aggódnia, talán csak valami kisállat volt, semmi több, ám nem árt, ha néhány pillantással szemügyre is veszi a dolgot... Ha élni akar még sokáig, alaposnak kell lennie, ugyanis Ynew bármely pontjára vándorol, nincs oylan ország, hol ne szerzett volna halálos ellenségeket, s elévületlen bosszúszomjat önnön irányában.

A legközelebbi fáig halad csak, mely elég vesteg ahhoz, hoyg a hang irányából elrejtezze alakját, s ott letérvén az útról, mozgása sebesebbé, hallása pedig élesebbé válik... FEnébe a tartalékolással, majd szakít néhány percnyi idõt a meditációra, ha nyugodt körülmények közé ér. A bokrok fedezékét igyekszik kihasználni, mert hatalma bár elég volna, hogy minden elõl elrejtse jelenlétét, feleslegesen nem óhajtja felhasználni egyetlen cseppjét sem. Bízik asaját képességeiben, tudásában, érzékeiben, no meg abban a kétvájatú, összecsukható számszeríjban, amit menet közben kerít a kezébe, a kabátja alatt lapuló tokból. Három mozdulatába sem kerül felhúzni, újabb kettõbe pedig megtölteni a szerszámot, mi annyiszor szolgálta már hûen, sosem hagyva cserben rendekbõl, életbõl, boldogságból kitaszítot gazdáját. Könnyed, akár a tollpihe és erõs, mint a medve, mikor két lábra emelkedvén roppantja izzé porrá áldozatát, s ciádásra kovácsolt fémlemezekbõl álló testén itt ott különféle szimbólumok, jelképek, ornamentikák teszik fel a pontot az "í"-re. Szakaszos oldásra állítja a fegyvert, hogy egymás után, s ne egyszerre eressze útjára két, "remekül preparált" acélfejû vesszõt, bár azért, megfordul a fejében a Hétarcú sugallta gondolat... talán jobb volna, ha nme kellene használnia...

~ Mindegy... már eldöntettt, régen... tizensok éve...~ *

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, egy logetben úton a kereskedelmi negyed felé
Id?pont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával kés?bb
Résztvev?k: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

Egyre beljebb haladva a hangok megszûnnek, ám hatodik érzéked egyre inkább veszélyt sugall, aztán ismét a veszély felé közeledve erõsödik, olyan halkan, és olyan óvatosan igyekszel mozogni, akár a prédát cserkészõ vad, mégis az erdõ zajain kívül még kiélesedõ hallásoddal sem hallasz semmit, csupán az egyre erõsödõ rossz érzést érzed. Aztán egy kisebb talán 20 kartáv széles tisztásra érsz ki, mit magas, széles fák, és erõs bozótos, és mikor úgy döntesz, kilépsz rá, rossz elõérzeted teljessé válik. Tekinteted gyorsabban találja meg a veszély forrását, mint mielõtt nyílpuskád célra állna, és talán ez az egyetlen, mi megállítja kezed, és talán megmenti életed. Megpillantod a legszélesebb fa, körülbelül 3-4 méteres magasságban lévõ egyik szélesebb ágán, álcaköpenyben gubbasztó alakot, ki falevelekkel megtûzdelt, enyhén zöldes árnyaltú szürke köpenyével burkolózva erõsen igyekszik beleolvadni környezetébe, rád pedig kezében lévõ hosszú íját emeli, ám nem lõ, csupán biztos kézzel céloz rád, és a lombkorona sötétjébõl sárgán csillognak rád borostyánszín szemei.

- Maradj ott mozdulatlan! Ki vagy és mit keresel itt, hol városi ember nem jár?

Kérdezi tõled számonkérõ hangon, de erõteljesebb nõi hangja tisztán zengi be a fák alkotta kis teret.

[A_Mandragóra]

- Nem látom rajtad, elfek korcs szukafattya a városõrség jelképét. - szól szinte egybõl vissza, mert a hangját azt sosem hagyja el. Egyszer már elveszítette, és vele együtt mindent. Mostanra rég nincsen már több veszíteni valója. Mindezek mellé pedig, amit szintúgy szinte senki sem tud róla: a Mandragóra szívbõl gyûlöl minden, embertõl eltérõ fajt. Elvégre a Korokon át Tanító sem közli egyetlen evangeliusában sem, hogy a Hétarcú tanai másra is vonatkoznának. Embernépre lehet, de a fajtabeliek... nos, egy kiskapu. Ezekért a gondolatokért már rég elítélték volna, ha hazájában marad, de ez sem számít, annál nagyobb bajba, amibe évek óta került, úgysem süllyedhet.*

- Nincs hatalmad fölöttem, nõstény, hát vagy mássz vissza a fára, ahonnan származol, vagy tedd le azt a fegyvert, és ne kövess tovább... Különben az Egyetlen úr nem lesz irgalmas hozzád. - közli felemelt hangon, hogy "amaz" nehogy szót tévesszen belõle, ám a hideg gondolatok hideg érzéseket szülnek. Mintha csak arról beszélt volna, hogy milyen szép az idõ, semmilyen gesztikulálás, vagy hangsúly nem jelzi a mondandó komolyságát. Pedig az... halálosan komoly.*

* Nem fél nõstény fatty-tól. Ezernyi módja volna, hogyan kaphatná el, s teríthetné le - minõ kár, hogy nincs kandallója, mert a bõre még tán jól is mutathatna elõtte -, de mivel a könyörületesség az út, melyet jár, hagy néhány kóbor másodpercet neki a döntésre. Vagy leereszti a fegyvert és válaszol, vagy pórul jár, több választása nincsen...
Metszõn villannak olykor a napba révedt ezüstszín szemek - bennük nyoma sincs félelemnek, vagy bizonytalanságnak -, s a hosszú hollóhajat meg-megmozdítja a semmibõl kélt lenge szellõ, ám a hosszúkabátos, kalapos férfi, megdermedt madárijesztõként áll egy helyben... akár, mint valami elven, földre szállt halálangyal...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, egy logetben úton a kereskedelmi negyed felé
Id?pont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával kés?bb
Résztvev?k: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

- Szerencséd emberfattyú, hogy nem kenyerem a gyilkolás! Egyébként meg nem én követtelek téged, én itt voltam már jó ideje, te jöttél ide. És ha nem bánod, még egyszer megkérdem, mi dolgod itt? Esetleg…

Most egy pillanatra jobban végigmér.

- C’Emoranthe emberei közé tartozol? Jöttél, hogy felválts? Válaszolj!

Mondja és közben ugyan fegyverét célra tartja, de nem tesz fenyegetõ mozdulatok, ujjai pedig biztosan állnak a húron. Arckifejezése számonkérõ, és talán haragos is, valószínûleg nem szokott hozzá az ilyen hangnemhez.

[A_Mandragóra]

* Kissé lejjebb ereszti a nyilpuskát miközben elõrelép néhányat, aztán teátrálisan sóhajt egyet, s vállat von lemondóan. Legalábbis ez látszik. Azonban, ami a felszín alatt történik... Némi idõre van szüksége az összpontosításhoz, hogy megmaradt mentális erejét egyetlen cél érdekében formáza, s karjaiba, lábaiba áralmotassa erõ helyett emberfeletti gyorsaságot kölcsönözve magának ezáltal. Ezután válaszol csak kurtán, hogy végzett mindezzel.*

- Én szóltam...

* És cselekszik, nem monologizál.

Egyetlen szemvillanás alatt érkezik a ménkû, mi a lányba csapódik, ki ezáltal jóeséllyel el fogja veszíteni kontrollját a fegyvere fölött, ami így már nem fenyegeti a Mandragórát. El is ejti tán, vagy csak új vesszõt kell az idegre helyeznie, mit számít, hiszen két rövidke szegmensen belül már senki sincs az apró réten, kire célozhatna, s mire felfogja, hogy az alak eltûnt, akkora következik a következõ csapás...
Átlátszatlan, tejszerû, sûrû köd ereszkedik a tájra... mit ereszkedik, egyenest zuhan, bár a semmibõl megjelenik tán a legjobb kifejezés rá. Orrig is alig látni benne, nem hogy távolra, így téve végelegesen értelmetlenné a lõfegyver használatát. Benne elhal a hang, eltompul a fény, az alakok pedig elõször amorf, folyós masszává, távolabbról tekintve szürke semmivé oszlanak a Nadír horizontja felé.

Ám a Mandragórát ez egy cseppet sem akadályozza. Hála az elme erejének, gyor, mint a marni készülõ kobra, és pillanatokon belül - az eleven mágia fedezékében - a megfelelõ fánál terem, legalábbis arra veszi az útját. Más keretek között tán lopva érkezne, ám tudja, fölösleges ezirányban az erõfeszítés, nincs az az éles elfkorcs fül, mi kiszúrhatná, pontosan hol lehet. Hátára vetve az íjat, nyakláncához nyúl, mint egy aprócska ezüstmedál fityeg, ám nem megigazítani óhajtja az ártatlannak tûnõ ékszert... amit bõrszíj, vagy nemesfém szálak helyett, edzett acélzsineg tartott eddig naykában, hátsó végein két, ujjnyi átmérõjû karikával.

Ha nem landolt a földön a nõ, akkor lerántja, s úgy támad hátulról, folytóhurkot vetve a nyakába. Ha elszaladt, és lassabb volna nála, utánaered, ha netán mégis gyorsabbnak bizonyulna, még mindig ott van a számszeríj.

Ugyanis a nõ túl sokat tudott. Épeszû EMBER nem azzal kezd egy társalgást, hogy titkos személyû inkvizítorok neveivel dobálózik. Ráadásul pont munkaadója említette, hogy átkos varázshasználók is zsoldjában állnak, akik életét a Mandragóra egy szemernyi ideig sem volt hajlandó megkímélni, mutatott is akármit a férfi elõtt. Ki tudja, hogy ez a szuka egy e közülük? Nos, minjárt ki fogja tapasztalni... a maga módján...*