A Kapuk Tere [Felfüggesztve]

[Eldwyr]

(Grekd Welbyrd)

<Na, ez már nekem is sok!>

-Nem vagyok a szavak embere, de már nem bírom ezt a szócsatát. Te *itt Gor Dilach felé fordulok* arra próbálsz ráébreszteni minket, hogy mi addigra már régen halottak leszünk, amikorra te még csak öregnek sem leszel nevezhető. Egy hasonlattal élve, olyan ez a helyzet, mintha egy haldokló ágya mellett állva a képébe röhögnénk és felvilágosítanánk, hogy mennyivel több jutott nekünk abból a csodás dologból, amit életnek nevezünk. És ezen felül még azt is elvárjuk a haldoklótol, hogy ezért tiszteljen is minket. Ismerek egy mondást: "Tiszteletett csak a tetteiddel vivhatod ki, a kor csak egy szerencsés, vagy éppen szerencsétlen állapot". Én ezen szavak alapján ítélek meg mindenkit. Tisztellek téged, mert önzetlenül segítségére siettél egy bajba jutott lánynak, de ne feledd, hogy azért mi is kivettük a részünket segítségnyújtásból. Ezért furcsáljuk kissé, hogy magadnak tulajdonítod a dicsőséget, mindemellett lenézel minket, és ennek még hangot is adsz. Ami megint csak furcsa, mert a harc végén érkeztél és azon felül,hogy elengedted az íjad húrját túl sokat nem tettél. Ybon sokkal inkább tiszteletet érdemel, hiszen azonfelül, hogy Ő is önzetlenségéről tett tanúbizonyságot, még hatalmas önmérsékletet is mutat, mert eltűri a sértéseidet. Nem vagyok biztos benne, hogy én hasonlóan higgadtan kezelném az ügyet. Még akkor se ha tudom, ez lenne az utolsó tettem az életben. Mert jó dolog élni, de az viszont nem mindegy, milyen minőségben élem azt az életet. Köszönöm neked, hogy jobban megismehettem Ybont. Mostantól kezdve a legjobb barátaim között fogom számontartani. Kérlek bocsáss meg ha szavaimmal megbántottalak, nem állt szándékomban, hiszen gazdaggá tettél engem. Egy baráttal lettem gazdagabb.

*Megállok egy percre elmosolyodom, majd folytatom*

-Nincs veled dolgunk, és időnk sincs olyan dolgokon vitázni, amiken nem tudunk változtatni. Ha ennyire utálsz minket, nem tartóztatunk. Elég nagy mindannyiunk számára Ynev, de előbb kérlek mond meg mit értettél az alatt, hogy "Szóval ti sem véletlenül vagytok itt, ezen a helyen"?

<Hú ezt a sokmindent én mondtam?>

[Könnyûléptû]

Grekd-re fordítja a figyelmét, és végighallgatja a mondanivalóját, hisz neki van ideje . Majd válaszol:

Olyan dolgokról beszélsz ifjú, amiket csak szajkózol, de meg sem értesz, pazarlod azt az egyébként sem túl hosszú idõdet, hogy megmagyarázd nekem, mit jelent a becsület, barátság, nagylelkûség, bölcsesség.
De nem látom a bölcsességeteket, mivel vitázni kezdtek olyasvalakivel, ki több dolgot látott, több kort megélt, és többet tapasztalt, mint ti, apáitok nagyapáitok, és szépapáitok együttesen.
Barátság: Aki egy Kort él végig, lassan rájön, hogy az igaz barátságok nem emberöltõig, szólnak, és nem egy emberöltõ alatt jönnek létre.
Dicsõség! Hogy is várhatnám el, hogy ezt a szót kellõ tisztelettel forgassátok a szátokban. Fogalmatok sincsen a Dicsõség fogalmáról, ahogy a becsületérõl sem, hiszen még becstelenséget sem láttatok életetekben, és Dicsõnek hisztek mindent, mit magatoknál felsõbbrendûnek hisztek. Én ott voltam. Ott álltam, a Szent város dicsõségének porba hullásakor, mi mindennél dicsõbb volt, s mi a legbecstelenebbül hullott porba. És hallani véltem távoli szavait a Kosfejeseknek, kik porba sújtották, és bár sosem húzott szívem az eszmékhez, mégis örök becstelenségnek tartottam azt mi történt, mert kik akkor az emberek népébõl ott sírtak, átérezték azt, mit az én népem már akkor érzett, mikor még a fajotok az elsõ halász és földmûvelõ falvakat alapította északon és délen. Õk tudják mi a becsület, és mi a dicsõség, mert õk már elvesztették, TI! Semmit se tudtok róla.
Ki pedig saját sorsát elviselni nem képes, az bolond, de még én is, tartom oly bölcsnek az emberek népét, hogy elhiggyem róluk, tudják hol a helyük, mi vár rájuk, és hogy azzal legyenek megelégedve. és hidd el ifjú barátom, az élet nem ajándék. De ezt csak akkor tudnád, ha az én népem fia lennél.
Ibon "barátodnak" pedig kifejezetten önmérsékletét tanúsítja, ahogy két félig meddig fegyvertelen részeget kardélre hányt, pedig úgy tudom, azok, kik ilyen fegyvert hordanak, jártasabbak ezen a földön bárkinél a pusztakezes harcban, ráadásul elméjük gyorsabbá, és hatékonyabbá teszi õket bárminemû pusztakezes vagy fegyveres verekedõnél. Az élet feláldozása felesleges volt.

Egyébként kérdésedre válaszolva igen. Hosszú életem alatt jártam annyit a Kalandozók Városában, hogy ismerjem innen 13 utcányira azt az útkeresztezõdést, ahol a fekete farkas, és a Vérfarkas utca egybefut.

[Eldwyr]

(Grekd Welbyrd)

*Szinte biztosra vettem, hogy nem hagyja szó nélkül a hozzá intézett szavaimat, de erre a szóáradatra nem számítottam. Amikor a "szajkózol" szóhoz ér az arcomon döbenettel vegyült reményvesztést lehet felfedezni.*

<Ó jaj! Csak nem hagyja abba!>

*Megvárom, amíg teljesen befejezi a modókáját, majd válaszolok.*

-Nem tudom mennyi idõs vagy, de abban biztos vagyok, hogy sokkal többet tapasztaltál, mint én. Az amit a világról gondolok, a saját tapasztalataim alapján alakult ki. Ha meg akarod osztani velem az ismereteid morzsáit, akkor nagy tisztelettel meghallgatlak és igyekszem tanulni a hallottakból. Viszont ha megkérhetlek fejezd be kioktatásunkat, és mellõzd a kemény szavaidat! Ha jól sejtem lesz egy közösen ügyünk abban az útkeresztezõdésben. Jobban örülnék, ha nem ilyen felhõs hangulatban kellene odamennünk.

*Azzal bemegyek a pultba és kiszolgálom magamat. Töltük egy kupa három fürtöset, majd nagyot kortyolok.*

[Nekromat]

(Ipox)

-Fejezzétek be!Látom ennek a vitának úgy sem lesz vége és szükségtelen most ilyen dolgokon vitatkozni!Mindenki megtartja a saját elképzelését errõl a dologról!

*Oda fordul Grekdhez és Ybonhoz!*

-Gyertek már megtudtuk amit akartunk!

*Majd elindul az ajtó felé,mikor odaér megfogja a kilincset és visszafordul!*

-Hé, Ifhar!Ha gondolod velünk jöhetsz,de akkor mellõznöd kell ezt a nagyképû viselkedésed,bármennyire is nehéz lesz és akármilyen tudatlanok is vagyunk a népedhez képest!

*Vár egy pillanatot hátha válaszol valamit és hogy bevárja a többieket,majd a fegyvereivel és a táskájával együtt kilép az ajtón, és keres egy járókelõt a közelben hogy megkérdezze merre van az az utcasarok!*

[Meridian]

(Ybon DiNael)

*Az elfet hallgatva már csak nevet magában, de inkább kínnal, mint jókedvvel. Egyszerûen hihetetlennek tartja, hogy legyen egy olyan lény, aki ennyire önfejû, makcs, és hosszú élete ellenére olyan ostoba, hogy az már rémisztõ.

-Ha megbocsátasz, akkor mostani szavaidra nem reagálok, csak magamban. Ami pedig azt illeti, most nekünk dolgunk van. Jössz velünk, vagy maradsz? Nekem mindegy, én nem fogok semmit tenni, ez ne befolyásolja döntésed.

*Végig nyugodtan, kimérten beszél, arcán sem lehet látni az indulatnak még átsuhanó árnyát sem, holott belül forrong, mint egy vulkán.

<Hogy lehet valaki ennyire nagyképû, és emellett ilyen ostoba?? MInket oktat ki, noha biztos vagyok benne, hogy járt már Északon sokszor, de hogy nem tud megkülönböztetni két Slant, és képes a pusztakezes harc mesterévé titulálni engem...igazából még sértésnek is vehetném, de nem fecsérelem az energiáimat erre az alakra. Nem is törõdöm vele inkább, csak én leszek ideges.>

*Lassan sikerül lelohasztania indulatait, még egy utolsót pillant Grekdre és az alakra, majd kilép az erioni estébe, és egy mély szippantás után egy hatalmas sóhaj tör fel belõle. Aztán odaáll az ajtó mellé, és lehorgasztott fejjel várja a többieket...

[Eldwyr]

(Grekd Welbyrd)

*A pult mögül figyelem az eseményeket, nagyokat kortyolgatok a Predoc-iból. Éppen indulnék kifelé, amikor meglátom a konyha ajtóban szipogó Litheant, amint az elszakadt ruháját igazgatja. Odalépek hozzá, elõveszek két ezüstöt és kezébe nyomom.*

-Vegyél egy szép ruhát kicsikém! És kersed meg legényeiteket, mielõtt magukhoz térnek ezek a barmok. *Azzal a fejemmel a földön fekvõk egyikére mutatok.* Nekünk most van egy kis dolgunk. Írjatok négy kupa Predoc-i három fürtöset a számlámhoz. *Ellépek tõlle, majd visszafordulok* Ha csak lepedõben hoznak vissza, adjátok el a holmimat, a számlán felüli összeg a tiéd.

*Indulok az ajtó felé, Ifharra nézek.*

-Várjunk rád?

*Kérdõn nézek rá.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, az Ezeréves Tölgy fogadó elõtt.
Id?pont: az Égi Fény szerinti 3674. év, Tudomány havának 8. napján, este.
Résztvevõ: Ybon DiNael (Meridian), Ipox (Nekromat), Grekd Welbyrd (Eldwyr).
_____________________________________________________________

Az este ködbe burkolódzik odakint. A lámpások fénye alig-alig szûrõdik át a sötét ködön. Az utcán csupán néhány mulatozó ember mutatkozik. Néhányuk szerencsétekre még józan. Egy jókedvû, háromfõs férfitársaság egyik tagjától megkérdezitek, merre is van az a bizonyos hely, ahol a Fekete Farkas és a Vérfarkas sikátorok találkoznak.

A férfi szemei elkerekednek, és láthatóan ijedten néz rátok. Elõzõ jókedve semmivé foszlik. Szavaiból ki lehet hallani a félelmet.

- Uraim, miért akarnak arra a helyre menni? Az elmúlt két hét alatt több ember tünt el arrafelé, mint máskor két hónap alatt az egész negyedben. Veszélyes arra lófrálni, miután leszállt az éj. A városõrség és az illetékesek tehetetlenek az ügyben. Egy héttel ezelõtt néhány nagyhatalmú mágus érkezett, ami persze nem lenne szokatlan errefelé, de kifejezetten azt a helyet kutatták. Senki sem tudja, ki bízta meg õket. Egész nap kutattak, de nem találtak az ég adta világon semmit, így pihenõt tartottak. Éjjel aztán visszatértek oda, és soha senki nem látta õket viszont. Pedig azt suttogták, hogy õsi hatalommal voltak felvértezve, mégsem kerültek elõ se élve, se holtan. - mondja, majd rátok néz, és várja kérdésére a választ.

[Meridian]

(Ybon DiNael)

*Induláskor már fejére húzta a fekete csuklyát és összehúzta magán a szintén fekete köpenyt, így csak a szövet mélyérõl hallatszik a hangja. Hideg, rémisztõ hangon szól a fickóhoz:

-Ne félts minket. Ha otthagyjuk a fogunkat, hát otthagyjuk. Világosíts fel, merre van, aztán viszlát! Senkit nem érdekel, hányan tûntek el ott. És legyen elég annyi, hogy pusztán oda akarunk menni. Nem kell mindenbe beleütni az orrodat.

*Várja a választ, egyetlen mozdulat, vagy hang nélkül, amikor megkapja, szótlanul elindul a jelzett irányba.

[Eldwyr]

(Grekd Welbyrd)

*Miközben a válaszra várok, kinézek az ablakon az utcára. Amikor látom Ybont elindulni, meghúzom a vállaimat és Ifharhoz fodulok.*

-Ha jól látom nem várunk rád, de ha jól sejtem találkozunk még. *Bólintok búcsúzóul és elindulok az ajtó felé, de mielõtt még kilépnék ránézek Litheanra, egy nyugodtanak és megnyerõnek szánt mosollyal, ami inkább egy zavarodott vicsorra hasonlít, a szemébe nézek és odaszólok neki*

-Öööö... Kimosnád az ingemet? *majd a választ meg sem várva kirontok a fogadóból*

<Kimosnád az ingemet??? Hát ennek az ajánlatnak biztosan nem tud ellenállni. Még egy ilyen hülyét! Egyáltalán miért mondtam ezt?>

*Amikor utolérem a többieket csak ennyit kérdezek.*

-Mit tudtatok meg?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, az Ezeréves Tölgy fogadó elõtt.
Id?pont: az Égi Fény szerinti 3674. év, Tudomány havának 8. napján, este.
Résztvevõ: Ybon DiNael (Meridian).
_____________________________________________________________


A férfi megdöbbenve néz rád:

- Ön tudja, jó Uram. 13 utcányira található innen, abban az irányban. - mutatja meg az utat neked a férfi. - Sok szerencsét. - mondja, majd továbbindulnak céljuk felé.

[Nekromat]

(Ipox)

*Mikor kilépek a fogadó ajtaján,összerezzenek az esti köd és a fideg miatt,ezért magamra is öltöm csuhámat!MIkor meglátom a férfit szólok neki:*

-Jó estét!Tudna nekünk segíteni?Egy urcakeresztezõdést keresünk, ahol a fekete farkas és a vérfarkas sikátorok keresztezik egymást!Meg tudja mondani hogy hol van?

*Mikor ledöbben az ember és elmeséli mi történik arra felé,megpróbálom leplezni csodálkozásomat és válaszolok neki higgattan!*

-Ne aggodjon!Tudunk vigyázni magunkra!Azért köszönjük a figyelmesztetést!Tehát merre van?

*Miután útbaigazít az ember minket,odafordulok a többiekhez,kérdõen rájuknézek hogy mehetünk-e,majd ha látom hogy igen akkor elindulok velük!Mikor Grekd utólér minket válaszolok neki!*

-Megkérdeztünk egy járókelõt és azt mondta hogy nagyon furcsa és rejtélyes eltünések vannak arra felé!Még a jó kedve is szinte rettegéssé csapott át a szegény ördögnek!Azt mondta hogy néhány nagy hatalmú varázslót is felfogadhatott valaki mert mostanában arra keresgéltek valamit!VAlószínûleg az eltünések okát és a hab a tortán az hogy múlt éjjel is elmentek kutakodni a sikátorkeresztezõdésbe és õk is eltüntek!Azóta sem tudják mi van velük és a többi emberrel,aki eltünt ott!
-Látom Ifhar nem jött!Akkor a válasza nemleges volt?

[Meridian]

(Ybon DiNael)

*A csuklya árnyékábóól továbbra is a hideg, kegyetlennek tûnõ hang szól...szinte hihetetlen, hogy ez a hang ahhoz a jókedélyû kardmûvészhez tartozik...

-Menjünk. Ne vesztegessük el az idõt.

*Azzal elindul a jelzett irányba, s int, hogy a másik kettõ is jöjjön. Nem szól semmit, csak magában mosolyog az ember riadlamán...

<Úgy szeretem, ha ennyire lehet ltáni az embereken, hoyg félnek...de mindenesetre nem minden tanulság nélküli...az, hogy enyire rettegnek tõle, valszeg nem alaptalan...mindegy, majd meglátjuk...
És mi van az elffel? Mintha azt vettem volna ki a szavaiból, hogy nreki is van ott dolga...vajon ugyanaz, mint nekünk?>

[Eldwyr]

(Grekd Welbyrd)

*Meghallgatom, amit Ipox elmond, és fejemet jobbra balra ingatva elgondolkozom kicsit.*

<Éppen nem ártott volna meg várni Ifhart. Kíváncsi lennék mit is tud valójában.>

-Ez elég vészjóslóan hangzik. *mondom kúrtán, majd menetközben elkezdem igazgatni a dobótõreimet*
...
-Nem volt ideje válaszolni. Amikor láttam, hogy nekiindultok otthagytam. Végtére is tudja hová kell jönnie. *Felelem Ipoxnak.* Azért szerintem nem kéne csak úgy berohanni a sikátorba. Elõször álljunk csak meg tisztes távolban, és vizsgálgassuk a terepet. Hátha a ... nem is tudom hogy nevezzem ... megbízónk? Szóval Õ is megjelenik.

[Nekromat]

(Ipox)

-Hát nem olyan rossz ötlet!
*Mondja Grekdnek!*

-Elõször tényleg nem ártana körbeszaglászni a terepen!Ki tudja,lehet hogy mi is kevesek vagyunk ehez a valamihez ami a sikátorban bújkál ha még azok a varázslók sem tudtak megkûzdeni velük!

-És mi lenne ha megvárnánk míg elf barátunk odaér és elõre megy?Biztos fél kézzel leveri azt a valamit ha ilyen tápos srác! *Mondja elmosolyodva a többieknek!*
-És a levélben is benne volt hogy akár mi is van abban a sikátorban,nagy jelentõséggel bír mindannyiunk életében és ezért nagyon körültekintõnek kell lennünk!

[Könnyûléptû]

Nem mozdul egészen addig, amíg a többiek el nem hagyják a helységet. Csüggedten néz utánuk, majd halványan elmosolyodik, és visszahúzza arcába csuklyáját, hogy csak szájáról lehessen olvasni az örökérvényû mondás elf változatát: „fiatalság-bolondság”
Úgyis a meghatározott találkozóig még sok idõnk van. Miután eltûntek még egyszer ellenõrzi, hogy mi is van, majd elõkeríti a lovászfiút, aki még délelõtt a lovát elvitte, és elszalasztja a városõrségért. Ezután megkeresi Ghakont, a pultost, és megkérdezi tõle, kik kezdték a verekedést, mit tud azokról, akiket levertek, és mit tud errõl a négy kalandozóról, ilyenek:
- Itt szálltak e meg?
- Ha nem, tudja e hol?
- Tudja-e honnan jöttek?
- Ha itt szálltak meg, akkor mikor, jöttek, hol vannak a szobáik?
Ezután azt a részegeskedõt veszi szemügyre, akit a többiektõl eltérõen nem vertek komolyan szét, és nem kapott sérülést. Ha tényleg nincsen semmi komoly baja, akkor visszafordul az öreghez.

- Figyelj ide jó uram! Csak az a három volt a részegeskedõ, és a verekedõ, ez itt <lemutat az ott fekvõ sértetlen eszméletlenre> NEM! Jól megjegyezted? Ezt a férfit még az elején a verekedõk leütötték, és azóta itt fekszik mozdulatlanul!

Nyomatékosítja még jobban akaratát, majd még egy aranyat vesz elõ erszényébõ és az öreg kezébe nyomja. Egy ekkora összegbõl könnyen felújítatja a kocsmát is, igaz a lelki sérülésekre nem vigasz, de az eszméletlennek sokkal sanyarúbb sorsot szán, mint néhány hét egy tömlöcben, garázdaságért. Ezek után lehajol az eszméletlenhez, lehúzza bal kezérõl a sötétbarna vastag bõr vívókesztyût a gyûrûkkel együtt, majd elõveszi egyik nyílvesszõjét a tegezbõl, és acél hegyével vékony, ám annál precízebb vonalakat kezd el karcolni az eszméletlen férfi hátának közepének bõrébe. A vonalak öt perc után az Akaratátvitel mentálbélyegévé állnak össze, mellyel már befolyása van a fickó akarat fölött. A vonalakat nem véste túl mélyen a bõrébe, csak éppen véreznek, hogy még egy-két napig biztosan látszódjanak, és hatásuk érvényesüljön, de elég ma estig is, utána már nem valószínû, hogy szüksége volna a kérészéltûre. Miután munkájával végezett, visszahajtja a férfi hátára a ruháját, és szól a csaposnak, hogy segítsen felvinni a szobájába. Ott lefekteti az ágyra, majd magához veszi eddig megírt papirosait, felszerelése hasznosabb részét, majd elkezdi ébresztgetni ájult vendégét. Mikor végre sikerült felvernie, (azért tesz róla, hogy minél elõbb, ha kell, belelógatja a fejét a kád kihûlt fürdõvízbe, vagy gyertya fölé tartja a kezét.) De miután végre felébredt, kiterjeszti rá akaratát a mentálbélyegen keresztül. Megmondja neki, az a dolga, kövessen, és teljesítse a parancsait. Nem hiszi, hogy képes volna védekezni, hiszen önmaga is hiszi, a bélyeg hatása alatt, hogy ez a feladata. Aztán magához veszi felszereléseit, és lesétál a fogadóhelységbe. Ha közben megérkezet a városõrség, természetesen segít nekik, amiben csak tud, de ha már nagyon elhúzódott az idõ, akkor igyekszik sietni. Újdonsült szolgájával a nyomában elindulnak a lováért, majd léptetve, egy kis kerülõúttal megközelítik a nevezetes útkeresztezõdést. Ha esetleg nem találná meg, hát „csatlósa” biztosan ismeri a környéket annyira, hogy útbaigazítsa, és miért ne tenné, hisz ez az õ akarata is . Útközben kivonással visszaszerzi elvesztegetett erejét egy perc egyharmad része alatt, majd az út további részében igyekszik meditálni, lovának kiadja a mentális parancsot, hogy kövesse újdonsült segítõjüket, majd meditálással igyekszik visszanyerni elméje elvesztett energiáit. Mikor megékeznek, és már tisztes távolból is ki tudja, venni, hogy üres a sikátor, leszáll a lováról, pennát és tintát vesz elõ, és szolgája homlokára újabb jelet fest, mit az tökéletes nyugalommal tûr, ez pedig az érzékelés mentálbélyege. Nem akarhatja letörölni, hisz gazdája sem akarja. Aztán rá adja hosszú megfakult fekete csuklyás köpönyegét, és a sikátorhoz közel küldi, ahonnan jól belátja, mi történik ott, majd pedig lovamát otthagyva õ is közelebb húzódik, és csatlósa szemével figyeli az eseményeket, közben pedig ismét erõit tölti vissza, az utolsó cseppig, amíg csak a cselekvés, avagy a történés ideje el nem érkezik.