Tiadlan-Lighan és környéke

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, a toroni határ közelében
Idõpont: éjjel
Résztvevõk: Joe Lyon, Flamme O'Styg, Shanil Argus
_____________________________________________________________

* trisha próbálja tájékozódási ösztönére, és hiányos emlkeire bízni az utat. helyenként meg- megáll, lévén hogy a sötétben igen nehéz tájékozódni. Megtalálva a helyes irányt, simét meglódul ilyenkor. Alig ey óra alatt a társaság gond nélkül kivergõdik a szurdokból. Mindenkinek a lába meg- megcsúszik a síkos köveken, melyet a patak folyása végignyaldos... igen nehéz ezzel szemben haladni felfelé. A kõgörgetegek éles kiszögelései számtalanszor felsértik a lábakat, kinyújtott karokat, megintcsak az sötétség miatt. Mikorra a társaság eléri a szurdokfalat, végleg beköszönt az éjjel. Hamarosan következik az éjközép. trisha a kis kiszögelés alatt toporog.*
- Ugyan már, kötéllel jöttünk le, kell itt valahol lennie egy másiknak is... segítenétek keresni? Úgy érzem nem vagyok abban az állapotban... hogy... irányítani tudjak
* trisha mostmár végleg a férfiakra bízza magát. Lekuporodik a sziklafal tövébe, amíg a többiek valamiféle kötélhágcsónak a nyomát keresik. Ekkor köszönt be az Éjközép. Shanil éppen elmélázik, mi is lehet az a mofquat, és mi is vár rá... ekkor kezdõdik meg. Ponosan a zseme elött egy kis pontot vesz észre. Egy kis rózsa színû pötty. Shanil elfordítja tekintetét egy pillanatra, lévén hogy bizonyára valamiféle érzelmi csalódás, egyszerû játéka az idegeknek. Ám amikor elfordítja a fejét.. csak akkor veszi észre, hogy a pont ott marad a fal közelében... és folyamatosan nõ. Pár pilanat múlva már labdaméretû, és alig fél perc alatt ajtóméretû lesz. Tûzszerû pattogás és valami furcsa mágikus szikrázás... egyféle asztrális vibrálás kíséri. A rózsaszín mélyvörössé válik, majd szénfekete lesz... minél nagyobb, annál sötétebb. A teljes méretét elérve, valami furcsa derengés lesz a körvonalain úrrá. Hamarosan valaki ki is lép a furcsa kapun. A mofquat egy vékony testû, nagyon hosszú, karmos kezû élõlény... rendkívül magas, szájában tüskeszerû fogak tömkelege, nyulán karján izomgömböcök. Lába is kezéhez hasonlóan sovány és vézna, ám a szörny alami módon mégis a megfoghatatlan terror benyomását kelti... szánandó külseje ellenére is. Földöntúli hangon szólal meg... emberi fülekkel pustán sikolynak hangzik, a társaság kénytelen kelletlen kezét a fülére tapasztja. Amikor elül a levegõ vibrálása, a szörnyeteg rekedtes hangja szólal meg Shanil fejében. Inkább képek és benyomások formájában, de szavakkal eképp fordítható le a különös jelenség.*
<... Eljöttem uram, parancsolóm. Ekkorra kellett ideérnem. Meghalt a célszemély? Mondd mit kívánsz tõem gazdám?...>
* A mofquat ügyet sem vet a többiekre, pusztán mereven nézi Shanilt. Trisha igencsak feszülten szemléli az eseményeket. A labda nagyságú pont láttán fel is áll, és tovább akarná hajtani a társaságot, de valami mégis visszafogja... ismét leül, majd figyel.*

[Schinter]

(Shanil Argus)


Leül Trisha mellé és bámul maga elé,hogy most mit is kellene tenni aztán megjelenik a pont majd kilép belõle a lény.

-Igen meghalt.Vidd a hireket majd térj vissza hozzám.


//
Tyasson:
Ha jól emlékszem csak el kell küldeni és ha visszatér feloldani az eskü alól.Vagy taán a második nem kötelezõ? Na ha vmire rosszul emlékeznék pls szólj,mert nincs kedvem végig olvasni annyi oldalt
thx
//

[Flamme O'Styg]

Flamm nem igazán idegesíti fel magát a lény jöttén, a választ úgyis meg fogja tudni, mert az ilyen dolgokat meg szokta tudni. Kicsit már sejti mirõl van szó, de még bizonyítékokra vár...

[Joe Lyon]

* Flamm szavaira bólint:*
- Rendben van barátom! Akkor folytasd az utat a saját lábadon, de ha ne adja isten még is úgy érzed, hogy nem tudod folytatni utad, ne légy rest és nyugodtan szólj! Rám számíthatsz! *Megveregeti a harcos vállát, majd elindul a papnõ után.*

*Miután Trisha veszetésével a szurdokfalát elérik, megáll és figyeli, hogy a papnõ teljesen elcsigázott Lestos elvesztése végett. Miután a lány lekuporodik, hozzá lép és jelzi együttérzését a lánynak:*

- Bocsánat, hogy ebben a szomorú pillanatban merlek zavarni, de úgy gondolom, hogy Lestosnak tartozom ennyivel! Õ egy nagy harcos volt, ki életét áldozta egy szent ügyért! Megmentett minket, engem és mindenkit a végzettõl! Õ az az ember volt kire büszkén gondolhatunk! Õ egy rendíthetetlen hõs, ki a bátorság, a tisztelet és a bajtársiasság legkitûnõbb képviselõje volt! Szerintem õ is azt akarná, hogy hajtsuk végre amit a sors rendelt számunkra. Ne legyen értelmetlen az õ halála és büszkeséggel szívünkben tegyünk meg mindent a szent cél érdekében! * Végig a lány tekintetét keresi, majd miután befejezte mondandóját, felkel és valami kötél szerûséget keres a sötétben, de közben teljesen máshol jár az agya.* < Remélem Trisha gyors átvészeli, szerelme elvesztését! Magamról tudom, hogy nem könnyû! Minu! Minu! Minu! Remélem épségben kijutottál a pokolfajzatok fészkébõl! Remélem vigyázzák minden lépteted és nincs semmi bántódásod! Még elbúcsúzni sem volt idõnk! Hiányzól! Hiányzól és mindörökre szívembe zártalak szerelmem.> * Könnyeivel küszködik a nagydarab harcos, de szerencsére társai nem biztos, hogy láthatják érzelmeinek eme kitörését a sötétben.*
*Miután õ is megpillantja a furcsa képzõdményt és az abból elõlépõ teremtményt kezét fegyverére helyezi, de még nem támad. Miután látja, hogy a lény nem ront rájuk kissé megnyugszik, de azért minden idegszállával az esetleges támadás kivédésére öszpontosít.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, a toroni határ közelében
Idõpont: éjjel
Résztvevõk: Joe Lyon, Flamme O'Styg, Shanil Argus
_____________________________________________________________

* Trisha Joe kedves gesztusára halványan elmosolyodik.*
- Köszönöm a szavaidat Joe... de aligha létezett nemes cél. Kitaláció volt minden! Hacsak Arakan a kezeim közé kerül...
* A lány elcsigázott, és a vége felé már igencsak ingerült is. gesztusaiból látszik csak igazán, mennyire feszült. A levertséget és keserûséget hamarosan düh veszi át. Ám a tehetetlenség, mely a düh után fakad, hírtelen megintcsak szomorúságra kárhoztatja a lányt... és ekkor jelenik meg a mofquat. A lény Shanil szavait hallva megintcsak telepatikus úton beszél hozzá.*
- Köszönöm Mester, az üzeneted hamarosan elõttük lesz. Van még valami óhajod?
* A szörnyeteg teljesen mereven áll, szeme csak úgy vöröslik a benne fortyongó tûztengertõl. Egyfolytában Shanil képét bámulja, akinek olyan érzése aad, mintha enten leblokkolna és megfagyna. Kínkeservesen megpróbálkozik elfordítani tekintetét.*
//... Schinter, akaraterõ próba -2-vel! Nem kötelezõ az esküje alól feloldani, de másképp azok a valakik, akiknek viszi az üzenetedet... szóval õk könnyen rád akadhatnak... a karid már td egy s más infót a dologról, úgyhogy õ is kítûnõen tuja, hogy a szörny összekötõ kapocs lehet a Hatalamsok és közte, így könnyen visszanyomozhatják ki is küldte az üzenetet... mert arra tuti hogy rjönnek, nem Arakan volt... Arakan addigra aligha fogja érdekelni õket, ellenben SHanil... >

[Schinter]

(Shanil Argus)


Belenéz a szörny szemeibe és szellem nyelven üzen neki.

-Ami azt illeti igen.Miután jelentést tettél szeretném ha egy embert megtalálnál és kinoznád,amig meg nem hal.

Ekkor megnyitja elméjét a lény felé és Arakan arcát és a vele kapcsolatba érzett gyülöletett átküldi a lénynek,hogy könnyebben megtalálhassa.
Ha a lény elment feltöri a bélyeget és lerogy az egyik nagyobb kõre és pihen...Most érzi csak,hogy remegnek a lábai mivel egy démonnal állt szemtõl szemben és beszélgetett..ugyan akkor érzett egy kis hatalmat is,amely ilyen lénynek parancsolhatott...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, a toroni határ közelében
Idõpont: éjjel
Résztvevõk: Joe Lyon, Flamme O'Styg, Shanil Argus
_____________________________________________________________

* A szörny váratlanul megremeg. trisha, és a többiek Shanilon kívûl csak egy bólintást érzékelnek... meglehetõsen groteszk, és merev, de ki lehet belõle venni a mozzanatot. A szörny váratlanul megprördül, és egy kaput nyit maga elé. ózsaszín örvénynek látszik, ám hangja nincsen. A szörny villámgyorsan belép, majd az egész pulzáló mag eltûnik. Ismét sötétség köszönt az emberekre.*
* Shanil azonban, még a szörny távozása elött veszi az özenetét. Továbbra is a gigantikus, nagyon távoli tónusban, zengõen hangzik fel a fejében.*
<... Mint mindig gazdám, teljesítem kérésed. Amint meglelem, kivégzem...>
* Trisha töri meg a keletkezõ csendet.*
- Mondd Shani.... ugye nem adtad el a lelked annak a fenevadnak? Ha ARdogin itt lenne bizonyára tudná... megkérhetnélek Joe... megkeresnéd azt a kötélhágcsót? Mihamarabb el kellene tûnnünk innen...

[Schinter]

(Shanil Argus)


<Shani?most poénból becézget vagy mi?nem hinném,hogy bármlyikünk is abba az álapotba lenne....>

-Hogy az én lelkemet?Azt az összetörtet?Ugyan már az még egy ilyen szörnynek sem kell....

Probál magára erõltetni egy mosolyt maga maga elé bámul és gondolkodik a törtémteken...

<Érdekes nap volt ez a mai...Lehet,hogy Arelnek talán mégis kellene?Áááá miért pont egy ilyen szerencsétlen lelkére vetne szemet?De mondjuk megsegitett mikor beszéltem hozzá,de az is lehet,hogy csak azért,hogy megmentsem a papnõit...Azt mondják az Istenek önzõek és kicsinyesek..Vajon ez igaz?>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, a toroni határ közelében
Idõpont: éjjel
Résztvevõk: Joe Lyon, Flamme O'Styg, Shanil Argus
_____________________________________________________________

* trisha bosszúsan legyint.*
- Jól tudod Shanil, mirõl beszélek... mi volt az a dolog Arakannal? Úgy beszélt, mintha... kérlek mondj el mindent... túl fáradt vagyok most a nyaggatsodhoz... a hazugságot jól kiérzem, úgyhogy az igazat szeretném hallani. Most.
* A lány dacosan figyel Shanilra. A levertség egyre jobban úrrá lesz rajta, de érzi, ezt még hallania kell. A gyász keserûségébõl, és az abból jövõ indulatból most csupán a nagyon mély fáradtság, és a keserûség látszik... és Trisha is úgy érzi, hogy sokáig nem bírja ájulás nélkül...*

[Schinter]

(Shanil Argus)


Gondolkodásából szinte felriad,ahogy Trisha szavai a füleihez jutnak.Trisha felé fordul:

-Mintha mi?
...
Nem fontos.Inkább pihenj le és örülj neki,hogy Istennõd még feladatot szánt neked.Ami meg engemet illeti elégedj be azzal,hogy a lelkemet nem adom könnyen senkinek,de egy olyan dologért megteszek mindentami számomra fontos.Most pihenj és aludj egy kicsit.reggel tovább állunk.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, a toroni határ közelében
Idõpont: éjjel
Résztvevõk: Joe Lyon, Flamme O'Styg, Shanil Argus
_____________________________________________________________

* Trisha dacosan Shanilnak.*
- Jól van... mára elég lesz mindebbõl... de ígérd meg, késõbb mindent elmondassz.
* Joe ekkor találja meg a kötélhágcsót, melyen egykoron leereszkedett a csapat ebbe a kis szurdokba. Trisha fáradtan veszi tudomásul, hogy nem célszerû itt lent tölteni az éjjelt. Rögtön Joehoz is fordul.*
- Még mielõtt adnánk egy kis pihenõt magunknak... húzódjunk fel, mert itt lennt sebezhetõek vagyunk. Látom megtaláltad a kötelet... Flamm, menni fog egyedül? Joe... remélem nem nyagatlak sokat... tudnál segíteni neki?
* A lány darabos, fáradt mozgással indul meg a kötél felé. Amikor odaér, útolsó energiáit használja el. Testi energiái segítségével megsokszorozza állóképességét, hogy ne roskadjon azonnal össze. Felugrik a falra, amjd megcsimpaszkodik a kötélben. Alig 5 métert emelkedik, majd a kimerültségtõl elnehezülten rogy a platóra. Elhemperedik a szurdok szélétõl, hogy helyet adjon az utána kvetkezõnek. Amikor mindenki felér, Trisha sürgeti õket, hogy húzódjanak az erdõbe. Egy nagy fenyõ oldalában aztán mindenki kinyújtóztathatja fáradt tagjait, tüzet is gyújthat... és a kulacsokból is elõkerül némi víz, mellyel a sérüléseket lehet fertõtleníteni, avagy a szomjat oltani. Trishát szinte azon nyomban elnyomja az álom. Figyelmeztetni akarna, hogy õrt álljon valaki, de olyan fáradt, hogy el is felejti, és elheveredik a köcsörtös gyökerek közt. A társaság szinte minden tagjára ólomként nehezül a fáradtság, így mindenki nagyon hamar elalszik. Késõ délben ébred a társaság. Elsõként Shanil kel fel, feje szinte hasogat, ám valami furcsa, melankólikus állapotban érzi magát. Mintha... valami megszakadt volna benne. Minu hiánya furcsa ugyan... ám helyénvalónak tûnik az elvesztése. Mintha Arel rendezte volna szándékosan így. Joet is hasonló gondolatok gyötrik, amikor felébred. Amikor mindenki talpon van, Trisha kítûnõ vadásztudománya segítségével pár nyulat fog, majd gyorsan nyrsra is szúrja õket. Lassú tûzön forgatja azokat, majd gyorsan el is fogyasztja a társaság. Mindenki szótlan, szinte sokkoló a sok társ elvesztése. De mindnki érzi, ettõl csak még jobban nõ a kapocs egymás közt. Trisha teszi fel elõször a kérdést.*
- És most mihez kezdjünk? Hogyan tovább? Hogyan jutunk... el innen... és aztán mihez kezdünk?

[Schinter]

(Shanil Argus)


-Majd egyszer talán...

ismét probál egy mosolyt erõltetni az arcára aztán segit Trishának felmeni a kötélen majd vhogy saját maga is felmászik.
A fa tövénél nehezen tud elalduni.Minura gondol,de végül is sikerül neki bár sokat aludni ismét csak nem tud....Nem kel fel,ne hogy felébressze a többieket.Oldalra forditja a fejét és Trishát nézegeti.
<Vajon nekem mi a sorsom?Mit szántak nekem az Istenek?>
Ezen gondolkodik egészen ebéd ideje alatt is néha felötlenek benne az emléképek mikor Flammel és Minuval hármasba járták a világot ekkor 1 hány mosoly jelenik meg a szája szélén aztán Joera vádorol a pillantása és a mosoly amilyen gyorsan jött olyna gyorsan el is tünik.Trisha mondatain elgondolkodik majd lassú hagszin mentes hagnemben válaszol neki.

-Nem tudom...Elmegyek jó messzire Torontól...Talán keresek magamnak egy kis erdõt egy kis kunyhóval és eléldegélek,amig jobb ötletem nem lesz...

Végig maga elé bámul,mintha csak magában beszélne.

[Flamme O'Styg]

Flamm igencsak nehézkesen tud felkapaszkodni a stiklaoromra. Szerencsére csak a lába fáj, kezeiben az erõ helyettesíti a gyenge lábakat. Mikor feljutnak este sokáig nézi a tábortûz ugrándozó lángocskáit. Érzi, megérintette Sogron és hogy mostmár az õ szolgálatában áll. Vagy inkább állni fog. A társak elvesztése nem igazán hatja meg, megtanulta kezelni az ilyen helyzeteket. Mindkét embert nagyszerû harcosnak tartotta, azonban nem kerültek olyan közel egymáshoz, hogy összetörje a haláluk gondolata. Ilyen és hasonló gondolatokkal nyomja el az álom...

Reggel elsõ dolga felfrissíteni magát és a sebeit ellátni, lábának immáron semmi baja. Thrisa kérdésére nyugodtan válaszol...

-Nekem dolgom lesz Ordanban. Kicsit kutakodnom kell a múltamról és a jövõmrõl, azonban nem szeretnélek titeket elhanyagolni. Azt javaslom... Joe, te szerintem meg akarod találni Minu-t, ahogy a kapcsolatotokat láttam, kétlem hogy sokáig fogsz tanakodni.. Thrisa neked meg a barátaink békében nyugodása miatt lesznek dolgaind. A te istenednek vannak olyan kapcsolatai. Shanil, te vagy a kérdéses, kivel tartasz? Jöhetsz velem Ordanba és segíthetsz, vagy vagy Thrisának segítesz. Útjaink szétválnak egy idõre, azonban adjunk magunknak egy fél esztendõt és beszéljünk meg egy találkahelyet... Ezt javaslom...

[Schinter]

(Shanil Argus)


Flam szavaira abbahagyja az elmélkedését majd körbe néz a társaságon...MAjd végül Trishán áll meg és jóideig nézi a lányt mintha mondani szeretne vmit,de nem tud neki kezdeni.
<Most mondjam meg neki,hogy Arel meghallgatot és közelkerültem hozzá?De...de...ugyis észrevenné nem?És vajon tényeleg szeretne tõlem vmit az Istennõ?De pont engem?Ó jajjj Olyan tanácstalanak érzem magam...>
Gondolkodása közben nem is veszi észre,hogy vajon meddig nézhette a lányt,de miután a végéhez közeledett gyorsan elveszi Trisháról a tekintettét és ismét maga elé bámul.

-Nem tudom,hogy mihez kezdhetnék vagy mihez kellene kezdenem...Most egyelõre csak nyugalomra vágyok messze a külvilágtól.Szabadságra egy zöldelõ ligetben.Madarak és állatok hangjaira és látványaira....

Látszik az arcán,hogy tényleg elég tanácstalan.Eddig sosem lehetett ilyenek látni...Nagy csapás érte a közelmultban.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, a toroni határ közelében
Idõpont: éjjel
Résztvevõk: Joe Lyon, Flamme O'Styg, Shanil Argus
_____________________________________________________________

* Amíg a társaság elmélkedik, egy kis neszt hallanak a közeli bozótosból. A tegnap látott elf lépked elõ, egy bebugyolált, hosszúkás batyuval a kezében. Még mielött bárki megszólalna, élcelõdõ, kemény hangon szólal meg.*
- Nehogy bárki is azt higyje, önszántamból jövök ide. A gyomrom is felfordul ha a fajtátok közelébe érek... de volt egy útolsó kívánsága...
* A bebugyolált valamirõl közben a végén a finom vászon lecsúszik. Csak most tûnik fe, hogy az elf köpenye az. A kis területen azonban barnás-feketés folt kerül elõ. És egy hozzá tartozó rózsaszínes orr... legalábbis egy darabja. Mindenkiben megáll hírtelen a vér... elõre sejtik, ki, vagy mi lehet a furcsa csomagban.*
- Azt akarta, hogy a... "barátai" még egyszer elbúcsúzhassanak tõle... és azt is akarta, hogy a... "barátai" temessék el. Azonban ezt... felülbírálom, és Sirenarba viszem.
* Nyíltan látszik az ellenszenv az elf szemeiben. A barát szót is undorodva ejti ki, ezzel is nyomatékot adva ennek. Azonban mindenki megdöbbenésére tovább fojtatja, immáron sokkal indulatosabban. A kezdeti higgadtságból alig pislákol már valami.*
- Nem hagyta, hogy elvigyem tegnap... inkább elment veletek arra az õrültségre... és megtette, amit sohase lett volna szabad... minden a ti hibátok! HA NEM HAJSZOLJÁTOK EBBE AZ ÖNGYILKOSSÁGBA, MOST OTTHON ÜLHETNE AZ ÖVÉI KÖZT, ABBAN A SZERETÕ KÖZEGBEN AHOVÁ TARTOZIK! NÉZZETEK RÁ... NÉZZÉTEK CSAK MEG! MIND GYILKOSOK VAGYTOK...
* Azzal az elf lerántja a köpenyét a test felérõl. Elszenesedett hulla tekint a társaságra. Pontosabban fogalmazva tekintene, ha lenne szeme... a felismerhetetlenségig összeégve, szétroncsolódva... pontosan látszik a sérülés ott, ahol az élõholt bárdja érte Minut, és néhány helyen a ráégett ruha is lengedezik a hûvöskés szellõben. Ami itt látszik az az, ami Minuból még megmaradt...*
- Tudni akarjátok hogyan? Ez is a szektátok hibája... a fajod egy rothadás, még az õsi, természet uralta vidékeken is megjelenik. Abba a kürtõbe fenn... volt egy... csapda. Egy mágikus bélyeg. Ember alkotta tudás, hangsúlyozom... ma nem csak egy életet oltottatok ki a husszúéltûek családjából... ma komoly lépéseket tettetek ahhoz, hogy az elfek és az emberek népe közt tátongó szakadák még szélesebbre nyíljon...
* Mindenki érzi, hogy a szavak súlya ólomnehézségûen kopog... És azt is mindenki látja, hogy az elf komolyan beszél... nagyon is komolyan veszi, amit õ mond. A társaság érzi, hogy sok igaz van abba amit mond. Mindenki lelkiismeret furdalást érez a megvádolt tettek iránt, ám Trishában mégis a dac lángja villan fel. Most mégis túlságosan fáradt, hogy válaszoljon a kimondott, és ki nem mondott rágalmakra... ehelyett csendben elpityeredik... úgy érzi tényleg sok mostmár, amit e két nap alatt átélt...*