*Cinkosan visszakacsint a fogadósra - mintha a szomorúság sosem környékezte volna meg...*
- Értem én, hogy szabadulni akar tõlem, mert feltartom a sok teendõjében



A munkával meg ne féltsen, olyan könnyen nem adom magam. Volt már részem kétszinûekben. És bár kevés a pénzem és meg kell élnem valamibõl, de megfontolok mindent....- de tudja az aréna....- * és itt tekintete a távolba réved, és elgondolkodik mélyen...*