Látva,hogy beleborzong,ahogy Salina hátát simogatja most már a hajtincseivel is játszadozik.Mig a másik keze a feszes combról egyre feljebb halad,de aztán visszatér ismét a combjára.olykor olykor mocorog a csipõjével is.Csak izgatja a látnyt.
-ha megtalálod életed párját,akkor ketten nagyobb veszélynek is szembe tudtok nézni nem?Közösen...és a mindennapok is sokkal szebbek mint egyedül nem? ... Meséld el miféle kétségek gyötörnek?Persze csak ha van hozzá kedved.
*Shanil érezheti, ahogy Kyra egyre jobban izgatottá válik. Egyre libabõrösebb lesz, és a szívverése is felgyorsul, nameg a levegõt is szaggatottabban veszi. Amikor Shanil ujjai egy pillanatra Kyra combbelsõjére tévednek, a lány teljesen megborzong.* <... Ha az ember együtt él valakivel, akkor nem lehetnek olyan titkai elõtte, mint amilyen nekem van elõtted. Ha kiderülne, hogy mi vagyok, te sem simogatnál ilyen gyengéden. Lehet, hogy kérdezés nélkül megölnél, vagy feladnál a hatóságoknak. Pláne ha tudnád, hogy mit tettem a barátoddal az este. Nekem nincs esélyem arra, hogy normális párkapcsolatom legyen. Az én életem magányos és viharos. De már el sem várom az embeektõl, hogy megértsenek. Akiben annyira megbíztam, hogy bevalljam neki az igazságot, az eddig mindig elárulta a szerelmünket. Nem követem el mégegyszer ezt a hibát. ...>
- Az én tempómat nem szokták bírni a férfiak. Persze az elmúlt napban ezt nem vehetted észre mert most eléggé mélyponton voltam, de ha van pénzem, akkor beindulok és felpörgök. Olyankor általában bajba szoktam keveredni és sok ellenséget szerzek. Az életem folytonos menekülés. És errõl még senki sem tudott leszoktatni.
*Elmosolyodik és elmereng pár másodpercre.* - A mesterem, aki vérbeli nõcsábász és szilaj ilanori bárd volt azt mondta, hogy én vagyok Ilanor legizgatóbb legvadabb kancája, akit soha senki sem tud majd betörni.
*Elneveti magát és belecsókol Shanil nyakába.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
-Egy vad kanca hm...Szeretem én is vad száguldozásokat
Sokat sejtetõ mosoly jelenik meg az arcán.
-Ne aggódj mi háh..szóval gyakran szerzek én is ellenségeket,de mindig ez van mikor az ember kocsmázni emgy és kcisit túl lõ a határon
Élvezi,hogy Salina csókolgatja a nyakát.Felgyorsul az õ vérkeringése is érzi,hogy egyes helyeken már nagyon lüktet és nem fél attól sem,hogy ezt Salina tudtára is adja.Sorosan hozzá simul.Kezeivel továbbra is simogatja a lány domborulatait bevetve az eddig tapasztalatait,hogy egy nõt hol kell emgérinteni,hogy nagyon felizguljon...
*Hamar megérzi Shanil merevedését és abbahagyja a csókolgatást. Kicsit tart tõle, hogy Shanil túlságosan belemelegszik és rámászik. Nem tolja el a simogató kezeket, de próbál higgadt maradni, bár nagyon nehéz neki. A vére hamar felforr és elönti a vágy, azonban még kitart. A teste reakcióit azonban nem tudja elrejteni.* <... Ha megint elkap és hasonló hevességgel tesz a magáévá, akkor bajba leszek, ha hosszabb útra szólít a küldetés. ...>
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Kyra lefordul Shanilról hanyatt, de húzza a férfit is magára. Mikor Shanil teljesen fölébe kerekedett, szájoncsókolja, majd a combjait felhajlítja és a férfi vállaira teszi. Kezeit a feje mögött a párna mögé rejti. Ezzel a gesztussal teljesen rábízza magát Shanilra.* - Ide figyelj. Nagyon kívánlak. Majd megõrülök a vágytól. De ma este lesz a munkamegbeszélés. Ha most rámmászol és az estihez hasonló hevességgel megdugsz, akkor fel nem fogok kelni az ágyból holnapig. Ráadásul nem tudhatjuk, hogy a megbízó milyen hamar akar a szolgálatába állítani. Ha már az este akcióba kell lendülnünk, akkor nem mehetek oda ilyen leharcolt állapotban. És a te méreteiddel eléggé le leszek strapálva. Szóval az a javaslatom, hogy várjuk meg a megbeszélést, aztán utána még mindig elõttünk az egész este. Rád bízom a döntést. Ha annyira nem férsz a bõrödbe, akkor odaadom magam neked.
<... Na ez remélem hatott a kis lelkiismeretére. ...>
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Teljesen elamulkodik azon,hogy Salina igy felkinálja magát....Tombol benne a vágy bár látszik rajta,hogy vissza akarja fogni,de ez csak néhány pillanatig tart majd a vágy ledönti az utsoló gátakat is.Egy kicsit elõre hajol és a kezeivel a keblekre fog.Aztán becélozza Salina hátso lyukát majd feléje fordul:
-Sajnálom..Akár hogy is probálkozom,de nem tudok tovább visszafojtani a vágyaimat.
Testével elõrébb tolja a lány labait,hogy ezzel még nagyobb rés keletkezzen és talán ezzel kevésbbé fáj neki.Becélozza és gyorsan behatol.Most nem törödik azzal,hogy talán felsikolt Salina hiszen Trisha nincs itt és csak õk ketten vannak a szobában.Gyors tempot diktál teljesen akár egy vad csödör végérthetetlen mezõn...
Hamar eléri csucsot majd rá pillant a combokra és ismét egy újabb hullám tör fel.Salinára néz és látszik rajta,hogy vivódik magában,de ismét eluralkodik rajta a vágy.Immáron a szûk szemérem ajkai közti rést veszi célba és egyik kezével rá is segit,hogy betaláljon.Kapásból tövig nyomja és most már nem csak gyors,de erõsebb tempot is diktál.Miután teljesen kimerült bent hagyja himtagját és szétárja a lány lábait aztán a lány testére borul.
-nagyon sajnálom,de úgy néz ki,hogy gyenge vagyok még lelkileg...remélem meg tudsz bocsáltani....
*Azt hiszi, hogy Shanilban van annyi önfegyelem és együttérzés, hogy lemásszon róla. Mikor Shanil elõadja, hogy nem bírja megtartóztatni magát, lehunyja a szemét a lány és elgondolkozik.* <... Én barom. Hogy lehettem ennyire hülye és naiv. Úgy látszik mindegyik férfi egyforma. Minde...
*Ekkor löki be neki Shanil, de hátulról. A nyilalló fájdalomra próbál szabadulni, de mivel a lábai is Shanil nyakában vannak, nagyon lecsökken a mozgástere. A sokktól és a meglepetéstõl a torkán akad a sikoltás és inkább levegõkapkodásba megy át. Kezeivel próbálja elérni az ágyékát, de ebben a pózban képtelen. Shanil mégcsak nem is vár, hanem durván magáévá teszi a lányt. Kyra elõtt elcsúszik a kép és a löketszerû feszítõ fájdalomtól egy percre elalél. Akkor tér magához, amikor Shanil átpártol a másik testrésére. Már kiszállt minden erõ a testébõl és nincs ereje az ellenkezéshez sem. A plafont kezdi bámulni és az egyre homályosuló kép mellett, csak az egyre erõsebben csattogó hangot hallja, ami Shanil vadságának fokmérõje. Mikor végez vele a férfi és ráborul, a lány teste teljesen el van ernyedve. Kicsi szíve hevesen zakatol és szabálytalanul kapkodja a levegõt. Tekintete nem tiszta, de pár perc után a szemeit is lehunyja. Egész alsóteste lüktet a fájdalomtól, és a kín hullámokban tör rá. Viszont nincs ereje ezt a fájdalmat a külvilággal közölni. Kicsit el is sápad.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Miután ráborult a lányra utolsó erejével még csókolgatja és mondogatja,hogy mennyire sajnálja,de mikor felpillant meglátja,hogy Salina menynire rosszul van.Kihuzza belõle és csak most vesziészre,hogy ez az akció még neki is fájt...De nem is akárhogyan.Kicsit elméretezte a lyuk ill. a lyukak méreteit .Fel és félig ültébe tornáztatja SAlina testét úgy hogy a felsõ teste teljesen a mellkasára támazkodjon és ölbe veszi a lányt és elkezdi lassan és halkan szólni hozzá.
-Salina?Salina jól vagy?Ébredj kérlek....
Bár mennyire meglepõ most a kezei nem a lány kebleit fogdossák hanem az arcát simogatják és a fejét támasztják.Zavaró barna tincseket,ami most igen csak minden irányba állnak kisöpri a lány arcából.
*Kicsit magához tér, mikor Shanil az ölébe veszi, de nem nyitja ki a szemeit, csak szinte hangtalanul nyöszörög kicsit. Összegömbölyödik a férfi karjaiban magzatpózba és lassan elmerül az eszméletlenség jótékony fájdalomcsillapító sötétségébe. Néha megremeg a teste és teljesen elesettnek és szerencsétlennek néz ki ebben az állapotban. Nincsenek külsérelmi nyomai az aktusnak, viszont a lány végbele felrepedt az agresszió nyomán és lassan szivárog a sebbõl a vér a testébe. Ha eszméleténél lenne, szúró lüktetõ fájdalmat érezne, de a szervezet az eszméletvesztéssel védekezik ez ellen. Már nem annyira sápadt, csak annyi látszik mintha aludna.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
KM esemény [Tysson-lar] Helyszín: Abaszisz, Ifin, fogadónegyed, a réz sellõ Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, dél Résztvevõk: Flamme'O Styg [Flamme'O Styg] _____________________________________________________________
* Trisha Flammal együtt egészen a dokkokig sétál. Hiába a sûrû köd, a város inensõ arculatát egész szépen fel tudják térképezni. Két óráig sétálgatnak, figyelik a kiszögeléseket, kis lepukkant raktárházakat. Az alsóbb, elárasztott részek környékére nem mennek, félõ hogy valami helyi banda rajtuk üt. Kétes alakokból azonban ígyis jut elég... koldusok minden sarkon... és némelyikrõl sejthetõ, hogy nem kéregetés céljából van odaültetve. Anyagárus lerakatok... igen jól elrejtve, de trisha avatott szemei felfigyelnek rá... Flammal meg is vitatja a dolgot, és tovább lépked.. még egy részeg kötekedõ is az útba kerül. Miután Flamm rendbe vágja a kötekedõt, folytatja a páros az útját a kövekkel kirakott széles rakodótéren. Dél fele a párosnak elege lesz a nézelõdésbõl, így visszaindulnak a fogadóba. Alig fél órányi séta után vissza is érnek.. pont ebédidõ van. Flammot Trisha megkéri, hogy rendeljen valami ételt, addig õ felnéz a szobájába... azonban a fogadós még megszólítja.*
- Héh... hölgyem... a matróz barátja azt mondta, hogy a szobájában várja.. olyan sápatag volt az az ember, azt mondta valami baja van... ha rám hallgat gyorsan megnézi mert ki tudja... hófehér volt mint egy hal...
* trisha sietõsen bólint, majd megszaporázza lépteit. Joe szobája elé érve bekpogtat. Ha nem érkezik válasz, benyit. Meglátva Joe ábrázatát az átlagnál magasabb hangn folytatja...*
- Arelre Joe! Veled meg mivan? Az alkohol nem tesz ilyet ó Istennõm... had nézzem... mi a baj? Lázad is van vagy miafene? Fal fehér vagy... mondj el mindent. Legjobb tudásom szerint segítelek... de elõbb tudnom kell pontosan, mid és hol fáj. Na mesélj.
Miután biztonságban hazaértek és a környéket tisztának találták, Thrisa megkéri, hogy rendeljen neki valami ennivalót. Mivel azonban a lány felszalad Joe-hoz, inkább csak egy fogást rendel. Ahogy ott feszít a púltnál, és várja a kaját észreveszi az egyedül üldögélõ ficsúrt. <De úristen! Ez a közvetítõ> Megragadja az alkalmat és lecsüccsen mellé.
-dvözlöm Uram! Örülök, hogy újra látom, csak nem máris jött értünk? Még van idõnk az indulásig, vagy nem? Mondja csak, nem tudna mesélni nekem erõl a munkáról? Tudja nem tudok semmi pontosat. És ráadásul a névmemóriám is rossz. Úgyhogy megköszönném ha bemutatkozna. Részemrõl Flamme O'styg! Szolgálatára!
A fél-elfnek hosszú fekete haja van és smaragdzöld szeme. Fekete bõrkabátot, egy zöldes inget és fekete bõrnadrágot visel. Tiszta csizmája tompán kopog. Oldalára 2 míves kard van felfüggesztve. Kesztyûs kezét feléd nyújtja. -Üdvözöllek!
A léptek zajára szinte felriad.Miután körbe nézett a szobában és látja,hogy senki sem jött be hozzájuk Salinára pillnat.Félresöpri az arcából egy hajtincset és probálja felébreszteni a lányt.
-Salina...Salina ébredj...Gyere menjünk le enni vmit biztosan éhes lehetsz már.
*Egész délelõtt félálomban pihen, megeszi a felhozott étket, majd vissza is fekszik. Kissé érzi, hogy a leves, meg a pihenés megtette hatását. Egy fokkal már jobban érzi magát, de még nagyon gyengének tûnnek végtagjai. Egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy kopogtatnak ajtaján*
- Nyitva. *Szól kissé bágyadtan* *Mikor belép Trisha fel csillan szeme, de csak egy bárgyú mosolyra futja.* - Üdv! Köszönöm, hogy eljöttél! Foglalj helyet és bocsásd meg, hogy így fogadlak, de nagyon szarul érzem magam.* Kimászik az ágyból. Egy szál ágyékkötõben áll a lány elõtt, majd a székhez lép és magára kapja ingét. Trisha ismét láthatja a rengeteg korbácsnyomot Joe hátán amit még az orkok közt eltöltött rabság idején szerzett a harcos, Valamint emlékezhet még arra a sebre ami jobb oldalát ékesíti Joe-nak, Amit Trisha nem tudott teljesen meggyógyítani a tiadlani házban. Miután Joe magára kapja az inget, leül Trishával szemben, erõt vesz magán és mesélni kezd:* - Tudod! Nagyon furcsa dolog történt velem tegnap este. Addig te is tudod, hogy vége lett a bulinak, majd elindultam a szobám fele. *Fúj egy nagyot, majd gondolatait összeszedve, kissé darabosan beszélve folytatja* Na hát feljöttem, ledobtam bakancsom és hanyatt dõltem. Tudod ittas voltam de nem ütöttem ki teljesen magam. Ezért emlékszem ennyire a történtekre. Na és miután hanyatt dõltem kezdõdött az egész! Nem tudom, hogy álmodtam e, vagy valóság volt, de nagyon furcsa, az biztos. Elõször azt hittem, hogy álom. Tudod, Minu halálát még a mai napig nem tudtam teljesen kiheverni. *Süti le szemeit, majd folytatja* Olyan volt, mint ha az õ testének közelségét éreztem volna. Nagyon vaslóságos volt. Éreztem testének minden részletét. A melleit, testmelegét, még a légvételeit és szíve dobogását is. Ez után egy nem is tudom milyen érzés fogott el. Gyönyör és fájdalom együttes hatása volt az.* Révded el egy pillanatra* Ezután már nem emlékszem semmire. Reggel volt, én nagyon, de nagyon szarul voltam. Rugtam már be, de ez nem volt ahhoz hasonlatos. Talán akkor éreztem hasonlót, mikor rengeteg sebbõl vérezve az orkok fogságába estem, de az sem volt teljesen ilyen. Nem tudom mi ez, de ha valaki, hát te vagy az ki tud nekem segíteni. *Ekkor félre húzza inge gallérját és a sebet mutatja Trishának* Látod! Ez az izé lett a nyakamon. Reggel még lüktetett a fájdalomtól, de mostanra eltompul a kínzó érzés.