Húsvéti Játék [2006]

[Yvett de Crei]

*Ako igen csak meglepõdik, amikor az ork egy pillanat alatt ismét a hónaalá fogja és magával cipeli a katapultra. Repülnek és repülnek, majd egyszer csak a ketrecben találja magukat. Egy kicsit meglepõdik mily gyorsan is ment mindez. Éppen gondolkodóba esne, hogy hogyan is iktassa ki ezt a nagydarab büdös dögöt, ugyanis erre nem gondolt elõre. Viszont azt, látja, hogy az ork épp a goblinnak esik neki...*
<Épp jó számomra . Míg ez a büdi azzal a kis gennyvával van elfoglalva éppen elegendõ idõm lesz arra, hogy minél több nyulat befaljak. Hihihihihihi>
* Éppen hozzá is fogna, amikor is észreveszi a varázslófélét a ketrec túloldalán, amint éppen bûvös igég hagyják el a száját*
- Na ebbõl nem esel! Háh ilyet én is tudni kéremszíppen... - * azzal õ elkiált egy szót . E szó mélyen a torkábul buggyan elõ, hirtelen ... A varázsló csak annyit vesz észre, hogy nem hallja még a saját szavait sem. Egyáltalán semmit sem hall, mintha megsüketült volna. Így mivel minden hang környezetében blokkolva van, a varázslatát sem tudja befejezni . *
- Ezt nekid, most jól megkaptad! Most varázsolj ha tudsz te csiricsálé! - * és ezzel a mondatával befejezettnek véli a dolgokat és tovább falja a nyulakat.*

[Flamme O'Styg]

Szegény goblin egy ideig meg sem tud szólalni, nemhogymég hányni! Miután az ork, azzal a lassú felfogásával rájön h így nem ér el semmit, enged a szorításon, így Saytos szólni tud.
-Te nagy mamlasz! Nézd már azt a ringyót! Most eszi fel elõlünk azt a sok csokit! Én nem eszek sokat! Kicsi vagyok hozzá! Ha velem vagy több jut neked mintha vele lennél! Aztarohadt ki tudtam mondani!
Vált gyorsan témát, ugyanis valóban végig helyesen mondta ki a szavakat. Aki követi az eseményeket, annak ez olyan volt, mintha elõre betanulta volna. Egy ilyen kis szerencsétlen goblinnak nincs ennyi esze. Bár lehet, beveszi az ork a cselt...

[Tysson-lar]

(Ugrok)

* ugrok megvakarja a fejét.*
- Csoki megeszi ringyó? NEEEEM! CSIKI ENYIMÉ!
* Azzal elengedi a goblint, és a nõ kezét szorítja meg.*
- Nemmegesz vagy kinyír!
* És a nõt vállal hátralöki a goblin mellé. Ugrok hatamas kezeivel a törmelék közt ásni kezd. Minden elõkerülõ csokit úgy fal be, hogy szinte csak cikáznak a kezei. Próbál mindent felzabálni, fogaiba néha aró törmelékek akadnak... elég morbid látványt nyújthat így a pofája az biztos. Ám õ most jelenleg csak az édességgel van elfoglalva.*

[A_Mandragóra]

* Az lehet, hogy a lány gyors, ám Juszuf nem pap, hogy mormognia kötelezõ mikor varázsol. Ígyhát, ha némán is, de befejezi az elkezdett mágiát, miközben az ég besötétül, egy kóbor villám belecsap Igorba (aki ezt nehezményezve felmordul, és bezuhan a még el nem készített lövedékek halmába), és egy rövidke pillanatig irtózatos vihar kerekedik.

Aztán hirtelen mindenki azon kapja magát, hogy nyuszi fülei nõttek, meg bolyhos farkincája.. meg mellei! A lánynak természetesen egy újabb pár.*

- Hogyaretekbe... - ámélkodik el a varázsló, miközben a semmibõl jött vihar elültével saját kezeire bámul, mintha azok hibájából rontotta volna el a mágiát, pedig ehhez kivételesen semmi köze. Ha a nõ nem szól bele, akor msot a ketrecen belül egy nagy halom kupac hamu lenne csupán, õ meg Igorral kjezdené elõlrõl a gyüjtögetést, ám megszemlélve a végeredmény úgy dönt, hogy ez neki így is megfelelõ. Ugyanis a ketrecajtót még mindig csak õ tudja kinyitni...

Amíg azok bent ücsörögnek pedig lesz ideje kitervelni valami mást, mert a katapulta, az bizony már javíthatatlan...*

[Yvett de Crei]

*A lányt kezdi feldühíteni az ork mérhetetlen durvasága. Fõleg akkor, mikor meglátja, hogy válogatás nélkül mindent befal... *
- Hé te bugyutá! Nem tudni kis kibakban, hogy a papírt nem megenni kellene, hanim szípen símítgatni, hogy simucska legyin....így ni - * és azzal megmutatja a kezében bennemaradt utolsó csomagolóanyagon, hogy mit is gondolt...* nah így szípen simogatni, és lásd is ni simu ... Amúgy meg é, ha én nem vónék, akkor te míg mindig csak a ketrec falát düngílnéd! Heh! Egy szaros nyulat sim ennél, ha én nim vónék... legalább csak egyet hagyegyik míg... * és ezzel odafordul a goblinhoz:* - Te kis szaris goblan! Te nyavalyás kis besugi! Hogy a ragya el a kípedet! Csak mer néki nem lehet, hát mássé egyen belüli? Heh? Na adok én nékid! - * és azzal a goblin felé rúg egyet, de mivel õ kisebb és jobban tud mozogni a ketrecben, Ako ismét hanyat vágja magát a lendületének köszönhetõen. Na ekkor éri az ádáz támadás ...*
- Nígy mell? Nígy mell!!!!!?????? Há ménem ezt a kettõt tudtad vóna már rendesen megnöveszteni? Hi? há nem lát szemidre? Mi? Nem látsz, hogy milyen kicsik,,,, erre növeszt nekem nígyet, ahelyet, hogy ezt tette volna naobbá, Hát ez hüe, hát ez vak! De ha nem vak, akko minjá alesz! - * és azzal szörnyû képpel ismét varázslásba kezd. Kezével hadonászik, torkából ismét felhanzik az a mély bajlós hang, de most nem csak egy szót hallat, hanem többet egymás utániban...

[Flamme O'Styg]

-Áztánemjójáth! Mioa fené eztet itt?

Goblinunk szörnyülködve pillant végig a testén. Két pár fül, bojtos farok és még mellek is?? Saytos lány lett?
Ekkor elkezdi kigombolni a nadrágját, mit sem sejtve arról, hogy körülötte mi történik. Leeseik a nadrág és kitekeredik belõle a kiskígyó

[Tysson-lar]

(Ugrok)

* Az ork azonnal abbahagyja a zabálást, amikor az õrült dzsad mágiája hatása kiteljesedik.*
- Mit tesz hülye? Szétrúgom picsája!!! Ugroknak nem kell mell!! Ugrok lenni erõs híííím!! SZétver szemét fej! Goblin! Összefog mi és széver fej! Ringyó te is! Adok csoki ha eltüntet! Adok bõven! De összefok mi három! Kijut hogy? Szétrúg jó?
* Azzal felemeli méretes lábát, és jókorát taszít a ketrecen.. ezzel csak annyit ér el, hogy felborul. De folyttatja tovább.. mindig kevesebb energiával. hiába, fárad a szerencsétlen...*

[Flamme O'Styg]

-Te nagy mahmlasz! Fejeszt eszt abbah! Tehott! Mágjaûzõ, próbált elrontani a záron feszíthhõ varázs! Saytos nyitni ki ügyes kézzel és szétrúgni õrûlt doki nagy segg!

Miután elõadta ötletét kíváncsian figyeli az eseményeket...

[Sion]

*A domb mögül ahol a malom áll egy kisebb csapat közeledik a csetepaté helyszíne felé. Félmeztelen, makulátlan felsõtestüket réz és arany ékszerek díszítik, mandulaszerûen elnyújtott jégkék szemükbõl könyörtelenség sugárzik és az oly régóta várt bosszú beteljesedésének ígérete. Egyikõjük, minden bizonnyal a vezetõjük lehet, a tudósra mutat és egy olyan nyelven intéz hozzá kihívást, amit talán ezelõtt soem hallottak e vidék dombjai, és bár a nyelvet amin beszélt, senki sem értette, mindenki számára nyilvánvaló volt kihez intézte szavait. Ezután megfordultak, és amerrõl jöttek, elindultak a domb mögé, de a vezetõjük még egyszer visszafordult, kezével intve: KÖVESS , majd õ is eltûnt a domb túloldalán...*

-Engeggyé ki oszt segít! Õk gyûlöl mi is! - Szól egy hang a ketrecbõl, ami a jó ideje eltûnt "ficsúrtól" származik.

Sion

[A_Mandragóra]

* Juszufot komoylan elgondolkodtatja egy piallanatra - de tényleg csak egyetlenre - a hirtelen támadt delegáció, nem nem ijed meg tõlük. Ezerszer kínosabb helyzetekben is feltalálta már magát, hát miért pont most ne sikerülne. Bár azért a szívébe ismét csak belemarkol kedves katapultájának elvesztése, amit a saját tulajdon Igorja két kezével épített. Ejj, de szívesen közibük lövetett volna.. És nem feltétlenül a robbanógolyóbisos lövedékekkel.
Ám közben nagyon sóhajtva int egyet a ketrecajtó felé, ami magától kitárul.*

- Menjetek csak. - szól lemondóen, majd szomorkás képpel kedvenc kacatgóleméhez fordul, aki közben megpróbált néhány félbetört gerendát összeilleszteni, varázs-programozott bûntudata miatt. - Gyere Igor, dolgunk van!

- ruuuumppp... - vonná fel szemöldökét a gólem, ha lenne neki, de azért lerakja a fatörmeléket, s követi mesterét.*

* Juszuf nem egy túl messze, hisz közben már egy újabb õrült terven gondolkozik, és haogy szétnész maga körül, minden megvan hozzá, ami csak kellhet. Aprócska félmosoly szökik szája szegletébe.*

- És Igor, ha már ottvagy, hozz csak ide néhány ballisztalövedéket! Nem, nem, abból a másik kupacból, amit még ki sem próbáltunk..

[Yvett de Crei]

*A lány még mindig fel van háborodva a négy mell láttán. Szitokáradatot zúdít a varázslóra, szüntelen csak mondja és mondja a magáét...néha nem is érteni mit is beszél. És akkor meglátja a goblint letolt gatyával...*
- Áááááááááááááá! Én megyek innen el tûlletek minil messzebre! Ez már maga a fertû..... csak jussik ki ebbil a ketrecbil...
*Azzal megpróbálja magát minél vékonyabbra összehúzni és két ketrecpálca között kipréselni testét. Addig-addig préseli magát amíg fájdalmasan veszi észre, hogy most már vissza sem tud bújni - beszorult...*
- Hogy a fene enni meg ezt a ricsot. Ilyene szûkre szabni - heh varázslókám nyissin már utit két mellem bent két mellem kint - ez így nim jó nekim...
*Próbálgatja még, hogy esetlegesen vissza tudjon bújni, de nem megy... végképp beszorul, teljesen. Úgy néz ki mint az egérfogóba került egér: kiszolgáltatott és védtelen...*

[Tysson-lar]

(Ugrok)

* ugrok abbahagyja a vergõdést. Mikor a dzsen tudós kinyitja a ketredet megkönyebbül.*
- Végre! Ugrok lenni szabad! Csoki nem osztoz és kész! ugrok ügyes és ááátver!! HÁHKMKM...
* azzal hóna alá csapja az összes nyulat amit a föld alól dfelrázott, és gyorsan meglódul vele. Övérõl másik kezével leakasztja hajítóbárdját, és azzal fenyegeti az utána közeedõket.*
- Aki megpróbál elvesz, az megdögöl. Ért? Neközelíccs!!

[Yvett de Crei]

*Ako megdöbbenve nézi, hogy az ork elhagyja a ketrecet... annyira el volt foglalva a teste átpréselésével, hogy észre sem vette, hogy a varázsló kinyitotta a ketrec ajtaját. Kínjában még jobban préseli testét a rácsok között és úgy nyöszörög valaki után segítségért*
- Hé te büdi ork! Itt hagysze? Segítssé má, még csokit se kérik, csak segíjjél innen kijutni!
Vagy te te varázsli! légyszi - biztos van olyan varízslatod, amivel engim innin kijuttacc, vagy valamilyen csúszós anyag - hátha...
Kírlek ne haggyatik itt!!!

[Tysson-lar]

(Ugrok)

* ugrok hátra fordul a ringyó sipítozásain.*
- Lebüdiz Ugrok, uhhogy nem segít! Rohadj ottmeg pudvája fanak!
* Azzal mocskos nyelvét kidugja, és úgy fut el az erdõ felé. Bárdját továbbra is fenyegetõen az esetleges támadás elhárítására emeli. Amint a bokrok közé ér, megkezdõdik a nagy falás Annyit eszik, hogy a végén már okádhatnékja lesz a sok édességtõl. Ekkor feláll, és hasát ( a két mellét ) fogva újra az õrült dzsen, és bádogembere felé indul.*
- Rohatt faggya dél! SZétver ugrok ha nem változ vissza! Mell nemkell! Fül letép mer undorító! Szétrúg hülye fejed ha nem! Most és kész!

[Con Larrodan]

Az összesítés folyamatban... eredményhírdetés ma este/éjjel