Haonwell városa

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________


* Különös hónap ez a Dal hava... a Meleg évszak beköszönte ez: a természet megújul, a fák zldellõ rügyeket bontanak. Így van ez rendjén... kemény tél tépáta meg a völgyet. haonwell városa jócskán megsínylette az utóbbi idõket... mondják, hogy a Suttogók kénytelenek voltak egy tejes szekérnyi tiadlani selyemrõl elmondani... hiába: a tengerrõl jött áruk egy része sohasem érte el a roppant város falait... sok nemesúr bosszúságára akadozott az ellátás lxuscikkekben, és elõszeretettel mondogatták: " Amikor nincs meg a kényelem, még egy üve predoci társaságában se az igazi az asszony..." És van is benne némiigazság... kicsattanó öröm fogadta azonban a felmelegedést: a völgy legmagasabb pontjairól hamar leolvadt hósipka, az élõvilág hamarosan megkezdte monoton körforgását ismét. Az erdõk madárcsivittõl hangzottak és úgy tûnt minden zavartalan... egészen addig, ameddig a Városban meg nem kezdõdött Alborne ünnepe. Ilyenkor aztán Gerais nemesurai, Hanó polgárai, és Synn Erian elfei is kiveszik a részük a mulatozásból. Egy egész havi önfeledt mulatozás, ünnepségek sorozata, és hatalmas rendezvények várják ekkortájt az ide vetõdõ utazót. A város látképébõl ki nem maradható híres Kyr Gõzfürdõ is megnyitotta kapuit a szegényebbek elõtt: bárki részesülhetett a fürdõ áldásos, nyugtató hatásában, mindezt teljesen ingyen. Fontos társasági élet sínterévé váltak azonban mindemellett az arénák lelátói is. A hírhedt Sifanne is megnyittta a kapuit, ahogyan az összes városi aréna és cirkusz is... mekezdõdtek a hajtóversenyek, futóversenyek.. versenyek és versenyek... rengeteg vándor, szerencsevadász zarándolok ezidõtájt ide, hogy szerencsét próbáljanak, hátha gazdagok lesznek a rendezvénysorozat végére. Elszegényedett zsoldosok, martalóc katonák, bukott gladiátorok és ki tudja még mlyen népek fordulnak még meg ilyenkor a város falain belül. Hiába.. a hírnév, és az esetleges dicsõség, a vagyon hívó szava rengeteg embert - avagy nem embert- vonzz az õsi falak közé. A szegényebb kerületekben mûköd arénák földeit vér aztatta...a gazdagabbakét kevésbé, mivelhogy az értelmiségibb kultúrközönség az akrobatikus, látványos és kevésbé közönséges elõadásoknak hódol inkább... Mindezek mellett a gyönyörû régi, patinás kyr épületeggyüttesek közt meghúzódó színházakban is felendült az élet. Vándortársulatok rendezkedtek itt be, távoli földekrõl idezarándokolt énekesnõk, Erioni dívák, muzsikusok és mutatványosok... csupa színpompás kavalkád, mindez pedig Alborne dicsõségéért. A komor kyr palota környéke is megelevenedni látszik: az elfek szentélyeiben a télbúcsúztatás... a színpadaikon és ligeteikben a tavasz dicsõítése hangzik. Göynörû elf dalok szállnak az égben könnyeden, miközben a ligetekben csodálatos színi elõadásokkal üdvözlik a megújuló természetet. Lágy trillák... fényûzés, pompa... vaskosabb és kevésbé közönségesebb humor... kényelmes, önfeledt szórakozás és kevésbé kényelmes mulatozás mind egyszerre zaljik a városban. Míg gerais urai hatalmas estélyeken báloznak, adig Hanó egyszerû polgárai utcai vásárokon és játékokon ropják a táncot. Mindenki boldog... azaz majdnem mindenki. Egy embert kivéve... Haonwell hõn szeretett drága hercege ismét beteg. Azt mondják, a régi családi nyavalya bújkál már megint benne... de a komolyabb tudálékoskodók ezt nem hiszik. Ármánykodás és egyebek... de ez megszokott a hercegi család körzetében. Mióta a régi családi pártütés viszálya lezajlott, és az öreg király is elhunyt... rég el kellet volna feejteni a népnek a szomorú eseményeket. De valami okán a köztdatba vésõdtek... most se gondolják másképp. Hírek érkeztek ezüstösen csillogó úri hintókról... a hercegi palotába tartotttak. Egyesek szerint neves nagyurak, távoli földrõl.. a rosszájjúak szerint azonban messzirõl érkezett híres gyógyítók, Ynev szerte ismert vajákosok... bár ki tudja: az átlagember értelemmel se tudja felfogni, kik és miért is fordulnak meg a vár falai közt... Azonban akad még itt aggasztó hír... Wanqor, az Ezüst Pegazuscsikó tuaja, a legismertebb Haonwelli taverna tulaja elõszeretettel hangoztatta: az elfek mindigis megbízhatatlan népség, és az is marad. Midnenki legyintett csak az öreg dohogására, ám az utóbbi napokban különös dolog történt: valami külhoni valami nagyobb bûncselekményt követett el Synn Erian negyedén belül, minek okán az elf bírák elé került a férfi... másnap jött a hír, hogy a tanács elsiklott az ügy felett. Ez még gerais urait is megdöbentette... hiszen az nem lehet, hogy az elfeket is behállózzák az udvart és minden mást behálózó korrupciós ügyek... ám harmadnapra új pletykák láttak napvilágot. Állítólag a tanács ûlését egy hír szakította félbe... nem tudni mi volt az, nem is lényeges, azonban olyan hírtelen kellett elnapolni az ügyet, hogy az elfek megszokott könnyed tempója okán a férfi szabadulni tudott... valami kavarodásról is hablayoltak, de bizonyára fele se igaz enek. Ki hinne néhány habókos bolondnak, meg egy taverna szószátyár tulajának... azonban az eset mégis aggasztó. Nade jóravaló ember inkább mulasson, minthogy ilyeneken akadjon meg a szeme... már alif 4 nap van hátra az ünnepségbõl, aztán megint vissza a hétköznapi robotra... az élet nem áll meg. *

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: Patricia Kromhaar [Yvette]
_____________________________________________________________

* Pat szíve örült, hogy másokat is örülni látott... így legalább nem gondolt az elmúlt napok.. hetek sõt immáron hónapok borzalmaira. Azonban nem osztozhat mindenki a gyászában: mégiscsak jó látni, ahogyan egy egész város... egy nagy közösség így képes mulatni. Odahaza a komor várormok árnyékában... talán így könnyebb mindazt a sok szörnyûséget elfelejteni. Haonwell nagy város.. képtelenség bárkit is megtalálni úgy, hogy az ember ne tudja hol keresse... Pat már akkor rájöttt erre, amikor a város sziluettjeit megpillantotta a macskakövekkel szegett Hercegi Úton... egybõl Kyel hatalmas emplomán akadt meg a szeme... óh, Pyarron isteneinek egy újabb védõbástyája, a hármak leggazdagabbika. Biztosan van az Õ szentélyeibõl is néhány... jó lenne felkeresni õket. De pat ettõl függetlenül jól megjegyezte... amíg nem tudja hogy hol kerese, teljesen fölösleges ebben a kavalkádban kutakodnia. Így döntött úgy, hogy az Ezüst Pagazuscsikóhoz címzett fogadóban kérdezõsködik... nem volt nehéz rátalálni. A gõzfürdõ hatalmas épülete már az elsõ napon megéríintette, így nem lehetett kihagyni az élményt... egy kedves úriemberrel ebszélgetve megtudakolta az elõkelõbb szálláshelyek hollétét, tudván, hogy minõségi információt igazán csak ott kaphat. Így akadt rá erre a tavernára is... nem egy drága hely, de minden a városban megforduló, munkára áhitozó nép felkeresi... ami persze vonzza az információval kereskedõ alakokat. Pat most is valaki hasonlót keresgél szemével a roppant pult mögött. Majdhogynem reggel óta itt ücsörög... majdnem dél felé jár az idõ... a szoba különösen szép hely. Amint regel kivette, Pat egybõl szét is nézett... két helyiségbõl áll: az elsõben kisebb azstalka székkel, mellete nagyobb kandalló. Midnezek mellett szekrényke, és több akasztó fölötte... a másik szobában tollakal kitömött ágy, durvább paplannal, és a tisztálkodásért szolgáló dézsa. Mindemellet több kiegészítõkellék várja a fáradt utazót... éjszakánként 1 ezüst? Hiába nagy összeg az, egy ilyenért igazán megéri... Pat most lenn is ezen gondolkozik... kissé idegesítõ a nagy lárma. Egyre több vendég érkezik, holott a hely már vagy egy órája megtellt... az öreg Wanqor fenyegetõzve, öklét rázva küldi el a lézengõ suhancokat... hisz ez egy komoly hely: üzletek köttetnek, munkaadók és dolgozók dickurálnak... Pat felé is kíváncsian tekintget... végülis fizetget, de a helyet nehogy már foglalja, ha nem muszály... kissé gorombán szólal meg.*
- Hát... hölgyem... akar itt valamit, vagy csak aludni akar itt? Csakmert ücsörögni máshol is lehet... tuggya kell a hely...
* Most már tényleg el kellene kezdeni kérdezõsködni... ne pattogjon az öreg pacák, mert fontos dolog lenne... de ha már így alakult...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: Szitakötõ [Szitakötõ]
_____________________________________________________________

* Alborne! Mûvészetek! Zene, költészet, színjátszás... és nem útolsó sorban az egész Ünnep! nagyjából ezek azok a tényezõk, ami miatt Haonwellben találta a nap a lányt... ha már akad egy kevés zavartalan szabadidõ, és elköltenivaló pénz, végülis miért ne átogatna el az ember Haonwell szertelen ünnepségére? Úgyis mindig mûkedvelõnek vallotta magát... nemhiába kereste fel elsõként a híres Khalidát, Haonwell legszebb színházát... a város monumentalitása lenyûgözõ a légköre pedig egyenest az ember szívébe nyilal... persze nem lehetett kihagyni a Százezer lépcsõk ligeteit sem, és a csodálatos Kyr palotát... igaz, Synn Erian elfei közül egyet muszály volt mintegy patrónusként maga mögött tudnia... és akadtak is jó számmal. Az elfek mûértõ közöségében rajztehetsége értéksnek bizonyult. A gõzfürdõ csodálatos élménye után végre ideje valami jó helyen szállást találni... ha már az ember szabadidejében jön ide, adja meg a módját neki: az Ezüst Pegazuscsikó egy kítûnõ taverna... azt mondják árban és szolgáltatásaiban is egész jó, és sok érdekes fazon megfordul arrafelé. AKár még kalandozók is... azonban eddig úgy tényleg érdekes embert nemigen látott itt lenn. Azonban az a hallgatag nõ a pultnál... érdkeses... így egész jó skicc készülhetne belõle... hm... annyira nem is rosz ötlet. A zsibongó tömeg hamarosan szétoszlik, csak a fontosabb dolgukat itt végzõk maradnak benn, alig 20-30-an. A fogadós valami keresetlen gorombaságot mondhatott a ánynak... pff ezt már Szita megszokta tõle. nem mintha örüln neki, vagy hagynia kellene de... most nem ezen kell agyalni... vajon mit várhat az a nõ? Olyan szomorkásnak tûnik.. pedig a többi ember milyen vidám... na ennek érdemes lesz utánajárni...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: Avarath [Deval Bereth]
_____________________________________________________________

* Hm... úgy hírlik ez az Eüst Pegaziscsikó jó hely. Nem mintha eddig látott volna életében ennél jobbat. Több hónapnyi fáradtságos utazás után végre itt Haonwellben! És még pont idõben...Avarath tehetségével az ember biztosan elsõ lehetne azokon a versenyeken... dehát megfelelõ támogatás nélkül az ember nem képes elindulni... node sebaj. Úgy hírlik, az ilyen tavernákban az ember könnyedén talál munkát. Csak egy jó felhajtó kell... nade milyen is egy felhajtó? Lehet hogy az a csuklyás ürge a sarokban? Vagy az a széles vállú pacák, aki az ételébe temeti a fejét? Vagy az a vastagnyakú kopasz, aki azzal a nyurgával beszélget ott a fal mellett? Ki tudja... hm... hölgyek is vannak lenn úgy látszik. Egyik ott a pultnál a másik meg az egyik asztalnál szemlélõdik... heh különös egy népség a haonwelli annyi szent. Minek ekkora patáriát csapni, cakmer tavasz van? Odahaza is vanak ám mulatságok de ekkora... a tömeg amúgy se vonzza Avarathot... egyel több ok, hogy vége legyen ennek a mizériának. Dehát addigis várakozzunk... bár... éppenhogy kezdene felállni, az ajtón egy magas, kopaszodó férfi lép be. Kimunkált testén mellvért csillog, övén kard lóg alá. Mögötte valami délies... valamilyen fura szerzet... majdnem olyan, mint amilyet a minap valami arénába látott Avarath. Mert ugyebár azért az arénák mulatságából nem szabad kimaradni... a vaskos nyakú férfi egy asztalhoz ül le a mögötte érkezõ délivel. Fennhangon, rekedten szólal meg.*
- Hé Wanqor... egy kört mindenkinek abból a jó ereni árpasörbõl! Ma is melót hozok... akit érdekel ide körém, akit nem, húzzon innen kifelé...
* Pár férfi fel is áll... majd távozik a helyiségbõl. NAde minek? Azért mert egy ilyen pacák azt monda? És ekkor túûnik fel a hercegi címer a férfi melvérjén... munkát mondott? Befolyásosnak biztosan az, már a címer önmagában ezt jelenti... a hangnem a másik. Talán érdemes lenne megtudakolni a dolgokat...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: Maldar Yffil [Anathor]
_____________________________________________________________

* Ó igen... a Város. Már többször akadt itt maldarnak dolga. Minden évben megdobogtatja szívét a mulattság... ezért aztán érdemes idezarándokolni. Nem érdekli, mit modnanak mások: hiába élte már át többtízszer az ünnepséget, mindig talál valami újabbatt, szebbet a réginél... azonban így a vége felé közeledve tûnik csak fel, milyen vékony is lett a pénztárca hírtelen. Ellana oltarain, az Arénamesterek kezeiben hányatnak most ezek az érmécskék... de ki bánja? Hiszen két hétnyi nfelett szórakozás már igazán megéri. Azonban hamarosan vége, gondolni kell a jövõre is... a szokott helyén, Wanqor fogadójában, az Ezüst Pegazuscsikóban ücsörög megint. A régi cimborák is feltûnnek néa erefelé, meghát van néhány ismers felhajtó is és ki tudja... talán az ismerettségek révén még jól is jön ki... ennek reményében ücsörög most a férfi a fogadó alsó szintjén, a fal mellett... fúh... ki ez a hatalmas ember? Hercegi címer? hercegi talpas? Áh... azoknak az öltözéke nem ilyen.. lehe, hogy el egutóbbi Zászlóháborúban meghonosodott zsoldoskatonák egyike... az ilyen alakok jó munkákat hoznak magukkal... amikor egy kört hozat, a fogadós nagy serényen el is kezdi csapolni a sört... a nagyhangú férfi eközben komorabban széttekint maga körül... talán meg kellene nézni, mirõl is van szó... még az is lehet, hogy Maldarnak való...*

// bocsi mindenkitõl, mára ennyit tudok termelni... majd holnap folytatom, ill. befejezem a bemesélést!...//

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Az elmúlt napok vidámsága kissé feloldotta feszültségét és enyhítette szomorúságát. De feledni nem tud - és nem is akar. Viszont az élet megy tovább, és neki feladata van ... méghozzá elég kemény feladata. Az órák hossza alatti ücsörgés közben nem gondolkodott sok mindenen - inkább a múltban járkált emlékei közt. Révedésébõl az egyre csak gyûlõ tömeg zaja zökkentette ki.*
<Ha itt nem lelek megfelelõ információra, akkor sehol... Ez a tömeg ami itt van - biztosan akad megfelelõ informátor köztük... Nem volt rossz ötlet ide jönni, hála annak a kedves úrnak a gõzfürdõben. Bár egy kissé sok az ára, de megéri ez a kiszolgálás!>
*Idáig jutott el gondolatban amikor is a fogadós kissé gorombán hozzászólt. Kissé csodálkozva hallgatja szavait - talán rontom az üzletét - fut át az agyán. Egy halvány mosolyt varázsol arcára és így válaszol a fogadósnak:*
- Ha már ilyen kedvesen megkérdezte... talán elõször is adhatna valamilyen édesebb vörösbort - egy pohárkányi elég. Tudja nem rég óta vagyok a városban - és hát elkellne valami munka... Nem szívesen hagynám itt ezt a helyet: szép, tiszta, rendezett, kedves a kiszolgálás, kedvesek az emberek.... és ezt valamibõl fizetni is kellne. Ha nincs munka, nincs pénz, és ha nincs pénz, akkor muszáj lennék elmenni innen - pedig tartósan szeretnék maradni a városban, ami magának is csak jót tenne! - *utolsó szavainál egyet kacsint a fogadós felé és mosolyát még szélesebbre húzza. Türelmesen, pajkos kedvességgel várja válaszát és nyíltan belenéz a fogadós szemébe, jó mélyen.*

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Ahogy üldögél a fogadóban, ismét eszébejutnak a gyerekkori emlékek, az a nyüzsgés, ami ilyenkor idevonzza a különféle szerzeteket, a jó kis mulatságok, melyeknek köszönhetõen az ember el tudja felejteni gondjait és végre lazíthat gátlásain. Maldar szereti az évnek ezt az idõszakát, mindig jókedvre tudja deríti. Kivétel nélkül.*
<...haj Istenem, hogy repül az idõ! Mégis mintha tegnap lett volna, mikor elõször jártam a Város utcáit...>
*Néha aztán megszakítja gondolatmenetét, hogy a jó öreg Wanqor lányával flörtöljön, de próbálkozásai eredményeként egy jókora pofonnal lesz gazdagabb.*
<...jól megerõsödött, biztos sokat gyakorolja...> -*és egy jó széles vigyor tûnik fel az arcán, mire mindeketten elnevetik magukat.
Tovább folytatják az érdeklõdõ beszélgetést egymás hogylétérõl, majd arra lesz figyelmes, hogy egy díszes öltözékû hatalmas ember lépi át a fogadó küszöbét, és munkát kínál.*
<...hmmm...ezt érdemes lesz meghallgatnom, úgyis kiürült a kassza, meg hátha valami izgalmas meló...Ki lehet ez az alak?...>
*Azzal feláll helyérõl, és magabiztos léptekkel odabaktat a férfi asztalához, majd leül vele szembe. Ekkor tûnik fel neki a hercegi címer, ezért szó nélkül várja, hogy belekezdjen mondókájába.*

[Navaratna]

(Szitakötõ)

*Szitakötõ arca a durva szóra megrándult. Ehhez nem hogy nem volt hozzászokva, de nem is szerette. Túltette magát rajta, mert hát amilyen sétát zárt ma is, igazán elviselhet ennyi kellemetlenséget! Elõször volt fürdõben. Eleinte idegenkedett, hogy egyedül, nõi kísérõ nélkül próbálja ki, de hamar feloldódott a melegben, és megfogadta, ahányszor lesz lehetõsége fürdõbe menni, élni fog vele! Ami pedig a város nevezetességeit és szórakozási lehetõségeit illeti...! Most is zsibongott a feje. Olyan mosollyal sétált néha, hogy joggal hihették volna, abban valami szernek is van ügye! Pedig nem, mert akkor nem nagyon tud rajzolni. Vagyis tud, de azok olyanok is... Apropó, rajzok. Papírosának fele tele lett. Hol az elf negyed lakosait örökítette meg -ennyi furcsa hegyesfülût egy rakáson nem látott még- hol a hozzá hasonló, távolibb vidékek idegenjeit, ruhástul. mert anélkül érdekes lett volna. Bár álmáról, hogy egyszer aktot szeretne készíteni, nem tett le. Csak az józanul nem fog menni. A szemérem nagy gát...
Megrázta kicsit fejét, eleget elemezgette az eddigieket. Kinyújtotta nyakát, vajon milyen munkáról esik szó. Megbízója nélkül nem vállalhat el semmit, vagy hát ki tudja, erre még nem volt precedens. Szórakozottan piszkálta nyakában a gyöngyöket, fõleg, amikor látta, a nagyhangú tisztforma nem egyedül érkezett.
Mivel elõtte az egyedül ülõ nõt figyelte, aki szintén a pultnál volt, fél füllel még hallotta, munka után érdeklõdik. Bár nem az õ ügye volt, nyugodtan odaszólt:*

-Kisasszony, a munka épp most érkezett-s kisujjával a címeres férfira mutatott.
*Jobb híján akcentusos pyarroniját használta, mert mintha azt gyakrabban megértették volna, mint az õ nyögvenyelõs ervét*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: a jelenlévõk
_____________________________________________________________

* A hatalmas hercegi gárdista széttárt kézzel harsogva beszél.*
- Senki többet? Aki érez valami vért a pucájában az jöjjön ide... Wanqor... ha tudsz valakit aki munkát keres azt tereld ide. Meglátjuk használható-e...
* A mogorva öreg fogadós a férfi felé mutat, miközben pat-ra néz.*
- Ha munkát keres ám ott van Tekk'rje kapitány... jó hírében álló zsoldosvezér, jól fizet...
* Több alak is megmocan a fogadó végében, a férfi asztala felé igyekezve...*
//... Bocsánat a másik két kimaradt JK-nak, õket estefele tudom bemesélni, mert most mennem kell...sry ...//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: Alauron [Alauron]
_____________________________________________________________

* Hm... Haonwell városa. Nem mondhatná az ember, hogy nem akad a számára való elfoglaltság... hiszen itt mindenki megtalálhatja önmagát. Az ügyeskezûek mutatványt, a mûvészlelkûek mûalkotást, az erõsek, bátrak harot... és az elmében járatosak könyvet. Valahogy így volt ez Alauronnal is. A Szövetség egyik legnagyobb könyvtára itt, a Városban található... ennél talán csak a régi, enrawellbõl származó erigowi nagykönyvtár tudástára nagyobb. A régi idõkbõl származó Kyr palota, és a Gõzfürdõ közelében lévõ Nagykönyvtár a két leggazdagabb hely, ahol az ideutazó meríthet Ynev bámulatosan sokszínû tudásanyagából. Egy olyan valaki, aki járatos az elme hatalmában, szinte már-már kötelességének érzi, hogy ellátogasson ilyn helyre... ám ép testben ép lélek, tartja a mondás: a Gõzfürdõ csodálatos élménye, és a számtalan fizikai verseny se hagyható ki, hamár az ember Alborne ünnepén látogat el a városba. A természetben az embernek nem kell aggódnia az anygiak miatt... igazán furcsa lehet a társadalomba visszakerülve szembesülni a pénz fontosságával. Elsõ lecke Alauron számára az új világban: dolog nélkül, tétlenül, célok nélkül nem ehet talpon maradni. Meg lehet próbálkozni Garais uraival is... ám félõ, hogy a magafajtákat nem látják ott szívesen, lévén hogy a szükséges oklevelek nélkül tilos a bejárás. Ellenben Synn Erian negyedében szívesen látják Alauront... A Kyr palota megcsodálásakkor is történt egy különös dolog: egy "testvér" lépkedett elõ, és Narmiraen szent helyére vezette az ifjú félelfet... bámulatos, hogy megérzik az õsi vér jelenlétét... mintha valami harmadik szeme lenne minden elfnek és félelfnek ilyen dolgokra... azóta Alauron Synn Erianban ténykedik. Igyekszik kivenni részét a mulatozásból... a híres íjászversenyeket sem volt szabad kihagyni. Azonban... valami történt. Még elfek közt se lehet tudni micsoda, a tanács elzárkózott... valami nagy baj lehetett, de nem tudni mi az. Hamarosan a tanács két küldöttje hagyta el a negyede. Ami önmagában is ritka igazából az az, hogy egy embet kerestek fel. Majd több külhonból jött testvért is. Köztük Lauront is. Azt mondták, hogy a Nép érdekei kell képviselni bármi is legyen, igazán akkor bíznak meg az emberben, ha egy testvér is vele tart... Alauron lekötelezettségbõl is úgy vélte, hogy illik segítséget nyújtani testvérei felé... Amint Alauron belement, a tanács egy tagja bõvebben beavatta: Tekk'rje zsoldosvezér, a herceg embere megbizatást kapott, melyben az elfek is érdekeltek. Muszály lesz hozzájárulni a munkához, azonban Hanó polgárai - akikkel így is elég rosz a viszony- pártütéssel cádolná meg a tanácsot, ha egy Synn erianit küldenének... a tanácstag szomorúan mosolyogva közölte, hgy pontos flvilágosítást még nem adhat, de az Ezüst Pegazuscsikó fogadóban, másnap reggel, dél felé tekk'rje embereket gyûjt a feladatra. Kalandozókat... úgy mondják. Kítûnõ fegyverforgatók, a nagy részük megbízható és hatékony: bölcs választás ilyenekre építeni, mintsem hercegi gárdistákra... így Alauron idegesen nyit be a fogadóba... vajon milyen ügyrõl lehet szó, hogy ilyen bizalmasan kezelik? Amint körültekint, a nagydarab, hercegi címeres férfit egybõl kiszúrja a terem közepén... amaz nagy hangal fordul feléje.*
- Megjött a Tanács küldötte is. - hátul sugdolózás, kisebb moraly... nem mindennapi doog, annyi szent- Ülj le hegyesfülû... halgasd amit mondanom kell, mert csak egyszer mondom...
* A nagytermetû férfi széttekint a társaságon, majd belekezd.*
- Hm... õ itt melletem Morik Grhnem. Az Ifini aréna ünnepelt hõse, - legyintés a férfi résérõl- majd a Sifanne sztárja. nem akármilyen feladatra vállalkozunk. Aki fogást talál rajta így vagy úgy, akár elméjével akár erejével, ügyességével gyorsaságával, az a bizalmi körön belülre lép. Akinek itt szál inába a bátorsága, az elhúzhat...
* A férfi könnyeden legyint kifelé... mindezt jól hallhatóan mondja, hogy a terem végében ülõk is figyeljenek rá.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: Jeffete Fortom [Ralog]
_____________________________________________________________

* Nagyon nehéz egy embert egész nap figyelni. Emberfeletti feladat sokáig figyelemmel tartani... még nagyobb feladat ey közösséget figyelni, és annál is nagyobb több idõn keresztül. Hacsak nem segítenek az égiek, szinte lehetetlen... ém Jeffete feladatának jellegét tekintve megadatott a képesség, hogy mindezt megtegye. Más azt hinné könnyed feladat: egész nap lézengni a városban, híreket allgatni, információkkal kereskedni... azonban nem látják mekkora szervezés, embertpróbáló állóképesség és ürelem kel mindehhez. De a munkának megvan a gyümölcse: még a Suttogók egyik anyagraktára is odalett, hála a kítûnõ munkának. Azonban nincs megállás: még csak ezután jön Alborne ünnepe. Akkor aztán felbolydul az egész város. Szó szerint felbolydul, és ezt kihasználva az alvilági élet is megelevenedik: az ünnepség alatt nagy összegek cserélnek gazdát, sok addig megbúvó szervezet kezdi el bontogatni a szárnyait... és ez különösen sok felügyelõt kell, hogy vonzzon. De mind közül a legfurcsább a közelmút egyik eseménye... az elf tanács körül zajló furcsa dolgok. Valahogy tekk'rje is benne van... már volt Jeffete-nek vele dolga. Becsületes, hercegéhez hû ember, és még nem is buta, csak vaskalapos, és merev... mivel jeffete már korábbról ismeri a férfit, rá hárul a feladat, hogy kivizsgálja mi köze a tanácshoz... miért keresték fel az elfek, miér bízta meg valamivel a herceg, miért zajlik ez a kis felbolydulás az udvar tájékán. Az Ezüst Pegazuscsikó hátulsó részében, egy pohár bor mellett ücsörögve egészen nyugodtnak tûnik most a zsoldosvezér. nagy hangja és heves vérmérséklete néha igencsak elragadtatja de most biztosan õ is nyugtalan... kalandorok, harcosok és... hm... mások. A nõ a pultnál, a másik az asztalnál és néhány férfi távolabb... azok nem tûnnek se fegyverforgatónak, vagy ha azok is, többnek tûnnek... a mozgásuk, taglejtéseik... ránézésre származásuk, stílusuk és ezernyi apróbb mozgásuk... mind-mind valami különlegesre utal. Hm... le lehetne fogadni, tekk'rje ezeket fogja beválogatni. talán közelebb kellene hozzá menni. Egy régebbi ismerõst biztosan szívesen alkalmazná... és így meg is lehetne tudni, mi az amit kiszabott rá a herceg....*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*A fogadós "vizsgálatát" egy nõi hang szakítja félbe... <'kisasszony?' de rég hallottam már ezt a megszólítást - és milyen furcsa egy nõ szájából.... na ezt megnézem magamnak...> Azzal hátra fordul és szemügyre veszi a megszólítóját... hüvelykujját felfelé tartván kacsint egyet a nõ felé, majd kissé oldalra fordítva a fejét a címeres fazont veszi szemügyre - hisz elvileg õ tud valamilyen munkát... A fogadós válasza ismét arra készteti, hogy visszaforduljon hozzá. <Na órák óta itt ülök nem csinálok semmit, most meg össze-vissza kapkodom a fejem... na ezt a melót meghallgatom, ha a kocsmáros ily bizton állítja, akkor komoly lehet.... sõt, már ketten is állítják...> A székén megfordulván jobban szemügyre veszi a hercegi címeres fazont és kíséretét. Végigfut az agyán, hogy eléggé komoly lehet a meló, ha a herceg megbízottja hajtja fel az egyéneket...na de hogy ennyire titkos legyen, hogy éppen kalandozókat, zsoldosokat... Végül is neki mindegy, csak fizessenek. Amikor a férfi távozásra szólítja fel a bátortalanokat, õ szépen nyugisan ücsörög tovább a székén. Várja a további fejleményeket

//Karakterkinézet:
Kissé magas, de igencsak vékony testalkatú nõ - bár ennek ellenére mindene megvan, ami egy nõnek kell. Talán a húszas évei vége felé járhat korban. Beige szõke haja kis fonatokba van rendezve, élénk zöld szeme kíváncsian, mégis határozottan csillan meg, kissé telt ajka rózsaszínben játszik, szeplõtlen arc, kissé fitos orr - az összkép egy igen szemrevaló teremtést ad.
Az az ember, aki tovább idõzik a megfigyelésével észreveheti, hogy apró fonatai alatt kissé hegyes fülek bújnak meg...
Öltözékére az egyszerûség jellemzõ: világosszürke 3/4-es ujjú térd alá érõ, szolid dekoltázsú egész ruhát visel - nem szûk, de nem is bõ alj résszel. Derekán egy igen széles öv látható, melyrõl most is egy kardhüvely lóg - a hozzáértõ szemeknek egy rövidkardot sejtet. Lábán egy egyszerû fekete gyaloglócsizmát visel. Semmi cicoma, semmi ékszer - mintha egy egyszerû földi parasztlány lenne...//

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Maldar türelmesen várakozik az asztalnál, ám legbelül mégis furdallja a kíváncsiság és gondolkozik. Szinte hallani lehet ahogy az agytekervények forognak, de õ észre sem veszi saját magát hogy elbambult. Akkor tudatosul benne mindez, amikor valahonnan hátulról valami küldöttet emlegetnek, aki épp most érkezett meg. Megrázza egy kicsit a fejét, majd jól szemügyre veszi a férfit. Miután "átvizsgálta", tekintete továbbsiklik a többi jelenlévõre. Lassan és kömönfontan néz szét. Csak ekkor akad meg pillantása a két szemrevaló nõn, akiket eddig nem vett észre vagy csak elhanyagolta õket. Miután végzett, ismét gondolataiba merül.*
<...kalandozók...miért pont kalandozók kellenének a hercegnek?...furcsa ez az egész, de a végén még valami jó is kisülhet belõle...>

//Ha megkértnélek titeket, leírnátok hogyan néznek ki a karaktereitek? Elõre is kösz. Amúgy ez enyém:
Sötétzöld csuklya takarja az arcát, amihez jön egy szintén zöld utazóköpeny. A köpeny alatt egy barna gombos felsõ látható és egy az út porait viselõ sötétes nadrág, hozzá egy megviselt csizma. Fegyverként egy hosszúkardtokot figgyelhettek meg és egy hárítótõrt az övé mögé helyezve. //

[Navaratna]

(Szitakötõ)

//Óhajod parancs, épp idõszerû volt a megjelenésleírás //

<Örömmel látom, nem csak én vagyok itt girnyó. No jó, helyesebben sudár-vékony, de ez azért jó. Nem hiszem el...Ez a város tele van hegyesfülûekkel. Ami nem rossz, csak szokni kell a látásukat. Ez a férfi is, aki úgy bámul a tisztre, mint aki az égbõl pottyant, és ez az eleven nõ is közéjük tartozik. Bár...a jellegek annyira nem kifejezettek...Hátrább a mûvészi agarakkal, nem ennek van itt az ideje!>

*A felmutatott ujjra visszamosolyog, õ sem ment el, bár folyton azon gondolkodott, mi van, ha ez tényleg beleegyezést jelent és ezzel megszegi a szabályzatát? Ugyan, pihenõn van. Legfeljebb arra fog hivatkozni, neki ez a pihenõ és ha kell, a részét leadja.
A hercegi kíséretet kissé nagyképûnek tartotta, de ez érthetõ...*

//Karakterem összekulcsolt bokával ül, szürke köpenye vállain hátravetve, holmija, ami egy hátizsákból és egy elcsomagolt rovidíjból állt, mellette voltak lepakolva. Termetre átlagos, testalkatra vékony, de kivehetõ volt, nem az a vékony, amit az elsõ szél felkap és viszi a hátán, bár emiatt kis keblekkel bírhat csupán. Bõre kreolbarna, szemei sötétbarnán cikáznak a tiszten és kíséretén, haja gondosan fésült szõke apródfrizurás. Kék inget visel, azon bõr elõl fûzös hosszított mellényt, derekán okkersárga sál, azon öv fegyverekkel (tõr, rapír), szürke nadrág és barna csizma zárta a sort. Szemei feketével ki vannak húzva, ajkai pedig okkersárga színben virítanak. Nyakában gyöngyökbõl többsoros lánc pihen, jobb fülében kis fülbevaló lóg, valami állatot ábrázol. Arcra akár átlagos is lehetne, ha bõrszíne és festettsége nem javítana ezen. Orra inkább pisze, de még ez sem tudja ellensúlyozni nagy szemeit (nem gülü!) s azt, hogy õ sem most lépett húszas évei elejébe, inkább a vége felé tart.//

[Deval Bereth]

<Hmmm... érdekes ez a nagy felhajtás. Minek a hercegnek ilyen jött-menteket felvennie mikor ott vannak erre az õ emberei? Na de mindegy, az a lényeg, hogy keresnek embereket, én pedig nos... lássuk be rég mozogtam és fel is szedtem egy kis fölösleget >
*Avarath szép lassan oda megy ehez a fontoskodó emberhez jelezve, hogy érdekli a dolog....*
<De sok érdekes ember van, például az az ember ott abban a csuklyában, vagy az a két hölgy szegény milyen szomorú az egyik, meg az az ember aki szemmel láthatóan vizsgálja a társaságot. Hmm... ez az egész érdekes lesz annyi szent>

//Leírása: Kifejezetten magas és láthatóan ereje is van de mégis inkább emlékezteti az embert egy jámbor medvére, mint valami nagy gladiátorra, sötétbarna szeme, barna válig érõ kócos haja, borosdája és fehér bõre még inkább kelti ezt az érzést. Ruházata fekete bõr mellénybõl, alatta fehér ing, két kezés bõr alkarvédõbõl, barna nádrágból, bõr csizmából, méregzöld csuklyás köpenyegbõl és egy arany nyakláncból áll. Fegyverzete egy hosszú másfél kezes kardból áll, egy vadász késbõl és kivehetõ két db fa nyél ami még látszik, de hogy mit takar azt csak sejteni lehet.//