Haonwell városa

[Deval Bereth]

(Avarath)

*A nagy zsibongásra Avarath is felkell, majd pedig mikor egy kicsit jobban magáhoztért nekiáll szép komótosan felvenni a ruháit, megrázza a fejét, hogy valamilyen formát felvegyen a haja végül megnézi magát az ablakban ahol visszatükröződik az arca.
-Hmmpf. Néztem már ki jobban is.

*Végül kimegy a szobából és lecammog a lépcsőn, Wanqortól pedig megrendeli reggelijét.*
-Jó reggelt! Hmm... Jó illata van, kérhetek belőle egy kicsit?
*Mikor megkapja reggelijét leül egy asztalhoz és neki áll a falatozásnak.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

~Az Atya előtte állt - hófehér ruhája vöröslött a testéből kibuggyanó vértől. Üveges tekintettel nézett a lányra, hangja síron túli volt, s ijesztő.
-Nem erre taníttattalak - ne élj vissza hatalmaddal amit kaptál az Istenünktől. Ne hozz szégyent a fejedre, s ezáltal a családra - mert elfordul majd mindenki tőlled.
Mozdulatlanul kezdett távolodni a lánytól, s üres tekintete dárdaként döfött a lány szívébe. Egy vakító villanás kíséretében eltűnt a látóhatár mentén... A szemet bántó fényesség, lassan homályba tért át. Árnyak suhantak körös-körül a lányon - néha meg-megérintve testét-lelkét, hogy a hideg is kirázza. Ismerős arcok bukkantak fel, kiket már régóta nem látott. Rávetettek egy pillantást, s elfordultak tőlle - mintha már arra sem méltatnák, hogy ránézzenek. Aztán a homály egyre csak sötétült, és sötétült. A lány riadtan szaladt előre - messze, nagyon messze látott egy kis gyertyafényt pislákolni - de hiába futott teljes erejéből, csak nem érte el az óvó fényességet. Lelkébe belemart a félelem, a rettegés...most jött el az ideje, s őt is magával ragadja a sötétség. A fáradságtól összeesett, levegőért kapkodott. Árnyakat látott maga körül, s hallotta gúnyos kacagásukat - aztán síri csend honolt a "tájra". Érezte valaki eljött érte, akitől még a sötétség árnyai is rettegtek, s eltűntek...Szeme előtt felsejlett egy arc körvonala homályosan.
-Én megvédelek - szólt hozzá Maldar...~

*Pat hirtelen ugortt fel a földől. Teste remegett, haja izzadtan tapadt fejéhez. Testéről apró gyönygyként gördültek le az izzadságcseppek. Félelemtől elgyötört arccal nézte a törölközőjét, melyben elaludt - biztosan a rémes álom közben oldódhatott meg, s csúszott le róla. Szétnézett a szobában - nem látta Szitakötőt* - <Biztosan már lement, bár a ruhája itt van még....de akkor hol van?...
Ez meg mi a fészkes fene volt...ez az álom ... mi akart ez lenni?>
*Zavartan nézett még mindig maga elé. Lassan felvette ruháit, hátijából elővette a kistükrét és belenézett. Szörnyű kép fogadta. Beesett arc, táskás szemek, fáradság, és félelem tükröződött szemeiben. Apró hajfonatait két kezével összefogta, majd vissza is engedte... Sóhajtott, ezeket a tüneteket nem tudja eltüntetni magáról, hacsak jó hideg vízben meg nem mossa arcát. Ezzel elhatározásra jutott. Elindul, s kerít magának egy lavórt. Az ajtót gondosan bezárta maga mögött, úgy véli Szitával úgyis fog találkozni. Lemegy az ivórészbe, s ott meglátja a nőt egyszál vékony hálóingben. Megütközik rajta...- pedig tegnap még annyira szemérmes volt... Odalép hozzá, s egy mosollyal próbálja leplezni karikás szemeit.*
- Jó reggelt! Itt van a szoba kulcsa, ha úgy gondolod felöltöznél...én már majd csak a cuccomért fogok felmenni, úgyhogy maradhat nállad.
*Azzal átnyújtja a kulcsot Szitának. Még a mosakodásról is elfeledkezett, hogy így látta a lányt. Gondolatai lassan visszakanyarodnak az álmához. Tényleg kezdi úgy érezni, hogy túllőt tegnap a célon...máskülönben az elhunyt szerettei nem jelentek volna meg, s nem fordultak volna el tőlle. Gondolataiba annyira belemerül, hogy odalent senkit nem vesz észre...*

//Szita! A szobában ez a kép fogad: az ágyon van Pat hátija. Egy tükör az ágyon. A hátizsákból egy ruhába csavart hosszú valami lóg ki - innen nem lehet megállapítani mi az. Egyébként a háti nyitva van. A törölköző a földön hever még mindig - egyszóval rendetlenség van...//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* Wanqor készségesen kiszolgál mindenkit, a tőle megszokott halk morgással... de hisz hiába, az ilyen öreg csatalovak életük vége felé mogorvábbak lesznek... azonban miután mindenki pár falatot tudhat a bendőjében, ez már nem is számít... a fiom sült hús és az omlett kárpótolja az öreg fogadós marcona viselkedését. Tekk'rje is ekkor bukkan fel. Nyomában a dzsad gladiátorral masírozik be széles mosollyal az arcán...*
- Jó reggelt Wanqor... * A férfi bicelnése után megkeresi szemével a társaságot, mejd egyenként az emberekre mutatva jelöli ki őket.* No kapjátok össze magatokat, hamarosan indulunk. A lovak az istállóban, éppen most nyergelik fel őket. Nem kell semmit elkapkodni, azonban minél hamarabb útra kell kelnünk. Egy órát kap a társaság...
* Arbor ekkor lép be a fogadóba... a nagytermetű férfi pedig biccentve neki leül egy üres asztalhoz jobbkezével, és egy kiadós reggelit rendel...*

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Nem sokat aludt az este, az utolsó egy órát már az ágyon felülve töltötte. Mielőtt nekiveselkedett és felöltözött, beletúrt kócos hajába, majd anélkül hogy keresett volna valami tükör féleséget leindult a fogadóba, hogy teletömje bendőjét. Próbál minél gyorsabb lenni, mert nem igazán szeretne utolsónak lemenni, meg furcsán érezné magát ha Pat már lent lenne, nem igazán tudna mit mondani neki. Felkapja minden motyóját és sietős léptekkel csörtet lefelé. Aztán hirtelen meglátja Pat-ot az ivórésznél, lelassít, és tekintetét próbálja elfordítani, de nem sok sikerrel. Nagyon idiótának érzi magát, (valószínűleg úgy is néz ki), és magában szitkozódik is egyet. Vár egy fél percet, majd vesz egy nagy levegőt és félhalkan egy kis félénkséggel átitatva odamondja a nőknek:*
- Jó reggelt!
*Megvárja, hogy a nő megforduljon és szembenézzen vele.*
- Pat, izé....őőőő...csak annyit akarok mondani hogy....izé...sajnálom hogy megbántottalak tegnap....nem akartam...
*Lesüti a fejét, és mivel fél a nő válaszától minél gyorsabban továbbáll. A többieknek is köszön egy "Jó reggelt!"-tel, és lehuppan Avarath mellé. Tényleg úgy ül le, mint aki már hetek óta nem pihent, látszik az arcán is hogy gondterhelt. Miután visszatér belé az élet ez után a bocsánatkérés után, felemeli a fejét, és Avarath szemébe néz.*
- Sajnálom, hogy csak úgy otthagytalak titeket...Nem akartam illetlen lenni...
*Ismét elszégyelli magát és reméli hogy a cimborája nem küldi el. Ha nem, akkor egy gyenge mosolyt megereszt felé, és rendel Wanqortól reggelit. Ha igen, feláll, keres egy üres asztalt, lerakja a motyóját és az íját, majd int Wanqornak hogy szeretne megreggelizni, és egyedül, bánatosan fogyasztja el az ételt.*

[Navaratna]

(Szitakötő)

A hangra, hogy ha úgy gondolja, fel kéne öltözni, balsejtelemmel tekintett magára. Aztán rekedten felsikoltott és kikapva Pat kezéből a kulcsot elviharzik, ha ezzel nekimegy a lefelé ballagó Maldarnak, akkor is.
-Mea culpa, mea culpa, Santa Benedicta!-hadarja futtában
<A szentségit! Annyira nem tértem magamhoz, hogy még a köpenyem se kanyarítottam magamra? Ó, mint valami elhasznált cafka a bordélyban, azok tesznek ilyesmit! vagy mit tudom én, sosem voltam bordélyban!>
Odafenn becsapta az ajtót, adott magának egy pofont, majd kifújta magát. idegesen kereste meg ruháit, szépen felvette őket, s észrevéve a kupiban a kistükröt, örömteli sikkantást hallat. Azonnal birtokba veszi, megfésülködik, és kifesti magát. Ezután a tükröt Pat hátizsákjára teszi, érdeklődve nézi holmiját, de egy ujjal sem nyúl hozzá, kívéve hogy felvette a földről a törülközőt és az ágyra rakta.
<Hogy megyek én így le újra? Könnyen. A lábamon. Más is most kelhetett, csak nem keltettem akkora feltűnést. Nem vagyok egy szívdöglesztő jelenség, úgyhogy akár meg is úszom észrevétlenségemet egy hirtelen távozott meneküléssel...Lent sem volt a zsoldosvezér, igencsak félálomban lehettem és annak néztem valakit. Csodás. Semmi gond, úgy teszek, mintha semmi szokatlan nem történt volna. Aki meg szóvá tesz valamit a ruházkodásommal kapcsolatban, az egy tapintatlan kujon.>
Mindeme gondolatok közben szépen bepakolt, hogy teljes felszereléssel mehessen le reggelizni. Bezárja a szobát, odalenn átadja a kulcsot Patnak.
-Jó reggelt, erre még szükséged lehet, ha be akarsz pakolni. Bocsáss meg hogy elfoglaltam az egész ágyat a rajzaimmal, máskor seperd csak félre őket. Többé nem aludhatsz így. Mm, nyúzott vagy, rosszul aludtál?-foglalt helyet ahol éppen jólesett, hogy reggelijét, a tejet és egy kis illatos cipót szépen elpusztítson. Futólag látta, mások is vannak odalenn, feléjük biccentett.zavartan vette észre, Tekk'rje már ott van. nem igazán tudta, akkor is lenn vot-e vagy csak most érkezett?
-Jó reggelt uraim.-üdvözölte a zsoldosvezért és kísérőjét
-Önöknek is, úgy hiszem, a tegnapi alkalommal nem volt módomban bemutatkozni, a nevem Szitakötő.-fordult a többi férfihoz, kik a csapatot alkották.
<Egy óra...tehát ennyi időm van arra, hogy az útra vizet húzzak és valami élelmet csomagoljak. Hány napra kell vajon készülni? És hogyhogy a többiek egy kumma szót nem kérdeztek a fizetségről? A követ úr és találgatásaim tárgya még sehol. De majd jönnek.>
Szita lemaradt a Maldar és a Pat közötti közjátékról, lévén ő akkor motozott a szobában. ha végzett a reggelivel, akkor az útra való vizet és élelmet igyekszik megszerezni Wanqor által.

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Mikor Maldar tőle bocsánatot kér felhúzza szemöldökét és értetlenkedik...*
-Persze ülj csak le, nem gond hogy ott hagytál minket. Bár én egy kicsit meglepődtem, hogy így magadba szálltál..... Kóstold meg a sült húst nagyon jó lett szerintem.

*Avarath tekintete a beszéd végére pont Patra irányult, nem bámulta csak vizsgálgatta.*
<Hmm... Úgy látszik nem is olyan szép ha nem csípi ki magát, bár az is lehet, hogy lelkiismeret furdalása van... lehet>

*A kapitány szavait gondosan végig hallgatta, majd mikor Maldar is befejezte a reggelit felmegy bepakolni az útra.*
-Egészségedre, és most irány összepakolni a cucainkat.
*A szobában viszonylag rend van mivel nem pakolt ki igazából semmit se.*
<Nah nézzük csak... Kell mág víz a kulacsba és egy kis étel az útra, a többit pedig majd a természet biztosítja.>
*Végül a pakolás befejeztével lemegy a többiekhez akik nála gyorsabbak voltak a készülődésben.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Aki ránéz egyből észreveszi, hogy elbambult miután Szita oly gyorsan távozott a szobájukba. Nem vette észre a sokasodó embertömeget, aminek Maldar érkezése és köszöntése vet véget. Ilyedten fordul a férfi felé. Először lesápad, majd arca vérvörössé válik. Látszik rajta, hogy köpni-nyelni nem bír. Csak áll ott és nézi a távolodó férfit.*
<Ö... öö... még ő kér bocsánatot? de... de... nem is csinált semmit, amivel megbántott volna... csakhát... picit... na... izé...>
*Zavaros gondolatai közt áll és bambul maga elé...majd egyszer csak megindul a férfi felé bizonytalan léptekkel. Induláskor elkapja Avarath pillantását, aminek hatására egy fokkal még vörösebbé válik orcája. Megáll az asztaluk mellet, belenéz Maldar szemébe.*
-Khm.... Beszélnünk kell... négyszemközt...
*Azzal kiindul a fogadó ajtaján az utcára. Nem néz hátra, bízik a férfiban, hogy követ őt oda, s letisztázhatják a dolgaikat.*

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Jól esnek neki Avarath szavai, azonban nagyon meglepi, hogy Pat odajön hozzá. A torkán is akad egy kisebb falat amit hevesen köhög fel. Szemei elkerekednek és nem igazán tudja mit csináljon. Csak bambul rá és nézi ahogy elmegy. Tudta hogy egy bocsánatkéréssel nem tudja le a dolgot, de azt remélte erre a "nagy" megbeszélésre később kerül sor...vagy soha... Iszonyatosan zavarban van, és az az érzése támad hogy mindenki őt bámulja. Bizonytalanul feláll, és elindul kifelé a fogadóból. Léptei súlyosak és lassúak, a percek éveknek tűnnek a szemében. Nem is gondolkodik, úgysem tudna mit mondani. Mikor kiért megkeresi Pat-ot a tekintetével és eléáll, majd ezt mondja kisebb-nagyobb megszakításokkal:*
- Hát...figyelj...sajnálom, nem akartalak megsérteni a hátmosás dologgal...csak egy szavadba került volna és nem erőltetem a dolgot...és nem azért kértelek meg titeket hogy megalázzalak és mert hátsó szándék vezérelt, hanem azért, hogy megismerjelek, közelebb kerüljünk csapat szinten...de... - itt tart egy kis szünetet, látszik gondolkodik mit mondjon, hol kinyitja, hol bezárja a száját. - Tényleg sajnálom...
*Miután végzett, felemeli a fejét, a nő szemébe néz, és várja hogy Pat elmondja a magáét.*

[Alauron]

(Alauron)

Mire a követ úr leér, addigra már Pat, és Maldar távoztak.
- Jó reggelt! Kész nagy útra mindenki, hm? Kapitány is itt, akkor jó étvágygyal, és hallgassauk meg, biztos mond majd sok hasznost, és Arbor, jött már még?
Szétnéz mosolyogva, látszik ő útra kész, motyóját egy asztal mellé állítja, és leelepszik úgy hogy mindenkit lásson, meg az ajtót is, ha jön valaki...Ő is fogyaszt a reggeliből.

[Navaratna]

(Szitakötő)

Szita rosszallón vonja össze szemöldökét Maldar és Pat kettősét látva.
<Mi lesz itt, párkereső túra? Tudtommal nem azért vagyunk itt. S lerí róluk akarnak egymástól valamit ami kézfogásban nem fog kimerülni. Aztán meg ha civakodnak, rajtunk csattan az egész. Sosem értettem ha találkoznak ellenkező neműek, mért az az első lépés,hogy szeretőt választuk? Mi van, itt a tavaszi rózsaköd? Mert én még olyan párost nem láttam, aki a munkától távol tudja tartani a magánéletet, óhatatlanul belefolyik és megmérgzi azt.>
Gondterhelten, fejet ingatva folytatja a reggelit, majd vizet tölt kulacsába, élelme szerez, és megkérdi Arbort:
-Uram, tudna arról tájékoztatást adni, hány napra készüljek élelemmel?

[Schinter]

Arbor Vitus


Ránéz a lányra,aki Szitakötő néven mutatkozott be.

-Készüljön minél többre Szitakötő.Mivel 2-3 napnyival többet úgy sem tud magával vinni és az út kb 1 hetes...

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Egyszerre könnyebbülés és feszültség lesz rajta úrrá amikor Maldar utána megy. Épp szóranyitná a száját, amikor a ffi ismét beszélni kezd, s ismételten bocsánatot kér tőlle - mindez alatt a szemébe néz Maldarnak, s ha ő is ránéz a lányra láthatja annak zavarát. Amikor Maldar befejezi a beszédét egy szomorú mosolyféle jelenik meg a lány arcán.*
-Én... én kérnék tőlled bocsánatot, mert a viselkedésem... öhm... megalázó volt számodra. Nem lett volna szabad így reagálnom egy... egy inkább humorosnak indult ártalmatlan kérdésre. És... és... tudom, hogy jó ember vagy - érzem rajtad, hogy nem tennél önszántadból olyat, amivel ártatlanoknak ártanál és ezért is... Sajnálom...
*Mondandója alatt mindvégig a szemébe néz Maldarnak. A ffi láthatja rajta, hogy őszintén szóltak szavai, s mélyen a szívéből beszélt a lány. Szomorúság is csillog a szemeiben amit próbál elnyomni nem túl sok sikerrel.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* Wanqor készséggel igyekszik kiszolgálni a társaság igényeit.. eközben már kezét dörzsöli: ejha, mennyi pénzt fog leakasztani a társaságról... amint látja, hogy mindenki reggelije végén jár, és el kezdenek összekészülődni, kitipeg a társaság elé egy zsíros vastag papírdarabot a kezében tartva.*
- No jómadarak... uraim és hölgyeim... kapitány út * Biccent Tekk'rje felé* Azt hiszem itt az ideje rendezni a számlát. tegnap 3 üveg hárslevelű fogyott és jópár korsó sör... ereni árpa, középminőség. Csakhogy tisztában legyünk az árakkal, mindezeket ezért mondom el no. Még sorolhatnám mi midnen fogyott, de szerintem úgyis a végösszeg a fontos. A kapitány úr úgyis rendezi a szállást, csak a fogyasztást kell saját költségből állni... jól mondom? * Néz ekkor a zsoldosvezérre, aki szájában némi dohányáruval ügyködik éppen... miután meggyújtotta, a férfi bólogat...* Jól van no. Összesen azt mondja....* Szétnéz a papíron...* Négy ezsüttel jön a társaság.
//... Kpba v hitelkártya? ...//
* tekk'rje felmordul a fizetés után...*
- Az ételről majd én gondoskodok... nagytiszteletű hercegünk jóvoltából a lovak mellé egy málhás állatot is kapunk... azt hiszem étellel nem lesz gondunk. Ahogyan elf... barátunk is mondta, az út majdhogynem 1 hetet venne igénybe, ha gyalogosan vágnánk neki. Így talán ennek a fele lesz hátasokkal... no mihamarabb el kellene indulnunk. Hasfájás és egyebek? Csak mer' az istállóba is be kellene már nézni, mi hír az állatokról... még adok egy fél órát... höh mi ez az elvonulás? * Itt némi szemrehányást tesz Pat és Maldar felé, akik most nicnsenek a társaság körében...*

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Nem igazán érti miért kért bocsánatot Pat tőle, ezért tágra nyílt szemekkel nézi a nőt és csak pislog. Megszeretné kérdezni miért van ez, de aztán látja, hogy nagyon bántja a dolog, így bezárja a száját. Vár pár másodpercet, és miután meggyőződött róla hogy nem szórakozik vele, bizonytalanulk átöleli, majd ezt suttogja a fülébe:*
- Nyugodj meg, nincs semmi baj.
*Aztán ha nem ellenkezik a nő még ott tartja az ölelésében. Végül azt mondja:*
- Mostmár menjünk be, biztos várnak ránk...
*Abbahagyja az ölelést és maga elé engedi Pat-ot miközben egy kis mosolyt küld felé.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Látván,hogy indulásra készülnek feláll az asztalról majd elindul kifelé.Ő neki úgy sem kell fizetnie semmit a fogadósnak...
A bejáratnál megvárja a többieket és egy fütty szóval hivja a hűséges paripáját.Remélhetőelg nem keveredett bajba és nem volt csintalan,hogy egy standról ellopjon egy almát
Találkozik még az épp betérő "párocskával" aztán ismét a társaság többi része felé tekint,hogy mikor jönnek már...

//sztem fizessetek csekkel //