Haonwell városa

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

- Köszönöm, hogy megbeszélhetjük... - *mivel a lány nem áll fel a földről törökülésben vele szembe leül ő is a földre, botját az ölébe fekteti keresztbe. Mondandója közben végig Pat szemébe néz, ezzel is jelezvén, hogy szavai őszinték.*
- Patricia! A hintónál történtekkel kapcsolatban szeretnék elnézést kérni Öntől. Úgy vettem észre, hogy túlságosan erősen hangzottak el a szavaim - és ezálltal félre értette őket. Most szeretném leszögezni, hogy a 'Fekszik!' kihangsúlyozott szó nem fenyegetésnek akart indulni, hanem ezzel szerettem volna elvenni az élét mondandómnak - ami igen rosszul sikerült, és ami miatt most megbocsátást kérnék Öntől.
*Utolsó szavainál a lány felé küld egy bocsánatkérő mosolyt.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kormhaar)

*Csendben hallgatja végig Jeffete mondandóját. Arcára hűvös nyugalmat erőltet - bár nem teljes az álcája. Különböző érzelmek suhannak át az arcán - düh, kíváncsiság, meglepődés és megnyugvás a végére.*
- Hmmm.... Igaz, hogy mérhetetlen düh lángolt fel bennem szavaira, de ezt a bocsánatkérést, vagy mit... helyzettisztázást elfogadom. Tényleg rosszul sült el azaz élelvétel....de fátylat rá! ... emberek vagyunk, néha hibázhatunk.
*Viszonozza a férfi mosolyát, de a szemei mélyén valami furcsa csillogás látható - talán nem őszintéek a szavai? talán egy újabb pajkosságon töri a fejét? nem tudhatni.... mindenesetre belefeledkezik Jeffete fekete szemeibe...*
<Hmm.... jóképű amikor mosolyog...csak a szakáll nem kéne ... na de megint elkalandoztam... Furcsa, valami vonz ebben a férfiban, de nem úgy mint Maldar... mintha belőle is az a fényesség áradna mit az Atyából amikor megismertem - vagy legalább is hasonló.... mi lehet ez? remélem utunk során kiderül, míg oda nem érünk a faluhoz, mert így közös munkát kezdeni veszéjes...>

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

<Hmmm.... Ez a gyenge mosoly kellemesen érint.>
- Köszönöm a megértését kisasszony...

Kedves Hölgyeim! Szeretnék feltenni Önöknek egy kérdést így végezetül... Nem foglalkoztatja Önöket az, hogy mi lesz a fizetségünk, ha sikerrel járunk a feladattal? Bár igaz engem nem ez motivál, de eddig még senki nem kérdezett rá, ha jólemlékszem... Ezért gondoltam azt, hogy indulásunkkor megkérdezzük Morikot efelől - amikor mindannyian együtt vagyunk.
*Továbbra is ott üldögél a két nő társaságában / persze, ha Szita kéri a bort, akkor azt oda adja neki! a másikat meg ő iszogatja.*

[Alauron]

(Alauron)

Arbor után ő is bemegy a felszereléseket rejtő szobába, felkarolja az övét, és tovább indúl kifelé.
- Hát te tudd jobban mikor csinál, de kellhet, és gondold lehet idő még odaérünk. De nem értek téged, nekem nem fehér hogy lehet minden dologhoz érteni, hm? Neked nagy szerencse örökség, úgy? Igen. biztos te tud sokkal többet...
És én csak azér óvatos, ki tudja, lehet vannak akiknek félelmes, nem tudni mit szeretnénk nekik segítni, ezért mondtam csak hogy neked, nem mindenki hall. Kell idő míg elfogadni esetleg segítség nekik? Na jó, ezt akkor majd te tudd mikor, ha kell én készül útra.
Azzal magára hagyja őt hagy pakolja a táskája feleslegesnek ítélt tartalmát...
<Kiteszi az előre odatett élelmet. Igaza van, az erdő jobban elláthatna, de lehet nem lesz időnk, vagy vadásszerencsénk. Azért én magammal viszem a sajátomat.>
Kiér az útra ahol a két nő Jeffetével beszélget éppen, széttekint.
<Avarath, és Maldar biztos még pakol, ahogy Arbor is. Morik útra késznek látszik. Jeffete meg...épp ismerkedik a lányokkal...hm...ha jól láttam az előbb Maldarral is megivott egy pohárkával, most meg velük. Nem lesz egy kicsit sok? Oh, az ital oldja a feszültséget, jó annak aki nem olyan feszült bizonyos helyzetekben...>
Többször is a kis társaság felé tekint, de végül nem telepszik oda, hanem lovához lép, és leveszi róla motyóját. Azért közelben marad.
<Jólvan no,csak két csinos nő, nem kell tőlük bef**ni. Néha én is ihatnék egy pohárral.... Miért ne mehetnék én is oda beszélgetni egy kicsit, nincs abban semmi rossz...>

[Navaratna]

(Szitakötő)

Kissé kételkedőn hallgatta a Maldarról szólókat.
-Számomra az a ritka, hogy egy férfi ilyen hangot üt meg nővel szemben. Te fesztelenebb helyeken járhattál, nekem ez már kaján modortalanság. Ezek után, hogy karótnyelt modorosságra törekszem néha, igen erőltetett lenne a spontán viselkedés....
<Tisztában vagyok azzal, hogy mások milyennek látnak, mert néha én is ugyan azt gondolom magamról. Oó, Jeffete a színen...>
Szita is elnémul, idegesen húzza ki magát. Egyrészt, nem szeretné, ha Pat végül kiabálna, másrészt a férfi jelenléte igen kellemetlen Szita számára. A bort gépiesen átvette és egy hajtással a gyomra mélyére küldte, alig nyelt közben párat.
<Ez be fog ütni. Ettem, de attól beüthet.>
Hallva, hogy a férfi csupán rendezni szeretné a korábbiakat, kicsit megnyugtatja, szótlanul üldögél, hol félrenéz, hol nem, többnyire nem. Vagy a kupát forgatja a fűben, vagy fűszálvégeket tépked. Ám amikor észreveszi Pat tekintetét, abbahagyja a tépkedést. Az arca márványhűvössé keményedett, tekintete jegessé vált, s feltűnően hol Patra, hol Jeffetére nézett. Arca merevségét nem tudta feloldani, keze elfehéredett, ahogy a füvet markolta.
<Hallgass Szita...Fogd vissza magad...Senki nem kíváncsi a véleményedre, sem az ómeneidre! Pat úgy veszem észre, erre a férfira is kivetette a hálóját! Akkor csillan így a fény az ember szemében! Hát én komolyan felakasztom magam! Fene a nagy természetébe...! Nem, nem kíváncsi senki arra, hogy...Ha baj éri, az ő baja...Nem vagy sem a húga, sem a nővére, de még a barátja sem, hogy figyelmeztesd! Mit avatkoznál bele más életébe...! Meg ne merj szólalni, az istenekre! Vagy ha meg is, fegyelmezd magad és egy kumma szót se ejts arról, mi forog a fejedben! Felnőtt nő, van magához való esze, vigyáz magára! Nem a védenced, a francba is! Neki lehet, rendben, ha valaki kígyókká változtatja a reggeli spagettit, neked nem, ez a te bajod, Szita! Örülj, hogy eddig nem állt szóba veled! Úgy látszik, ahhoz sípcsonton kéne rúgnod, hogy megtegye!>
A márványarcon néha megrándult pár izom, de Szita mélységesen hallgatott, a levegőt is igen óvatosan vette. Majd vontatottan, mint aki minden szavára pontosan figyel, megszólalt:
-A fizetség teljes összegét körülbelül ismerem, de helyesebb, ha Morikhoz fordul.
Ennél többet nem beszélt a pénzről, hanem nagyon lassan, mint akinek megerőltetést jelentene, elfordította a fejét, hogy ne nézzen rájuk olyan meredten.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

- Nincs mit köszönnie... elvégre tegnap én voltam ... öööööö ... illetlen, modortalan, erkölcstelen ... na de tényleg fátylat rá ... és ígérem többet nem teszek ilyet - tanultam ebből az esetből.
*Jeffete felvetésére csak megvonja a vállát - neki ugyan mindegy mi a fizetség.... ránéz Szitára és lesápad. Egy fürge mozdulattal felpattan, mellétérdel, kezét a lány homlokára helyezi és ideges, nyugtalan hangon szól hozzá.*
- Szita mi van veled? Rosszul vagy? Oly merev vagy és hideg, görcsösen szorítod a füvet - szinte már fehérek az ujjaid.... mi baj van? Talán mérgezett volt a bor? Vagy kísértetet láttál? Hééé nézz a szemembe! Látsz egyáltalán engem? ... magadnál vagy?....
*Idegesen néz Jeffetére, várja, hogy csináljon ő is valamit. Aztán egy hirtelen mozdulattal kiüti kezéből a poharat*
- Lehet hogy mérgezett!!!
*Visszafordul Szitához és mélyen a szemébe néz...próbálja kifürkészni, hogy mi történhetett, mi lehet vele.*
<Lehet megmérgezték?.... de hát....állítólag biztonságos a terep... Jeffete tette volna?.... Nem , az nem lehet.... Ha percen belül nem változik az állapota, drasztikusabb lépéseket teszek, de remélem nem kések el vele...>

[Navaratna]

(Szitakötő)


Szita felemelte kezeit maga előtt, behajlított könyökkel, tenyérrel a lány felé, hogy leállítsa Pat életmentő hadműveletét
-Nem volt mérgezett. Nem vagyok rosszul. És szellemeket sem látok, nyugodj meg. Látlak, sőt hallak is. Csupán ilyen az, ha...
<...ha erősen uralkodom magamon. Lehet, ez mégiscsak rosszullét, de köze sincs a borhoz...De ezt nem mondom inkább.>
-...ha túl sokat ittam-hazudta élből, bár volt egy érzése, lehet, a másik jelenlevő ezt nem is hiszi el és talán nem is hagyja ennyiben. Felvette az elütött poharat, lassan feltápászkodott.
-De a biztonság kedvéért sétálok kicsit, miközben visszaviszem a poharam a csapszékhez.
Jeffetére nem néz, lassan megindul a fogadó felé. Közben mormol, az anyanyelvén, az orra alatt.
-Nem fogsz hányni....nem, finom volt a reggeli...Ráment az idegesség a gyomrodra, de attól még nem kell hányni. Sem gyepet fogni. Nem figyelünk a szédülésre. Ó, de mégis, szalad a fű....Álljunk meg kicsit.
Szita negyedúton megáll, derekára teszi pohártalan kezét, mély levegőt vesz.
-Ez kész. Régen húztam fel így magam. Öregszem. És érzem a bort. Ó, minek foglalkozom én más épségével! Ki a fene mondta, hogy a munkát kevernem kell a magánélettel, az érzéseimmel? Csak nyugalom. Nem az én terhem, akkor ne roskadjon a vállam. Maradjunk kívülállók.
<Magamban beszélek. Az őrület kezdődő jele? Lehet, hallgatnom kellett volna a papnőre? Nos, nem alkotom a csapat lelkileg legstabilabb pontját, annyi szent. De szerintem más sem. Eddig a követ úr, Morik és a magas férfiú tűnik a legjózanabbnak. Még. Várjam ki a végét.>

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Patricia lépésére kissé meglepődik, amikor is kiüti a kezéből a poharat, de azonnal ő is odafordul Szitakötő felé. Aggódó szemekkel kíséri Szitát befelé a fogadóba, s mikor a lány negyedútnál megáll - mintha szédülne feláll a földről sebtében leporolja a ruháját és odasiet Szitához. Karját nyújtja neki támaszt kínálva.*
- Ha nem probléma, akkor bekísérném, nehogy útközben történjen valami, mert azt nem tudnám elviselni.

[Alauron]

(Alauron)

Ahogy Szita felkel és tétován befelé halad ő is egyből udasiet hozzá.
-Ha akarja, hölgy, szólok Moriknak, ne menni el.
Aztán valahogy ki tudja miért meggondolja magát
-De segítek, így - elveszi kezéből a poharat - ül le bent egy kicsit, jó hölgyem velem, és addig jó Jeffete már most hagy magában, lehet ?
<Egy pohár bor nem árt meg így. Ki van borúlva valamiért, talán valami kellemetlen témát hozott fel Jeffete ismerkedés közben? Ejj..nem jól udvarol ez az ember. Ezért jobb ha inkább velem jön be.>
Megpróbálja megelőzni Jeffetét a bekísérés felajánlásával, és mivel nála a pohár velük megy, mégha Jeffete is jön.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Idegesen és tátott szájjal veszi tudomásul Szita magyarázatát, de nem stimmel neki a dolog, de ennek nem ad hangot. Kicsit homlokráncolva engedi el a lányt, s hadja amikor befelé igyekszik. Pár méter után azonban meginogni látszik, és Pat már mozdulna is utána, ám Jeffete megelőzi. Aztán odasiet melléjük Alauron is - így Pat úgy dönt, hogy nem mozdul helyéről, vannak ott elegen. Értetlenül, kételkedően és bizonyosan hülyén nézi a hármas kompániát.*
<De...de... mi a fene volt ez?... Nekem ne mesélje be, hogy a bortól, mert azt nem hiszem...tegnap is itt, kb. ugyanilyen hévvel - és nem lett semmi baja tőlle... fura. Jeffete közelében olyan Szita mintha csak egy báb lenne, egy karót nyelt báb...mintha félne tőlle... bár megértem...félelmetes amit tud...de mégsem...van még valami a háttérben - hiszen csak hozzánk szólt, csak kérdezett... itt valami másnak is lennie kell - amit kihúzok belőle, ha törik ha szakad ...>

[Navaratna]

(Szitakötő)

Riadtan pislogott Jeffetére, majd nyugalmat erőltett magára. Amikor meg már a követ is odajött, elhatározta magát.
<Itt az alkalom. Nem vagyok már betoji 16 éves. Legyünk őszinték, ám udvariasak. Jó volt ez a bor, oldotta az idegbajom, nem tüntette el,de oldotta. De hogyhogy nem venné a lelkére ha feldobnám a hasam itt a gyepen...?>
-Köszönöm, uram, Jeffete úr majd bekísér. Nincs semmi olyan gond, amit ne lehetne elintézni. Inkább legyen addig Patricia társasága, ismerkedjen meg vele, igen kedves nő.-szólt a követnek, közben jobb kezét a pohárért nyújtotta, hogy visszakaphassa azt. Amint ez sikerül, vagy ha a követ húzódozna, a borra hivatkozik, amiből többet ivott a kelleténél, ne aggódjon, múló rosszullét. Mindeközben remegő kézzel fogadja el Jeffete támaszát.
<Vajon érintésen át lehet kárt okozni? Mért ne lehetne? Ha szemmel verni lehet, ez már szinte gyermekjáték. De most sokan vannak és... és na.>
-Örülök, hogy felajánlotta segítségét.-kezdett bele halkan, ám néha meg-meg remegő hangon.-Számomra úgy tűnik, hogy igyekszik a felkavart indulatokat elsimítani, még mielőtt a munkánk javába gázolnánk. Így veszem a bátorságot, amihez higgye el, több kellett, mint gondolná, hogy megbeszéljek önnel egy számomra igen kényes dolgot.
Elindul lassan a fogadó felé, a poharat kicsit erősen szorítja, ha üvegből lenne, lehet, már eltört volna.
-Én félek öntől. Tudhatja mért, amire az egyenes válasz elmaradása tett egy jókora lapáttal, ha élhetek ezzel a pórias hasonlattal. Ad alkalmat arra, hogy ezt tisztázzuk, avagy hagy továbbra is kétségeim között?

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Mikor meglátja Alauron-on, hogy fájdalmas témára kérdezett rá mélyen elhallgatt, és jóval később ejt meg halk rekedtes hangon egy mondatot.*
-Láttod ebben az egyben hasonlítunk.

*Amikor megérkeznek leszáll lováról és nem szól semmit se. A Jeffete monológját hallva pedig akaratán kívül elmosolyodik, de gyorsan megpróbálja eltüntetni több kevesebb sikerrel.*
<Ez jó volt bár ahogy nézem a többieknek nem tetszett. >

*Avarath a társasággal együtt felmegy a szobába, ahol csendesen és kíváncsian hallgatja végig a kapitányt.*
<Ez érdekes lesz, mert a társaság egyik tagja se tud egy óriás csordával elbánni, még Jeffete se... legalábbis szerintem.>
*Szita kérdésein meglepődik, hogy milyen megfontolt kérdéseket tudott feltenni. A kapitány válaszát pedig kielégítőnek találta.*
<Na ennyivel is okosabbak lettünk legalább.>

*A holmikért amit említettek felmegy,majd végezetül a felszereléseit összeszedi és rendebe rakja, hogy mndent a lehető leggyorsabban tudjon elővenni. Mikor ezzel végzett keres egy jó minőségű fát és leül vele az egyik fához és elkezdi faragni._
<Ez jó lesz. Faragok valami kis apróságot, mondjuk egy félholdat az egyszerű és gyorsan elkészíthető.>
*Gondolatait leköti a faragás, így Szita rosszullétét nem látja.*

//Sziasztok most már újra vok. Bocsi, hogy ilyen kurtán írtam, csak muszály volt valamivel felgyorsítanom a történteket, hogy még ma betudjak csatlakozni. //

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Alauron megjelenésére, majdani 'elzavarására' - kellemes érzés tölti el, de kívülre nem mutat semmit belőle. Ézrelem mentes arccal hallatja végig Szitakötőt.*
- Nagyon szívesen segítek Önnek! Félni? Tőllem? Miért? De ezekre a kérdésekre inkább egy nyugodtabb helyen válaszolnék, ahol csak a négy fülünk halhatja. És természetes, hogy adok alkalmat arra, hogy a kétségeit szétoszlathassam - és most, ha Ön így kívánja.
*Beszélgetésük közben a lányt a fogadó mellé invitálja sétára, úgy hogy más ne hallhassa a beszélgetésüket.*
- Remélem nem bántom és sértem meg, de szeretném megkérni arra, hogy tegeződjünk. Egyrészt így könnyebben eltudom mondani a dolgaimat, másrészt meg a közös munka is jobban, gördülékenyebben menne ezálltal.
*Mindeközben karonfogva sétál a lánnyal a fogadótól távolabb - és távolabb.*

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Ahogy ott ül és csügged az asztalnál egy gondolat üt meg a fejét.*
<...várjunk csak...most azzal semmit nem érek el ha itt ülök és várakozok, azzal csak annak a patkánynak játszok a kezére...minél hamarabb tenni kell ellene valamit...ez az! Dologra!...>
*Egy szinte másik Maldar pattan ki a székből. Arcáról eltűnt a szomorúság, határozottság és eltökéltség lépett a helyébe. Felrobog gyorsan az emeletre, felkap egy motyót az előkészített felszerelések közül, a hátára vágja, és odalép Morikhoz.*
- Eltelt már a fél óra? Szerintem lassan indulhatnánk, nem kéne vesztegetnünk az időnket... - hangjából türelmetlenséget lehet hallani.
*Megvárja Morik válaszát, ami remélhetőleg kielégítő lesz számára nézve, lemegy a szekérhez amin jöttek, és fekapja az ottmaradt felszerelését: az íját és a batyuját. Ő útra készen áll.*

[Navaratna]

(Szitakötő)

Ő maga is örül neki, hogy nem mások füle hallatára kell megvitatni az elkövetkezendőeket. Főleg nem az elf füle mellett, mert nagyon ügyes a fülelésben valami mód! Kicsit enged a pohár szorításán, ahogy megérti a férfi szavait, ám amikor néptelenebb hely mellé fordulnak, szorongása újra éled.
<A hely nem csak a nyugodt beszédre alkalmas. Ha ártani akar nekem, kiváló terepet kap.És ha a hallgass, ne fuss el parancsokat rám mondja, védtelen leszek... Nyugalom. Higgadjunk le szépen....>
-Rendben, uram, tegeződjünk...Jobb, ha az elején kezdem. Bár már Tekk'rje úr biztosított arról, megbízhatom önben...hm...benned, az én gyomrom rendre összeugrik a félelem egy formájától. Tény, élénken él bennem a gyakorlóteremben történtek képe. Miért? Ahonnan én jöttem, ott effélét sosem látni, vagy ha mégis, a papság elhurcolja, bíróság elé állítja és kivégezteti gyakorlóit. Bűn. Ha jól tudom, vagy boszorkányságnak, vagy mágiának hívják az ilyen erőket. Elhagyva szülőföldemet, találkozni nem találkoztam vele, csak hallottam, hogy a mágia értői itt iskolában tanulnak ilyet, s nem kötik fel őket érte. Ez nekem ijesztő. Talán azért, mert máshoz voltam szokva eddig és ismeretlen, idegem előttem ez a világ. Talán mert nem olyan kézzel fogható, mint az, hogy ha bántani akarnak, akkor fogom a fegyverem és használom. Próbálom elfogadni, de nem megy. Főleg amikor olyat is mesélt az egyik társam, Pyarronban, hogy van, aki tud más fejében beszélni! Köszönöm, az én fejemet hagyják békén. Elnézést, ha csapongó lennék, de a merszem nem áll a helyzet magaslatán-
lassított le, már nem szédült, kezét elvette Jeffete karjáról, tenyerét nadrágjába törölte.
-Rémisztő, ahogy az emberre néha nézel. Ha egyszer is hagyja valaki, hogy a szemébe fúrd a tekintetét, olyan, mintha a lelke alját is látnád. Ez szándékos, vagy önkéntelen? A megmagyarázhatatlan dolgok bennem bizalmatlanságot keltenek. Bocsánat, ha túl őszinte voltam, vagy épp ellenkezőleg, fecsegő, de úgy vettem észre, ha csak pár szóban mondom el mi bánt, nem nagyon értik, mert más nép lányaként nőttem fel, mint az, akivel éppen meg szeretném értetni magam. Aztán arra a következtetésre jutottam, vagy valamely hit képviselője lehetsz, vagy olyan kiiskolázott mágiahasználó...Nem kell kiadnod magad, csak annyit árulj el, amivel szerinted megnyugodhatom. Akár az egyik, akár a másik, akár mindkettő, akár egyik feltételezésem sem az igaz, igyekszem nem elájulni.-nézett Szita Jeffetére, zavartan piszkálva baljával nyakláncát.
<Ha nem lennék hadilábon az istenekkel, most imádkoznék, hogy ne bántson...>