Abaszisz: Ifin városa

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A lány felháborodik, amikor a tiszta, nyugodt szempárba néz. Düh és szomj támad rá...ellenállhatatlan szomj arra, hogy ennek az embernek kivájja a szemét. Nem tudja miért. Ő nem tudja mit keres itt, sem azt hogy miért küldték ide...itt neki feladata van, de hogy mi...jó lesz hallgatni és csendben lenni. Ha eléri a célját, akkor minden bosszúság semmivé válik...nyel egyet, majd megszólal.*

-Igen, a Szürkecsuklyások küldtek. De hogy miért, arról fogalmam sincs. Ti nem tudtok semmit?-kérdezte Sal, majd hátrahanyatlott az ágyon. Formás alakja elterült a fekhelyen, s ahogy körbenézett, szemében még mindig égett a soha ki nem alvó tűz.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Egy érces, rekedtes hang válaszol Salnak... valahonnan fentről, a gerendázat felől...*
- Nem tudnak semmit. Ahogy még te se. Á-á-á... nem mozdul egyikőtök se.
* Éles füttyentés hangzik... az ajtó hírtelen kivágódik, és négy elrongyolódott szürke ruhás ifjonc suhan be... kezükben apró tőrök, melyeket hegyüknél fogva másodmagukkal fognak... készen, hogy bármelyik pillanatban útjukra engedhessék... a gerendázatról két alak kúszik alá... macskaügyességgel érkeznek a padlóra, majd villámgyors pengéiket kivonva állapodnak meg... a hang tulajdonosa... egy fokkal rendezettebb öltözékű, szürke köpenyes alak akrobatikus mozzanatok sorozatét bemutatva szintén a padlatra érkezik... láthatóan fegyvertelen... Trisha szimbólumát markolva hátrál Shanil mellé... azonban egy érzése azt súgja... ha a támadók akarták volna, már végeztek volna velük.... kérdőn néz a rongyosok vezetőjére... a férfi fejére szürke köpenyének csuklyája van húzva... azonban sármos arcvonásait ígyis ki lehet venni. Finom arcélei mellett eltörpülni látszanak a csapat férfinemű tagjainak testi adottságai... mzgása energikus, rugalmasságot sugároz... nem túl magas, de nem is alacsony... Ifin lányai éghetnek a vágytól, hogy ilyen férfit tudhassnnak maguk mellett. Apró körszakálla fölött titokzatos mosoly ül... zöldesbarna szemei azonban éberséget sugárzóan csillannak elő a csuklya homályából... színpadias mozzanattal hajol meg, majd szélesre tárt kézzel ereszkedik térdre Trisha előtt... a lány reflexszerűen kezét nyújtja, melyet a férfi maga elé emel...*
- Üdvözletem szép hölgy...
* Azzal megcsókolja...*
-... nevem Kandúr, a Szürkecsuklyás testvériség hírvivője. Úgy tűnik együtt a társaság. Remek. Egy ajánlattal jöttem az urakhoz... de legfőképpen a hölgyekhez.
* Kacsint a papnőre, majd egy szolíd mosolyt villant Sal felé... van valami érzéki abban, ahogyan végigmérte a gyönyörű lány testét... Dzsana felé egy szívélyes bólintással is beéri azonban... így adózik csodálatával a lány képességeinek, melyet vélhetőleg fentről csodálhatott meg az imént... Shanil viszolyogva fordul el... Trisha a megilletődöttségtől eleinte szavakat se talál...*
- Öhm... khm... köszönöm szépen uram... miféle ajánlattal? Mi dolga a Testvériségnek a magunkfajtákkal?
* A férfi mosolyogva válaszol vissza... ám továbbra is térdre ereszkedve vár...*
- Elszámolnivalónk akad a kígyóval... azt hiszem midnenki tudja melyikkel. És tudjuk, mindannyiójuknak érdeke, hogy elhagyják a várost. Mi segítünk, ha önök is segítenek nekünk... Urak... de még inkább hölgyek! Mit szólnak hát? Elfogadják a magamfajta szegény ember segítségnyújtását? Kevés, mit adhatok, de hiszem, hogy Ifinből való szabadulásuk elegendő ahhz, hogy méltányos ajánlatunkat megfontolják. Hölgyem....* Néz mélyen trisha szemeibe...* megtenné nekem, hogy ajkaimon csüngve végighallgatná szerény klánunk egy jótékonyságból és merő önfeláldozásból sarjadó ajánlatát?
* Trisha arca felforrósodik, de megőrizve lélekjelenlétét egy félig magabiztos igent hallat.... a férfi végighordozza a tekintett a társaságon... jelet várva, hogy kezdheti. Salon sokat időzik el... szemeivel mintha levetkőztetné a leányt... mintha azt mondaná: drágám, veled aztán akármikor... ilyen adottságokkal... midnez furcsán inspirálóan hat Salra... *
// ...Chris.. ő lesz a te embered Layla? Tetszik? Shanil: rettegj!!! ...//

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Lelkiismeret furdalása közepette egyszer csak valaki a fejük felett megszólal...Dzsana reflexszerűen kettőt előrelép, de a háta mögött már ki is vágódik az ajtó. Gyors helyzetfelmérés, és a lány kezében a kard lehanyatlik - ekkora túlerővel nincs értelme szembeszállni. Magában elátkozza saját magát, amiért ellépett az ajtótól - talán meg tudta volna őket akasztani - talán... A fejleményeket eleinte dühvel figyeli, majd a nyálaskodásra, és ahogyan Sal-ra néz - inkább gyomorfordulattal hallgatja és figyeli az eseményeket. Ő nem mozdul, még csak a fejét sem biccenti, hogy a férfi elkezdheti a mondókáját. Csak áll és vár...*

[Layla]

(Sal Hiddle)

*Mikor meglátja a Szürkecsuklyásokat, egy pillanatra néma bénulást hoz testére a feltámadó félelem. Mi történik itt? A helyzetet egy pillanat alatt felmérte: ezek nem támadni akarnak, hanem egyezkedni, segítő kezet nyújtani...mosolyogva elterült az ágyon, és a fura alakok vezetőjét bámulta titokban. Nem olyan magas, de nem is alacsony, az arca sok tapasztalatról árulkodik -a nők terén...segíteni akarnak a kalandoroknak...Sal fejében már összeállt a terv. Neki ez a férfi kell. Vannak olyan képességei, melyekkel megtalálhatja Őt. Mikor a pillantásuk egy másodpercre találkozott, a lány testén forróság futott végig: az ereiben áramlott, felkúszott a gerincén és bevette magát az egész testébe. Sal lángolt -ilyen fokú vonzalmat még sohasem érzett...ráadásul a céljához is közelebb jut pár lépéssel...kaján öröm lesz úrrá rajta, a mosolya angyali és ördögi egyszerre...csinos arca felderül, és ámulattal mered továbbra is a vezetőre, Kandúrra. Megbabonázta, már az első pillanatban...de Sal csak vigyorog, orcája kpirul, majd a hirtelen beálló csendben megszólal.*

-Jó uraim, velem is tudtok mit kezdeni? Nekem is van célom ebben a létben, ami előttem lebeg...engem ide irányítottatok, mostmár áruljátok el, miért...talán így folytatódik utam? Így?-Sal felült az ágyon és úgy nézett a testvériség tagjaira.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* A szürke ruhába öltözött férfi hátraveti csuklyáját... fekete csillogó hajzuhatag csapódik hírtelen hátra, mely nem túl hosszú, de távolról sem mondható rövidnek... rakoncátlan hajtincsei a vállát verdesik. Szemeiből számító értelem és valami különös melegség árad... egy szolíd mosoly kísértében kezd mondandójába...*
- A Testvériség, mint ahogyan azt a jelen lévők gondolom mind tudják, nem hagyhatja, hogy ifin város polgárainak szín alatti életét a Kobrák irányíthassák. Mind tudjuk mi volt akkor, amikor egyeduralkodónak számíthattak a kanálisoktól a kikötőn át még a belső város falain belül is... mára azonban változott a helyzet. Mióta... hm... valmiféle belső ellenfél, melynek pontos kiléte számunkra ismeretlen feldúlta a Kobrafészket, hatalmuk rohamosan kezdett leépülni... azonban korántsem elég gyengék ahhoz, hogy átvehesse egy másik, szolídabb, humánusabb, emberi értékeket valló testériség az irányítást. Puszta jóakarásból kérek fel mindenkit az együttműködésre... és ezennel szeretném meghívni a társaságot egy adósunk előkelőbb fogadójába, ahol előljáróink egyike ismertetheti a reátok váró feladatot, melyért cserébe segítünk kijutni a városból. Méltányos ajánlat, nemdebár? Fontolják meg... egy óra múlvá várom valamennyiüket a Filézett Harcsa fogadóban... kérdezzék a kocsmárost, hol keressék.... hölgyem....
* Azzal ismét kezet csókol Trishának...*
- Ohh mennyire nem vagyok illedelmes...
* Azzal Sal elé lép, majd térdre ereszkedve tárja szét kezeit...*
- Bocsásson meg gyönyörű hölgy, nézze el nekem mindazon arcátlanságomat, mely okán nem fejezhettem még ki csodálatomat kegyed irát... szabad?
* Ám igaából meg se várva a lány válaszát kezet csókol neki is... megérezve a lány illatszereit egy huncut mosoly suhan át az arcán...*
- Kegyed szépsége a legendák matrónáival vetekszik. Ha nem lépte már túl persze...
//... Khm... 20-as szépség rulz...//

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A lány egy pillanatra zavarba jön, az arca tűzpirossá változik, ahogy az előtte térdet hajtó férfire pillant. Úgy érzi, ez az utolsó lehetőség hogy megszólítsa, s elcsavarja a fejét. Mindegy, hogy kell-e hozzá mágia avagy sem. Minden mindegy. De neki erre a férfire szüksége van. Reszket belül, hogy mi történik vele, ha Kandúr elutasítja. Sal tudta hogy ez nem szerelem, ez egy különös testi vonzódás, amihez foghatót még sohasem érzett...mikor a férfi feláll és az ajtó felé int, a lány utánaszól. Érezte, hogy ismét arcába szökik a vér, de már nem bánta. Csak nehogy szem elől veszítse a testvériség vezetőjét.*

-Kérem...uram, majd tudna rám időt szakítani? Kicsit bővebben szeretnék magával a feladatomról beszélni, úgy hiszem, ön jóval többet tud róla, mint én...majd ha lesz egy kis ideje...hogy kettesben legyünk és elárulja nekem, kérem értesítsen...-a lány csak ennyit mondott, de a szíve közben hevesebben, gyorsabban vert...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* A férfi, aki magát Kandúrként mutatta be, az ajtó felé int az embereinek... arca enyhe meglepettséget tükröződik, ám mosolyogva végigmérve Sal-t visszaválaszol...*
- Hűségem a kláné, fegyverem őket szolgálja, midnen lépésem a szegények javát szolgálja... figyelmem azoké, aki megérdemli, türelmem akikre megéri fordítanom időmet... minden másom a magáé.
* Kacsint egyet, majd huncut mosollyal az arcán indul kifelé...*
- Ha velük tart a Harcsába, találkozunk ismét, hölgyem...
* Azzal egy halk kattanásal behúzza maga mögött az ajtót...*

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A lányon borzongás fut végig, ahogy a férfi hangját hallgatja. Lágyan csengő baritonja van, állapítja meg, majd ismét visszafekszik az ágyra. Mintha otthon lenne...bár Sal képes alkalmazkodni mindenhez. Szinte semmi sem ferszélyezi, de most...ez a férfi...nem akarta bevallani önmagának, de Kandúr teljesen megnyerte a vonzalmát. A lány csak arra vágyott, hogy az a férfi az övé legyen. Csak egyetlen egyszer, csupán egy éjszakára, de akkor váljanak eggyé, és hadd érezze, hogy ez most más volt...de nem, ennyire nem rohanhat előre! Hátha nem történhet közöttük semmi...Sal a mennyezetet bámulta és csendesen a gondolataiba mélyedt.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Miután az ajtó becsukódik, Trisha mély levegőt vesz... kis ideges mosolyt küld Shanil felé, aki mogorván odaveti...*
- Bájgúnár... biztos hazudott... én mondom, ne menjünk el...
* Ám Trisha megrázza a fejét...*
- Szó se lehet róla... egyetlen esélyünk, hogy elhagyhassuk a várost. Botorság lenne kihagyni. Én amondó vagyok elmenni arra a helyre...
* Kérdőn néz a társaság többi tagjaira, nekik mi a véleményük....*

[Layla]

(Sal Hiddle)

<Óh, lehet hogy vakmerőség, amit teszünk...de hát, mikor egyedül voltam, magányosan bolyongtam az utcákon mint egy beteg, szomorú kísértet...a Testvériség tagjai akkor sem bántottak, sőt segítő kezet nyújtottak. Tudom mit fogok tenni. Én bátor vagyok, hiszek a saját erőmben, abban hogy amit teszek az helyes, de ha mégsem, akkor marcangolok-harapok...így érek el mindent az életben, így találom majd meg Őt is...egyszer. De addig is, erős leszek lélekben, kőkemény...>

-Én veled tartok-Sal félvállról vetette oda Trishának, de a hangjából kiszűrődött az izgatottság s a bizonyosság.Az, hogy tudja mit mond, mit tesz, és erejének teljében a bátorsága sem hagyja cserben. Bízik magában. s valamiért Kandúrban is...-És ti? Valóban botorság lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget, ostobaság, és...tartsatok velünk, nem lesz semmi probléma.-a lány ezt hatalmas meggyőződéssel mondta, s az arca is eltökéltséget tükrözött. Végre...végre!

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Trisha arcán egy furcsa mosoly dereng fel, hallva Salt... furcsán rokonszenvet érez a lány iránt... vajon mi vezethette idáig? Egyszer jó lesz megtudakolni...*
- Én a magam részéről összeszedelőzködök... azt hiszem azonban ezekre nem elsz szükségünk...
* Mutat az ágya végében lévő táskájából előkígyózó térképdarabokra... az átkos küldetés, igen... legjob lesz elégetni... azzal a papnő odalép, hogy összegyömöszölje egy kisebb gömbbe...*
- Tüzet valaki?

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A lány odalép Trisha mellé, és matatni kezd ő is a táskájában. Elővesz a mélyéről egy doboz gyufát, és egy szálat meggyújt, majd a papírokhoz tartja. Nézi, ahogy ég a láng, és kedvtelve játszadozik a tűzzel, mely most valahogy...olyan távolinak tűnik. Lehet hogy magánya, az örökös egyedüllét befejeződik, egyszerűen vége szakad? Lehetséges ez? Szája egy pillanatra mosolyra húzódik. Ha ő segít a kalandoroknak, bizonyára azok is megpróbálják előkeríteni Őt...tulajdonképpen még Sal sem tudta, miért akar Vele találkozni. Hacsak percekre is, de látnia kell, beszélnie kell vele. Érezte. De most egyelőre fontosabb dolga van...belenézett az ablak átforrósodott üvegébe, hogy ellenőrizze az arcát. Csodálatosan zöld szemek méregették őt, a haja csigákban omlott a hátára. Igen. Ő már kész. Kész arra hogy elinduljon...*

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Szótlanul, száját összeszorítva hallgatja a férfit és figyeli a többieket. Kardját kicsit erősebben markolja, ujjai szinte elfehérednek. Egy gondolat zakatol a fejében...vége...vége mindennek. El kell hagynia a várost, s ezzel el kell felejtenie fogadalmát. Dühe, keserűsége mérhetetlen erőket ölt elméjében - szinte izzik körülötte a levegő, ahogyan lelkében forronganak érzelmei. Ha valaki ránéz, láthatja rajta, hogy szinte minden másodpercben kitörhet belőle minden - és Trisha tudja, mit képes elkövetni akkor... A férfi távozása után még mindig ugyanabban a helyzetben áll. Erőnek erejével présel ki ajkai közül pár szót. Melyekbe belesűrít mindent - bánatot, keserűséget, csalódottságot, düht...*
- Cseberből-vederbe...már úgy is mindegy... menjünk...

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*A lány szavai közben ismét a hátára fordul, és szemmel láthatóa megint nagyon belemerül a tőr és a tű tisztogatásába. Amikor a hang megszólal, egy pillanatra felkapja a fejét, és szemét az ajtóra szegezi... látja, hogy belépnek a szürke csuklyás fickók. Már dobná el a egyvereit, amikor rájön, hogy esetleg lehet, hogy mégsem kobrák... szürke ruhában. A férfi mondnadója alatt végig az ágyán fekszik, a plafont nézegetve. Nem kíván hozzászólni a férfihoz. de ez rosszul kezdődik... megint le kell menni egy fogadóba...
Miután a szürke társaság kivonul,és a jelenlevő társak kezdenek beszélgetni, tekintetét hol egyikőjükre, hol másikójukra függeszti. Shanil akadékskodására felszisszen, és rideg hangon sziszegi a papnak:

-Jobb lenne, ha kimaradnál ezekből a dologkból. Lehet, hogy van amien a csapat segítségére tudsz lenni, de ha valamiben hátráltatod azt, akkor ne szólj bele.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Miközben Trisha felnyalábolja holmiját, Shanil ismét pörölni kezd KIldarral...*
- Azt hiszed, hogy merő jóakaratból beszéltek? Én mondom: köpönyegforgatók, semmi mást nem látok bennük...
* Ám Trishát látva, hogy hajthatatlanul készülődik...*
- ...Midnezzel azt mondom, legyünk óvatosak. Nem árt. És ne üsd bele az orrod olyanokba, amihez nem értessz... KIldar
* trisha látva Dzsana hangulatváltozását aggódó szemeket meresztve közelebb lépked... a háttérben mind Shanil mind Tia összeszedelőzködik... a papnő halkan szólal meg... modnandóját csakis a dzsad lánynak szánja...*
- Midnen rendben Dzsana? Olyan sápatagnak tűntél az imént... nincs baj? Mondd mi bánt...